Hideg sz�l csapott �t az �jszak�n, v�gigs�p�rt a h�f�dte vid�ken, ahol m�r h�rom napja ember ontotta embert�rsa v�r�t. A leveg� ropog�s volt, b�r nem olyan jeges, mint Lan az �v ezen szak�ban v�rta volna. Persze �gy is el�g hideg volt ahhoz, hogy ac�l mellv�rtj�b�l a kab�tj�n is �tsziv�rogjon a fagy, �s hogy a l�legzete feh�ren g�z�l�gj�n az arca el�tt, ha a sz�l nem kapta fel a k�nny� p�r�t. Az �g s�t�tje �pp csak fakulni kezdett, �s a t�bb ezer csillag f�nyl�en szikr�z� gy�m�ntpora lassan halv�nyodott. A hold k�v�r kar�ja m�r az �g alj�n cs�ng�tt, tompa f�ny�ben alig lehetett kivenni a t�z n�lk�li t�bort �rz� emberek alakj�t a t�lgy- �s magyalligetben. A t�zek viszont el�rult�k volna �ket az aieleknek. Lan m�r meglehet�sen hossz� ideje harcolt az aielekkel a h�bor� kezdete el�tt is, a shienari v�geken - tartozott annyival a bar�tainak, hogy ott legyen. Tudta, hogy az aielek nappal is �pp el�g vesz�lyesek. �jszaka szembesz�llni vel�k viszont semmivel sem lett volna jobb, mint ha egy feldobott p�nz�rm�re b�zta volna az �let�t - vagy legal�bbis nem k�l�nb�z�tt volna t�le l�nyegesen. Persze n�ha t�z n�lk�l is megtal�lt�k �ket.

Szorosan mag�ra csavarta k�peny�t, �s folytatta �tj�t a t�rdig �r� h�ban. Az �rszemeket ellen�rizte. P�nc�lkeszty�s kez�t a h�vely�ben nyugv� kardra tette; �si kard volt, az Egyetlen Hatalommal kov�csolt�k m�g a Vil�gt�r�s el�tt, az �rny�k H�bor�j�ban, mikor egy ideig a S�t�t �r a vil�gra szabadult. M�r csak fak� legend�k sz�ltak arr�l a Korr�l, kiv�ve persze, amit az aes sedai-ok tudtak - a penge azonban szil�rdan bizony�totta, hogy volt ilyen id�. Ac�lj�t nem lehetett elt�rni, �s nem kellett �les�teni sem. A markolatot m�r sz�mtalanszor kicser�lt�k az �vsz�zadok alatt, de a penge m�g csak meg sem s�t�tedett. Egykor a malkieri kir�lyok kardja volt.

El�rt a k�vetkez� �rszemhez. A hossz�, s�t�t k�penybe burkol�dz�, z�m�k, alacsony f�rfi egy vaskos �g� t�lgynek d�lt, a feje a mellkas�ra csuklott. Lan meg�rintette a v�ll�t. Az �rszem nagyot ugrott, �s kis h�j�n elejtette a szarub�l faragott, inakkal felh�rozott �jat, amelyet eg�szen addig szorongatott. Csukly�ja h�tracs�szott, �s egy pillanatra kivillant k�p alak� f�msisakja, miel�tt siet�sen visszar�ntotta volna a fej�re a k�penyt. A hold halov�ny f�ny�ben Lan nem tudta kivenni a f�rfi arcvon�sait a f�gg�leges sisakrost�ly m�g�tt, de r�g�ta ismerte. Lan saj�t sisakja nyitott volt, a halott Malkier hagyom�nyai szerint, �s a homloka felett ac�l f�lholdat t�masztott meg.

- Nem aludtam, uram! - mondta sietve a fick� -, csak megpihentem egy pillanatra!

R�zb�r� domani volt, de most � is mintha zavarban lett volna - nem v�letlen�l. Nem ez volt az els� csat�ja, de m�g csak az els� h�bor�ja sem!

- Az aielek egy kis torok�tv�g�ssal �bresztettek volna, Basram, vagy �gy, hogy sz�ven d�fnek egy l�ndzs�val! - mondta Lan halkan. Az emberek jobban odafigyeltek, ha halkan besz�lt hozz�juk, mintha torkaszakadt�b�l ord�tott volna, amennyiben a halks�ghoz magabiztoss�g �s kem�nys�g t�rsult. - Tal�n jobb lenne, ha nem cs�b�tana a fa k�zels�ge!

Azt m�r nem tette hozz�, hogy m�g ha nem is �lik meg az aielek, a fagymar�st kock�ztatja, ha sok�ig egy helyben marad. Ezt Basram is tudta. Arad Domanban majdnem olyan kem�nyek voltak a telek, mint a Hat�rvid�ken.

A domani elmormolt valami bocs�natk�r�s-f�les�get, tisztelettud�an meg�rintette a sisakj�t, �s h�roml�p�snyit t�volodott a f�t�l. Most sz�legyenesen kih�zta mag�t, �s elsz�ntan meredt a s�t�tbe. A l�bait is v�ltogatta, nehogy megfeketedjenek az ujjai. Rebesgett�k ugyan, hogy a foly�hoz k�zelebb az aes sedai-ok sz�vesen Gy�gy�tj�k a katon�kat, �s munk�juk nyom�n �gy t�nnek el a k�rok �s a sebek, mintha sosem lettek volna, de az � seg�ts�g�k n�lk�l csak amput�ci�val �ll�thatt�k meg a rothad�st, �s menthett�k meg a beteg l�bfej�t vagy ak�r eg�sz l�b�t. K�l�nben is, az ember nem nagyon keveredett az aes sedai-okkal, ha valamif�lek�pp elker�lhette. �vekkel k�s�bb is arra �bredhetett a meggondolatlan, hogy valamelyik aes sedai p�r�zra fogta, h�tha sz�ks�ge lesz r�. Az aes sedai-ok mindig el�re gondolkoztak, �s �ltal�ban nem t�r�dtek vele, kit haszn�lnak fel a terveikben, �s hogyan. Lan m�r csak ez�rt is elker�lte �ket.

