Ethenielle m�r nem egy olyan hegys�get l�tott, amely elt�rp�lt a f�lrevezet� m�don Fekete-domboknak nevezett vid�k halmai mellett. A cs�csok hatalmas, megd�lt oszlopokk�nt emelkedtek ki a f�ldb�l, az �t keskeny h�g�k kusza p�kh�l�jak�nt tekergett k�z�tt�k. N�melyiken egy kecsk�t is csak nagy nehezen lehetett volna �ttuszkolni. Az ember h�rom napig is utazhatott az asz�lyt�l sz�raz, poros erd�kben �s a magas f�v� puszt�n an�lk�l, hogy emberi �let nyomait l�tta volna, csak hogy a negyedik napon h�t-nyolc, a vil�gt�l teljesen elz�rt falucsk�ba botoljon. A Fekete-dombok k�z�tt kem�ny volt az �let, sokkal kem�nyebb, mint m�shol, mert a nagy kereskedelmi utak teljesen elker�lt�k, �s az id�j�r�s is zordabb volt errefel�. Az egyik mered�ly tetej�r�l, alig negyven l�p�snyire t�l�k, egy karcs� leop�rd leste �ket unatkozva; m�shol az emberek l�tt�n m�r r�g elmenek�lt volna, de ez itt a fej�t is alig emelte meg a p�nc�los lovasok l�tt�n. Nem messze nyugatra kesely�k k�r�ztek a hegyek f�l�tt. Nem valami j� el�jel! Az �gen egyetlen felh� sem feh�rlett, a v�rv�r�s nap kegyetlen�l t�z�tt m�r most is, de valami p�raf�les�g m�gis fel-felemelkedett. Ahogy a tikkaszt�, forr� sz�l meger�s�d�tt, por kavargott minden�tt.

Ethenielle-t mindez nem �rdekelte, r��r�sen lovagolt �tven legjobb ember�vel. Legend�s �s�vel, Susar�val ellent�tben � nem ringatta mag�t olyan t�vhitekbe, hogy az id�j�r�s engedelmeskedne neki, csak az�rt, mert � �l a Felh�k Tr�nj�n. Ami pedig a siets�get illette... �gyesen rejtjelezett, f�lt� gonddal �rz�tt levelez�s�kben m�r megegyeztek arr�l, hogy nekiindulnak, de ehhez sz�ks�g�k volt arra, hogy mindegyik�k a lehet� legkisebb felt�n�ssel hagyja el otthon�t. Nem valami egyszer� feladat, s�t, Ethenielle egyenesen lehetetlennek tartotta.

�sszer�ncolta a homlok�t. Eddig szerencs�s �tjuk volt, nem kellett senkit sem meg�lni�k, �s siker�lt kiker�lni a legkisebb falucsk�t is, b�r ez sokszor napokkal meghosszabb�totta am�gy sem t�l r�vid �tjukat. Az a p�r ogier stedding, ami az �tjukba ker�lt, nem jelentett gondot - az ogiereket sosem �rdekelt�k k�l�n�sebben az emberek �gyes-bajos dolgai, �s �gy t�nt, mostan�ban m�g annyira sem foglalkoznak vel�k, mint eddig - de a falvak... T�l kicsik voltak ahhoz, hogy k�meket k�ldj�n ide ak�r a Feh�r Torony, ak�r az a fick�, aki az �jj�sz�letett S�rk�nynak ki�ltotta ki mag�t - tal�n val�ban az volt; Ethenielle nem tudta eld�nteni, vajon jobb vagy rosszabb volna-e, mintha hazudik - de a h�zal�k el�bb-ut�bb ide is eljutottak. �k legal�bb annyira pletyk�kkal kereskedtek, mint v�s�rfi�val, �s azt�n a k�sza h�reket tov�bbadt�k m�soknak, akik besz�ltek m�sokkal, �s a meg�ll�thatatlan h�resztel�sek �gy folyhattak volna ki a vil�gba, mint ahogy a Fekete-dombok patakjai: itt m�g kis csermely, ott m�r vad foly�. P�r �vatlan sz�, �s egy egyszer� p�sztor, akire nem figyeltek fel id�ben, akkora t�zet gy�jthat, hogy azt m�g t�bb sz�z m�rf�ldr�l is megl�tj�k. �s ki tudja, a t�z nem bor�tja-e l�ngba az erd�ket �s a f�ves puszt�kat egyar�nt? Nem �get-e porr� v�rosokat? Nem puszt�t-e el nemzeteket?

