A nap egyre magasabbra h�gott, ahogy a reggel lassan d�lel�ttbe fordult, de Galad �s h�rom t�rsa �rny�ka m�g mindig messzire el�j�k vet�lt, mik�zben k�nyelmes �get�sben haladtak el�re az erd�n �tv�g�, egyenes �ton. S�r� t�lgyesek, magyalosok v�ltott�k egym�st a kusza fenyvesekkel, s�t�t savany�f�kkal. Mindegyik �g v�ge a k�zelg� tavasz els� r�gykezdem�nyeit�l v�r�sl�tt. A vid�k csendj�t csak a lovak patadobog�sa t�rte meg.

Egyetlen �gon sem daloltak madarak, sehol sem csiviteltek m�kusok. T�ls�gosan is nagy volt a csend az �vszakhoz k�pest, mintha csak az eg�sz erd� visszafojtotta volna a l�legzet�t. Egykor fontos kereskedelmi �tvonal haladt erre, j�val azel�tt, hogy Amadicia vagy Tarabon megalakult volna, �s az �si k�vezet n�hol kibukkant a kem�nyre taposott, s�rg�s agyag al�l. J�val el�tt�k egy mag�nyos �kr�s kord� d�c�g�tt, de ett�l eltekintve az erd�ben rajtuk k�v�l mintha nem is lett volna m�s emberi l�ny. A kereskedelmi �t most m�r j�val �szakabbra futott, a k�rny�k falvai �s tany�i elszeg�nyedtek, �s Aelgar mes�s, elveszett b�ny�i tov�bbra is elveszve lapultak az alig p�r m�rf�ldnyire d�lre kezd�d�, tekerv�nyes, magas hegyek k�zt. A hegycs�csok f�l�tt gy�lekez�, s�t�t felh�k es�t �g�rtek, �s ha tov�bbra is ilyen lassan, de kitart�an �sznak �szakra, d�lut�nra m�r az erd� f�l�tt is szakad. Egy v�r�ssz�rny� s�lyom keringett ide-oda az erd� pereme f�l�tt, a hat�rvid�ken vad�szott. Ahogy Galad is vad�szni indult. Csak �pp nem a hat�rvid�ken, hanem a sz�v�ben.

Mikor v�gre megpillantott�k azt az udvarh�zat, amit a seanchanok bocs�tottak Eamon Valda rendelkez�s�re, �s Galad megh�zta a lova kant�rj�t, egy pillanatra �r�lt volna, ha van rajta sisak, �s ugyan f�l�slegesen, de megigaz�thatja. Ehelyett azonban be kellett �rnie azzal, hogy �jfent becsatolta a kard�v�t, �s �gy tett, mintha a csat nem lett volna a hely�n. Semmi �rtelme nem lett volna p�nc�lt vennie. Ha a d�lel�tt esem�nyei a rem�lt fejlem�nyekhez vezetnek, akkor �gyis le kellene vennie a mellv�rtj�t �s a l�ncinget, ha pedig nem �gy alakul a dolog, ahogy szerette volna, a leger�sebb p�nc�l sem v�den� jobban, mint egyszer�, feh�r k�penye.

Az udvarh�z egykor Amadicia kir�ly�nak vid�ki k�ri�ja volt. A hatalmas, k�k tet�s �p�letet v�r�sre festett erk�lyek d�sz�tett�k. A f�b�l faragott palota n�gy sark�n fatornyocsk�k emelkedtek, �s az �p�tm�ny k�nnyed�n nyugodott a vaskos, meredek hegyk�nt emelked� k�alapzaton. A k�ls� �p�letek, ist�ll�k �s pajt�k, a munk�sok apr�cska h�zai �s a mesteremberek kis m�helyei a f��p�let k�r�l elter�l�, j�kora tiszt�s perem�n kuporogtak, de ugyanolyan villog� k�kre �s v�r�sre m�zolt�k �ket, mint amazt. F�rfiak �s n�k s�r�gtek-forogtak, ebb�l a t�volb�l m�g csak apr� kis alakok, a l�bukn�l m�g kisebb figur�k, gyermekek j�tszadoztak. L�tszatra mintha minden rendben lett volna, holott az eg�sz vil�g a feje tetej�re �llt. Galad t�rsai kif�nyes�tett sisakban �s mellv�rtben �ltek a lovukon, �s kifejez�stelen arccal n�ztek r�. H�tasaik t�relmetlen�l toporogtak, az �llatok reggeli frissess�g�t m�g nem t�rte le a t�borb�l id�ig vezet�, k�nny�, r�vid lovagl�s.

- Meg�rten�m, ha meggondoln�d magad, Damodred - morogta Trom egy id� ut�n -, igencsak kem�ny v�d, �s keser�, mint az epe, de...

- Nincs mit meggondolnom - szak�totta f�lbe Galad. M�r el�z� este elsz�nta mag�t. Ett�l persze m�g h�l�s volt Tromnak, hogy megt�rte a cs�ndet, �s felk�n�lta neki a megfelel� nyit�nyt. Egyszer�en csak megjelentek, mikor elindult aznap reggel, mell� l�ptettek, �s az�ta sz� n�lk�l lovagoltak vele. Eddig nem is lehetett volna mit mondani. - De ti meggondolt�tok, mit tesztek? Sokat kock�ztattok azzal, hogy elk�s�rtek! Nem musz�j ennyit kock�ztatnotok... Ak�rhogy alakul is a mai nap, lesznek, akik hib�tokul r�j�k f�l, hogy velem j�ttetek! Ez csak az �n �gyem, �s nem haragszom, ha ti csak a magatok dolg�val t�r�dt�k! - T�l mereven fogalmazott, de ezen a reggelen sehogy sem tal�lta a szavakat, �s a torka is minduntalan elszorult.

A z�m�k f�rfi megr�zta a fej�t.

- A t�rv�ny az t�rv�ny! Ak�r haszn�t is vehetn�m az �j rangomnak. - Feh�r k�penye mellr�sz�n a ragyog� napkorong alatt h�rom csillag alak� bojt mutatta, hogy kapit�ny. Jeramel alatt sokan elestek, k�zt�k h�rom �rkapit�ny is. Akkor a seanchanok m�g az ellens�geik voltak, nem a sz�vets�geseik.

- Sok s�t�t dolgot tettem a F�ny szolg�lat�ban - mordult f�l a szik�r arc� Byar, �s m�lyen �l� szeme �gy villant f�l, mintha szem�ly szerint �t s�rtett�k volna meg -, s�t�teket, mint a csillagtalan �j, �s tartok t�le, hogy j� n�h�ny s�t�t cselekedet v�r m�g r�m, de van, ami t�ls�gosan is s�t�t ahhoz, hogy megengedj�k! - �gy n�zett maga el�, mint aki a legsz�vesebben kik�pne.

- �gy bizony - motyogta az ifj� Bornhald, �s p�nc�lkeszty�s kez�vel megd�rg�lte a sz�j�t. Galad mindig ifj�k�nt emlegette mag�ban, pedig legfeljebb p�r �vvel lehetett n�la fiatalabb. Dain szeme most is v�reres volt, �jszaka megint alaposan leitta mag�t. - Ha rosszat cselekedett az ember, ak�r a F�ny szolg�lat�ban is, akkor valami j�t is kell cselekednie, hogy kiegyenl�tse!

Byar keser�en morgott. Alighanem valami eg�szen m�st akart mondani.

- J�l van - biccentett Galad -, de senki nem lesz att�l kevesebb, ha most visszafordul! Ez egyed�l csak az �n �gyem!

Ennek ellen�re mikor k�nnyed v�gt�ba kapta a lov�t, �s a m�sik h�rom mell� ugratott, �s felvette az �temet, �r�lt neki, hogy ott lovagolnak mellette, feh�r k�peny�k messze leng m�g�tt�k. Term�szetesen egyed�l is tov�bbment volna, de a h�rom m�sik Gyermek jelenl�t�ben tal�n nem fogj�k minden tov�bbi n�lk�l letart�ztatni vagy felakasztatni. No, nem mintha nagy es�lyt adott volna annak, hogy am�gy meg�li az est�t. De a k�teless�g az k�teless�g, ak�rmibe ker�lt is.

A lovak patk�ja hangosan csattogott az udvarh�zhoz felvezet� k�r�mp�n, nem csoda h�t, hogy a t�gas udvaron tart�zkod� f�rfiak mindegyike odafordult, �s megb�multa �ket. A F�ny �tven Gyermeke, mind f�nyes v�rtezetben �s k�pos sisakban, a t�bbs�g�k m�r l�h�ton; a marad�k lov�t al�zatos, s�t�t ruh�s amadiciai lov�szok fogt�k. A bels� erk�lyek �resnek t�ntek, �pp csak p�r szolga sertepert�lt a k�rny�ken. �gy tettek, mintha s�pr�getn�nek, de val�j�ban �k is az �rkez�ket lest�k. Hat nagydarab Vallat� csoportosult Rhadam Asunawa mell�, mintha �rk�dn�nek felette. K�peny�k mell�n a ragyog� napkorong m�g� h�mzett v�r�s p�sztorbot villogott, �s nem keveredtek a t�bbiekkel. A F�ny Keze mindig elk�l�n�lt a F�ny t�bbi Gyermek�t�l, �s ez ellen igaz�n egyetlenegy Gyermek sem tiltakozott. Az ez�st haj� Asunawa b�natos von�saihoz k�pest Byar arca teltnek t�nt. A F�vallat� volt az egyetlen Gyermek az udvaron, aki nem viselt p�nc�lt, �s h�feh�r k�peny�n csak a l�ngol�, v�r�s p�sztorbot �keskedett. Ebben is k�l�nb�z�tt a t�bbiekt�l. De Galad hi�ba l�tta, ki mindenki gy�lekezik az udvaron, val�j�ban csak egyetlenegy embert vett �szre. Lehet, hogy Asunaw�nak is r�sze volt a dologban, ezt m�g nem siker�lt kider�tenie, de csak a f��rkapit�ny vonhatta felel�ss�gre a F�vallat�t.

