A F�ny �s �rny�k h�bor�j�t a Harmadkorban, Athera t�rt�nelm�nek legzavarosabb �s legforrong�bb id�szak�ban v�vt�k. Akkoriban �t �vsz�zadon kereszt�l elkeseredett �s v�res k�zdelem zajlott Arithon �s Lysaer k�z�tt. Amennyiben az ezen id�szakban pap�rra vetett feljegyz�sek hitelesek, Lysaer, a F�ny Ura isteni megtestes�l�s, az �rny�kmester viszont a gonosz szolg�ja �s s�t�t er�k ir�ny�t�ja volt. Eddig csup�n a szel�d templomi hit feljegyz�sei k�pviselt�k az igazs�got.

Er�s k�z �rintette meg Elaira karcs� v�ll�t, majd az izmok megfesz�ltek. A kardforgat�sban er�s�d�tt �s a mesterb�rd folytonos gyakorl�sa sor�n �rz�kenny� v�lt ujjak g�rcs�sen �sszer�ndultak. A s�t�t haj� f�rfi, aki szoros �lel�sbe fonta, v�gre �tadta mag�t a legy�zhetetlen szenved�lynek. Puha ajka meg�rintette az �v�t, �s minden fal leomlott. Nem volt t�bb� visszafogotts�g, �nuralom �s sz�rny� k�ts�gek, amelyek kettej�k �tj�ba �llhattak volna. Elolvadt a karj�ban. Eg�sz test�t el�nt�tte a forr�s�g. N�h�ny r�vid pillanatra eggy� v�lt a herceggel, aki rabul ejtette a sz�v�t. Gondolatai m�ly�r�l sokszor el�t�rtek az eml�kek, �s ilyenkor f�ld�nt�li boldogs�g ker�tette a hatalm�ba.

�m miel�tt az �lmok tov�bb sz�hett�k volna a t�rt�netet, valami mindig f�lbeszak�totta. A sors kegyetlen k�zbeavatkoz�sa most sem maradt el. Most �ppen az ajt� fel�l hallatsz� d�r�mb�l�s t�rte szil�nkokra az eml�kek k�p�t.

A karcs�, szinte m�r l�gies var�zsl�n� fel�lt. A kopott takar�k, amelyek test�nek meleg�t �rizt�k, a l�b�hoz hullottak. Ki�ltani akart, de egyetlen hang sem hagyta el a sz�j�t. Az �veg n�lk�li ablak zsalui alatt befurakod� huzatt�l megborzongott. Pr�b�lta �sszeszedni mag�t. Ism�t k�nytelen volt r�d�bbenni a val�s�gra. A l�gyan ringat�z� meriori tengert, a meleg szell�ket �s Rathain herceg�t m�r k�t �ve el kellett hagynia.

Lehunyta a szem�t, �s pr�b�lta megem�szteni a f�jdalmat. F�l�t nem a finom homoknak csap�d� hull�mok zaja �t�tte meg. Vad t�li sz�l tombolt Araethura feh�rbe �lt�z�tt v�lgyeiben.

A tegnapi h�vihar cs�p�s, hideg �jszak�t hagyott maga ut�n.

A ny�lt mez�k�n az �rv�nyl� sz�l felkorb�csolta a havat, �s feh�r t�lcs�rek kavarogtak a csenev�sz t�lgyek �s a befagyott l�pok felett. Kunyh�ja az ingov�ny sz�l�n �llt, �s amikor az �ramlatok el�rtek id�ig, d�h�dten t�madtak az �tjukba ker�l� t�kolm�nynak. Az apr� h�krist�lyok megtal�lt�k az ablak �s a tet� reped�seit, �s meg�ltek ott, hogy elhalv�ny�ts�k a be�raml� holdf�nyt. A sz�l jajgatni kezdett az eresz r�gz�t�sei k�z� szorulva, majd rothad� n�v�nyzet szag�t keverte a kunyh� leveg�j�be. Elaira m�ly l�legzetet vett, majd elfintorodott, ahogy meg�rezte a hamu mell� vegy�l� c�drusok �s a nedvess�gt�l pen�szed� zs�ptet� kip�rolg�s�t. Egy kis id�re volt sz�ks�ge, �s m�r helyre is �llt �r�lten kalap�l� sz�v�nek ritmusa.

Ujjaival h�trasim�totta az arc�ba hull� barna tincseket, �s k�rben�zett. Az ut�bbi id�ben t�l sokszor �bredt �gy, k�ts�gbeesett k�zdelmet folytatva el�t�r� k�nnyeivel. Arithon eml�ke nem akart halv�nyulni, �s a k�nok k�zepette egyre kevesebb kedvet �rzett az �lethez. Az esk�, amely eg�sz �let�re a Koriathainhez k�t�tte, nem adott lehet�s�get v�gyai beteljes�l�s�hez. A rem�nytelens�g ellen egyed�l a szigor� mag�ny ny�jtott n�mi mened�ket.

De ma m�g ett�l is megfosztott�k. Az izgatott kopog�s, amely f�lbeszak�totta az �lm�t, most ism�t felhangzott. Valaki �k�lbe szor�tott k�zzel d�r�mb�lt az ajt�n.

Nyilv�n s�rg�s eset. Elaira egy gyermekkor�ban tanult kifejez�st motyogott mag�ban, �s ler�gta a l�b�r�l a takar�t.

- A V�gzet�r kegyelm�re! Mi�rt gondolja mindenki, hogy s�ket vagyok, mint egy darab fa?

Ak�rki is akart bebocs�t�st nyerni, nem adta fel. Elaira k�nytelen volt sietni. A l�togat�ja hamarosan leszak�tja a b�rszalagokkal r�gz�tett rozoga ajt�t, neki pedig nincs egyetlen szersz�ma sem, amivel helyrehozhatn� az esetleges k�rokat. Kipattant a meleg �gyb�l. A csupasz talp�t �rint� deszk�k j�ghidegek voltak; felszisszent. Ruha n�lk�l t�rt aludni tegnap, mert a viharban b�rig �zott. Nem tehetett m�st, k�nytelen volt v�rakozni az ajt�nyit�ssal. Botladozva indult meg a fogas fel�, �s a k�peny�t f�lrehajtva valami alkalmas ruhadarab ut�n tapogat�zott. K�zben a d�r�mb�l�s �jult er�vel t�madt fel.

- D�monokra! - ki�ltott fel, �s k�nytelen volt be�rni a nedves k�pennyel. - Ak�rki is vagy, meztelen�l nem adok semmilyen gy�gyszert!

Elaira �sszeh�zta az �t�zott k�penyt a v�ll�n. Reszket� ujjaival szorosan �sszefogta a nyaka alatti r�szt, elh�zta a reteszt, �s h�tral�pett, ahogy az ajt� befel� v�g�dva kit�rult.