De vajon meddig tarthat Basram �jonnan nyert �bers�ge? Lan sz�vesen pr�b�ra tette volna, de semmi �rtelm�t nem l�tta, hogy m�g kem�nyebben b�njon vele. Minden embere kimer�lt volt. Alighanem a Nagy Sz�vets�g minden embere hasonl�an f�radt volt m�r. Nevezt�k Magasztos Sz�vets�gnek vagy Magasztos Lig�nak - meg ki tudja m�g minek, legal�bb f�l tucat hasonl�an pomp�zatos neve volt, �s j� p�r kev�ss� h�zelg� is -, de mindez nem seg�tett a kimer�lts�gen. A csata kem�ny munka volt, ak�r h� n�lk�l, ak�r h�ban. Az izmaik a puszta fesz�lts�gt�l beg�rcs�ltek m�r akkor is, ha volt idej�k megpihenni egy kicsit, �s az elm�lt p�r napban nem nagyon volt alkalmuk hosszabban meg�llni.

A t�borban t�bb mint h�romsz�z ember volt, a negyed�k mindig �rk�d�tt - az aielek ellen Lan annyi f�rk�sz� szemp�rt akart munk�ba �ll�tani, ah�nyat csak tudott -, de alig tett meg k�tsz�z l�p�st, m�g h�rom alv� �rszembe botlott. Az egyik�k b�rmif�le t�maszt�k n�lk�l, talpon �llva aludt. Jaim felemelte a fej�t, a szeme t�gra ny�lt - p�r katona megtanulta m�r ezt a tr�kk�t, k�l�n�sen az olyan �reg r�k�k, mint Jaim. Lan f�lbeszak�totta az �sz�l� haj� fick� tiltakoz�s�t, hogy ugyan, hogyan tudott volna �llva aludni, �s meg�g�rte, hogy ha m�g egyszer szuny�k�l�son kapja �rs�g k�zben, h�t elmondja a bar�tainak.

Jaim sz�ja egy pillanatra t�tva maradt, azt�n a f�rfi nagyot nyelt.

- Nem fordulhat el� m�g egyszer, uram! A F�ny �gesse ki a lelkemet, ha m�gis �gy lenne! - Igen �szint�nek hangzott. P�ran alighanem att�l tartottak volna, hogy a bar�taik eszm�letlenre verik, ami�rt �ket is vesz�lybe sodorta azzal, hogy elaludt; Jaim t�rsas�g�t ismerve val�sz�n�bbnek t�nt, hogy az �reg a rajtakap�s megal�ztat�s�t�l tartott ennyire.

Lan tov�bbment, �s � is meglep�d�tt azon, hogy mag�ban nevet. Ritk�n evett meg vele, �s ezen igaz�n nem kellett volna ilyen j�l mulatnia - de a nevet�s m�giscsak jobb volt, mintha olyasmin agg�dna, amit �gysem tud megv�ltoztatni. P�ld�ul, hogy kimer�lt emberek elalszanak �rk�d�s k�zben. Amit nem lehet megv�ltoztatni, azt el kell t�rni.

Hirtelen meg�llt, �s felemelte a hangj�t.

- Bukama, mi�rt rejt�zk�dsz? Az�ta k�vetsz, hogy fel�bredtem!

A h�ta m�g�l d�bbent ny�g�s hangzott. Bukama alighanem azt hitte, hogy nem csap zajt, �s az igazs�g szerint val�ban kevesen hallott�k volna meg csizm�ja halk csikorg�s�t a havon; de tudnia kellett volna, hogy Lan ezek k�z� tartozik. Elv�gre � maga is Lan tan�t�mesterei k�z� tartozott, �s az egyik els� lecke �pp az volt, hogy az embernek mindig oda kell figyelnie a k�rnyezet�re, m�g �lm�ban is. Neh�z lecke ez egy fiatal k�ly�knek, de csak a halottak engedhett�k meg maguknak a feled�kenys�get. �s a feled�kenyek hamar meghaltak a Hat�rvid�ken t�l, a Fert�ben.

- A h�tadat v�dtem - jelentette be Bukama mogorv�n, �s hossz� l�ptekkel Lan mell� g�zolt a h�ban. - Ezek a fekete kend�s aiel �rnybar�tok a h�tadba ker�lhettek volna, hogy elv�gj�k a torkodat, amilyen el�vigy�zatlan vagy! Mindent elfelejtett�l, amit tan�tottam?

Bukama er�s volt, sz�les �s magas, majdnem olyan hossz�, mint Lan maga - j�val magasabb a legt�bb embern�l -, �s szint�n malkieri sisakot viselt, b�rmif�le d�sz n�lk�l, holott neki is joga lett volna hozz�. Bukam�t jobban �rdekelt�k a k�teless�gei, mint a jogai, b�r Lan n�ha �r�lt volna, ha a t�rsa nem veti el teljesen a jogait.

Mikor Malkier nemzete meghalt, h�sz f�rfit b�ztak meg azzal, hogy biztons�gba vigye a csecsem� Lan Mandragorant. K�z�l�k is csak �ten �lt�k t�l az utat, �s a b�lcs�t�l fogva �k �rizt�k �s tan�tott�k Lant. M�r csak Bukama volt �letben. A hagyom�nyoknak megfelel�en v�llig �r� haja mostanra teljesen meg�sz�lt, de a h�ta m�g egyenes volt, a karja er�s, k�k szeme �les �s tiszta. Bukam�t �titatta a hagyom�ny. Haj�t v�kony, fonott b�rp�nt fogta h�tra. Az �vek sor�n �r�k, m�ly v�gatot v�jt a homlok�ba. Mostan�ban m�r csak kevesen hordt�k a hadorit. Lan k�z�j�k tartozott. Ezzel a homlok�n fog meghalni, �s ezzel a homlok�n, am�gy anyasz�lt meztelen�l megy majd a f�ldbe is. M�r ha lesz valaki mellette, aki eltemeti. �szakra n�zett, messzi otthona fel�. A legt�bben meglehet�sen furcs�llott�k volna, hogy mit is h�v otthon�nak, de �rezte, hogy valami hazah�zza, mi�ta csak d�lre j�tt.

- �pp el�gre eml�kszem ahhoz, hogy meghalljalak - v�laszolta. Nem volt el�g f�ny ahhoz, hogy kivegye Bukama viharvert von�sait, de tudta, hogy a m�sik f�rfi mogorv�n n�z maga el�. Nem eml�kezett r�, hogy bar�tja �s tan�t�ja valaha is m�sk�pp n�zett volna; m�g akkor is mogorva volt, ha valakit �pp dics�rt. Bukama h�sba z�rt ac�l volt. Ac�l az akarata, a k�teless�g a lelke. - M�g mindig azt hiszed, hogy az aielek a S�t�t �r szolg�lat�ban �llnak?