Eamon Valda nem volt nagydarab, de s�t�t, kem�ny arc�n l�tszott, hogy elv�rja az engedelmess�get. Vagy m�g ann�l is t�bbet. Sz�tterpesztett l�bbal, felszegett fejjel �llt, parancsol�an n�zett k�rbe, �s aranyozott mell- �s h�tv�rtj�n a f��rkapit�nyok feh�r �s arany tabardja villogott. A tabard sokkal d�szesebb volt, mint Pedron Niall b�rmelyik ruh�ja. Valda feh�r k�peny�nek mindk�t mell�n aranysz�llal h�mzett napkorong ragyogott, �s �pp�gy a legfinomabb selyemb�l szabt�k, mint arannyal h�mzett, feh�r kab�tj�t. A h�na al� csapott sisakot v�gigaranyozt�k, �s a homlok�n sugaras napkorong f�nylett, ac�lh�t� keszty�j�n k�v�l viselt, vaskos aranygy�r�j�ben pedig hatalmas s�rga zaf�r sz�rta a f�nyt. A napkorongot belev�st�k abba is. Ez is a seanchanok kegy�nek �jabb jele volt. Valda enyh�n �sszevonta a szem�ld�k�t, mikor Galad �s t�rsai lesz�lltak a nyeregb�l, �s a mell�k�n keresztbe vetett k�zzel tisztelegtek el�tte. Szolg�latk�sz lov�szok szaladtak el� valahonnan, hogy gondjaikba vegy�k a lovakat.

- Hogyhogy nem �pp Nassad fel� lovagolsz, Trom? - Valda hangja el�gedetlen�l csengett. - A t�bbi �rkapit�ny mostanra m�r f�l�ton lehet!

� maga mindig k�sve �rkezett a seanchanokkal rendezett tal�lkoz�kra, tal�n hogy mutassa, hogy a f�ggetlens�g egy kicsinyke szil�nkja csak megmaradt a Gyermekeknek. Galad meg is lep�d�tt rajta, hogy m�r �tra k�szen tal�lta, nyilv�n ez a tal�lkoz� fontosabb volt a t�bbin�l. De ha Valda maga k�sett is, azt elv�rta, hogy a t�bbi magas rang� tiszt mindig id�ben ott legyen, m�g ha ehhez hajnalhasadta el�tt el kellett indulniuk, akkor is. L�that�an nem merte t�ls�gosan sok�ig fesz�teni a h�rt �j gazd�ikn�l. A seanchanok m�g mindig nem b�ztak meg a Gyermekekben.

Trom egy�ltal�n nem t�nt olyan bizonytalannak, mint azt egy �pp csak egy h�napja kinevezett �rkapit�nyt�l v�rni lehetett volna.

- S�rg�s �gyben j�tt�nk, f��rkapit�ny - v�laszolta egyszer�en, �s meghajolt. Egy hajsz�lnyival sem kev�sb�, egy hajsz�lnyival sem jobban, mint azt a protokoll megk�vetelte. - A parancsnoks�gom alatt szolg�l� egyik Gyermek azzal v�dolja a F�ny egy m�sik Gyermek�t, hogy er�szakkal b�nt egy n�rokon�val, �s a F�ny Sz�ne El�tt Folytatott Pr�b�ra val� jog�t k�v�nja �rv�nyes�teni, amit a t�rv�ny szerint �nnek kell megengednie vagy elutas�tania.

- Meglehet�sen k�l�n�s k�r�s, fiam - jegyezte meg Asunawa, �s k�rd�en f�lrebiccentette a fej�t egym�sba font k�t keze f�l�tt, miel�tt Valda ak�rcsak megsz�lalhatott volna. A F�vallat�nak m�g a hangja is gy�szos volt, mintha csak f�jna neki Trom tudatlans�ga. S�t�t szeme �gy villogott, mint sz�n a par�zstart�n. - �ltal�ban a v�dlott k�rte a kard �ltali b�r�skod�st, �s �ltal�ban csak akkor, ha tudta, hogy a bizony�t�kok mindenk�pp ellene sz�ln�nak! K�l�nben is, a F�ny Sz�ne El�tt Folytatott Pr�b�t m�r vagy n�gysz�z �ve nem k�rte senki sem! Mondd meg nekem, kit v�dol, �s csendben elrendezem a dolgot! - A hangja hirtelen olyan jeges lett, mint egy s�t�t barlang m�lye t�len, b�r a szeme most is f�nyesen lobogott. - Idegenek k�zt j�runk, nem engedhetj�k meg, hogy azt higgy�k, a Gyermekek k�z�l b�rki is k�pes lenne ilyesmire!

- T�lem k�rtek enged�lyt, Asunawa - csattant fel Valda. A tekintet�ben l�ngol� indulat ak�r ny�lt gy�l�let is lehetett volna. De az is lehet, hogy csak az�rt robbant �gy ki, mert ennyire zavarta, hogy a m�sik f�rang beleavatkozott a dolg�ba. F�lrecsapta a k�peny�t, hogy kil�tsszon gy�r�s markolat� kardja, k�nnyed�n a markolatra tette kez�t, �s kih�zta mag�t. Valda mindig k�szen �llt a sz�npadias gesztusokra, most is felemelte a hangj�t, hogy tal�n m�g az odabenn szorgoskod�k is hallhatt�k, mit mond, �s ink�bb kinyilatkoztatott, semmint besz�lt. - Hiszek benne, hogy az �si szok�sok jelent�s r�sz�t �jra kell �leszten�nk, �s ez a t�rv�ny m�g mindig �rv�nyben van! Mindig is �rv�nyben lesz, ahogy azt meg�rt�k! A F�ny igazs�got szolg�ltat, hisz a F�ny maga az igazs�g! T�j�koztasd az emberedet, Trom, hogy kih�vhatja az ellenfel�t, �s karddal a kez�ben �llhat szembe a v�dlottal! Ha az illet� megpr�b�ln� visszautas�tani, kijelentem, hogy saj�t maga ismerte be a b�n�ss�g�t, �s elrendelem, hogy ott helyben akasztass�k fel, �s a tulajdona �s rangja a v�dl�t illesse meg, ahogy azt a t�rv�ny kimondja! Sz�lottam! - �jabb s�t�t pillant�st vetett a F�vallat� fel�. Tal�n val�ban gy�l�lt�k egym�st.

Trom �jfent szertart�sosan meghajolt.

- Saj�t maga t�j�koztatta az emberemet, f��rkapit�ny! Damodred?

Galad minden tagja kih�lt. Nem f�lelm�ben f�zott, az �ress�g h�v�se �lelte k�rbe. Mikor Dain r�szegen elfecsegte, hogy mif�le h�resztel�seket hallott, �s mikor Byar is beismerte nagy vonakodva, hogy ezeknek a h�resztel�seknek bizony volt val�s�galapja, Galadot �rj�ng� d�h fogta el, �s azt hitte, megbolondul a csontjaiban robajl� haragt�l. Eg�szen biztos volt benne, hogy sz�trobban a feje - hacsak nem a sz�ve szakad meg els�nek. Most azonban m�r j�ghideg volt, semmi �rzelmet nem �rzett. � is el��r�sszer�en meghajolt. A mondand�ja jelent�s r�sz�t sz�r�l sz�ra el��rta a t�rv�ny, de m�gis �vatosan v�lasztotta meg a szavait, hogy min�l kev�sb� sz�gyen�tse meg a szeretett eml�ket.

- Eamon Valda, a F�ny Gyermeke, a F�ny Sz�ne El�tt Folytatott Pr�b�ra h�vlak, ami�rt igaztalanul er�szakoskodt�l Morgase Trakand, Andor kir�lyn�je szem�lye ellen, �s ami�rt meggyilkoltad! - Senki sem tudta meger�s�teni, hogy az asszony, akit anyjak�nt szeretett, val�ban meghalt volna, de nem lehetett m�sk�pp. Vagy egy tucat ember �ll�totta, hogy elt�nt a F�ny Er�dj�b�l, m�g miel�tt a seanchanok bevett�k volna, �s �pp elegen tan�s�tott�k azt is, hogy nem t�vozhatott volna a saj�t akarat�b�l.

Valda nem t�nt meglepettnek a v�d hallat�n. Ak�r az�rt is mosolyoghatott volna, hogy mutassa, mennyire sajn�lja, hogy Galad ekkora ostobas�gra vetemedett, de ehhez t�ls�gosan is nagy megvet�s f�nylett az arc�n. Sz�ra nyitotta a sz�j�t, de Asunawa ism�t f�lbeszak�totta.

- Ez nevets�ges! - mondta ink�bb sz�nakozva, mint m�rgesen. - Fogj�tok el ezt a bolondot, �s hamar kider�tj�k, mif�le �rnybar�t �sszeesk�v�s r�szek�nt pr�b�lja bemocskolni a Gyermekek j� h�r�t! - intett egyet, �s k�t hatalmas Vallat� m�r meg is indult Galad fel�. Az egyik arc�n kegyetlen mosoly �ml�tt el, a m�sik kifejez�stelen�l n�zett maga el�, mint aki csak a munk�j�t v�gzi.

Csak egy l�p�st tehettek. Az udvaron minden�tt halk, f�mes surran�s zengett fel, ahogy a Gyermekek a h�velyben nyugv� kardjukhoz kaptak. Legal�bb egy tucatnyian ki is vont�k a kardot, �s most az oldaluk mellett l�gatt�k a meztelen peng�t. Az amadiciai lov�szok eg�szen kicsire �sszeh�zt�k magukat, �s megpr�b�ltak l�thatatlann� v�lni. Alighanem el is futottak volna, ha mernek. Asunawa k�rben�zett, hitetlenkedve vonta fel vaskos szem�ld�k�t, �s g�cs�rt�s kez�vel a k�peny�be markolt. Meglep� m�don m�g mintha Valda is megijedt volna. Csak nem hihette, hogy azok ut�n, amit az el�bb mondott, a Gyermekek megengedn�k Galad letart�ztat�s�t! Ha azt hitte is, egy szemvillan�s alatt jobb bel�t�sra t�rt.