Vak�t� holdf�ny �ml�tt be a ny�l�son. A k�sz�b�n �sszegy�lt h�pelyhek �r�mmel vett�k tudom�sul, hogy elh�rult az akad�ly az �tjukb�l, �s a n� csupasz l�ba fel� k�sztak. Elaira felki�ltott, �s m�g egy l�p�ssel h�tr�bb h�z�dott. Egy huncut �rv�ny azonban a k�penye al� kapott. A ruha beleakadt a reteszbe, �s kics�szott bizonytalan ujjai k�z�l.

A kinn �lldog�l� juh�szfi� megdermedt a d�bbenett�l. A val�sz�n�tlen�l t�gra ny�lt szemp�r a n� fedetlen kebl�re tapadt. Elaira meg�rizte a nyugalm�t, �s nem kezdett el nevetni a fi� arckifejez�s�n. Leakasztotta a rakonc�tlan k�penyt a reteszr�l, �s ism�t �sszeh�zta mag�n.

- Nem akarsz bej�nni? - k�rdezte enyhe g�nnyal a hangj�ban. - Vagy eg�szen addig �llsz ott t�tott sz�jjal, am�g j�gg� nem fagysz?

A fi� fogai �sszecsattantak, ahogy bez�rta a sz�j�t. T�l fiatal volt m�g ahhoz, hogy ments�get tal�ljon. Az eg�sz arca elv�r�s�d�tt, mik�zben valami bocs�natk�r�s f�les�get mormolt.

- Sejtem, hogy micsoda bajba keveredt�l - folytatta Elaira kedvesen. - Hiszen m�g legal�bb egy �ved van, miel�tt a helyi l�nyok ut�n kezden�l futkosni, igazam van?

A fi� m�g jobban �sszeh�zta mag�t, �s m�g ink�bb elv�r�s�d�tt. Mivel el�g r�m�ltnek t�nt ahhoz, hogy a k�vetkez� pillanatban megforduljon, �s elrohanjon, a var�zsl�n� hat�rozottan megragadta a csukl�j�t. Maga ut�n h�zta a h�z belsej�be, �s addig nem is eresztette el, am�g be nem csukta az ajt�t. A fi� meg�llt a kandall� el�tt. Ha el akart volna menek�lni, akkor a var�zsl�n�n �s a csukott deszk�kon is �t kellett volna verekednie mag�t.

- Ki lett beteg? - k�rdezte Elaira hat�rozottan, hogy megt�rje a k�nos csendet.

K�zben tapogat�zni kezdett a tegnap levetett ruhadarabok k�z�tt. A t�z mostanra m�r szok�s szerint kialudt. A k�m�nyen kereszt�l be�raml� huzat sz�tsz�rta a hamut, amelynek egy r�sz�t eg�szen a lep�rl� eszk�z�kig f�jta. A mindig tiszta szerkezet most el�g rosszul festett. Elaira reszketve h�zta mag�ra a jeges als�nem�t, majd a k�peny rejtek�ben k�t�tte meg a zsinegeket. A zs�molyon �ld�g�l� fi� m�g mindig nem t�rt eg�szen mag�hoz. Eddig egyetlen hang sem hagyta el a sz�j�t.

- Ne mondd azt, hogy senki sem lett beteg - sz�rte �t a szavakat Elaira �sszekoccan� fogai k�zt. H�tat ford�tott a fi�nak, ledobta a k�penyt, �s mag�ra h�zta v�kony bl�z�t. A szeg�lyt, amelyr�l kor�bban v�z csepegett, most v�kony j�gr�teg bor�totta.

- A nagyn�n�m - motyogta a fi�. A l�b�ra meredt, �s k�zben nem is �rezte az ist�ll�szagot, amely teljesen �titatta a ruh�j�t. - Gyermeket v�r. A b�ba k�ld�tt, hogy vigyelek oda.

Elaira beleb�jt a tunik�j�ba, �s elg�mberedett ujjaival k�ts�gbeesett k�zdelmet folytatott a r�gz�t�s�vel.

- Mikor kezd�dtek a f�j�sai?

- Nem sokkal napk�z�p ut�n - v�laszolta a fi� remeg� hangon. - Nem tudtam szaladni. T�l m�ly a h�. - Beharapta az ajk�t, �s b�tortalanul megk�rdezte: - Meg fog halni?

- Mindent megteszek, hogy ez ne t�rt�nhessen meg.

Elaira �szt�n�sen elrendezte a gondolatait, �s elmer�lt az �jszaka hangjai k�z�tt. M�r �jf�l is elm�lt; a telihold �tbukott p�ly�ja cs�cs�n. Lehajolt, hogy megkeresse a b�r�nyb�r csizm�j�t, amely m�g val�sz�n�leg mindig ott hevert, ahol tegnap ler�gta mag�r�l. Az egyiket a dolgoz�asztal �rny�k�ban tal�lta meg. A fi� �szt�n�sen kit�rt az �tj�b�l, ahogy megindult. Az asztallapon csillog� b�dogtalizm�nok mutatt�k az utat.

- Azt tudod, hogy elfolyt-e m�r a magzatv�z, amikor elindult�l?

- Igen - er�s�tette meg a m�sik saj�tos akcentussal, amelyet elny�jtott m�ssalhangz�k jellemeztek. - Ez�rt k�ld�tt el a b�ba. Nehezen indult be a sz�l�s. Megrepedt a magzatburok, �s a folyad�k sz�ne nem sok j�t �g�rt az asszony szerint.

Elaira m�ly leveg�t vett.

- Milyen sz�n� volt, arra eml�kszel? V�res?

- Nem v�r - csuklott el a fi� hangja. Bal kez�vel szerencs�tlens�gt�l v�d� jelet rajzolt a mellkas�ra. - A folyad�k s�r� volt, �s z�ldes. Ez rosszat jelent, ugye? Elfordul a n�ni felett a Ker�k?

- Nem. � val�sz�n�leg nincs vesz�lyben - jelentette ki Elaira magabiztosan. R�lehelt az ujjaira, majd a m�sik csizma ut�n ny�lt. Hazafel� j�vet megcs�szott egy k�v�n a g�zl�n�l, beszakadt alatta a j�g, �s beletoccsant a v�zbe. A b�r m�g mindig nedves volt. - Sokkal ink�bb a baba van vesz�lyben.

�sszeszor�totta a fog�t, let�rdelt, �s belel�pett a csizm�ba, miel�tt minden idegsz�la tiltakozni kezdett volna a b�r fagyos szor�t�sa ellen. Nem volt vesztegetni val� ideje, r�ad�sul m�r �gysem �gett a t�z. Minden pillanat sz�m�tott, s�t, az is elk�pzelhet�, hogy a fi� t�l k�s�n �rt ide. Kiegyenesedett, �s felkapta a t�sk�j�t az asztalr�l. Egy perc telt el azzal, am�g gyerty�t gy�jtott, �s az �jonnan t�madt f�nyben �sszeszedte a sz�ks�ges gy�gyn�v�nyeket. De ezzel m�g kor�ntsem volt k�szen. �jabb �rt�kes percek m�ltak el, mire kitapogatta a megfelel� �vegcs�ket a parafa tart�b�l. Csak rem�lni tudta, hogy ennyi el�g lesz, �s becs�sztatta az ed�nyk�ket a t�sk�j�ba. Az alkoholt �s k�l�nb�z� oldatokat tartalmaz� �vegek cs�r�gve tiltakoztak a nem megfelel� b�n�sm�d ellen.