A m�sik f�rfi a gonoszt el�z� jelet vetett, mintha csak Lan a S�t�t �r val�di nev�t mondta volna. Shai'tan. Mind a ketten l�tt�k m�r, mif�le balszerencse k�vette, ha valaki hangosan is kimondta ezt a nevet, de Bukama azok k�z� tartozott, akik szerint a puszta gondolat is az emberre ir�ny�totta a S�t�t �r figyelm�t. A S�t�t �r �s a Kitasz�tottak megk�t�zve hevernek Shayol Ghulban, ism�telte el Lan mag�ban a katekizmust, a Teremt� z�rta �ket oda a teremt�s pillanat�ban. Nyugodjunk mindannyian a F�ny alatt, a Teremt� kez�ben! � nem hitte volna, hogy az is el�g, ha puszt�n a nev�re gondol, de az �rny�k �gy�ben mindig jobb volt f�lni, mint megijedni.

- Ha nem azok, akkor mi�rt vagyunk itt? - k�rdezte Bukama savany�an. �s meglep�en. Szeretett morogni, de a legt�bbsz�r csak jelent�ktelen dolgok vagy a j�v� miatt tette. Sosem m�ltatlankodott a jelenen.

- Szavamat adtam, hogy maradok, am�g v�get nem �r - v�laszolta Lan l�gyan. Bukama megvakarta az orr�t. Felmordult; ez�ttal tal�n kicsit elsz�gyellte mag�t. Neh�z lett volna eld�nteni. Az is az � leck�je volt, hogy az ember adott szava legal�bb annyit kell, hogy �rjen, mint a F�ny sz�ne el�tt tett esk�, vagy nem �rt semmit sem.

Az aielek val�ban �rnybar�t hord�knak t�ntek, mikor egyszer csak �t�z�nl�ttek a Vil�g Gerinc�nek nevezett hatalmas hegys�gl�ncon. Fel�gett�k Cairhien hatalmas v�ros�t, s ott puszt�tott�k n�p�t, ahol �rt�k, majd az az�ta eltelt k�t �vben v�gigharcolt�k Teart �s Andort is, miel�tt erre a csatat�rre �rtek volna, Tar Valon hatalmas szigetv�rosa el�. Mi�ta csak a mai orsz�gok kialakultak Sassz�rny Art�r birodalm�nak maradv�nyaib�l, az aielek sosem hagyt�k ott sivatagi otthonukat, a Puszt�t. Azel�tt lehet, hogy megpr�b�lt�k m�r elfoglalni az itteni f�ldeket, ezt senki sem tudhatta, legfeljebb az aes sedai-ok Tar Valonban, de a Feh�r Torony asszonyai most is �gy viselkedtek, mint b�rmikor m�skor, �s nem mondtak semmit a dologr�l. Az aes sedai-ok sosem hirdett�k fennhangon, mit tudnak, ink�bb csak egy-egy elsz�rt sz�csk�val, tud�smaggal jutalmazt�k meg az embereket, azt is csak akkor �s ott, ahol j�nak l�tt�k. A Tar Valonon k�v�li vil�gban azonban sokan �gy v�lt�k, l�tnak egyfajta rendszert a dologban. A Vil�gt�r�s �s a Trallok H�bor�k k�z�tt ezer �v telt el a legt�bb t�rt�n�sz szerint. A h�bor�kban elpusztult az �sszes akkori orsz�g �s nemzet, �s senki nem k�telkedett benne, hogy a S�t�t �r keze volt a dologban - ak�r beb�rt�n�zt�k, ak�r nem - �pp�gy, ahogy az � keze volt az �rny�k H�bor�j�ban, a Vil�gt�r�sben �s a Legend�k Kor�nak v�g�ben is. �jabb ezer �v telt el a Trallok H�bor�k ut�n, mikor Sassz�rny meg�p�tette birodalm�t, �s az is elpusztult a hal�la ut�n, a Sz�z�ves H�bor� sor�n. Egyn�mely t�rt�n�sz ebben is a S�t�t �r kez�t l�tta. �s most, mikor nagyj�b�l m�r ezer �v telt el Sassz�rny birodalm�nak buk�sa �ta, az aielek �tkeltek a hegyeken, �s fel�gettek, meg�ltek mindent, amit csak l�ttak. Nyilv�nval� volt a minta. Minden bizonnyal a S�t�t �r ir�ny�totta �ket is! Lan sosem j�tt volna d�lre, ha nem hisz ebben. Most m�r nem hitt benne - de a szav�t adta.

Megmozgatta a l�bujjait lehajtott sz�r� csizm�j�ban. Ak�r melegebb volt, mint amihez odahaza szokott, ak�r nem, a fagy beleette mag�t az ember l�b�ba, ha sokat �csorgott egy helyen.

- S�t�ljunk! - mondta. - Tartok t�le, hogy m�g egy j� tucat embert fel kell �bresztenem, ha nem kett�t!

�s ut�na m�g egyszer k�rbe kell mennie, hogy a t�bbieket is �jra felkeltse.

Miel�tt azonban ak�r csak egy l�p�st megtehettek volna, meghallottak valami halk neszt, �s meg�lltak. Egy l� l�ptetett �t a havon. Lan keze �nk�ntelen�l is a kardj�hoz siklott, �s f�lig �ntudatlanul meglaz�totta a peng�t a h�velyben. Bukama fel�l hallatszott, ahogy f�m cs�szik v�gig halkan a b�r�n; � is ugyanezt tette. Nem t�mad�st�l tartottak, hiszen az aielek csak v�gsz�ks�g eset�n lovagoltak, �s akkor is csak vonakodva. De a mag�nyos lovas csak k�ld�nc lehetett, �s a k�ld�nc�k ritk�n hoztak j� h�rt manaps�g. �jjelenk�nt pedig m�g kev�sb�.