- L�tja, Asunawa - kezdte szinte vid�man -, a Gyermekek az �n utas�t�saimat k�vetik �s a t�rv�ny szav�t, nem egy Vallat� szesz�lyeit! - Oldalra ny�jtotta a sisakj�t, hogy valaki vegye el t�le. - Tagadom felh�bor�t� v�djaidat, ifj� Galad, �s a szemedbe v�gom mocskos hazugs�godat! Mert hazugs�g bizony, vagy legjobb esetben is egy �rnybar�t vagy a Gyermekek m�s ellens�ge �ltal keltett, rosszindulat� pletyk�ba vetett, �r�lt hit! Ak�rhogy is, a lehet� legaljasabb m�don r�galmazt�l meg, �gyhogy elfogadom a kih�v�sodat a F�ny Sz�ne El�tt Folytatott Pr�b�ra, �s v�gzek veled! - Ez ugyan aligha f�rt volna bele a szertart�sos sz�vegbe, de tagadta a v�dakat, �s elfogadta a kih�v�st; Galadnak ennyivel be kellett �rnie.

Valda csak most �bredt r�, hogy a sisakot m�g mindig csak a leveg�be tartja, �sszevonta a szem�ld�k�t, �s m�rgesen meredt az egyik k�zel �csorg� Gyermekre. A nyurga saldaeai, bizonyos Kashgar v�gre csak el�rel�pett, �s elvette a f��rkapit�ny sisakj�t. Kashgar ugyan csak alhadnagy volt, �s j�kora sasorra �s lefel� g�rb�l� szarvra eml�keztet�, t�m�tt bajsza dac�ra is igen k�ly�kk�p� leg�ny, m�gis l�that� vonakod�ssal tette a k�teless�g�t. Valda hangja m�g s�t�tebb �s �rdesebb lett, ahogy lecsatolta a kard�v�t, �s azt is a fiatal Gyermek kez�be nyomta.

- Vigy�zz r�, Kashgar! G�mjeles penge! - kikapcsolta a nyak�n a selyemk�penyt, hagyta, hadd essen a k�vezetre, azt�n r�dobta a tabardj�t is, �s a keze m�r a p�nc�l kapcsain futott v�gig. �gy t�nt, nem l�tn� sz�vesen, hogy a t�bbi Gyermek vonakodik neki seg�teni. Az arca nyugodt volt, de d�h�s tekintete nem csak Galadnak �g�rt b�ntet�st.

- A h�god aes sedai akar lenni, ha nem t�vedek, Damodred! Meglehet, hogy t�k�letesen tudom, honnan ered ez az eg�sz! Volt id�, mikor sajn�ltam volna, hogy meg kell halnod, de ma m�r nem szomorkodom miattad! Lehet, hogy elk�ld�m a fejed a Feh�r Toronyba, hogy a boszork�k l�ss�k, mif�le gy�m�lcs�t hajtottak gaz terveik!

Dain aggodalmasan r�ncolta a homlok�t, de elvette Galad k�peny�t �s kard�v�t. Toporogva �llt, mint aki kor�ntsem biztos benne, hogy helyesen cselekszik. Nos, mindenesetre megvolt r� az es�lye, hogy m�sk�pp d�nts�n, �s most m�r t�l k�s� lett volna meggondolnia mag�t. Byar Galad v�ll�ra tette keszty�be b�jtatott kez�t, �s a fi�hoz hajolt.

- Legsz�vesebben karra �s l�bra t�mad - mondta halkan, �s a v�lla f�l�tt h�tra-h�trapislogott Vald�ra. Azok alapj�n, amilyen vad tekintettel m�regette, alighanem volt valami n�zetelt�r�s kettej�k k�z�tt. De persze hi�ba v�gott haragos arcot, a kifejez�se nem k�l�nb�z�tt sokat �ltal�ban is el�gedetlen von�sait�l. - Szereti addig v�reztetni az ellenfelet, am�g az annyira le nem gyeng�l, hogy m�r l�pni sem tud, �s a kardj�t sem b�rja megemelni, �s csak akkor v�gez vele! Gyorsabb a viper�n�l is, de leggyakrabban balr�l fog t�madni, �s t�led is ezt v�rja!

Galad b�lintott. A jobbkezesek t�bbs�ge k�nnyebbnek tal�lta, ha balr�l t�mad, de egy kardmestert�l ez szokatlan fogyat�koss�gnak sz�m�tott. Gareth Bryne �s Henre Haslin felv�ltva gyakoroltatt�k vele a v�v�st �gy is, hogy az egyik keze volt fel�l a peng�n, �s �gy is, hogy a m�sik, nehogy ebbe a hib�ba essen. Azt is furcs�llotta, hogy Valda szereti h�zni a harcot. �t mag�t arra tan�tott�k, hogy olyan gyorsan �s tiszt�n v�gezzen az ellenfel�vel, ahogy csak lehet.

- K�sz�n�m - mondta, �s a beesett arc� Gyermek komoran elfintorodott.

Byar egy�ltal�n nem volt szeretetre m�lt�, �s l�that�an � maga sem kedvelt m�st az ifj� Bornhaldon k�v�l. Galad az � felbukkan�s�n lep�d�tt meg legjobban h�rom k�s�r�je k�z�l, de elj�tt, �s ez mindenk�pp mellette sz�lt.

Valda az udvar k�zep�n �llt, feh�r-arany kab�tj�ban, cs�p�re tett �kl�kkel, �s kurt�n megfordult maga k�r�l.

- Mindenki h�z�djon h�tra a falhoz! - parancsolta hangosan. A k�vezeten patk�k csattogtak, ahogy a Gyermekek �s a lov�szok sietve engedelmeskedtek szav�nak. Asunawa �s a Vallat�i is megragadt�k �llataik kant�rj�t, �s a F�vallat� arc�n jeges harag s�t�tlett. - Tiszt�ts�tok meg az udvar k�zep�t! Az ifj� Damodred �s j�magam itt tal�lkozunk...

- Bocs�sson meg, f��rkapit�ny - kezdte Trom �jabb meghajl�ssal -, de minthogy �n r�szt vesz a Pr�b�ban, nem lehet B�r�! A F�vallat�t�l eltekintve, aki a t�rv�nyek szerint nem vehet r�szt effajta �gyekben, �n vagyok a legmagasabb rang� �n ut�n, �gyhogy, ha megbocs�t...?

Valda m�rgesen meredt r�, azt�n peckesen Kashgar mell� vonult, �s keresztbe fonta a karj�t a mellkas�n. L�tv�nyosan dobolt a l�b�val, �s egyre t�relmetlenebb�l v�rta az esem�nyek alakul�s�t.

Galad nagyot s�hajtott. Ha nem az � jav�ra alakuln�nak az esem�nyek, m�rpedig ez t�nt a val�sz�n�bbnek, akkor a bar�tja v�gleg ellens�g�v� tette a Gyermekek leghatalmasabbik�t. Valda alighanem am�gy is Trom ellen fordulna, de ezek ut�n m�g ink�bb a buk�s�n dolgozik majd.

- Figyelj oda r�juk! - sz�lt oda Bornhaldnak, �s a kapu mellett t�m�r�l� Vallat�k fel� biccentett. Asunawa emberei m�g mindig �gy fogt�k k�zre a F�vallat�t, mintha a test�rei lenn�nek, �s mindegyik�k a kardja markolat�n tartotta a kez�t.

- De mi�rt? Most m�r Asunawa sem avatkozhat k�zbe! Az t�rv�nyellenes volna!

Galadnak nehez�re esett, hogy ne s�hajtson fel �jfent. Az ifj� Dain j�val hosszabb ideje volt a F�ny Gyermeke, mint � maga, �s az apja eg�sz �let�ben a rendet szolg�lta, de a f�rfi m�gis mintha j�val kevesebbet tudott volna a Gyermekekr�l, mint amit Galad ez alatt a r�vid id� alatt megtanult. A Vallat�k szem�ben csak a saj�t szavuk sz�m�tott t�rv�nynek.

- Csak figyelj oda r�juk!

Trom az udvar k�zep�re �llt, kivont kardj�t magasan a feje f�l� emelte, a penge a f�lddel p�rhuzamosan fek�dt a leveg�n, �s Vald�val ellent�tben � sz�r�l sz�ra �gy mondta a pr�ba sz�veg�t, ahogy az meg volt �rva.

- A F�ny Sz�ne el�tt gy�lekezt�nk �ssze, hogy tan�s�gunkkal k�s�rj�k a F�ny Sz�ne El�tt Folytatott Pr�b�t, a F�ny b�rmely Gyermek�nek szent jog�t. A F�ny az igazs�gra ragyog le, �s a F�ny megvil�g�tja az igazs�got. Ne sz�ljon egy sz�t sem senki emberfia, hanem csak azok, akiknek jogalapja van r�, �s azonnal v�gass�k le mindenki, aki k�zbeavatkozna a Pr�ba foly�s�ba. A F�ny sz�ne el�tt szolg�ltattat igazs�g annak, aki a F�ny kegyelm�re b�zza az �let�t, �s karja erej�re �s a F�ny akarat�ra teszi fel minden�t. A k�zd� feleket most egym�shoz h�vom, ide, ahol �llok - folytatta, �s leengedte maga mell� a kardot -, �s amit besz�lnek, az csak kettej�kre tartozik. Adja a F�ny, hogy olyan szavakra leljenek, melyek megakad�lyozz�k a v�ront�st, mert ha nem �gy lesz, az egyik Gyermek bizonnyal meghal m�g ma, a nev�t kit�r�lj�k feljegyz�seinkb�l, �s eml�k�re �r�k �tkot sz�runk. A F�ny sz�ne el�tt, �gy legyen!

Amint Trom elvonult az udvar sz�le fel�, Valda m�ris a kijel�lt helyre indult. A Macska �tv�g a V�rudvaron form�ban l�pdelt, arrog�nsan, peckesen. Tudta, hogy a vil�gon nincs az a sz�, ami megakad�lyozhatn� a v�ront�st. Sz�m�ra m�r most megkezd�d�tt a harc. Galad egyszer�en csak kis�t�lt, hogy f�l�ton tal�lkozzon vele. Kis h�j�n egy fejjel magasodott a m�sik f�l�, de Valda �gy tartotta mag�t, mint aki nemcsak nagyobb n�la, de biztos is a gy�zelemben. Ez�ttal csak megvet�s csillant a mosoly�ban.