- Induljunk - s�rgette meg a fi�t. - Sz�vesen f�zn�k neked te�t, hogy egy kicsit �tmelegedj, de a n�nik�d gyermeke egy pillanatot sem v�rhat.

A kandall�ban egyetlen sz�ndarab sem f�st�lt m�r, amit ki kellett volna oltani. Ez ugyan sok k�nyelmetlens�get okozott, de legal�bb egy kis id�t nyertek vele. Elaira kil�pett az ajt�n, �s elindult a t�rdig �r� h�ban kitaposott �sv�nyen a pajta fel�. A sebt�ben �sszet�kolt �p�tm�nyb�l furcsa z�rg�s hallatszott. Hamarosan egy feh�r fej t�nt el� a hom�lyb�l, �s rem�nyteli pillant�ssal n�zett a n�re.

- Te ostoba sz�rgomb�c - sz�lalt meg Elaira. - Rem�lem, nem �jabb adag zabot akarsz.

A csontsov�ny tarka her�ltet a kunyh�val egy�tt adt�k, de az �llat nem t�lthette be az �rt Elaira sz�v�ben, amelyet az el�z� tavasszal kiszenvedett f�rge kis pej hagyott maga ut�n. Valamelyik hebehurgya beavatott Bojtosnak nevezte el a lovat, amely semmif�le logika alapj�n nem illett r�. A var�zsl�n� leemelte a falba vert sz�gre akasztott l�szersz�mokat, �s hozz�l�tott felk�sz�teni az �llatot. Bojtos megb�kte az orr�val, �s v�gigszagl�szta a ruh�j�t egy r�pa vagy m�s hasonl� finoms�g ut�n kutatva. Amikor nem tal�lt, engedelmesen f�lre�llt az �tb�l, �s sorban felemelte a l�bait, hogy a gazd�ja bekenhesse a patk�it. Elaira libazs�rral t�lt�tte ki a reped�seket, nehogy a fagyott j�gdarabok megszorulhassanak.

- B�lcs h�lgy - kezdte a fi� szer�nyen suttogva. - �n nem tudok lovagolni.

- Pedig musz�j. Ha azt akarod, hogy seg�tsek a n�n�den, akkor musz�j. - Elaira a her�lt h�t�hoz l�pett, �s v�gigsim�tott az �sszeborzol�dott sz�r�n. - Majd vigy�zok, nehogy leess.

Hogy lelket �nts�n a fi�ba, udvariasan megk�rdezte a nev�t.

- Kaid, b�lcs h�lgy - k�z�lte a gyermek.

Elaira a szeme sark�b�l �szrevette a fi� kapkod� mozdulatait, ahogy var�zslat ellen v�d� jeleket rajzol a leveg�be. Ironikus mosolya azonban elt�nt, ahogy a felt�mad� sz�l belekapott a haj�ba, �s sz�mos tincset az arc�ba f�jt.

- Minden rendben lesz, Kaid. Ne agg�dj.

A falusi n�pek igen furcs�k �s ellentmond�sosak voltak. Az�rt k�ldtek �rte, mert sz�ks�g�k volt a m�gi�j�ra, amely lehet�v� tette a legs�lyosabb betegek sz�m�ra is a gy�gyul�st. De legbel�l m�gis rettegtek a sz�mukra ismeretlen miszt�riumt�l; ennek t�k�letes p�ld�ja volt az el�tte �ll� fi�, aki egy f�v�szboszorka jel�t v�ste a leveg�be.

Elair�nak sosem volt r�sze abban az �h�tatos tiszteletben, amelyet egykoron a rend beavatottjai ir�nt tan�s�tottak. A Koriathain t�nyked�s�t minden�tt r�m�lt tekintetek k�s�rt�k, ami�ta � a vil�gra j�tt. A tudatlans�g kezdete eg�szen a l�zad�s idej�ig ny�lik vissza. A nagykir�lyok buk�s�t k�vet�en az emberek bizalma megrend�lt a m�gia minden form�ja ir�nt. Ez az idegenked�s sajn�latos m�don azut�n sem cs�kkent, hogy az �gboltot ural� K�dszellem �tsz�z �v ut�n legy�zetett. S�t, ennek �pp az ellenkez�je t�rt�nt. A v�roslak�k bizalmatlans�ga m�g ink�bb elm�ly�lt, ami�ta a napf�ny visszat�rt Ather�ra.

A korianek Els� Var�zsl�n�je egy�rtelm�nek tartotta az okot: a K�dszellem �tka, amely gy�l�letet sz�tott az �t legy�z� k�t f�ltestv�r k�z�tt, k�pes volt fel�leszteni az emberek f�lelmeit. Term�szetesen szerinte a felel�ss�g nem egyform�n terheli �ket. Lysaer s'Ilessid, aki a f�ny adom�ny�val sz�letett, nem j�rtas a m�gi�ban. Egyed�l az �rny�kmester, Arithon s'Ffalenn az, aki var�zsl�k k�z�tt nevelkedett. A Legf�bb �s az El�lj�r�k Tan�csa egy�ltal�n nem volt rest r�mutatni a f�rfi minden apr� hib�j�ra. Elaira azonban tudta mi az igazs�g. Lysaer a f�ltestv�r�vel ellent�tben elutas�totta az �t �rt b�r�latokat, �s k�l�n�sebb viszolyg�s n�lk�l fordult az adom�ny�hoz.

Visszah�z�d� term�szete miatt szinte senki sem �llt Arithon mell�. Mostanra kev�s olyan lak�ja van a kontinensnek, aki a nev�t nem a puszt�t�ssal �s a v�ront�ssal kapcsolta volna �ssze.

Elaira igyekezett elz�rni a gondolatok folyam�t. Az �rny�kmester nyilv�n szerves r�szt v�llalt abban, hogy Lysaer hadserege megsemmis�t� veres�get szenvedjen a Dier Kenton-v�lgyben. De nem hagyhatja, hogy emiatt aggodalmaskodni kezdjen. A sz�v�ben ott volt a v�lasz. Kor�bban a f�rfi megosztotta vele legbels� f�lelmeit, �s azt, hogy mennyire megviseli testileg �s lelkileg is a puszt�t�s. Elaira nagyon k�v�ncsi volt arra, hogy vajon a m�siknak siker�lt-e meg�riznie elm�je �ps�g�t az ut�bbi id�k megpr�b�ltat�sai k�zt. A j�zan �sz azonban nem engedte, hogy ezen r�g�djon. Nem szabad �jabb lehet�s�get k�n�lnia a rend sz�m�ra, hogy kihaszn�lj�k a kettej�k k�z�tti vonzalmat. M�g most is haragra gerjedt, ha visszagondolt arra, hogy legbels� �rzelmeit a feljebbval�i csup�n eszk�znek tekintett�k. A var�zsl�n� megr�zta a fej�t, �s visszat�rt a jelenbe. Bekente a foltos utols� patk�j�t is, majd belet�r�lte a kez�t egy r�gi rongydarabba.