- J�l d�nt�ttem, Serailla? - Ethenielle elfintorodott. D�h�s volt mag�ra. Lehet, hogy m�r nem kisl�ny, de b�rmennyi �sz hajsz�la van is, ahhoz m�g nem el�g �reg, hogy �ssze-vissza besz�ljen! �gy d�nt�tt hogy nem fordulhat vissza. De sokat gondolt r�. A F�nyre, messze nem volt olyan nyugodt, mint amilyennek lennie kellett volna!

Ethenielle F�tan�csnoka k�zelebb n�gatta sz�rke kanc�j�t a kir�lyn� karcs�, fekete her�ltj�hez. Serailla �rn� az arcvon�sai alapj�n ak�r egyszer� falusi parasztasszony is lehetett volna, akit valami �rthetetlen kegy hirtelen nemesi d�szbe �lt�ztetett, de a durva, �tizzadt arc m�g�tt egy aes sedai-�val veteked�, pomp�s elme lapult.

- A t�bbi lehet�s�g m�s vesz�lyeket rejtett. Egyik sem volt kev�sb� kock�zatos - mondta l�gyan �s kecsesen. Ak�r nyeregben �lt, ak�r t�ncolt, Serailla mindig l�gy �s kecses maradt. Sosem volt ny�las vagy hamis, csak megingathatatlan �s udvarias. - B�rmi l�gyen is az igazs�g, fels�g, �gy t�nik, hogy a Feh�r Torony nem csak kett�szakadt, de meg is b�nult. Otthon is maradhatott volna, hogy a Fert�t �rizze, m�g a h�ta m�g�tt apr� darabokra hull a vil�g. Tehette volna ezt is; de fels�gednek nem ez az �t val�.

Cselekedni�k kellett. Val�ban csak ez�rt v�gott volna bele? Nos, ha m�r a Feh�r Torony nem akarta, vagy nem tudta megtenni, ami pedig a k�teless�ge lett volna, valakinek el kell v�geznie az � dolgukat is. Mi �rtelme lenne a Fert�t �riznie, ha a vil�g apr� darabokra hull m�g�tte?

Ethenielle elford�totta a fej�t �s a m�sik oldalon lovagol� karcs� f�rfira n�zett. Az �sz�l� hal�nt�k� harcos szinte h�nyavetien �lt a nyeregben. K�ny�khajlat�ban egy d�szes h�vely� kard pihent. Kirukan Kardja volt az, �s val�ban k�nnyen megeshetett, hogy Aramaelle h�res kir�lyn�je is forgatta. �si penge volt, sokak szerint az Egyetlen Hatalommal k�sz�tett�k. A k�tkezes kard a hagyom�nyoknak megfelel�en Ethenielle fel� mutatott, b�r neki esze �g�ban sem lett volna kardot r�ntania, mint valami t�zes v�r� saldaeai menyecsk�nek. Egy kir�lyn�nek gondolkodnia, vezetnie �s parancsolnia kell, �s el nem tudta k�pzelni, hogy lenne erre b�rki is k�pes, ha azzal van �pp elfoglalva, amit a serege utols� katon�ja is jobban csin�l n�la.

- �s te, Kardhordoz�m? - k�rdezte. - Te mit tan�csolsz ezen a k�sei �r�n?

Baldhere nagy�r h�trafordult aranyozott nyerg�ben, hogy jobban l�thassa a hatalmas, b�rszeg�ly�, h�mzett b�rsonylobog�kat, amelyeket a m�g�tt�k lovagol� fegyveresek emeltek a magasba.