A l� �s a lovas kiv�lt a s�t�ts�gb�l. Egy nyurga f�rfi vezette �ket gyalog: a kez�ben l�v�, l�h�tra val� �j az egyik �rszemnek mutatta. A l� �ves nyak�n l�tszott, hogy a legkiv�l�bb teari teliv�rek k�z� tartozik, �s a lovas is egy�rtelm�en teari volt. El�sz�r is, a hegyesre olajozott kecskeszak�ll�b�l �rad� r�zsaillat m�r j�csk�n megel�zte, �s csak a teariek voltak olyan ostob�k, hogy kiillatos�ts�k magukat, mintha az aieleknek nem lett volna orra. Tov�bb� senki m�s nem vett volna fel olyan magas tar�j�, sz�les karim�j� sisakot, mint �k: a fejfed� �rny�kba vonta a f�rfi keskeny arc�t. A sisakon lengedez� egyetlen feh�r tollb�bita tisztnek mutatta - furcsa volt, hogy �pp �t v�lasztott�k k�ld�ncnek, akkor is, ha csak alacsonyabb rang� volt. Eg�szen beleroskadt magas k�p�j� nyerg�be, �s szorosan mag�ra csavarta a k�peny�t. �gy t�nt, hogy r�zza a hideg. Tear messze, messze d�len fek�dt. A teari partokon soha nem havazott, m�g egy �rva h�pihe sem hullott ott. Lan ak�rh�nyszor is olvasta ezt, igaz�b�l sosem hitte el, csak mikor m�r maga is l�tta.

- Itt van, uram - mondta az �rszem rekedten. Rakim, az �szes haj� saldaeai egy �vvel kor�bban szerezte ezt a hangot, egy j�kora sebhellyel egy�tt, amit italoz�s k�zben sz�vesen mutogatott; egy aiel ny�lvessz� f�r�dott a nyak�ba. Rakim szerencs�snek tartotta mag�t, hogy t�l�lte az esetet, �s ebben nem is t�vedett. Sajnos nem �rte be ennyivel, azt is hitte, hogy ha m�r egyszer megcsalta a hal�lt, ezent�l is kifog rajta. Sokat kock�ztatott, �s akkor is dicsekedett a szerencs�j�vel, ha �pp nem ivott, m�rpedig ez nagy ostobas�gra vallott. Semmi �rtelme nem volt az embernek kih�vnia maga ellen a sorsot.

- Mandragoran nagy�r? - A lovas Lan �s Bukama el�tt megr�ntotta a l� kant�rj�t. Nyeregben maradt, bizonytalanul m�regette �ket, nyilv�n, mivel a p�nc�ljuk d�sztelen volt, a kab�tjuk �s a k�peny�k k�z�ns�ges gyapj�b�l k�sz�lt, �s itt-ott m�r megviseltnek t�nt. Egy kis h�mz�ssel m�g nem volt semmi baj, de j� p�r d�li �gy kicsics�zta mag�t, mintha falisz�nyeg lett volna, nem is ember. A k�penye alatt alighanem ez a teari is aranyozott mellv�rtet viselt, szat�nselyem kab�tj�t pedig a h�za sz�nei d�sz�thett�k. Magas sz�r� csizm�ja mindenesetre gazdag csigamint�val volt kih�mezve, az ez�stfon�l meg-megcsillant a holdf�nyben. A fick� mindenesetre l�legzetv�tel n�lk�l folytatta. - A F�ny �gessen meg, biztos voltam benne, hogy �n�k vannak a legk�zelebb, de m�r azt hittem, sosem tal�lom meg, hol lehetnek! Emares nagy�r �t-hatsz�z aielt �ld�z hatsz�z ember�vel! - Enyh�n megr�zta a fej�t. - Az a legfurcs�bb az eg�szben, hogy kelet fel� mennek! El a foly�t�l! Mindenesetre a h� �ket is ugyanannyira lelass�tja, mint minket, �s Emares nagy�r �gy v�li, hogy ha �n�k oda tudj�k tenni az �ll�t arra a hegygerincre, amelyet errefel� csak Horogk�nt ismernek, h�tulr�l r�juk tud csapni a kalap�ccsal. Emares nagy�r nem hinn�, hogy hajnalhasadta el�tt oda�rnek!

Lan sz�ja megfesz�lt. N�melyik d�linek igencsak furcsa elk�pzel�sei voltak az illend� magaviseletr�l. Ez sem sz�llt le a nyeregb�l, miel�tt megsz�lalt volna, �s nem �rulta el a saj�t nev�t sem. Vend�g volt, teh�t neki kellett volna el�sz�r bemutatkoznia! Ha Lan most mutatkozott volna be, az dicsekv�snek hatott volna. A fick� m�g csak az ura �dv�zlet�t vagy j�k�v�ns�gait sem adta �t! �s mintha azt hitte volna, nem tudj�k, hogy a keletre azt jelenti: az Erinin foly�t�l elfel�! Ez tal�n csak egy gondatlan sz�fordulat volt, nem sz�nd�kosan mondta - de a t�bbi cs�nya udvariatlans�g volt! Bukama m�g nem mozdult meg, de Lan mindenesetre a kardforgat� karj�ra tette a kez�t. �reg bar�tja n�ha igencsak �rz�keny volt.

A Horog j� m�rf�ldnyire emelkedett a t�bort�l, �s az �jszaka m�r er�sen m�l�ban volt, de Lan b�lintott.

- Tudassa Emares nagy�rral, hogy hajnalhasadt�ra ott leszek! - mondta a lovasnak. Emares neve nem csengett ismer�sen, de a hadsereg hatalmas volt, majdnem k�tsz�zezer f�t sz�ml�lt. T�bb mint egy tucat nemzet fiai alkott�k, de mostanra csatlakozott m�r hozz�juk a Torony �rs�ge Tar Valonb�l �s a F�ny Gyermekeinek egy csapata is; k�ptelens�g volt egy-k�t n�vn�l t�bbet megjegyezni. - Bukama, keltsd fel az embereket!

Bukama ism�t felmordult, ez�ttal kifejezetten vadul. Intett Rakimnak, hogy k�vesse, �s elvonultak a t�bor fel�. A hangja �lesen csend�lt meg, ahogy az emberek k�z� �rtek.

- �bredj �s nyergelj! Lovagolunk! �bredj �s nyergelj!

- Hajts�k meg a lovakat - mondta a n�vtelen teari, �s a hangj�ban t�bb mint �rnyalatnyi parancs rezgett -, Emares nagy�r igencsak b�nn�, ha �gy k�ne ezek ellen az aielek ellen lovagolnia, hogy nincs hely�n az �ll�. - Mintha csak arra utalt volna, hogy Lan megker�l-heti, ha ez az Emares b�n valamit!