- K�sz�lj az indul�shoz - l�kte meg a l� h�ts� fel�t; ahhoz t�ls�gosan sietett, hogy a nyereggel kezdjen el bajl�dni. - Neh�z �jszak�nk lesz. Most t�bbre lesz sz�ks�g a szok�sos b�kl�sz�sn�l.

�jabb sz�l�rv�ny s�p�rt v�gig a pajt�n. F�tyolszer� h�takar� bor�totta el a helyis�get. A v�r�sesbarna tincsek Elaira arc�ba csap�dtak. A var�zsl�n� t�relmetlen�l sim�totta h�tra a haj�t.

- Gyer�nk, fi� - igaz�totta meg az oldal�n f�gg� t�sk�t. - Neked kell mutatnod az utat.

Felemelte a nedves csizm�j�t, �s megt�masztotta a l�b�t az oldal�n�l halomba rakott t�zif�n. R�t�maszkodott az �llat far�ra, majd felpattant. Miut�n maga el� seg�tette a fi�t, f�szkel�dni kezdett.

Kaid reszketett; ink�bb a f�lelemt�l, mint a hidegt�l, mert �sszeh�zta mag�t, ahogy a n� keze k�rbefonta a mellkas�t. Elaira m�ly leveg�t vett. A m�sik ruh�j�b�l gyapj�- �s kecskeszag �radt.

- Merre?

A fi� �szak fel� b�k�tt az �ll�val. Elaira megford�totta a her�ltet, �s megindultak a sz�llel szemben. A fagyos leveg� �gy szurk�lta, mint ezernyi hegyes t�. A csillagok fagyott j�gdarabnak l�tszottak az �gbolton, a holdf�ny ragyog� feh�rs�gbe vonta a h�bor�totta hegyh�takat.

- Gy�! - ki�ltotta Elaira.

A kez�be fogta a gyepl�t, �s sark�val megb�kte a h�tast. Bojtos megr�zta a s�r�ny�t, �s h�travetette a fej�t; Elaira ism�t megb�kte az oldal�t, most valamivel er�sebben. A l� test�nek meleg�t lassan a nedves ruh�n kereszt�l is �rezni kezdte. A m�ltatlankod� horkant�s k�vetkezt�ben apr� p�rafelh�k jelentek meg az �llat orr�n�l. �m megunhatta az ellenkez�st, mert a fark�t felcsapva lassan megindult. Elaira ruh�j�nak ujj�t kezdte h�zg�lni, hogy elrejtse szabadon maradt kez�t a hideg el�l.

- Meddig tartott, am�g ide�rt�l?

- A s�t�ts�g lesz�llta el�tt hagytam el a tany�t. T�l s�r�n esett a h� ahhoz, hogy meg tudjam mondani, pontosan mikor - k�z�lte a fi� vacogva.

Elair�nak lett volna m�g tucatnyi k�rd�se a tov�bbi r�szletekr�l. K�v�ncsi lett volna, hogy a fi� mennyit jegyzett meg a b�ba utas�t�saib�l, de ink�bb nem er�ltette. A her�lt lassan �tevick�lt a n�hol csaknem mellkasig �r� h�buck�k k�z�tti �sv�nyeken, �s k�zeledtek a c�ljuk fel�. Elaira tudta, hogy min�l hamarabb �rnek oda, az �jsz�l�tt t�l�l�si es�lyei ann�l nagyobbak, ez�rt minden figyelm�t a h�tas ir�ny�t�s�nak szentelte. Ha a magzat vil�gra j�tte ut�n �rnek oda, akkor m�r val�sz�n�leg nem fog tudni seg�teni. Ahelyett, hogy nyugtalans�g�val a fi�t zaklatta volna, let�rt az egyik f�r�l egy �gat, �s ezzel �szt�k�lte gyorsabb temp�ra a lovat.

Az ez�st �s fekete �jszakai t�j szinte elnyelte a furcsa h�rmast. �gy t�nt, hogy a legv�ratlanabb ir�nyokb�l r�juk t�mad� h�f�v�sokon k�v�l egyed�l �k mozognak az eg�sz vil�gon. Tal�n voltak k�r�l�tt�k nyulak, melyek friss hajt�sok ut�n kutattak, �s a baglyok is vad�sztak, de �k semmilyen �l�l�ny nyom�t nem l�tt�k. A h�tas orr�b�l kicsap� leveg� apr� j�gkrist�lyok form�j�ban �lt meg a l�szersz�mokon. Patk�i n�ha hangos csattan�ssal �tk�ztek neki a h� alatt megb�v� j�gp�nc�lnak. A fi�, akit eredetileg az�rt k�ldtek, hogy mutassa az utat, nekid�lt a v�ll�nak, �s elaludt. Ahol a f�ld sima volt, ott Elaira megh�zta a gyepl�t, �s k�nny� v�gt�ra fogta Bojtost. El�tt�k �s m�g�tt�k v�gel�thatatlan dombvid�k h�z�dott, amelyet teljesen elbor�tott a h�. N�hol f�k csontv�zai emelkedtek a feh�r takar� f�l� abban rem�nykedve, hogy az er�tlen holdf�nyt hamarosan tavaszi naps�t�s v�ltja fel. A l�pok n�dasai befagytak, �s a viharos sz�l let�rte az am�gy igen ellen�ll� sz�lakat. A borotva�les torz�k k�pesek voltak sz�tv�gni az �vatlan utaz�k csizm�j�t is. De Elair�nak most musz�j volt v�llalnia a kock�zatot.

A gyorsan rep�l� percek ellene dolgoztak. �rz�kei el�tt tiszt�n kirajzol�dott az id� m�l�sa; meg�ll�thatatlan volt, ak�r a h�l�n �tperg� homokszemek. Meg�llt egy v�lgy bej�rat�n�l, �s �szrevette az el�tte h�z�d� v�zmos�s meredek partj�t. A befagyott forr�s feket�n tekerg�z�tt a j�gp�nc�l alatt. Araethura lejt�i h�rhedtek voltak az ilyen �s ehhez hasonl� akad�lyokr�l. A vid�ket nem ismer� utaz�k gyakran nagy ker�l�ket voltak k�nytelenek megtenni, ha biztons�gban akartak tov�bbhaladni. Elaira szitkoz�dni kezdett. Legf�k�ppen mag�t �tkozta. Fel kellett volna �bresztenie a fi�t, hogy megk�rdezze a pontos utat. Az Arwent-foly�t t�pl�l� patakok �ltal�ban t�l sz�lesek voltak ahhoz, hogy t�len biztons�gosan �tugorj�k �ket. G�zl� h�j�n pedig nem kelhettek �t, mert a foly�suk t�l gyors volt. R�gebben Daon Ramon is hasonl� vid�k lehetett, de a Severnir viz�t az�ta az etarraiak m�sfel� terelt�k. Az egykoron gazdag ter�let mostanra csupasz pusztas�gg� v�lt.