- Nem szeretem eltitkolni a kil�temet, fels�g - mondta ny�g�sen, �s kih�zta mag�t. - A vil�g �gy is el�g hamar megismeri a nev�nket, �s megtudj�k, mit tett�nk! Vagy mit pr�b�ltunk meg tenni... Vagy meghalunk, vagy a t�rt�nelem legf�nyesebb lapjaira ker�l�nk, esetleg mind a kett�. A kr�nik�sok ak�r id�ben meg is tudhatj�k, kinek a nev�t �rj�k a lapokra!

Baldhere-nek �les nyelve volt, �s �gy viselkedett, mintha a t�ncon �s a cicom�kon k�v�l semmi m�sra nem lenne gondja - ez a csinos, vil�gosk�k kab�t m�r a harmadik fels�ruh�ja volt aznap -, de ak�rcsak Serailla eset�ben, n�la is igencsak megcsalta az embereket a l�tszat. A Felh�k Tr�nj�nak Kardhordoz�j�nak v�ll�t nehezebb terhek nyomt�k, mint az �kk�ves h�vely� kard, amit �rn�je helyett hordott. Mi�ta vagy h�sz �vvel azel�tt Ethenielle f�rje meghalt, Baldhere vezette Kandor seregeit a csat�ban, �s a legt�bb katona ak�r Shayol Ghulba is k�vette volna. Nem sz�m�tott�k kora legnagyobb hadvez�rei k�z�, de tudta, mikor kell harcolnia �s mikor nem, �s azt is, hogyan gy�zhet.

- M�r majdnem el�rt�k a tal�lkoz�helyet - mondta Serailla hirtelen. Ethenielle is ebben a pillanatban vette �szre, hogy a katona, akit Baldhere az�rt k�ld�tt el�re, hogy kif�rk�ssze az utat, egy Lomas nev� karcs� fick� r�kafejes p�nc�lban, hirtelen meg�ll a k�vetkez� h�g� tetej�n. Leeresztette a l�ndzs�j�t, �s a karj�val intett. "A tal�lkoz�hely l�t�t�vols�gon bel�l van", jelentette a mozdulat.

Baldhere visszar�ntotta er�s her�ltj�t, �s r�ki�ltott a k�s�retre, hogy �lljanak meg - tudott ki�ltani is, ha sz�ks�g volt r�, nem csak nyafogni - azt�n megsarkanty�zta a hatalmas pejt, hogy utol�rje Ethenielle- t �s Seraill�t. B�r �si sz�vets�geseikkel tal�lkoztak, mikor el�rt�k a sz�tlanul v�rakoz� Lomast, Baldhere kurt�n r�parancsolt.

- Figyelj, �s ne habozz cselekedni!

Ha m�gis valami baj t�rt�nne, Lomas �rtes�ten� a k�s�ret�t, �s a katon�k kimenten�k a kir�lyn�j�ket.

Ethenielle halkan fels�hajtott, mikor �szrevette, hogy Serailla is el�gedetten b�lint a parancs hallat�n. �si sz�vets�geseikkel tal�lkoztak, de manaps�g �gy rajzotta k�r�l �ket is a k�ts�g, mint legyek a szem�tdombot. Ezzel a tal�lkoz�ssal pedig mintha m�g sz�nd�kosan bele is r�gtak volna a szem�tdombba, hogy a legyek m�g vadabbul sz�lljanak. Az elm�lt egy �vben t�l sok uralkod� halt meg vagy t�nt el nyomtalanul odalenn d�len ahhoz, hogy Ethenielle biztons�gban �rezhesse mag�t koron�val a fej�n. T�l sok vid�ket d�ltak fel az emberek, m�g egy trallok hadseregn�l is alaposabban. B�rki volt is ez az al'Thor fick�, sok minden�rt kellett sz�mot adnia. Sok minden�rt.