- Nincs mit mondanod, k�ly�k? Nem lep meg, k�l�n�sen, ha figyelembe vessz�k, hogy alig egy perc m�lva lev�gja a fejed egy gyakorlott kardmester... De egyvalamit az�rt mondan�k neked, miel�tt meg�llek! A le�nyz� �p volt �s eg�szs�ges, mikor utolj�ra l�ttam, �s ha az�ta meghalt volna, �n is b�nn�m - a mosolya elm�ly�lt, �s a len�z�st torz vid�ms�g sz�tte �t. - Soha ilyen j�t nem hemperegtem senkivel, �s rem�lem, egy sz�p napon m�g �jra magam al� gy�rhetem!

Galadban izz� v�r�s, fortyog� harag robajlott fel, de nagy er�fesz�t�ssel lek�zd�tte, �s h�tat ford�tott Vald�nak, majd lassan elt�volodott t�le. Hagyta, hogy az indulatait felem�ssze a k�pzeletbeli l�ng, �pp, ahogy a tan�rai mondt�k. Aki indulatb�l harcolt, az indulatb�l is halt meg! Mire az ifj� Bornhald mell� �rkezett, m�r el is �rte a Gareth �s Henre �ltal egys�gnek nevezett �llapotot. Az �ress�gben lebegve vonta ki kardj�t a Bornhald �ltal fel� k�n�lt h�velyb�l, �s az enyh�n hajl�tott penge a teste r�sz�v� v�lt.

- Mit mondott? - k�rdezte Dain. - Egy pillanatra gyilkos d�h l�tszott az arcodon!

Byar megragadta Dain karj�t.

- Ne zavard �ssze! - mordult r�.

Galadot nem zavarta meg a k�rd�s. A b�rnyergek minden nyikordul�s�t k�l�n hallotta, a k�vezeten koppan� patk�k minden csend�l�s�t meg tudta k�l�nb�ztetni. �gy hallotta a t�le t�zl�bnyira dong� legyeket, mintha a f�l�be z�mm�gtek volna. Szinte m�r �gy �rezte, hogy a sz�rnyuk minden egyes mozdulat�t l�tja. Eggy� v�lt a legyekkel, az udvarral, a k�t m�sik f�rfival. Mindannyian a r�sz�v� v�ltak, �s saj�t mag�t hogyan is zavarta volna �ssze?

Valda megv�rta, am�g megfordul, csak akkor h�zta ki a saj�t kardj�t az udvar t�loldal�n. L�tv�nyosan �velt mozdulat volt, a penge szinte elmos�dott, ahogy megp�rgette a balj�ban, azt�n �tdobta a jobba, majd m�g egyszer megforgatta, �s csak ut�na �llt meg a kard a kez�ben mereven maga el� emelve. K�t k�zzel fogta a markolatot, �s megindult el�re. Most is a Macska �tv�g a V�rudvaront haszn�lta.

Galad is felemelte a kardj�t, �s elindult, hogy f�l�ton tal�lkozzanak. Gondolkoz�s n�lk�l fel�lt�tt egy v�v� l�p�sform�t, tal�n a lelki�llapota v�lasztotta meg helyette, melyiket. �ress�g, ez volt a neve. Csak egy avatott kardforgat� l�thatta, hogy nem egyszer�en l�pdel. Csak egy avatott kardforgat� l�thatta, hogy minden sz�vver�sn�l t�k�letesen egyens�lyban volt mag�val. Valda nem h�zelg�sb�l kapta meg azonban a maga g�mjeles kardj�t. �t kardmester b�r�skodott a teljes�tm�nye f�l�tt, �s egyhang�an d�nt�ttek �gy, hogy megadj�k neki a c�met. A d�nt�snek mindig egyhang�nak kellett lennie. Egy m�s �tja volt csak annak, hogy valaki megkapja a g�mjeles kardot, m�gpedig ha egy az egyhez k�zdelemben, tisztess�ges harcban meg�lte a g�mjeles kard tulajdonos�t. Valda akkor m�g fiatalabb volt, mint Galad most. De mindez mit sem sz�m�tott. Galad nem �sszpontos�tott Valda hal�l�ra. Nem �sszpontos�tott semmire sem. De tervezte, hogy Valda meghal, akkor is, ha H�velybe kell hozz� tennie a Kardot, �s akarattal a h�s�ba fogadnia a g�mjeles peng�t ahhoz, hogy a c�lj�t el�rje. Elfogadta, hogy net�n �gy kell tennie.

Valda nem vesztegette az id�t man�verez�sre. Amint el�g k�zel volt, m�ris Galad nyaka fel� villant az Alacsonyan Cs�ng� Alma Leszed�se, mint a vill�m, mintha a f��rkapit�ny val�ban az els� percben le akarn� csapni ellenfele fej�t. Sz�mos lehets�ges v�dekez�s k�n�lkozott erre a t�mad�sra, Galadba mindegyiket �szt�nszinten belevert�k gyakorl�s k�zben, de Byar figyelmeztet�se valahol ott lapult az elm�je m�ly�n, �s arra is eml�kezett, hogy Valda �pp erre figyelmeztette.

K�tszer is. Galad nem gondolkozott, �ntudatlanul v�lasztott m�s megold�st, �s el�re �s oldalv�st l�pett, �pp mikor az Alacsonyan Cs�ng� Alma Leszed�se a Leop�rd Simogat�s�ba v�ltott. Valda szeme d�bbenten elkerekedett, ahogy a v�g�s alig p�r h�velyknyire hib�zta el Galad bal combj�t, �s m�g tov�bb kerekedett, ahogy a Selyem Sz�tv�laszt�s v�gigkarcolta a jobb alkarj�t, �m m�ris visszat�madott Felsz�ll� Galambbal, de olyan gyorsan, hogy Galadnak h�tra kellett t�ncolnia, miel�tt a kardja m�lyebben is megsebezhette volna ellenfel�t. Alig tudta visszaverni a t�mad�st egy J�gmad�r K�r�z a Tavacska F�l�ttel.

El�re-h�tra t�ncoltak, egyik form�b�l a m�sikba, hol erre, hol arra siklottak a felk�vezett udvaron. A Gy�k a T�visboz�tban egy H�rom�g� Vill�mmal tal�lkozott. A Szell� Sodorta Lev�l kiv�dte az Angolna a V�zililiomok K�ztet, �s a K�t Ny�l Felugrik egy Kolibri Megcs�kolja a M�zr�zs�tra tal�lt. El�re-h�tra, mintha csak a v�v�form�kat mutatn�k be. Galad egyik t�mad�st a m�sik ut�n pr�b�lta ki, de Valda val�ban olyan gyors volt, mint egy vipera. A Siketfajd T�nca egy nem t�l m�ly v�g�st eredm�nyezett Galad bal v�ll�n, �s a V�r�s S�lyom Lecsap a Galambra egy kiss� komolyabbat a felkarj�n. A F�nyfoly�n�l elvesz�thette volna az eg�sz karj�t, ha nem v�di ki a h�zott v�g�st egy k�ts�gbeesetten f�rge Es� a Sz�lviharbannal. El�re-h�tra, a peng�k folyamatosan villogtak, a leveg�t bet�lt�tte az ac�l �les csattog�sa.

Galad nem tudta volna megmondani, mi�ta v�vnak. Nem volt id�, csak a pillanat. �gy �rezte, mintha Valda �s � maga v�z alatt harcoln�nak, �s minden egyes mozdulatukat lelass�tan� a tenger �raml�sa. Valda arc�n verejt�k gy�ngy�z�tt, de a f�rfi k�nnyed magabiztoss�ggal mosolygott, �s l�that�an cseppet sem zavarta a jobb karj�n az a kis karcol�s. M�s s�r�l�st m�g nem szenvedett. Galad �rezte, hogy az � arc�n is csurog az izzads�g, �s cs�pi a szem�t. �s �rezte, hogy a karj�r�l lassan csepeg a v�r. Az a k�t seb v�g�l majd lelass�tja, tal�n m�r most is lass�tott rajta, de k�t m�sik sebet is kapott a bal combj�ra, �s azok komolyabbak voltak. A l�ba m�r v�rt�cs�ban �zott a csizm�ban, �s nem tudta elker�lni, hogy enyh�n s�ntik�ljon. M�rpedig ez id�vel csak romlott. Ha Vald�nak meg kell halnia, nem h�zhatja sokkal tov�bb.

Sz�nd�kosan m�ly leveg�t vett, azt�n m�g egyet �s m�g egyet, a sz�j�n �t. Hadd higgye azt Valda, hogy kezd kifulladni! A peng�je el�recsapott, T�bef�z�sbe kezdett, Valda bal v�lla fel� kapott, �s nem volt annyira gyors, mint amilyen lehetett volna. A m�sik k�nnyed�n h�r�totta egy Fecske Sz�rnyra Kappal, �s azonnal az Ugr� Oroszl�nba siklott. Galad egy harmadik v�g�st is szerzett a bal combj�ra; nem mert gyorsabban v�dekezni, mint ahogy t�madott.

�jra nekiugrott Valda v�ll�nak a T�bef�z�ssel, �s �jra �s �jra, �s mindek�zben folyamatosan a sz�j�n �t vette a leveg�t, nagy lihegve. Szerencs�je volt, hogy nem kapott egyetlen komolyabb sebet sem. Vagy tal�n a F�ny t�nyleg leragyogott erre a k�zdelemre. Valda egyre sz�lesebben mosolygott; a f�rfi azt hitte, ellenfele ereje v�g�re jutott, kimer�lt, �s m�r csak erre az egy fajta t�mad�sra futja neki. Ahogy Galad �t�dsz�rre is megkezdte a T�bef�z�st, a m�sik f�rfi kardja szinte mell�kesen villant �t a Fecske Sz�rnyra Kapba. Galad minden marad�k f�rges�g�t �sszeszedte, �s hirtelen megv�ltoztatta a v�g�st, �s a Zabarat�s v�gigsiklott Valda has�n, nem sokkal a bord�i alatt.