Elaira megr�zta Kaid v�ll�t, miel�tt a gondolatai jobban elkalandozhattak volna. Amikor a fi� valamennyire �sszeszedte mag�t, megsz�lalt:

- Nem kell �tkeln�nk. A tany�nk azokon az �gerf�kon t�l fekszik.

Az �rny�kok elrejtett�k az �p�let k�rvonalait, de ha valaki tudta, mit kell keresnie, k�nnyen r�lelhetett. A tet� kimagasodott a talajb�l, �s k�zelebb �rve az ablakok halv�ny f�nye is l�tszott. Az egyik ist�ll�b�l kecsk�k mekeg�se hallatszott, amikor a sz�l �ppen fel�j�k f�jt. Elaira felr�zta a f�radt lovat, �s lass� l�p�sben megindultak lefel�. A csillagok f�nye id�nk�nt elt�nt a fej�k felett, ahol az �gerf�k �gai �ssze�rtek. M�g k�t �ra van h�tra hajnalig, �llap�totta meg Elaira. Ez nem t�nt t�ls�gosan j� el�jelnek, ugyanis ebben az id�ben leggyeng�bb a test �s a l�lek k�z�tti kapocs. Az �regek �s a betegek gyakran halnak meg ebben az id�ben.

Lecs�szott a her�lt h�t�r�l, �s a gyepl�t a fi� kez�be nyomta. Hagyta, hogy a gyermek mag�t�l k�sz�l�djon le, �s vezesse az ist�ll�ba az �llatot. M�g egy kicsit bajl�dott, mire be tudta z�rni maguk m�g�tt az ismeretlen kapu retesz�t. Amikor v�gzett, �s megindult, szinte azonnal a sz�naist�ll� �s a kunyh� k�z�tti v�dett r�szen tal�lta mag�t. Egy pillanatra mintha az asszony ny�sz�rg�s�t hallotta volna. Nem tudta volna megmondani, hogy a sz�l�s f�jdalm�nak, a gy�sznak vagy csak a sz�l kegyetlen tr�f�j�nak lett-e f�ltan�ja. Tehetetlennek �rezte mag�t.

�tbotork�lt a ker�knyomok �ltal felszabdalt udvaron, lenyomta a kilincset, �s �tl�pett a k�sz�b�n. Kaid nagyn�nj�nek a kunyh�j�ban volt. A s�t�ts�g szinte azonnal elnyelte. A t�l hideg�t�l elv�gva levendula �s �g� ny�rfatusk�k illat�t �rezte. Valaki s�r� birkaragut f�zhetett; a marad�k zs�r szaga mozdulatlann� �s halott� tette a leveg�t. A deszkafalak m�sik oldal�r�l meghallotta a b�ba hangj�t, aki b�tor�t�an sz�lalt meg:

- Elkezdhetsz nyomni, kedvesem. Elj�tt az id�. Most m�r hi�ba v�rakozunk, azzal csak rosszabb lesz.

Egy m�sik, �rdes hang v�laszolt neki. Az �vek b�lcsess�ge s�t�tt bel�le.

- Hadd j�jj�n a gyermek. V�gre meg�rkezett a fferedon'li.

A par�v nyelvb�l �tvett kifejez�s, eredetileg "f�nyhoz�t" jelentett.

Elaira megmozdult. Fesz�lt �s bizonytalan lett, ahogy felismerte az �si megsz�l�t�s m�g�tti rem�nyt �s bizakod�st. A szoba, amelyet �tszelt t�l apr� volt, �s t�l nyugodt. Az ereszcsatorna t�l k�zel h�z�dott a r�vidre v�gott tet�h�z, mintha a h�zik� egy er�d lenne a vid�k terpeszked� mocsaraival szemben. A faragott sz�kek �s egy�b berendez�si t�rgyak olyan szorosan �lltak egym�s mellett, mint a f�sv�ny kincsei. Elaira azonnal r�j�tt: az itteniek nem olyan fajt�b�l val�k, akik idegenek seg�ts�g�t szokt�k k�rni. Remek megfigyel�k�pess�ge hozz�seg�tette ahhoz, hogy elker�lje az �tj�ban �ll� akad�lyokat. Elker�lte a rokka kerek�t, az el�tte �ll� s�mlit, a halomba rakott gyapj�t �s a kandall� el�tti lapokon fekv� k�dat, amely sz�n�ltig volt tiszta v�zzel. A padl�deszk�k megnyikordultak siet�s l�ptei alatt. A tany�n �l�knek j�l mehetett a sora; az ablakok be voltak �vegezve, k�v�l pedig hib�tlan spalett�k bor�tott�k. A k�rny�k legt�bb h�z�ban a padl� d�ng�lt f�ld volt csup�n, ez�rt Elaira megd�bbent az itt l�tott k�nyelmen. H�t m�g amikor k�vetkez� l�pteit eltomp�totta a lefektetett rongysz�nyeg! Persze az ist�ll�t �s a ker�t�ssel k�r�lvett legel�t l�tva felk�sz�lhetett volna erre, csak eddig eg�sz m�ssal volt elfoglalva. Az araethurai p�sztorok k�z�l azoknak a legnehezebb, akik k�nytelenek az �llataikat a mocsarak k�rny�k�n legeltetni.

Egy ajt� ny�lt ki nyikorogva. Er�s, narancss�rga f�ny �nt�tte el a kunyh� h�ts� szob�j�t, megk�nny�tve Elaira tov�bbhalad�s�t. A gerend�k feletti nyitott padl�st�ren fiatal gyermekek fek�dtek, de ma �jjel �k sem tudtak aludni; f�l�nk �s k�v�ncsi tekintetek meredtek a var�zsl�n�re. Valamelyik�k mozgol�dni kezdett. Elaira nem n�zett vissza, de sejtette, hogy egy �jabb var�zslatokt�l v�d� jelet rajzoltak a leveg�be.