Lomas m�g�tt a sz�k h�g� keskeny kis �bl�csk�v� ny�lt. Ahhoz az�rt nem volt el�g sz�les a ny�l�s, hogy v�lgynek lehessen nevezni, �s a f�k is t�l ritk�san �lltak benne, hogy erd�nek h�vhassa �ket az ember. A magyalbokrokon, a p�r erdei �s a k�kesen dereng� lucfeny�k�n m�g csillant n�mi z�ld, de a hatalmas t�lgyek �s a t�bbi d�s lombozat� fa vagy aszott barna k�nt�st viselt, vagy csak csupasz �gait mutogatta az �gnek. A v�lgyecske d�li v�g�ben fek�dt az, ami�rt itt besz�lt�k meg a tal�lkoz�t. Egy oszlopra eml�keztet� karcs�, kecses tornyocska t�rt az �gre. Mintha v�kony aranyh�l� bor�totta volna be, �gy csillogott. Kicsit megd�lt m�r, �s f�lig eltemette a f�ld, de �gy is vagy hetven l�p�snyire emelkedett a f�k f�l�. A Fekete-dombokban a p�ly�b�l frissen kiker�lt gyermekek is m�r reg�ket tudtak mes�lni r�la, b�r vagy n�gy napi j�r�f�ldre t�le nem volt egyetlen falu sem, �s senki nem j�tt volna �nsz�nt�b�l a torony t�z m�rf�ldes k�zel�be sem. Vad dolgokat mes�ltek err�l a helyr�l, �r�lt l�tom�sokat emlegettek, amelyekben a halottak az �l�k k�zt s�t�ltak, �s �gy tartott�k, hogy aki meg�rinti a tornyot, az elpusztul.

Ethenielle nem tartotta mag�t babon�snak, de m�g � is megborzongott a torony l�tt�n. Nianh szerint az �p�let a Legend�k Kor�nak maradv�nya volt, egyszer�, �rtatlan rom, semmi m�s. Ha van egy kis szerencs�je, az aes sedai-nak nem jut esz�be az a sok �vvel ezel�tti besz�lget�s. Milyen k�r, hogy m�g itt sem j�rtak az �l�k k�z�tt a holtak! A legend�k szerint Kirukan a tulajdon k�t kez�vel fejezett le egy Hamis S�rk�nyt, �s k�t gyermeket is sz�lt egy m�sik f�kusz�lni tud� f�rfinak. Vagy ugyanannak. � tal�n tudn�, hogy fogjanak neki ennek az �r�lt v�llalkoz�snak, hogy sikerrel is j�rjanak!

Ethenielle sz�m�tott r�, hogy nem �k lesznek az els�k, �s val�ban, a tal�lkoz� k�t m�sik r�sztvev�je m�r ott v�rt, mind a ketten k�t-k�t k�s�r�vel. Paitar Nachiman arc�n m�r t�bb volt a r�nc, mint amikor egyszer r�gen Ethenielle vadul beleszeretett a h�resen j�k�p� id�sebb f�rfiba, er�sen meg�sz�lt �s j�csk�n kopaszodott is. M�g szerencse, hogy feladta az arafeliekre jellemz� hajfonatait, �s most r�vid hajjal j�rt! Persze m�g mindig egyenesen �lt a nyeregben, �s a v�lla sem a d�szesen h�mzett z�ld selyemkab�t �gyes szab�s�t�l t�nt olyan sz�lesnek! Ethenielle abban sem k�telkedett, hogy a f�rfi m�g mindig j�l forgatja az �v�r�l f�gg� kardot. A sz�gletes arc� Easar Togit�nak csak egy kis feh�r konty �rv�lkodott am�gy kopaszra borotv�lt feje b�bj�n. Egyszer�, bronzbarna kab�tot viselt. Vagy egy fejjel alacsonyabb volt Paitarn�l, �s n�mileg sov�nyabb is, de m�g �gy is olyan kem�nyen viselkedett, hogy Arafel kir�lya szinte l�nyosnak hatott mellette. Shienari Easar nem r�ncolta a homlok�t - ha b�rmilyen �rzelmet le lehetett olvasni az arc�r�l, h�t az ink�bb az �lland� szomor�s�g volt -, de �gy n�zett ki, mintha ugyanolyan nemes �s kortalan ac�lb�l �nt�tt�k volna, mint a h�t�n f�gg� j�kora pallost. Ethenielle mindkett�j�kben b�zott, �s rem�lte, hogy a rokoni sz�lak csak tov�bb er�s�tett�k ezt a bizalmat. A Hat�rvid�ket az uralkod�h�zak k�zti h�zass�gok legal�bb olyan szoros sz�vets�gbe fogt�k, mint a Fert� ellen v�vott v�gtelen k�zdelem, �s Ethenielle egyik l�ny�t Easar harmadik fia vette el, az egyik fi�t pedig Paitar kedvenc unok�j�val h�zas�tott�k �ssze. Egy �ccse �s k�t h�ga pedig az arafeli �s shienari kir�lyi csal�d jelent�ktelenebb tagjaival k�t�tte �ssze az �let�t.