Egy pillanatra �gy t�nt, mintha az ellenfele nem vette volna �szre, hogy eltal�lt�k. El�rel�pett, �s belekezdett valamibe, ami tal�n egy K�zuhatag lett volna, azt�n elkerekedett a szeme, megt�ntorodott, �s a kard kifordult a kez�b�l, majd csattogva a f�ldre zuhant. Valda t�rdre roskadt, k�t kez�t a test�t �tszel�, hatalmas v�g�sra szor�totta, mintha csak benn akarn� tartani a bels�s�geit, azt�n kinyitotta a sz�j�t, �s �veges tekintet�t Galadra f�ggesztette. B�rmit akart is mondani, csak v�r �ml�tt el� a sz�j�b�l. Arcra borult, �s mozdulatlanul hevert.

Galad automatikusan csavarintott egy kurt�t a kardj�n, hogy ler�zza az utols� h�velyknyi ac�lon v�r�sl� v�rt, azt�n lehajolt, hogy az utols� cseppeket Valda kab�tj�ba t�r�lhesse. Eddig nem vett tudom�st a f�jdalomr�l, de most belemart a k�n. A bal v�lla �s a karja �gett, �s a combj�t mintha ny�lt l�ngon s�t�gett�k volna. Nehez�re esett kiegyenesedni. Tal�n m�gis k�zelebb �llt a v�gs� kimer�l�shez, mint gondolta. Mennyi ideig v�vhattak? Azt hitte, valamif�le el�gedetts�get �rez majd, ha megbosszulta az anyj�t, de csak �ress�g kongott benne. Valda hal�la nem volt el�g. Semmi m�s nem lehetett volna el�g, csak hogy Morgase Trakand �jra �letben legyen.

Hirtelen �temes csattog�sra �bredt, �s mikor feln�zett, l�tta, hogy minden egyes Gyermek elismer�en verdesi �kl�vel p�nc�lja v�llr�sz�t. Minden egyes Gyermek. Kiv�ve Asunaw�t �s a Vallat�it. �ket semerre sem l�tta.

Byar odasietett hozz� egy kicsinyke b�rzs�kkal, �s �vatosan f�lreh�zta a kab�t ujj�t Galad sebeir�l.

- Majd �ssze kell �ket varrnunk - motyogta -, de m�g v�rhatunk vele! - Let�rdelt Galad mell�, kiszedett egy adag k�t�st a zs�kb�l, �s neki�llt felcsavarni a fi� combj�ra. - Ezeket is �ssze kellene varrnunk, de ennyi is el�g lesz, hogy ne v�rezz el, miel�tt �ssze�lthetn�nek!

M�sok is k�r� gy�ltek, gratul�ltak neki. Akik m�g gyalog voltak, azok j�ttek el�l, a m�r nyeregben �l� Gyermekek h�tr�bb maradtak. A holttestre senki m�g csak r� sem n�zett, kiv�ve Kashgart, aki gondosan belet�r�lte a g�mjeles kardot a m�r am�gy is v�res feh�r kab�tba, azt�n visszatette a h�velybe.

- Asunawa hov� t�nt? - k�rdezte Galad.

- Elment, amint utolj�ra megv�gtad Vald�t - v�laszolta Dain feszengve.

- A t�borba indulhatott, hogy m�g t�bb Vallat�t hozzon!

- A m�sik ir�nyba lovagolt, a hat�r fel� - vetette k�zbe valaki. Nassad is arra volt, a hat�r t�loldal�n.

- Az �rkapit�nyok - s�hajtott Galad, �s Trom r�b�lintott.

- Egyetlen Gyermek sem hagyn�, hogy a Vallat�k letart�ztassanak az�rt, ami itt t�rt�nt, Damodred! Kiv�ve, ha a kapit�nya azt parancsolja neki! �s n�h�nyan kiadn�nak egy eff�le parancsot, azt hiszem... - haragos mormol�s kelt, ahogy az emberek egym�s ut�n tagadt�k, hogy hajland�ak lenn�nek ilyesmire, de Trom a magasba emelte a karj�t, �s valamennyire elhallgattatta �ket. - Ti is tudj�tok, hogy �gy van! - jelentette ki hangosan. - B�rmi m�s l�zad�s volna! - Erre s�ri csend t�madt. A Gyermekek sor�ban sosem volt l�zad�s. Az is megeshetett, hogy semmi nem �llt m�g olyan k�zel eddig a l�zad�shoz, mint amit �k maguk tettek ma d�lel�tt. - Meg�rom az elbocs�t� leveledet a Gyermekekt�l, Galad! Lehet, hogy valaki �gy is elrendeli a letart�ztat�sodat, de ahhoz el�sz�r meg kellene tal�lniuk, �s j�kora el�ny�d lesz! Asunaw�nak legal�bb f�l napj�ba telik majd, mire megtal�lja az �rkapit�nyokat, �s b�rki �ll is mell�, az nem �rhet vissza napsz�llta el�tt!

Galad d�h�sen r�zta meg a fej�t. Tromnak igaza volt, de az eg�sz helyzet nem t�nt helyesnek. Semmi sem t�nt helyesnek.

- �s a t�bbi itt l�v� elbocs�t� level�t is meg�rod? Tudod, hogy Asunawa kital�l valamit, hogy �ket is bev�dolja! �s azoknak a Gyermekeknek az elbocs�t� level�t is meg�rod, akik nem akarj�k, hogy a seanchanok uralkodjanak a f�ldjeiken egy m�r t�bb mint ezer �ve halott ember nev�ben? - J� n�h�ny taraboni �sszen�zett �s b�lintott, �s m�sok is k�vett�k a p�ld�jukat, nem csak az amadiciaiak. - �s mi lesz azokkal, akik a F�ny Er�dj�t v�dt�k? Tudsz-e olyan elbocs�t� levelet szerkeszteni, amit�l lehullnak a l�ncaik, vagy amit�l a seanchanok nem dolgoztatj�k �ket tov�bb �gy, mint az �llatokat? - �jabb d�h�s mormol�s kelt; a seanchanok fogs�g�ba esett Gyermekek sorsa minden t�rsuknak f�jt.

Trom keresztbe fonta a mell�n a karj�t, �s �gy m�regette, mint aki most l�tja �let�ben el�sz�r.

- Mi�rt, te mit tenn�l?

- Keresn�k a Gyermekekkel valakit, b�rkit, aki a seanchanok ellen k�zd, �s sz�vets�gre l�pn�k vel�k! Gondoskodn�k r�la, hogy a F�ny Gyermekei ott harcoljanak majd az utols� csat�ban, ahelyett, hogy a seanchanoknak seg�ten�nek aieleket kergetni, �s ellopni a nemzets�geink f�ldj�t!

- B�rkit? - k�rdezte a Doirellin n�vre hallgat� cairhieni magas hangon. Senki sem g�nyolta Doirellint a hangja miatt. B�r alacsony volt, de kis h�j�n olyan sz�les, mint amilyen magas, �s szinte egy csepp h�j sem volt rajta. Rendszeresen t�rt �gy di�t, hogy minden ujja k�z� fogott egyet, azt�n �k�lbe szor�totta a kez�t. - Ez ak�r az aes sedai-okat is jelentheti!

- Ha ott akarunk lenni a Tarmon Gai'donn�l, akkor az aes sedai-ok oldal�n kell k�zden�nk - jegyezte meg Galad halkan. Az ifj� Bornhald er�teljesen elfintorodott, �s ezzel nem volt egyed�l. Byar is f�lig kiegyenesedett, miel�tt visszahajolt volna a k�t�sek f�l�. De senki sem tiltakozott. M�g Doirellin is csak b�lintott egyet, mintha eddig ez nem jutott volna az esz�be.

- �n magam sem kedvelem jobban a boszork�kat, mint b�rki m�s - mondta v�g�l Byar, �s fel sem emelte a fej�t, tov�bbra is Galad sebeivel volt elfoglalva. A v�r m�g most is b�ven sziv�rgott a v�g�sokb�l, pedig f�lig m�r bek�t�zte �ket. - De az �r�s azt mondja, hogy a holl� ellen�ben sz�vets�gre lehet l�pni ak�r a k�gy�val is, am�g a csat�nak nincs v�ge! - Az emberek b�logatni kezdtek. A holl� elvben az �rny�kra vonatkozott, de mindenki tudta, hogy egyben az a seanchan birodalom jele is.

- �n azt�n harcoln�k a boszork�k oldal�n - csattant fel egy nyurga taraboni -, vagy ak�r ezek mellett a sokat emlegetett asha'manok mellett is, ha szembesz�llnak a seanchanokkal! �s az Utols� Csat�ban is! �s megk�zd�k b�rkivel, aki azt mondja, hogy nincs igazam! - �gy n�zett k�rbe, mint aki k�sz ott helyben megv�deni az �ll�t�s�t.

- �gy l�tom, az esem�nyek az �n kedve szerint alakulnak, f��rkapit�nyom - jegyezte meg Trom, �s j�val m�lyebben meghajolt, mint Valda el�tt. - Legal�bbis r�szint. Hiszen ki a megmondhat�ja annak, hogy mit hoz a k�vetkez� �ra vagy a k�vetkez� nap?

Galad meglep�d�tt rajta, hogy felnevet. El�z� este �ta �gy �rezte, hogy soha t�bb� nem fog nevetni �let�ben.

- Ez igaz�n gyenge �lc, Trom!

- Ez a t�rv�ny szava! �s Valda is �gy mondta! �s mindamellett volt b�tors�ga kimondani sz�mtalan Gyermek elhallgatott gondolat�t, k�zt�k az eny�met is... Az�ta nem hallottam jobb tervet a Gyermekek j�v�j�re vonatkoz�an, hogy Pedron Niall meghalt!

- Akkor is gyenge �lc! - B�rmit mondott is err�l a t�rv�ny, ezt a r�szt senki sem vette figyelembe a sz�z�ves h�bor� v�ge �ta.

- Majd megl�tjuk, hogy a t�bbi Gyermek hogyan v�lekedik a dologr�l - v�laszolta Trom, �s sz�lesen elvigyorodott -, mikor megk�rdezi, hogy k�vetik-e a Tarmon Gai'donig, hogy a boszork�k mellett harcoljanak!