Bel�pett a h�l�szob�ba. A cser�pt�lba �ll�tott faggy�gyertya megvil�g�totta a b�ba alakj�t. A k�z�pkor� asszony magabiztos testtart�sa hozz��rt�sr�l �rulkodott. Er�s csontozat� keze csupasz volt, ruh�j�nak ujj�t eg�szen a v�ll�ig felgy�rte. T�rden �llva pr�b�lt enyh�teni Kaid nagyn�nj�nek f�jdalmain. A gondjaira b�zott n� t�r�keny volt, ak�r egy �zgida. Haja s�t�t, v�gtagjai er�tlen�l l�gtak; kimer�lt volt, �s egy�ltal�n nem �rdekelte, hogy egy var�zsl�n� vagy egy d�mon l�togatja meg a h�zukat. A sz�l�sz�ken g�rnyedt a k�ny�k�re t�maszkodva. Arc�n izzads�g csillogott, kiboml� copfja a nyak�ra �s a v�ll�ra tapadt, �s nem viselt semmilyen l�bbelit. Test�nek t�bbi r�sz�t p�rn�k �s takar�k kusza �sszevisszas�ga fedte. A v�szon als�szoknya fel volt hajtva, �s red�z�tten pihent csupasz combja felett. A b�ba, aki �gy l�tszik �rz�keny volt a b�r�latokra, megsz�lalt:

- �pp el�g meleg van m�r itt am�gy is, de a f�rje ragaszkodott hozz� - h�zta fel az orr�t s�rt�d�tten, majd hozz�tette: - Szerinte a feles�g�nek meg kell �riznie a tisztess�g�t minden k�r�lm�nyek k�z�tt. Badars�g. Semmi �rtelme, de a f�rfi nem ezen a vid�ken sz�letett, �s saj�t tulajdon�nak tekinti az asszony�t.

A l�ny arca f�jdalmasan �sszeh�z�dott, de ahhoz m�r t�l f�radt volt, hogy felki�ltson.

- Nyugalom - suttogta a b�ba, akinek a hangja hirtelen sokkal kedvesebbre v�ltozott. Ujjait az er�lk�d� n� derek�ra tette, hogy enyh�tse a f�jdalmait. - Ne habozz tov�bb, kedvesem. Nyomnod kell.

Tov�bb folytatta a b�tor�t�st. A fiatal n� ujjai a csukl�j�ra kulcsol�dtak. A k�rmei apr�, f�lhold alak� piros foltokat hagytak maguk ut�n, miut�n a szakaszosan ism�tl�d� f�j�sok ut�n r�vid sz�net k�vetkezett. V�get �rtek a v�rakoz�s k�nz� �r�i; t�bb� nem kellett szembeszeg�lni a term�szet s�rget�s�vel, �s az anya �letet adhatott a gyermek�nek.

Mik�zben Kaid nagyn�nje f�jdalmasan ny�sz�rg�tt, a sarokban �ll� ruh�sl�d�n�l mocorg�s t�madt. Valaki vakar�zni kezdett. Azt�n feh�r ujjak t�ntek el� a hom�lyb�l, �s �ld�s jel�t v�st�k a leveg�be �dv�zl�sk�ppen. Egy k�s�rteties arc m�regette a var�zsl�n�t, aki az�rt j�tt, hogy hatalm�val lehet�v� tegye a magzat �letben marad�s�t.

A j�sn�, ismerte fel Elaira. H�l�s volt, hogy legal�bb van valaki, aki nem idegenkedik t�le. Egy l�tnoki k�pess�gekkel rendelkez� id�s asszony jelen volt minden sz�let�sn�l, hal�ln�l �s esk�v�n�l, amely ezen az elhagyatott vid�ken zajlott le. Az volt a feladata, hogy �rtelmezze az el�jeleket, �s k�vetkeztessen az esem�nyek hat�s�ra. Elaira par�vul v�laszolt.

- Legyen �ldott a j�v�.

Odat�rdelt a b�ba mell� a padl�ra, �s megfogta a f�jdalom ellen k�zd� n� m�sik kez�t. A k�r�l�tt�k lobog� gyerty�k l�ngjai megcsillantak az �jsz�l�tt el�bukkan� fej�n. A b�ba azonnal al�t�masztotta a tenyer�vel, �s �vatosan lefel� h�zta, hogy a v�lla k�nnyebben �tb�jhasson a medencecsont alatt.

- Ath kegyelm�re - suttogta Elaira. - M�g nem k�stem el. Tal�n seg�thetek.

A fiatal n� zih�lva pr�b�lt k�rdezni.

- Fek�dj nyugodtan - nyugtatta meg Elaira. - K�vesd a b�ba utas�t�sait. Ha minden rendben halad, a gyermek m�g �letben van, �s eg�szs�ges lesz.

Felegyenesedett, �s levette a t�sk�t a v�ll�r�l. Mik�zben a hidegt�l elg�mberedett ujjaival pr�b�lta kioldozni a sz�jakat, a b�b�hoz fordult, �s halk utas�t�sokat k�z�lt vele.

- Ha a sz�l�s rendben lezajlott, v�gd el �s k�sd meg a k�ld�kzsin�rt a szok�sos m�don. De a gyerekhez ne ny�lj. Nem szabad, hogy leveg�t vegyen, fel�bredjen, vagy s�rni kezdjen azel�tt, hogy elt�vol�tottam volna az �sszes folyad�kot a leveg� �tj�b�l.

A b�ba nem k�rdezett semmit, �s nem kezdett tiltakozni. A kez�ben tartott t�r�lk�z�kkel �s a k�ssel foglalatoskodott. Nagyon j�l tudta, hogy meddig terjed a tud�sa, �s melyek azok az esetek, amelyekkel m�r nem tud mit kezdeni. Sz�m�ra elegend� volt az, amikor megl�tta az elfoly� magzatv�z sz�n�t. A sz�let�s okozta megr�zk�dtat�st a magzat a szok�sosn�l is nehezebben viselte, gyomr�nak tartalma m�g azel�tt ki�r�lt, hogy elhagyta volna az anyam�het. A folyad�k, amely h�napokon �t �vta, a saj�t sz�klet�t�l lett �letvesz�lyes csapda. Ha ez a t�dej�be jut, az �jsz�l�tt azonnal megfullad. Nem volt olyan orvoss�ga, amellyel semleges�teni tudta volna a m�rgez�st; a gyermek perceken bel�l meghalna.

Tal�n a korian boszork�ny var�zshatalma k�pes lesz ezt megakad�lyozni. A b�ba t�l gyakorlatias volt ahhoz, hogy visszautas�tsa a hegyek k�z�tt nemr�g megtelepedett asszony seg�ts�g�t.

De Elaira nem ny�lt a nyak�hoz, hogy leemelje a l�ncon f�gg� f�kuszkrist�lyt, amellyel a var�zslatokat szokta v�grehajtani. Ehelyett a t�sk�j�ban kezdett kutakodni, �s el�h�zott egy v�kony, g�rbe �vegcs�vet, majd a kez�t �sszed�rzs�lve pr�b�lta felmeleg�teni. Amikor ezzel v�gzett, hozz�l�tott a fert�tlen�t�shez. �vatosan bele�nt�tt n�h�ny csepp alkoholt, �s addig ism�telte a folyamatot, am�g teljesen tiszt�nak nem tal�lta a cs�vet.

A fiatalasszony k�zben ny�sz�r�gni kezdett. Fogait �sszeszor�tva pr�b�lta legy�zni az �jabb �sszeh�z�d�s k�njait.