A k�s�r�ik legal�bb olyan sokban k�l�nb�ztek egym�st�l, mint kir�lyaik. Ishigari Terasian szok�s szerint �gy n�zett ki, mint aki most �bredt fel egy �tdorb�zolt �jszak�t k�vet� borg�z�s �lomb�l. Ethenielle sosem l�tott m�g ilyen k�v�r embert nyeregben. A f�rfi d�szes selyemkab�tja gy�r�tten l�gott rajta, a szeme v�r�s volt �s v�reres, valamint j� ideje nem borotv�lkozhatott. Kyril Shianri mintha csak az ellent�te lett volna: magas volt, karcs�, �s b�r az arc�t izzads�g �s por lepte be, majdnem olyan eleg�ns volt, mint Baldhere. Csizm�ja karim�j�n �s a keszty�j�n is cseng�k csilingeltek, nem csup�n arafeli m�don befont haj�ban. Mint mindig, most is el�gedetlen�l meredt a vil�gba, magasba emelte j�kora orr�t, �s megvet�en m�ricsk�lte a t�bbieket. Csak Paitarra n�zett �szinte tisztelettel. Shianri sok tekintetben bolond volt - az arafeli kir�lyok ritk�n hallgattak a tan�csad�ikra, ink�bb a feles�g�k b�lcsess�g�ben b�ztak -, de kem�nyebb volt ann�l, mint els� r�n�z�sre b�rki gondolta volna.

Agelmar Jagad ak�r Easar nagyobb v�ltozata is lehetett volna. Egyszer�, harcias f�rfi volt, d�sztelen ruh�ban, de m�g Baldhere-n�l is t�bb fegyverrel. Maga volt a k�t l�bon j�r� hal�l, �s csak a parancsot v�rta, hogy �lj�n. Alesune Chulin olyan karcs� volt, mint amilyen z�m�knek Serailla t�nt, arcocsk�ja olyan csinos, mint amilyen durv�k a kandori n� von�sai, a tekintete pedig olyan t�zes, mint amilyen nyugodtnak Serailla l�tszott. �gy t�nt, sz�letni is k�nny�, k�k selyemruh�ban sz�lethetett volna. N�ha b�lcsebb volt nem szem el�l t�veszteni, hogy Serailla is kevesebbnek t�nt val�di �rt�k�n�l.

- B�ke �s a F�ny k�s�rjen utadon, Kandori Ethenielle! - mondta Easar kurt�n. A n� megh�zta a lova kant�rj�t �s meg�llt el�tt�k. Paitar ugyanabban a pillanatban k�sz�nt�tte.

- A F�ny �leljen �t t�ged, Kandori Ethenielle! - Paitar hangj�t�l m�g mindig hevesebben vert a n�k sz�ve. De a f�rfi vil�g�let�ben csak a feles�g�t szerette, �s ezt mindenki tudta r�la. Ethenielle nem hitte volna, hogy Mekuninak �let�ben volt egy f�lt�keny pillanata, vagy ak�r csak oka is egyre!

� sem k�sz�nt hosszabban.

- Rem�lem, siker�lt �gy idej�nn�t�k, hogy senki nem vette �szre! - tette hozz� a v�g�n.