Az emberek ism�t a v�llukat kezdt�k csapkodni, m�g hangosabban, mint amikor megnyerte a p�rbajt. El�sz�r csak egy p�ran voltak, azt�n egyre t�bben csatlakoztak hozz�juk, m�g v�g�l az udvaron mindenki a tetsz�s�t jelezte, bele�rtve Tromot is. Mindenki, kiv�ve Kashgart. A saldaeai m�lyen meghajolt, �s k�t k�zzel ny�jtotta Galad fel� a g�mjeles kardot.

- Ez most m�r az �n�, f��rkapit�ny!

Galad s�hajtott egyet. Rem�lte, hogy ezt az ostobas�got elfelejtik, mire a t�borba �rnek. A t�rt�ntek ut�n �pp el�g nagy butas�g volt visszamennie, an�lk�l is, hogy ilyen ig�nyeket jelentene be. Alighanem an�lk�l is lefokozz�k �s l�ncba verik. Felt�ve, hogy nem �tlegelik hal�lra. De vissza kellett mennie. Ez volt a helyes.

* * *

A reggeli vil�goss�g lassan er�re kapott a h�v�s tavaszi hajnalon, de a napkorongnak m�g egy kis szeletk�je sem par�zslott fel a keleti �gbolton. Aranyderes her�ltj�n �ld�g�lve Rodel Ituralde felemelte aranyp�ntos t�vcs�v�t, hogy megn�zze a dombocska alatt elter�l� falut. M�lyen Tarabon sz�v�ben j�rtak. Ut�lt arra v�rni, hogy el�g vil�gos legyen ahhoz, hogy l�sson. Vigy�zott r�, nehogy az �veglencse csillog�sa el�rulja, �s az egyik v�g�n csak p�r ujj�val fogta a t�vcs�vet, a t�volabbi v�g�t pedig a tenyer�vel �rny�kolta el. Az �rszemek ilyenkor voltak a legkev�sb� figyelmesek, megk�nnyebb�ltek, hogy elm�ltak a s�t�ts�g �r�i, mikor b�rmif�le ellens�g k�zel osonhatott, b�r persze mi�ta az Almoth s�ks�gra �rtek, folyamatosan csak azt hallotta, hogy aielek rabolnak szabadon Tarabonban. Ha � lett volna �rs�gben, �s tudta volna, hogy net�n aielek is vannak a k�zelben, h�t n�veszt mag�nak m�g egy p�r szemet. K�l�n�s, hogy a vid�k nem zsibongott �gy, mint a sz�tr�gott hangyaboly, pedig mindenki hallott m�r ezekr�l az aielekr�l... K�l�n�s, �s tal�n balj�s. �pp el�g fegyverest tal�ltak volna a k�rny�ken, seanchanokat �s nekik h�s�get esk�d�tt taraboniakat, �s hord�kban �z�nl� seanchan telepeseket, amint tany�kat vagy �pp falvakat �p�tettek, de m�gis t�l k�nnyen az orsz�g sz�v�be �rtek. De ma v�ge szakad a k�nnyeds�gnek.

Serana f�l�ton fek�dt Elmora �s az amadiciai hat�r k�z�tt, egy lapos, f�ves kis v�lgyecsk�ben az erd� bor�totta dombok m�ly�n. Legal�bb egy m�rf�ldnyire voltak a falut�l a legk�zelebbi f�k, kiv�ve azt az egy helyet, ahol Ituralde v�rakozott. Egy kicsinyke, n�dszeg�lyezte tavacska csillogott k�zte �s a falu k�z�tt, k�t sz�les patak t�pl�lta viz�vel. Napf�nyben nem lehetett �szrev�tlen�l megk�zel�teni ezt a helyet. Serana m�r azel�tt is j�kora telep�l�snek sz�m�tott, hogy a seanchanok meg�rkeztek volna, itt �lltak meg a keletre tart� keresked�k, �s a falucsk�nak t�bb mint egy tucat fogad�ja volt, �s legal�bb ugyanennyi utc�ja. A falusiak m�r fenn voltak, nekikezdtek a napi munk�nak, a n�k a fej�k�n egyens�lyozott kosarakkal siklottak v�gig a h�zak k�z�tt, m�sok a h�zuk m�g�tti kis t�rs�gben rakt�k meg a mos��st�k alatt a t�zet. A f�rfiak elsz�nt l�ptekkel tartottak munk�ba, p�ran meg-meg�lltak, hogy n�h�ny sz�t v�ltsanak a t�bbiekkel. Teljesen h�tk�znapi reggel volt, a gyerekek m�r odakinn szaladg�ltak �s j�tszadoztak, karik�t hajtottak, vagy babzs�kokat dob�ltak egym�snak. A t�volb�l halkan felcsend�lt egy kov�cs �ll�j�n is a kalap�cs. A reggelihez rakott t�z f�stje lassan kifakult a k�m�nyekb�l.

Ituralde-nek �gy t�nt, Seran�ban senki nem m�ltatja figyelemre a falut�l tal�n egy m�rf�ldnyire l�ptet�, ide-oda vonulgat�, h�rom p�r �rszemet. Az �rj�ratok p�nc�lj�n v�zszintes p�nc�lok f�nylettek, �s h�rom oldalr�l vigy�zt�k a telep�l�st. A negyedik oldalr�l hat�kony v�delmet biztos�tott a falun�l j�val sz�lesebb v�zt�k�r. �gy t�nt, hogy az �rj�ratok jelenl�te is belesimult m�r a h�tk�znapokba, �s a helyiek teljesen elfogadt�k �ket, �pp�gy, mint a telep�l�st t�bb mint k�tszeres�re dagaszt�, k�zeli seanchan t�bort.

Ituralde enyh�n megcs�v�lta a fej�t. Semmik�pp sem tette volna ennyire a falu nyak�ra a t�bor�t. Serana tet�it m�zas cser�p fedte, k�k, z�ld, ragyog� v�r�s, de az �p�letek maguk f�b�l �p�ltek, �s ha t�z �t ki a faluban, k�nnyen �tterjedhetett volna a t�borra is, ahol a nagyobb h�zakkal veteked� m�ret� rakt�rs�trak j�val nagyobb sz�mban emelkedtek, mint a katon�k elsz�ll�sol�s�ra szolg�l� kisebb v�szon�p�tm�nyek, �s a hatalmas kupacokba halmozott hord�k, l�d�k �s kosarak k�tszer akkora ter�letet foglaltak el, mint a k�l�nf�le s�trak egy�ttv�ve. Innen azt�n k�ptelens�g lehet t�vol tartani a ragad�s kez� helyieket. Minden telep�l�sen akadt egy-k�t d�rzs�ltebb gazember, aki mindent megpr�b�lt elemelni, amit csak lehetett, de m�g a becs�letesebb falusiakat is megk�s�rtheti, ha ilyen k�zel van hozz�juk egy b�s�ges rakt�r. A t�bor k�zels�ge persze azzal is j�rt, hogy k�zelebbr�l hozhatt�k a vizet az embereknek, �s szolg�lat ut�n a katon�knak kevesebbet kellett gyalogolniuk, hogy s�rh�z �s borhoz jussanak a tucatnyi fogad� egyik�ben, de m�gis olyan parancsnokra vallott, aki nem tart el�gg� szigor� fegyelmet.

Ak�r el�g szigor� volt a fegyelem, ak�r nem, a t�borban is folyt m�r az �let. A katon�k k�teless�gei m�g a f�ldm�vesek�n�l is s�rget�bbek voltak. J� p�ran az �jszak�ra kip�nyv�zott lovak k�r�l szorgoskodtak, a z�szl�sok a felsorakozott katon�kat ellen�rizt�k, munk�sok sz�zai rakodtak f�l vagy le valamelyik szek�rr�l, a lov�szok �ssze�ll�tott�k a fogatokat, �s a hatalmas t�rszekerek el� fogt�k �ket. Nap mint nap szek�rkarav�nok �rkeztek a t�borba keletr�l �s nyugatr�l is, �s nap mint nap �jabb szek�rkarav�nok indultak �tnak. Ituralde nagyra tartotta a seanchanok hat�konys�g�t; gondoskodtak r�la, hogy amire a katon�iknak sz�ks�ge lehet, id�ben ott legyen, ahol lennie kell. A taraboni S�rk�nyh�vek, t�bbs�g�kben savany� k�p�, csal�dott emberek, akik azt hitt�k, a seanchanok oltott�k ki rem�nys�g�k l�ngj�t, mindenr�l besz�moltak, amir�l csak tudtak, akkor is, ha net�n nem voltak hajland�k harcolni az oldal�n. Ebben a t�borban odalenn megvolt minden, ami t�bb ezer katona felszerel�s�hez kellett, a csizm�t�l a kardon �t az �jakig, a patk�kig �s a vizest�ml�kig. Meg fogj�k �rezni, ha elvesz�tik.

Leengedte a t�vcs�vet, �s elhessegetett az arc�r�l egy hangosan d�ng�, z�ld legyet. K�t m�sik szinte azonnal a hely�re telepedett. Tarabonban csak �gy hemzsegtek a legyek. Vajon itt mindig ilyen kor�n megjelentek? Arad Domanban csak akkor kelnek majd ki az els�k, mikor m�r �k is haza�rtek! M�r ha haza�rnek... Nem; nem engedhet meg mag�nak eff�le balj�s gondolatokat. Mikor haza�rnek. Tamsin m�sk�pp igaz�n el�gedetlen lenne, �s ritk�n volt b�lcs dolog el�gedetlenn� tenni a feles�g�t. Az odalenn szorgoskod� f�rfiak t�lnyom�r�szt munk�sok, nem katon�k, �s alig sz�z seanchan van vel�k. Persze sajnos el�z� nap d�lt�jban egy h�romsz�z f�s taraboni k�l�n�tm�ny is �rkezett, festett p�nc�lban. Ez t�bb mint megdupl�zta az itt �llom�soz�k sz�m�t, �s Ituralde-nek meg kellett v�ltoztatni a terveit.