- Nem kell tov�bb nyomnod, kedvesem - csit�tgatta a b�ba, mik�zben gyakorlott ujjaival elk�t�tte a cs�sz�s k�ld�kzsin�rt. Hamarosan elv�gja az utols� k�tel�ket is. - K�szen vagyunk. T�lest�nk a nehez�n, most m�r nem kell sok�ig v�rnod.

Elaira tudta, hogy alig n�h�ny pillanat van h�tra. Lehunyta a szem�t, �s igyekezett el�zni gondolatai k�z�l az ord�t� bizonytalans�got. Ezek a dombvid�ki p�sztorok bizalmatlanok voltak a hozz� hasonl�kkal szemben, �s mindenn�l t�bbre tartott�k a rokons�gi k�tel�keket. Ha nem tudja megmenteni ezt a gyermeket, azzal sz�rny� b�nt k�vet el a helyiekkel szemben.

A fiatal anya halk k�rd�s�re a b�ba v�laszolt:

- J�l csin�ltad, kisl�ny. Ath v�gtelen kegyelm�nek k�sz�nhet�en gy�ny�r� fi�t hozt�l a vil�gra.

Elaira �sszeszedte mag�t. Megfordult, �s elvette a b�ba karj�ban tartott �jsz�l�ttet. A v�res b�r �lettelen sz�rke volt, a v�gtagok nem mozdultak, �s �gy l�tszott, hogy az �let b�rmelyik pillanatban elsz�llhat bel�le. Fejjel maga fel� lefektette az asztalra. Csod�lkozva vette �szre a pisl�kol� l�ngok f�ny�ben megcsillan� holl�fekete tincseket. Kinyitotta az apr�s�g sz�j�t, megfelel� sz�gbe ford�totta a kopony�t, �s gyors foh�szt int�zett Ath-hez. A megtiszt�tott eszk�zt �vatosan betolta a l�gcs�be. Nem remeghetett meg a keze. Az �veg a legapr�bb nyom�s k�vetkezt�ben is elpattanhat. Egy megfelel� n�dsz�l sokkal biztons�gosabb lehetett volna, de most nem volt id� ilyet keresg�lni. Minden pillanat dr�ga. Nem hib�zhatja el a ny�l�st, �s nem is s�rtheti meg az �jsz�l�tt tork�t a nagy igyekezetben. Borzong�s futott v�gig a gerinc�n; n�h�ny sz�vdobban�snyi ideje volt csak h�tra.

Ha a gyermek most meghal, az egyed�l az � �gyetlens�ge miatt t�rt�nik.

�rezte, ahogy a cs� a hely�re cs�szik. Hatodik �rz�ke, velesz�letett k�pess�ge �s tanulm�nyai alapj�n tudta, hogy sikerrel j�rt. Lehajolt, ajk�t a cs�re illesztette, �s belesz�vott. A sz�j�ba gy�lt folyad�kot az odak�sz�tett t�lba k�pte, amelyben ken�cs�ket szokott keverni. A feh�r porcel�nra z�ld sz�n�, kocsony�s anyag csap�dott. �jra belesz�vott a cs�be. Az anyag m�g mindig ugyanolyan balj�s �rnyalat� volt. Megism�telte a folyamatot, �s most m�r valamivel tiszt�bb lett az eredm�ny. A negyedik pr�b�lkoz�s ut�n tiszta folyad�kot k�p�tt a t�lba.

- Ath legyen �ldott - szisszent fel. �vatosan kih�zta a cs�vet. Az apr�, forr� szoba k�rvonalai elmos�dtak k�r�l�tte. Semmi m�s nem l�tezett sz�m�ra, csak az �jsz�l�tt. Finoman megpaskolta a talp�t. - L�legezz!

A siker k�sz�b�n �llt, de m�g �t kellett esnie az utols� pr�b�n.

- L�legezz, kis ember. Most m�r biztons�gban csatlakozhatsz az �l�k vil�g�hoz.

A gyermek ujjai megr�ndultak. Az apr�cska mellkas �sszer�ndult. A sz�ja kiny�lt, �s leveg� �ramlott a t�dej�be. Nyoma sem volt m�r az anyam�h ny�jtotta puha s�t�ts�gnek �s biztons�gnak. A fi�cska fels�rt.

Elaira visszaadta a t�r�lk�z�kbe bugyol�lt �jsz�l�ttet a b�b�nak. Megkereste a legk�zelebbi sz�ket, �s leroskadt; a l�ba megadta mag�t. Arc�t a tenyer�be temetve �ld�g�lt, mik�zben kit�rtek bel�le az elfojtott �rzelmek. A gyermek s�r�sa er�teljesebb �s szab�lyosabb lett. B�re hamarosan r�zsasz�nre v�ltozott, ahogy az �let v�gig�ramlott a sz�veteken. Elaira kiegyenesedett, de a tudat�ig nem jutott el a szomsz�d szob�ban t�madt mozgol�d�s. Friss leveg� �ramlott be, ahogy az ajt� kicsap�dott. Minden izma sajgott, �s alig b�rt talpon maradni az alv�s n�lk�l t�lt�tt �jszaka ut�n.

Felpillantott. Szinte ugyanabban a pillanatban megdermedt. Tekintete �sszekapcsol�dott a bel�p� f�rfi�val.

Fekete haj �s z�ld szemp�r. Sz�gletes arcvon�sok hajoltak fel�je. A pisl�kol� l�ngok f�ny�ben j�l l�tszott a f�rfi d�he. Test�t egy csukly�s k�peny takarta, amelyet a nyak�n�l egy zsineg fogott �ssze. Az araethurai p�sztorok �ltal kedvelt sz�nes cs�kok d�sz�tett�k az anyagot.

Az egyens�ly�t veszt� Elaira sikoltani akart, de a ki�lt�s a tork�ra fagyott. Nem tudta volna megmondani, hogy mennyi id� telt el, mire meg tudott mozdulni, vagy a gondolatai beindultak. Az apr�l�kosabb vizsg�l�d�s felt�rta el�tte a k�l�nbs�geket. Az �k�lbe szor�tott k�z ujjai t�l vastagok voltak ahhoz, hogy megsz�laltathassanak egy lyrantot. A f�rfi magasabb �s er�sebb testfel�p�t�s� volt, mint Arithon s'Ffalenn, a herceg �s mesterb�rd. A f�l�je tornyosul� p�sztor a h�z ura volt, a nemr�g sz�letett gyermek apja.

- Daelion seg�ts! - f�rmedt r� durv�n a b�b�ra. - � mi a fen�t keres itt?

- Ne is t�r�dj velem - v�laszolta Elaira gyorsan. Sz�m�tott r�, hogy el�bb-ut�bb ny�lt ellens�gesked�ssel fog szembes�lni, �gy a m�sik reakci�ja nem lepte meg. - M�r �pp indulni k�sz�ltem.