Easar felhorkant, �s h�trad�lt a nyeregben. Kem�ny ember volt, b�r m�r tizenegy �ve �zvegy, �s m�g mindig gy�szolta a feles�g�t. Verseket �rt hozz�. A l�tszat szinte mindig csalt.

- Ha valaki �szrevett minket, Ethenielle - morogta -, akkor ak�r most r�gt�n vissza is fordulhatunk!

- M�ris visszafordul�sr�l besz�l? - Shianri hangs�lya, �s ahogy megr�ntotta a lova kant�rj�t, egyszerre volt len�z�, de m�gis el�g udvarias ahhoz, hogy ne lehessen kih�v�snak �rteni. Agelmar �gy is jeges tekintettel m�rte v�gig, helyezkedett egy kicsit a nyerg�ben, �s l�that�an v�gigvette, melyik fegyver�t hol tartja, �s mivel belezhetn� ki a tiszteletlen arafelit. Szinte gyerekkoruk �ta egy�tt harcoltak a Fert� ellen, de az �jonnan sz�ltetett k�ts�gek m�r az � fej�kbe is bef�szkelt�k magukat.

Alesune k�rbet�ncoltatta a lov�t. A sz�rke kanca legal�bb olyan nagy volt, mint b�rmelyik harcim�n. A hossz�, fekete haj�ba vegy�l� �szes cs�kok hirtelen olyanok voltak, mintha egy sisakot d�sz�ten�nek, �s villog� tekintete l�tt�n k�nnyen megfeledkezhetett arr�l az ember, hogy a shienari n�k nem tanultak fegyverforgat�st �s nem v�vtak p�rbajokat. B�r a c�me alapj�n � csak a kir�lyi udvartart�s shatayanja volt, csak egy bolond hihette, hogy a shatayan nem l�t tov�bb a szak�csok �s konyhal�nyok egzec�roztat�s�n�l.

- A vakmer�s�g nem b�tors�g, Shianri uram! Nem hagyjuk �rizetlen�l a Fert�t. Ha elbukunk, k�nnyen kar�v�gre ker�lhet a fej�nk. Tal�n ha sikerre vissz�k a k�ldet�s�nket, akkor is. Ha al'Thor nem gondoskodik r�la, a Feh�r Torony fog megorrolni r�nk!

- A Fert� szinte alszik - motyogta Terasian. Megd�rzs�lte h�sos pof�j�t, a borosta csak �gy sercegett rajta. - Soha nem l�ttam m�g ilyen nyugodtnak!

- Az �rny�k sosem alszik - mondta Jagad halkan, �s Terasian r�b�lintott, mintha bel�tta volna a shienari szavaiban rejl� b�lcs tan�csot. Agelmar volt mindannyiuk k�z�l a legjobb hadvez�r, tal�n az eg�sz vil�gon nem volt m�g egy hozz� foghat�, de Terasian sem csak az�rt ker�lt Paitar mell�, mert j� iv�cimbora volt.

- El�g nagy sereget hagytam h�tra ahhoz, hogy a Fert�b�l ne �rhessen minket baj, hacsak a Trallok h�bor�hoz hasonl� csap�s nem k�sz�l ellen�nk - mondta Ethenielle hat�rozottan. - Gondolom, ti is hasonl�k�pp cselekedtetek! De most mindez mit sem sz�m�t! Val�ban azt hiszitek, hogy m�g visszafordulhatunk?

Az utols� k�rd�st sz�raz, k�z�mb�s hangon vetette oda, �s nem v�rt r� v�laszt, de m�gis kapott.