Azt�n egy �jabb taraboni csapat, ugyanakkora, mint az el�z�, �rkezett nem sokkal napsz�llta el�tt - �pp csak annyi idej�k volt, hogy harapjanak valamit, �s lefek�djenek, ahol tal�lnak a takar�iknak helyet. A katon�k sz�m�ra ritka f�ny�z�s volt a gyertya vagy a l�mpaolaj. �s a t�borban volt egy olyan p�r�zos n�, egy olyan damane is. Ituralde b�nta, hogy nem tudja kiv�rni, am�g elmegy - nyilv�n valahova m�shova k�sz�l; mi haszn�t venn�k egy damane-nek egy rakt�rt�borban? -, de ezt a napot jel�lt�k ki, �s nem hagyhatta, hogy a taraboniak b�rmibe is belekapaszkodjanak, �s r�fogj�k, hogy k�slekedik! N�melyik taraboni csak a kifog�st kereste, hogy mehessen m�r a saj�t feje ut�n! Ituralde is tudta, hogy nem fogj�k m�r sok�ig k�vetni, de egy p�r napig m�g sz�ks�ge volt annyira, ah�nyat csak maga mellett tarthatott.

Nyugatra emelte a tekintet�t, �s ez�ttal nem vesz�d�tt a t�vcs�vel.

- Most - suttogta, �s mintha csak erre a halk parancsra v�rtak volna, k�tsz�z l�ncf�tylas lovas v�gtatott ki a f�k k�z�l. Azon nyomban meg�lltak, �s l�kd�s�dve, forgol�dva pr�b�ltak helyet szor�tani maguknak, �sszevissza hadon�sztak ac�lhegy� l�ndzs�ikkal, mik�zben a vez�r�k fel-al� v�gtatott el�tt�k, �s vad karlenget�sekkel pr�b�lta meg r�venni kis sereg�t, hogy rendben �lljon.

Ituralde ilyen messzir�l m�g a t�vcs�v�vel sem l�tta volna, milyen arcot v�gnak az oda�t kavarg� lovasok, de az�rt el�g j�l el tudta k�pzelni a Tomay Lanasiet von�sait meg�l�, vak d�h�t, ami�rt eff�le boh�ckod�sra k�nyszer�l. A z�m�k S�rk�nyh�v� �gett m�r a v�gyt�l, hogy nekimehessen a seanchanoknak. B�rmif�le seanchannak. M�r az is neh�z volt, hogy meggy�zze, hogy ne csapjanak le a legk�zelebbi seanchan csapatra, amint �tkeltek a hat�ron. Tegnap t�l�rad� �r�mmel szedte le a seanchanokhoz val� h�s�get jel�l�, gy�l�letes cs�kokat a mellv�rtj�r�l. Persze mit sem sz�m�tott, mit gondol, ha egyszer eddig sz� szerint teljes�tette Ituralde parancsait.

Amint a Lanasiet-hez legk�zelebbi �rj�rat megford�totta a lov�t, �s a falu, valamint a seanchan t�bor fel� v�gt�zott, Ituralde is oda ford�totta a figyelm�t, �s ism�t felemelte a t�vcs�vet is. Az �rj�rat figyelmeztet�s�re aligha lesz sz�ks�ge az ellens�gnek. Mindenki megdermedt a v�lgyben. N�h�nyan a falu t�loldal�n kavarg� lovasokra mutogattak, de a t�bbs�g csak �llt �s b�mult, a katon�k �pp�gy, mint az egyszer� munk�sok �s t�bori kiseg�t�k. L�that�an nem sz�m�tottak martal�cokra. Az aiel t�mad�sok ellen�re a seanchanok a saj�tjuk�nak tekintett�k Tarabont, m�ghozz� biztos, nyugodt birtoknak. Ituralde gyorsan v�gigp�szt�zott a falun is, �s l�tta, hogy az emberek az utc�n �llnak, �s d�bbenten n�zik az idegen lovasokat. �k sem sz�m�tottak fegyveresekre. Ituralde ebb�l azt a k�vetkeztet�st vonta le, hogy a seanchanoknak alighanem igazuk volt, mikor a saj�tjuknak tekintett�k Tarabont, de azt is tudta, hogy a bel�that� j�v�ben ezt a v�lem�ny�t egyetlenegy tarabonival sem k�v�nja megosztani.

J�l k�pzett katon�k azonban nem engedhettek tov�bb az els� d�bbenet b�n�t� erej�nek, �s a t�borban maradt katon�k m�ris a lovuk fel� rohantak. A h�tas�llatok t�bbs�g�n m�g nem volt nyereg, b�r a lov�szok a t�l�k telhet� leggyorsabban neki�lltak felszersz�mozni azokat is. Nyolcvan-egyn�h�ny seanchan gyalogos �s �j�sz alakzatba �llt, �s fut�l�p�sben megindult Seran�n �t. Ez m�r a helyi lakosoknak is k�ts�gk�v�l megmutatta, hogy val�ban vesz�lyben vannak, �s elkezdt�k felkapkodni a kisebb gyerekeket, a nagyobbakat pedig integetve terelgett�k a h�zak rem�lt biztons�ga fel�. P�r pillanat m�lva az eg�sz falu ki�r�lt, �s a lakkozott p�nc�l�, furcsa sisak� seanchan gyalogs�gon k�v�l senki sem volt az utc�n.

Ituralde Lanasiet fel� ford�totta a t�vcs�v�t, �s l�tta, hogy a f�rfi el�rev�gtatott a lovasaival.

- V�rj egy kicsit - mordult fel -, m�g mindig v�rj egy kicsit!

A taraboni mintha ism�t csak meghallotta volna a parancs�t, mert v�g�l csak felemelte a kez�t, �s meg�lljt intett az embereinek. Szerencs�re m�g mindig legal�bb f�l m�rf�ldnyire voltak a falut�l. A forr�fej� bolondj�nak legal�bb egy m�rf�ldnyire kellett volna lennie, a f�k alatt, �s m�g mindig l�tsz�lagos rendezetlens�gben kellett volna veszekednie az embereivel, hogy �gy t�nj�n, mintha a seanchanok k�nnyen els�p�rhetn�k �ket, de f�l m�rf�ld is el�g lesz. Ituralde nagy nehezen lek�zd�tte a k�sztet�st, hogy megd�rg�lje a bal f�l�ben villog� rubint. De a csata most m�r elkezd�d�tt, �s a csat�ban az embernek el kellett hitetnie a k�vet�ivel, hogy teljesen nyugodt, �s teljesen higgadt. Nem volt szabad mutatnia, hogy �pp saj�t kez�leg �tn� le megb�zhatatlan sz�vets�ges�t. Az �rzelmek l�that�an �tsziv�rogtak a parancsnokb�l az embereibe, �s a d�h�s emberek ostob�n viselkedtek, meg�lett�k magukat, �s rendszerint elvesztett�k a csat�kat.

Meg�rintette az arc�n a f�lhold alak� sz�ps�gtapaszt - az ember igaz�n n�zzen ki a t�le telhet� legjobban egy ilyen alkalommal -, �s lassan, kim�rten l�legzett, am�g csak ugyanolyan higgadt �s hideg nem lett odabenn, mint amilyennek mutatta mag�t, majd ism�t a t�bort kezdte el figyelni. A taraboniak t�bbs�ge most m�r odalenn is nyeregben �lt, de m�g v�rtak a sisakj�n mag�nyos, v�kony tollat visel�, magas tiszt vezette, tal�n ha h�sz seanchanra, �s csak akkor ugrattak ki a falu fel� vezet� �tra, mikor a tengerent�liak m�r el�tt�k voltak. Az el�z� este �rkezett taraboniak z�rt�k a sort.

Ituralde alaposan megn�zte mag�nak az oszlopot vezet� alakot, minden egyes h�z k�z�tt csak �t kereste. A mag�nyos toll alighanem egy hadnagyot vagy egy alhadnagyot takar. Ami azt jelenti, hogy vagy egy els� csat�ja el�tt �ll�, pelyhedz� �ll� k�ly�k, vagy egy csat�ban meg�sz�lt veter�n, aki az els� hib�n�l let�pi az ellenf�l fej�t.

Meglep� m�don a damane, akit j�l meg lehetett k�l�nb�ztetni a nyak�t�l a m�sik lovon �l� n� csukl�j�ig k�gy�z�, ez�stsz�n l�ncr�l, ugyanolyan elsz�ntan hajszolta a lov�t, mint a t�bbiek. Ituralde eddig mindig �gy hallotta, hogy a damane-k fogs�gban �lnek, de ez a n� legal�bb olyan elsz�nt volt, mint az a m�sik n�, az a sul'dam... Tal�n...

Hirtelen elakadt a l�legzete, �s azonnal elfeledkezett a damane-r�l is.

M�g mindig voltak p�ran az utc�n, tal�n h�t vagy nyolc f�rfi �s n�, egy csoportban, �s �pp a vadul v�gt�z� oszlop el�tt; mintha nem hallott�k volna meg a h�tuk m�g�tt robajl� patk�k zaj�t... A seanchanok akkor sem tudtak volna meg�llni, ha akarnak, �s j� okuk volt r�, hogy ne is akarjanak, ha egyszer ellens�ges sereg v�rja �ket a falu t�lv�g�n, de mintha a magas fick� keze m�g csak meg sem rezzent volna, mik�zben � �s a csapata leg�zolt�k az utc�n ragadt falusiakat. Ezek szerint veter�n. Ituralde elmormolt egy halk im�t a halottak lelki �dv��rt, azt�n ism�t leengedte a t�vcs�vet. Ami ezut�n k�vetkezett, azt t�vcs� n�lk�l volt a legb�lcsebb n�zni.

K�tsz�z l�p�sre a falu hat�r�t�l a tiszt meg�llt, �s alakzatba kezdte rendezni a csapatait. Az �j�szok m�r a hely�k�n voltak, �s az �j h�rj�ra k�sz�tett ny�lvessz�vel v�rtak. A tiszt h�traintett valamit a taraboniaknak, azt�n el�vonta a t�vcs�v�t, �s Lanasiet fel� n�zett. A napf�ny felszikr�zott a t�vcs� p�ntjain. Most m�r felkelt a nap. A taraboniak k�nnyed�n kett�v�ltak, a l�ndzs�k villogtak a f�nyben, mindegyik ugyanabban a sz�gben meredt el�re. Fegyelmezett lovaskaton�k sorakoztak rendezett oszlopokba az �j�szok k�t oldal�n.