Fel�llt, �s ki�nt�tte a t�l tartalm�t a sz�l�sz�k melletti vizeskancs�ba. H�tat ford�tott, �tl�pte a v�res t�r�lk�z�k halm�t, majd rendezgetni kezdte �sszet�rt t�sk�j�t. Megtette, amit meg kellett tennie. A gyermek m�r nem volt �letvesz�lyben. Ha a f�rfi annyira elvetem�lt, hogy tettlegess�gre fanyalodik, akkor keservesen meg fogja b�nni azt a pillanatot, amikor kezet emelt r�. A j�sn� azonban tiltakozni kezdett, m�ghozz� olyan hangon, mint egy erdei lid�rc.

- A fferedon'li m�g nem megy el. Addig nem, am�g a j�slat meg nem sz�letik.

Az id�s asszony felt�p�szkodott a d�ht�l reszket� f�rjjel szembeni sarokb�l. Eligazgatta mag�n a s�lakat, �s tiltakoz�s�t a b�ba fel� is tolm�csolta.

- Ne k�s�rts�k a sorsot. A gyermek �let��rt �ldozatot kellett hozni. M�r r�g nem lenne k�z�tt�nk, ha a fferedon'li nem siet a seg�ts�g�nkre.

A f�rj k�romkodni kezdett. Szeme �jult er�vel felvillant, de tekintet�t egy pillanatra sem szak�totta el a var�zsl�n�r�l. Elaira k�sve fogta csak fel, hogy mib�l fakad az ellens�gesked�s. Hidegzuhanyk�nt �rte a felismer�s. Sz�ve majd kiugrott a hely�r�l. Olyan gyorsan pr�b�lt v�laszolni, amilyen gyorsan csak tudott.

- Nem k�v�nok semmit a szolg�lataim�rt cser�be! - Ki�ltani akart, de az �jsz�l�tt hangos s�r�sa mellett alig lehetett hallani a hangj�t. - Hadd alakuljon a fi� sorsa �gy, ahogy � akarja. �n nem k�v�nok beleavatkozni.

- Te is tudod az igazat, b�lcs h�lgy - k�z�lte nyersen a j�sn�. - Az �jsz�l�tt tartozik neked az �let��rt, �s ez �gy van rendj�n. Ha visszautas�tod a jussod, azzal csak m�g nagyobb balszerencs�t hozol a fej�re. Tiszteletlens�g lenne m�sk�pp d�ntened.

Az apa megperd�lt, �s tiltakozni kezdett. Az asszony v�lasza azonban f�lbeszak�totta.

- Ostoba f�rfi! H�t kecsk�k neveltek t�ged? Er�s fiad sz�letett, aki majd egykoron tov�bbviszi a v�redet. Hadd mondjam el a j�slatot, amely kijel�li sz�m�ra az utat. Tal�n neki k�sz�nheted majd, hogy fennmarad a csal�dod. A sz�vess�g, amelyet cser�be kell adni a vil�gra j�tt��rt, egyed�l az �v�, nem m�s�!

A b�ba felemelte a meztelen gyermeket, �s elkezdte let�r�lni r�la a b�r�t bor�t� folyad�kot. Csendben dolgozott, mintha az � b�ne lenne, hogy Elaira idej�tt. Egy tincs koromfekete haj meredt az �gnek a s�r�l�keny koponya tetej�r�l. Az arca v�r�s volt �s k�nnyekt�l nedves; l�b�val nyugtalanul r�gkap�lt a leveg�ben, mintha apja haragj�t pr�b�lta volna lecsillap�tani.

A j�sn� hideg, sz�raz �rint�s�t k�vet�en a s�r�s elvesz�tette rendszeress�g�t, �s lassan elhalkult. Az �regasszony felemelte a fi�cska apr� test�t. S�t�tbarna szeme �sszesz�k�lt, ahogy v�gigm�rte a gyermeket. L�t�sa el�tt felt�rult az anyag m�lys�ge. Alig l�that�

f�nyaura t�madt a j�sn� k�r�l, ahogy belemer�lt a j�v� k�peibe. Elaira egyszerre �rzett megk�nnyebb�l�st �s f�lelmet. Az id�s asszony j�v�l�t�sa nem csup�n szemf�nyveszt�s volt; val�ban elmer�lt az energia �ramlataiban.

Hamarosan megsz�lalt. Szavai er�teljesen zengtek, �s felv�zolt�k a lehets�ges j�v�t. De a j�slat nem a gyermek rokons�g�ra, hanem Elair�ra ir�nyult.

- Egy gyermek, akinek n�gy lehets�ges sorsa rajzol�dik ki. Eg�szs�gben meg�ri a feln�tt kort. Ha elpusztul a t�zben, akkor nem fog senki szenvedni, csak �. Te d�nt�d el, fferedon'li, hogy mikor j�n el ez az id�. Ha a s�s tengeren hal meg, akkor szeretteid egyike is odav�sz vele. Ha a sz�razf�ld�n hal meg f�st �s ac�l �ltal, akkor a szeretted �letben marad, de el�rulj�k. Ha ez a gyermek meg�ri az �regkort, akkor az �t nagykir�lys�g egyike, majd az eg�sz vil�g s�t�ts�gbe borul. Sosem lehet helyrehozni a sebeket. A te felel�ss�ged v�lasztani, fferedon'li, hogy a gyermek term�szetes hal�llal haljon meg, vagy �ldozatt� v�ljon. Legyen a neve Fionn Areth Caid'an. - A j�sasszony leengedte a bab�t. A szikra elt�nt a szem�b�l, ahogy az utols� mondatba fogott: - Legyen a sorsa a kard, mert ez az �sv�ny messze viszi Araethur�t�l.

Elaira t�gra nyitott szemmel b�multa a gyermeket, aki �pp most kapott nevet. Azt k�v�nta, b�rcsak remegett volna meg a keze, amikor az �vegcs�vel b�bel�d�tt. Vagy legal�bb az �tkozott lova beleeshetett volna valami patakba, �s akkor nem �r ide id�ben. Akkor ez a fi� nem �lte volna meg a reggelt. B�nultan �llt, �s pr�b�lta ler�zni az elm�j�t szorosan megk�t� b�kly�kat. Iszony�an megb�nta a mai �jszak�t, de a sz�v�re nehezed� teher nem eresztette. Az anya id�nk�nt felt�r� zokog�sa nem jutott el a f�l�ig. Az iszony� haragra gerjedt f�rj kirohant, �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. A csattan�s v�gre visszahozta a val�s�gba. A b�ba vigasztalni pr�b�lta, de a j�sn� szavait csak egyf�lek�ppen lehetett �rtelmezni.

A var�zsl�n� �rezte, ahogy lassan kezdi elvesz�teni az �nuralm�t. Hitetlenkedve n�zett k�rbe. Az �jsz�l�tt apr�cska ujjai �sszekapcsol�dtak az �rny�kmester sors�val. �jra megelevenedtek a f�lelmek, amelyek eg�sz hadseregeket t�zeltek harcra. A v�geredm�ny mindig ugyanaz volt: v�ront�s �s gy�sz.