Lan maga el� k�pzelt egy l�ngot, �s belet�lt�tte minden �rzelm�t. Nem csak a haragot, mindent, az utols� foszl�nyig, m�g csak azt nem �rezte, hogy �ress�gben lebeg. Hossz� �vek gyakorl�sa ut�n m�r alig egy sz�vver�snyi id�be tellett, hogy el�rje a ko'dit, az egyess�get. A gondolatai �s a teste t�volinak t�ntek ebben az �llapotban, de egynek �rezte mag�t a talpa alatt l�v� f�lddel, egynek az �jszak�val, egynek a karddal, amelyet nem fog haszn�lni ez ellen a modortalan bolond ellen.

- Azt mondtam, hogy ott leszek - mondta szenvtelen�l -, �s amit mondok, az �gy is van!

M�r nem akarta tudni a fick� nev�t.

A teari kurt�n meghajolt fel� a nyeregben, megford�totta a lov�t, �s k�nny� �get�sbe ugratta.

Lan m�g egy pillanatig tartotta a ko'dit, hogy biztosan uralja az �rzelmeit, mire elengedi. Minden ostobas�gon t�ltett volna, ha haraggal megy a csat�ba. A harag besz�k�tette az ember l�t�k�r�t, �s ostoba d�nt�sekre ragadtatta. Hogyan maradhatott �letben eddig ez a barom? A Hat�rvid�ken napi k�t tucat p�rbajt robbantott volna ki! Lan csak akkor fordult meg, mikor m�r nyugodt volt, majdnem olyan hideg, mintha m�g mindig az egyess�gben lebegne. Nem �rzett haragot, ha esz�be id�zte a teari �rny�kokba burkol�dz� arc�t. Helyes.

Mire el�rte a f�k k�z� vert t�bor k�zep�t, mindenki s�rg�tt-forgott. Avatatlan megfigyel�t legink�bb egy felbolydult hangyabolyra eml�keztetett volna az eg�sz, de aki ismerte a katona�letet, az l�tta, hogy minden t�k�letes rendben megy, �s szinte hangtalanul. Senki nem vesztegette sem az idej�t, sem az erej�t. Nem kellett s�trat bontaniuk, hiszen nem volt sem s�truk, sem m�lh�s�llatuk - csak h�tr�ltatta volna �ket a harcban. N�h�nyan m�r nyeregben �ltek, a mellv�rtj�k a hely�n, sisak a fej�k�n, a kez�kben pedig m�r ott villogott a j� l�bnyi hossz� ac�lfejjel meger�s�tett l�ndzsa. A t�bbiek szinte kiv�tel n�lk�l a nyerg�ket igazgatt�k m�r, vagy l�h�tra val� �juk b�rtokj�t �s a teli tegezeket k�t�zt�k szorosan a magas nyeregk�pa mell�. Aki lass� volt, m�r az aielek elleni harc els� �v�ben meghalt. A sereg t�lnyom�r�szt saldaeaiakb�l �s kandoriakb�l �llt, a t�bbs�g�k pedig domani volt. N�h�ny malkieri is lej�tt d�lre, de Lan m�g itt sem volt hajland� vezetni �ket. Bukama vele harcolt, de �t sem vezette.

Bukama l�ndzs�val a kez�ben v�rta; a m�sik kez�ben aranyderese, Napl�ndzsa kant�rj�t fogta. Egy csupasz arc� fiatal fi�, Caniedrin k�vette; Lan lov�t, Macskat�ncost vezette nagy �vatosan. A pej m�n ugyan m�g csak f�lig volt betan�tva, de Caniedrin b�lcsen tette, hogy nem hirtelenkedett vele. M�g egy f�lig betan�tott harci m�n is veszedelmes fegyver volt. Persze a fiatal kandori sem volt olyan �rtatlan, mint amilyennek k�ly�kk�pe mutatta volna. Caniedrin �gyes, gyakorlott katona volt, kiv�teles k�pess�g� �j�sz, vid�m gyilkos, aki gyakran nevetett harc k�zben. Most is mosolygott, �r�lt, hogy nemsok�ra harcolni fognak. Macskat�ncos is t�relmetlen�l h�nyta a fej�t.

B�rmilyen tapasztalt volt is Caniedrin, Lan az�rt ellen�rizte Macskat�ncos nyerg�t, miel�tt �tvette volna a kant�rt. A laza nyereg �ppolyan gyorsan meg�lhette az embert, mint az ellens�g l�ndzs�ja.

- Mondtam nekik, mi v�r r�nk ma reggel - morogta Bukama, mikor Caniedrin m�r elindult a saj�t lova fel� -, de ezekkel az aielekkel k�nnyen megeshet, hogy az �ll� t�p�rna lesz, ha a kalap�cs t�l lassan s�jt le!

Sosem morgott az emberek el�tt, csak Lannek.

- �s a kalap�cs is t�p�rna lehet, ha nincs ott az �ll�, mikor lecsap - v�laszolta Lan, �s nyeregbe pattant. Az �g most m�r egy�rtelm�en sz�rke volt. M�g mindig csak s�t�tsz�rke, de m�r csak p�r elsz�rt csillag f�nylett rajta. - Meg kell hajtanunk a lovakat, ha hajnalhasadt�ra a Horoghoz akarunk �rni. - Felemelte a hangj�t. - L�ra!

Meg is hajtott�k a lovakat, f�l m�rf�ldet �gettek, azt�n siet�sen l�ptettek, majd f�l m�rf�ld�n �t gyalog vezett�k az �llatokat, miel�tt ism�t nyeregbe �ltek volna, hogy kezdj�k az eg�szet el�lr�l. A mes�kben az emberek t�z m�rf�ldet, vagy h�szat is egyv�gt�ben v�gtattak, de m�g ha nem lett volna h�, a lovak nagy r�sze akkor is les�ntult volna a n�gy-�t m�rf�ldes v�gta ut�n, �s a t�bbi is hal�lra f�radt volna, miel�tt a Horoghoz �rnek. A lassan fakul� �jszaka csendj�t csak a pat�k �s csizm�k alatt csikorg� h� t�rte meg, a b�rnyergek nyikorg�sa, vagy egy-egy fojtott k�romkod�s, mikor valaki v�letlen�l megbotlott egy h� alatt rejl� gy�k�rben. Senki sem vesztegette panaszkod�sra vagy besz�lget�sre az erej�t. Gyakran csin�ltak m�r ilyet, �s az emberek is, a lovak is k�nnyed�n felvett�k a szokott ritmust, �s gyorsan haladtak.