A tiszt �thajolt a sul'damhoz, hogy valamit megk�rdezzen. Ha most szabadj�ra engedi a n�t �s a damane-t, m�g mindig minden katasztr�f�ba torkollhat... de persze akkor is, ha visszafogja �ket. A taraboniak marad�ka, a k�s�n �rkez�k m�g csak most kezdtek elrendez�dni egy m�sodik vonalban, �tven l�p�sre az els� m�g�tt. A f�ldbe �ll�tott�k a l�ndzs�ikat, �s el�szedt�k a nyereg m�g� er�s�tett tokb�l a r�vid �jakat. Lanasiet, hogy a F�ny �getn� meg, el�rev�gt�zott az embereivel.

Ituralde egy pillanatra elford�totta a fej�t, �s �pp csak olyan hangosan sz�lalt meg, hogy a m�g�tte v�rakoz�k hallj�k.

- Felk�sz�lni! - B�rnyergek csikordultak meg, ahogy az emberek megh�zt�k lovaik kant�rj�t. Azt�n Ituralde m�g egy im�t mondott a halottak�rt, �s csak annyit suttogott: - Most!

A hossz� k�gy�ban �ll� taraboniak, az � tarabonijai, egy emberk�nt emelt�k fel az �jukat, �s l�ttek. Nem kellett hozz� t�vcs�, hogy l�ssa, a sul'dam, a damane �s a tiszt hirtelen mintha ny�lvessz�ket hajtottak volna. Kis h�j�n lesodorta �ket a nyeregb�l, hogy egyszerre mindannyian vagy egy tucat neh�z nyilat kaptak. Ituralde-nek nehez�re esett kiadnia a parancsot, de a k�t n� volt a legveszedelmesebb ellenf�l ezen a csatamez�n. A sort�z marad�ka leszedte az �j�szok t�bbs�g�t, �s meg�res�tett j� n�h�ny nyerget, �s m�g miel�tt az els� �ldozatok lefordultak volna a f�ldre, m�ris �jabb l�v�s s�t�t�tette el az eget. Leter�tette a marad�k �j�szokat, �s m�g t�bb lovas katon�t vert ki a nyeregb�l.

A seanchanokhoz h� taraboniakat ugyan meglepte a fordulat, de m�gis harcba sz�lltak. Az a p�r, aki m�g nyeregben volt, megfordult, �s leengedett l�ndzs�val indult volna neki a t�mad�knak. M�sokat mintha elfogott volna a csat�kban n�ha felbuzdul� �rtelmetlens�g, �s ledobt�k a l�ndzs�t, �s kapkodva megpr�b�lt�k el�kotorni a nyereg m�g�l az �jaikat. De ekkor v�gigv�gott rajtuk a harmadik sort�z, �s a sz�les fej� nyilak ilyen k�zelr�l m�lyen beles�llyedtek a p�nc�lok dac�ra is a h�sba, �s a t�l�l�k hirtelen mintha r��bredtek volna, hogy �k bizony t�l�l�k. A bajt�rsaik t�bbs�ge a f�ld�n hevert, vagy megpr�b�lt talpra kecmeregni, b�r k�t-h�rom ny�lvessz� �llt ki bel�le.

Az a p�r fegyveres, aki m�g most is nyeregben volt, m�r jelent�s t�ler�vel n�zett szembe. P�ran megford�tott�k a lovukat, �s egy pillanat alatt az �sszes seanchanh� taraboni menek�l�re fogta. Egy utols� ny�lz�por k�vette �ket, �s m�g p�ran a f�ldre hullottak.

- El�g lesz - mormolta Ituralde -, ennyi �pp el�g lesz!

A l�h�ton v�rakoz� �j�szok k�z�l p�ran m�g l�ttek egyet, de a t�bbs�g b�lcsen leeresztette az �j�t. Lehet, hogy m�g p�r emberrel v�gezhettek volna, miel�tt a menek�l�k l�t�von k�v�lre �rnek, de ezt a csapatot megvert�k, �s nemsok�ra minden egyes ny�lvessz�re sz�ks�g�k lesz. Ituralde azonban annak �r�lt a legjobban, hogy egyik�k sem indult meg a menek�l�k nyom�ban.

Lanasiet-r�l nem mondhatta volna el ugyanezt. A f�rfi �s k�tsz�z embere lobog� k�pennyel v�gt�zott a fut� seanchanb�renc taraboniak ut�n. Ituralde szinte hallani v�lte, ahogy vid�man kurjongatnak, mint a zs�km�ny nyom�ra akadt vad�szcsapat.

- Azt hiszem, uram, most l�ttuk utolj�ra Lanasiet-t - mondta Jaalam, �s Ituralde mell� korm�nyozta sz�rke lov�t. A vez�r csak megvonta a v�ll�t.

- Tal�n igazad van, ifj� bar�tom! De az is lehet, hogy m�g �szre t�r... Ak�rhogy is, sosem gondoltam, hogy a taraboniak visszat�rn�nek vel�nk Arad Domanba... Te azt hitted?

- Nem, uram - v�laszolta a magasabb f�rfi -, de azt hittem, a becs�lete legal�bb az els� csata v�g�ig kitart!

Ituralde felemelte a t�vcs�v�t, �s a m�g mindig vadul v�gt�z� Lana-siet ut�n n�zett. A fick� mag�ra hagyta, �s nem t�l val�sz�n�, hogy valaha �szre t�r, hiszen nem volt egy csepp esze sem. A serege egyharmad�t elvesztette, �ppolyan v�glegesen, mintha az a damane v�gzett volna vel�k. Arra sz�m�tott, hogy van m�g p�r napja. Megint meg kell v�ltoztatnia a terveit, �s tal�n a k�vetkez� c�lpontj�t is.

Elhessegette Lanasiet gondolat�t is, �s a t�vcs�v�t elford�totta, hogy megn�zze, mi lett azokkal a szerencs�tlenekkel, akiket leg�zoltak. D�bbenten mordult fel. Sehol sem l�tott agyonz�zott testeket. Nyilv�n el�siettek a j� bar�tok �s szomsz�dok, �s elvitt�k �ket, b�r hogy �gy esett volna, mik�zben a falu sz�l�n csata zajlott, annak Ituralde nagyj�b�l annyi es�lyt adott volna, mint hogy szerencs�tlenek felkeltek, �s a saj�t l�bukon t�voztak, miut�n �tz�dultak felett�k a lovak.

- Ideje fel�getni ezt a gy�ny�r� sz�p seanchan rakt�rk�zpontot! - jegyezte meg. Visszal�kte a t�vcs�vet a nyerg�re er�s�tett b�rtokba, felvette a sisakj�t, �s megsarkanty�zta a lov�t. Le�getett a dombr�l, Jaalam �s a t�bbiek kettes oszlopban k�vett�k. Az �kr�sszekerek hagyta ker�knyomok �s a beomlott partszeg�ly mutatta, hol a keleti patakon a g�zl�. - �s Jaalam, mondd meg egy p�r embernek, sz�ljanak a falusiaknak, hogy kezdj�k el kimenteni a h�zakb�l, amit meg akarnak tartani! �s mondj�k meg, hogy a t�borhoz legk�zelebb es� h�zakkal kezdj�k! - Ha egy t�z k�nnyen terjedt volna az egyik ir�nyb�l a m�sikba, �ltal�ban ford�tva is �tcsaphatott. �s �ltal�ban meg is tette.

De igazs�g szerint a legfontosabb t�zet Ituralde m�r meggy�jtotta. Ha a F�ny r�ragyogott, �s ha senkit sem gy�rt le a t�relmetlens�g, ha senkit sem gy�z�tt le az elkesered�s, mikor l�tta, milyen biztosan uralkodnak a seanchanok Tarabonban, ha senki sem futott bele a sz�mtalan kis baleset egyik�be, ami m�g a legjobb tervet is b�rmikor t�nkretehette, akkor Tarabon sz�lt�ben �s hossz�ban mintegy h�szezer ember csapott le a seanchanokra hasonl�k�pp, mint most �k, vagy csap le m�g ma napsz�llta el�tt. �s holnap �jrakezdik az eg�szet. Most m�r nem volt m�s dolga, mint v�gigrabolnia m�g kicsit t�bb mint n�gysz�z m�rf�ldet Tarabon ter�let�n, elvesz�teni a rengeteg taraboni S�rk�nyh�vet, �s �sszegy�jteni a saj�t k�vet�it, azt�n �jra �tkelni az Almoth s�ks�gon. Ha a F�ny r�ragyogott, ez a l�ng �pp el�gg� megp�rk�lte a seanchanokat ahhoz, hogy vak d�hvel eredjenek a nyom�ba. Igencsak vak d�hvel. Ha �gy esne, akkor egyenesen belerohann�nak a csapd�j�ba, miel�tt egy�ltal�n �szrevenn�k, hova jutottak. Ha m�gsem k�vetn�k, legal�bb megszabad�totta a haz�j�t a taraboniakt�l, �sszeszedte a domani S�rk�nyh�veket, �s r�vette �ket, hogy ink�bb a kir�ly�rt harcoljanak, semmint ellene. �s ha a seanchanok �szrevenn�k a csapd�t...

Ituralde lefel� lovagolt a dombr�l, �s elmosolyodott. Ha �szrevenn�k a csapd�t, akkor is van m�r �j terve, �s azut�n is van m�g egy. Mindig el�re n�zett, mindig minden elk�pzelhet� lehet�s�gre felk�sz�lt egy-egy alaposan kidolgozott tervvel, kiv�ve tal�n arra, hogy maga az �jj�sz�letett S�rk�ny jelenik meg el�tte a semmib�l... Mindenesetre �gy gondolta, hogy az adott helyzetben el�g j�k lesznek az eddigi tervei is.