Tar Valon k�r�l kisebb dombokkal tark�tott s�ks�g ter�lt el, gy�m�lcs�s�k, erd�csk�k pettyezt�k; egyik sem volt t�l nagy, de mindegyikben s�r�n meg�lt a s�t�ts�g. Ak�rmilyen kicsik voltak, Lan minden egyes facsoportot alaposan megn�zett, mik�zben elvezette mellette az embereit, �s igyekezett min�l t�volabbr�l kiker�lni �ket. Az aielek kiv�telesen �gyesen haszn�lt�k fel a rendelkez�s�kre �ll� legkisebb rejtekhelyet is, �s n�ha olyan helyen is megb�jtak, amir�l az ember nem hitte volna, hogy egy kutya elf�rne m�g�tte. Nagy �rz�k�k volt a rajta�t�sekhez. Most azonban semmi sem rezd�lt. Azok alapj�n, amit Lan l�tott, ak�r az emberei is lehettek volna az egyetlen �l�k a k�rny�ken. A t�voli bagolyhuhog�son k�v�l nem hallott m�s neszt, csak amit �k maguk csaptak.

Mire el�rt�k a Horognak is nevezett alacsony gerincet, az �g m�r j�val fak�bb sz�rke volt keleten. A kop�r domb nem volt egy m�rf�ld hossz� sem, �s tal�n ha negyvenl�bnyira emelkedett ki a s�ks�gb�l, de v�dekez�sn�l a legkisebb emelked� is nagy el�nyt jelentett. A gerinc onnan kapta a nev�t, hogy az �szaki v�ge visszakunkorodott d�l fel�; ez a jellegzetess�g m�g a hajnali sz�rk�letben is j�l l�tszott, ahogy Lan hossz� sorba rendezte az embereit a dombtet�n. A f�ny hat�rozottan er�sebb lett. Nyugatra j�l l�tszott m�r a Feh�r Torony s�padt �ri�sa, ahogy kiemelkedett Tar Valon k�z�ppontj�b�l, vagy h�rom �r�nyi j�r�sra onnan.

A Torony az ismert vil�g legmagasabb �p�tm�nye volt, de a foly� t�lpartj�n, a v�ros m�g�tti s�ks�gr�l az �g fel� t�r� mag�nyos hegycs�cs �gy is elt�rp�tette. Azt a lehet� legkevesebb f�nyn�l is j�l lehetett l�tni. S�t�t �jszaka is tudt�k, hol van, mert eltakarta a csillagokat. A S�rk�ny-b�rc a Vil�g Gerinc�ben is hatalmas hegycs�csnak sz�m�tott volna, de itt, a s�ks�gon iszonytat�nak t�nt, ahogy �tsz�rta a felh�ket is, �s j�val f�l�j�k emelkedett. J�val magasabb volt a felh�k felett, mint a legt�bb hegy a f�ldt�l sz�m�tva, �s t�rt cs�csa folyamatosan f�st�t ok�dott. Rem�ny �s elkeseredetts�g jelk�pe. A j�slat hegye. Bukama csak egy pillant�st vetett r�, de m�ris maga el� rajzolta a gonoszt elh�r�t� jegyet. Senki sem akarta, hogy beteljes�lj�n az a j�slat. De �gyis az lesz a v�ge egy napon.

Az alacsony gerincr�l vagy egy m�rf�ld�n �t l�gyan hull�mzott a terep, majd egy j�kora, t�bb m�rf�ld sz�les erd�s�vba futott. A k�zt�k elter�l� mez�n h�rom letaposott �sv�ny is �ktelenkedett a h�ban, l�that�an nagyobb lovas �s gyalogos sereg vonult arra nemr�giben. Ilyen messzir�l nem lehetett megmondani, hogy vajon az aielek hagyt�k, vagy ennek az �gynevezett Sz�vets�gnek a katon�i; csak annyi l�tszott, hogy a legutols� h�es�s �ta j�rtak erre, ami vagy k�t napja volt.

Az aieleknek m�g nyoma sem volt, de hacsak nem v�ltoztattak ir�nyt - �s ez k�nnyen megeshetett -, most m�r b�rmikor el�bukkanhattak a f�k k�z�l. Az emberek nem v�rtak Lan parancs�ra, magukt�l beled�ft�k a l�ndzs�jukat a h� alatt a f�ldbe, ahonnan egy pillanat alatt k�nnyed�n fel tudt�k volna kapni, ha �gy hozza a sz�ks�g. El�szedt�k az �jukat, kih�ztak p�r ny�lvessz�t a tegezb�l, �s a h�rra igaz�tott�k �ket, de nem fesz�tett�k meg az �jat. Csak az �joncok k�pzelt�k magukr�l, hogy �r�kon �t �gy tudn�k tartani az fegyver�ket. Csak Lann�l nem volt �j. Neki az volt a dolga, hogy az embereit ir�ny�tsa, nem az, hogy c�lpontot keressen. Az aielek ellen az �j volt a leghat�konyabb fegyver, b�r a d�liek k�z�l sokan len�zt�k. Emares �s teari katon�i alighanem egyenest belelovagolnak majd az aielekbe l�ndzs�val, karddal. Volt, amikor nem lehetett elker�lni, hogy �sszegabalyodjanak az aielekkel, de ostobas�g lett volna feleslegesen embert vesz�teni, �s az, hogy k�zelharcban igenis sok embert vesz�tettek az aielek ellen, �ppolyan biztos volt, mint hogy a barack m�rgez�.

Lan nem tartott att�l, hogy az aielek elforduln�nak, mikor megl�tj�k �ket. Nem voltak vad harcosok, mint sokan mondt�k; igenis elker�lt�k a harcot, ha nem l�ttak r� es�lyt, hogy j�l j�jjenek ki bel�le. De hatsz�z aiel alighanem �pp megfelel�nek tal�ln� az ellenfelet: kevesebb mint n�gysz�z lovassal kell szembesz�llniuk, m�g ha azok magasabban vannak is n�luk. El�re rohamozn�nak, egyenesen bele egy ny�lz�porba. Egy j� l�h�tra val� �j h�romsz�z l�p�sr�l meg�l egy embert, n�gysz�zr�l pedig megsebes�ti, ha az �j�sz �rti a mesters�g�t. Az aieleknek j�kora ac�lfolyos�n kell v�gigrohanniuk. Sajnos azonban nekik is volt �juk, szarub�l �s inakb�l szerkesztett, er�s j�sz�g, �s �ppolyan hat�kony, mint a hat�rvid�kiek�. Az lett volna a legrosszabb, ha az aielek meg�llnak, �s az ellenfelek csak l�vik egym�st. Mindk�t f�l sok embert vesz�tene, b�rmilyen hamar �rkezne is Emares. Az lett volna a legjobb, ha az aielek �gy d�ntenek, hogy lerohanj�k �ket: fut�s k�zben senki sem tud j�l c�lozni. Legal�bbis az lett volna a legel�ny�sebb, ha t�madnak, �s Emares nem k�sik. Akkor azt�n az aielek lehet, hogy megpr�b�lj�k megker�lni �ket, k�l�n�sen, ha tudj�k, hogy a teariek a nyomukban vannak - �s akkor elszabadul a pokol. Mindenesetre amint Emares meg�rkezik a h�tukba, Lan �sszeszedi a l�ndzs�sait, �s leg�zolja az aieleket.

�sszess�g�ben ennyib�l �llt az �ll� �s a kalap�cs taktik�ja. Az egyik csapat egy helyre sz�gezte az aieleket, m�g a m�sik les�jtott r�juk, azt�n mind a k�t sereg a vadakra rontott. Egyszer� elj�r�s volt, de a legt�bb hat�kony taktika nem volt bonyolult. M�g azok a cairhieni diszn�k is megtanult�k id�vel. J� sok altarai �s murandyi halt meg amiatt, mert nem akart�k elsaj�t�tani.

A sz�rkes�g f�nybe lobbant. A nap nemsok�ra kipislog majd a h�tuk m�g�tt az �gre, �s kirajzolja a k�rvonalukat a dombtet�n. A sz�l felt�madt, belekapott Lan k�peny�be, de a f�rfi ism�t mag�ra �lt�tte a ko'dit, �s nem t�r�d�tt t�bbet a hideggel. Hallotta, hogy Bukama �s a k�zel�ben �ll�k hogyan l�legeznek. A lovak t�relmetlen�l kap�lt�k a havat. Egy s�lyom lebegett a ny�lt mez� f�l�tt, az erd�s�v sz�l�t leste pr�da ut�n.

A s�lyom hirtelen arr�bb r�ppent, �s az aielek h�sz ember sz�les oszlopban, k�nnyed fut�l�p�sben v�ltak ki a f�k k�z�l. A h� l�that�an egy�ltal�n nem h�tr�ltatta �ket. Magasra kapkodt�k a t�rd�ket, �s legal�bb olyan gyorsan haladtak, mintha sima talajon futn�nak. Lan el�kapta a t�vcs�v�t a nyeregt�sk�j�b�l. J� �veg volt, igazi cairhieni munka, �s mikor a szem�hez emelte a r�zp�ntos cs�vet, az aielek mintha k�zvetlen�l el� ugrottak volna, b�r m�g j� egym�rf�ldnyire lehettek. Magasak voltak, a legt�bbj�k akkora, mint Lan maga, �s n�h�nyan m�g �t is t�ln�tt�k, a nadr�gjuk �s a zek�j�k a sz�rke �s a barna minden �rnyalat�t viselte, �s er�teljesen el�t�tt a szikr�z�an feh�r h�t�l. Mindegyik�k fej�t kend� fedte, �s a s�t�t f�tyol eg�szen eltakarta az arcukat, csak a szem�k villant ki m�g�le. N�melyik�k alighanem n� - az aiel asszonyok n�ha egy�tt harcoltak a f�rfiakkal -, de a t�bbs�g�k m�giscsak f�rfi lehet. Mindegyik�k kez�ben egy r�vid l�ndzsa volt, a m�sikban pedig egy kerek b�rpajzs �s m�g p�r r�vid l�ndzsa. Az �jaik a h�tukon l�g� tegezben lapultak. Hal�losak voltak azokkal a l�ndzs�kkal a kez�kben. �s az �jaik sem voltak vesz�lytelenebbek.

Vaknak kellett volna lenni�k, hogy ne l�ss�k a r�juk v�r� lovasokat a dombtet�n, de meg sem torpantak, csak j�ttek tov�bb, a menetoszlop vaskos k�gy�ja egyre k�zelebb siklott a gerinc fel�. Messze, messze nyugaton k�rt�k sz�laltak meg, azt�n m�g egyszer. Alig lehetett hallani a hangjukat; amilyen halkak voltak, alighanem a foly� mellett vagy ak�r a t�lparton f�jt�k meg �ket. Az aielek csak j�ttek. Harmadszorra is felharsant a k�rtsz�, m�g messzebbr�l, azt�n negyedszerre �s �t�dsz�rre is. Az aielek h�trakapt�k a fej�ket, �s maguk m�g� k�mleltek. Vajon csak a k�rtsz� keltette fel a figyelm�ket, vagy tudt�k, hogy Emares k�veti �ket?

Az aielek tov�bb �z�nl�ttek a f�k al�l. Valaki vagy nagyon elsz�molta mag�t, vagy egy m�sik aiel csapat is csatlakozott az els�h�z! M�r legal�bb ezren bukkantak ki a f�k al�l, �s m�g t�bben j�ttek a nyomukban. Ezer�tsz�z, �s m�g mindig h�nyan voltak m�g�tt�k! Lan visszacs�sztatta a t�vcs�vet a tokj�ba.

- Fogadd a hal�lt! - mormolta Bukama, a hangja mint a hideg ac�l, �s Lan hallotta, ahogy a t�bbi hat�rvid�ki is megism�tli a mond�st. � csak v�giggondolta; az is el�g volt. A hal�l v�g�l mindenki�rt elj�tt, �s �ltal�ban nem ott, nem akkor, mikor az ember v�rta volna. Persze volt olyan is, aki �gyban, p�rn�k k�zt halt meg, de Lan m�r k�ly�kkora �ta tudta, hogy � nem �gy v�gzi.

Nyugodtan v�gigm�rte a balra �s jobbra sorakoz� katon�kat. A saldaeaiak �s a kandoriak term�szetesen nyugodtan �lltak, de el�gedetten l�tta, hogy a domaniak k�z�l sem t�nik senki idegesnek. Senki sem n�zett h�tra, nem lest�k, merre menek�lhetn�nek. Nem mintha b�rmi m�st v�rt volna azut�n, hogy k�t �vig v�llvetve k�zd�ttek egym�s mellett, de valahogy m�gis jobban b�zott a hat�rvid�kiekben, mint b�rki m�sban. �k tudt�k, hogy n�ha neh�z d�nt�seket kell hozniuk. A csontjukba �gett.

Mostanra m�r az utols� aiel is ki�rt a f�k al�l. T�bb mint k�tezren voltak, �s ez a sz�m mindent megv�ltoztatott - m�gsem v�ltoztatott meg semmit. K�tezer aiel k�nnyed�n lerohanhatta volna Lan embereit, �s ut�na nevetve elb�nik m�g Emares sereg�vel is, hacsak nincs vel�k a S�t�t �r szerencs�je. Lannek esz�be sem jutott, hogy visszavonuljon. Ha Emares �gy csap le, hogy nincs a hely�n az �ll�, a tearieket lem�sz�rolj�k, de ha kitart, am�g Emares meg�rkezik, tal�n mind az �ll�, mind a kalap�cs kiker�lhet ebb�l a kutyaszor�t�b�l. �s k�l�nben is, a szav�t adta! Ennek ellen�re persze esze �g�ban sem volt �rtelmetlen�l itt vesznie, �s az embereit sem k�ldte volna c�ltalan hal�lba. Ha Emares nem t�nik fel, mire az aielek k�tsz�z l�p�sen bel�l �rnek, a csapat�val egy�tt lefordul a gerincr�l, �s megpr�b�lja megker�lni az aieleket, hogy a t�loldalon csatlakozzon a tearihez. El�cs�sztatta a kardj�t a h�velyb�l, �s k�nnyed�n az oldala mell� engedte. Most m�r csak egy egyszer� kard volt, semmi felt�n� vagy l�tv�nyos nem volt benne. Soha t�bb� nem lesz m�s, csak egy kard. De ebben rejlett a m�ltja �s a j�v�je is. A k�rt�k most m�r szinte folyamatosan harsogtak nyugaton.

Hirtelen az egyik el�l fut� aiel a feje f�l� emelte a l�ndzs�j�t, �s h�rom hossz� l�p�sen �t �gy tartotta. Mikor ism�t ler�ntotta, az eg�sz oszlop meg�llt. J� �tsz�z l�p�snyire lehettek a gerinct�l, messze l�t�von k�v�l �lltak. Mi a F�ny �thetett bel�j�k? Amint meg�lltak, az oszlop h�ts� fele visszafordult, �s h�trafel� figyelt. Vajon csak ennyire �vatosak lenn�nek? B�lcsebb azt felt�telezni, hogy m�gis tudnak Emaresr�l.

Lan �jra el�kapta a t�vcs�vet, a bal kez�be szor�totta, �s az aieleket n�zte. Az el�l �ll� f�rfiak a l�ndzs�t tart� kez�ket emelt�k a szem�k el�, hogy a szikr�z� reggeli napf�nyben is l�ss�k a gerincen �ll� lovasokat. Az eg�sznek semmi �rtelme nem volt. Legjobb esetben is csak a napf�ny kirajzolta s�t�t k�rvonalakat l�thatt�k, vagy egy sisak tar�j�t. Semmi t�bbet. De az aielek m�gis mintha valamir�l besz�ltek volna. Hirtelen az egyik el�l �ll� a feje f�l� emelte a kez�t, magasra l�kte a l�ndzs�j�t, �s a t�bbiek k�vett�k a p�ld�j�t. Lan leengedte a t�vcs�v�t. Most m�r mindegyik aiel arccal fel�j�k �llt, �s mindegyik�k magasan a feje f�l�tt tartotta a l�ndzs�j�t. M�g soha �let�ben nem l�tott ilyet.

Hirtelen az �sszes l�ndzsa lecsap�dott, mintha csak egy k�z mozgatta volna �ket, �s az aielek egyetlen sz�t ki�ltottak a reggeli csendbe. Tiszt�n zengett a mez� f�l�tt, m�g a t�voli k�rt�k hangj�t is elnyomta.

- Aan'allein!

Lan csod�lkozva n�zett �ssze Bukam�val. Az aielek az �si nyelvet haszn�lt�k, a Legend�k Kor�nak besz�d�t, a Trallok H�bor�k el�tti sz�zadok nyelv�t. Lan legink�bb �gy ford�totta volna, hogy egy ember mag�ban. De m�gis, ez mit jelenthetett? �s mi�rt ki�ltotta ezt az �sszes aiel?

- Megindultak - motyogta Bukama, �s az aielek val�ban ism�t mozg�sba lend�ltek.

De nem a gerinc fel� futottak. �szakra fordultak, �s az elkend�z�tt aielek hossz� oszlopa ism�t k�nnyed�n szaladt, �s csak akkor fordult megint keletnek, mikor m�r j�val a gerinc m�g�tt voltak. �r�lts�g �r�lts�g h�t�n! Ez nem beker�t� hadm�velet, hiszen csak az egyik ir�nyba ker�ltek!

- Tal�n visszamennek a Puszt�ba - ki�ltott fel Caniedrin. Kifejezetten csal�dottnak t�nt a hangja. A t�bbiek hangosan lehurrogt�k. Az �ltal�nos n�zet az volt, hogy az aielek nem hagyj�k �ket b�k�n, am�g az utols�t ki nem irtj�k.

- K�vetj�k �ket? - k�rdezte Bukama halkan.

Lan egy pillanatig gondolkozott, azt�n megr�zta a fej�t.

- Megkeress�k ezt az Emares nagyurat, �s �tbesz�lj�k vele, hogy is van az az �ll� meg a kalap�cs - mondta. - Csak udvariasan!

Arra is r� akart j�nni, mi ez a nagy k�rtsz�. Ez a nap furcs�n indult, �s �gy �rezte, napsz�llta el�tt m�g j� p�r k�l�n�s dolog v�r r�.