- Visszafordulni? - hallatszott egy fiatal n� �les, k�vetel�z� hangja a h�ta m�g�l. Saldaeai Tenobia v�gtatott a gy�lekez�k k�z�, az utols� pillanatban fogta csak vissza hatalmas feh�r m�nj�t, mire az �llat fel�gaskodott. Tenobia sz�kszokny�s lovagl�ruh�j�nak hossz�, s�t�tsz�rke ujj�n j�kora gy�ngy�k futottak fel katon�s sorban, keskeny derek�t �s d�s, kerek kebl�t pedig �rv�nyl� arany-v�r�s h�mz�s hangs�lyozta ki. N� l�t�re igen magas volt, �s j�kora orra dac�ra is nagyon csinos, ha sz�pnek nem is lehetett nevezni. Hatalmas, ferde, s�t�tk�k szeme mindenk�pp emelte a megjelen�s�t, �pp�gy, mint magabiztoss�ga. Szinte ragyogott az �nbizalomt�l. Ahogy azt v�rni lehetett, Tenobi�t csak sz�mos nagyb�tyjainak egyike k�s�rte el. Kalyan Rasmin m�r �sz volt, sebhelyes arca egy hatalmas sas�ra eml�keztetett, t�m�tt harcsabajsza lel�gott a sz�ja k�t oldal�n. Tenobia Kazadi megfogadta a katon�k tan�cs�t, de senki m�sra nem hallgatott.

- �n azt�n nem fordulok vissza - ki�ltotta hevesen -, b�rmit tesztek is! Elk�ldtem az �n dr�ga Davram b�csik�mat, hogy hozza el nekem Mazrim Taim, a hamis S�rk�ny fej�t, �s ha csak a fele igaz annak, amit mostan�ban hallok, ehelyett � is �s Taim is be�lltak ennek az al'Thornak a sereg�be! Vagy �tvenezer embert hoztam magammal, �s b�rhogy d�nt�t�k is, �n nem h�tr�lok meg, am�g csak a b�csik�m �s ez az al'Thor meg nem tanulj�k, ki Saldaea jog szerinti uralkod�ja!

Ethenielle �sszen�zett Seraill�val �s Baldhere-rel, mik�zben Easar �s Paitar sietve biztos�tott�k arr�l Tenobi�t, hogy esz�k �g�ban sincs visszafordulni. Serailla eg�szen finoman megr�zta a fej�t, �s megvonta a v�ll�t, Baldhere pedig l�tv�nyosan forgatta a szem�t. T�lz�s lett volna azt �ll�tani, hogy Ethenielle azt rem�lte, Tenobia az utols� pillanatban meggondolja mag�t, �s m�gis otthon marad, de ezzel a l�nnyal csak gond lesz!

A saldaeaiak igencsak furcs�k voltak - Ethenielle sosem �rtette, hogy Einone h�ga hogy lehetett olyan boldog Tenobia egy �jabb nagyb�tyja oldal�n -, de a l�nynak m�g ezt a furcsas�got is siker�lt t�lz�sba vinnie. Az �sszes saldaeai magamutogat� volt, de Tenobia l�that�an �r�m�t lelte abban, hogy megbotr�nkoztassa a domaniakat, �s t�lragyogja az altaraiakat. A saldaeai v�rm�rs�klet legend�s volt, Tenobia pedig olyannak t�nt, mint a heves sz�lben lobog� boz�tt�z. Az ember sosem tudhatta, mit�l gyullad ki, �s merre fordul. Ethenielle nem is akart gondolni arra, hogy milyen neh�z lesz r�venni a l�nyt, hogy �sszer�en viselkedjen, ha �pp nincs r� kedve. Erre csak Davram Bashere volt valaha is k�pes! �s akkor a h�zass�g dolga m�g sz�ba sem ker�lt.

Tenobia m�g fiatal volt, b�r m�r �vekkel ezel�tt meg kellett volna h�zasodnia - a h�zass�g egy kir�lyi h�z minden tagj�nak k�teless�ge volt, az uralkod�nak pedig k�l�n�sk�ppen, hiszen az orsz�g�nak sz�ks�ge volt er�s sz�vets�gesekre �s nyugodt tr�nut�dl�sra -, Ethenielle m�gsem akarta egyetlen fi�t sem hozz�adni ehhez a bolond l�nyhoz. Tenobia elk�pzel�sei elj�vend� f�rj�r�l legal�bb olyan t�lz�ak voltak, mint minden m�s vele kapcsolatban. A f�rfi legyen k�pes egyszerre szembesz�llni vagy egy tucat Myrddraallal, �s s�rtetlen�l ker�lj�n ki a viadalb�l. Mindek�zben persze h�rf�zzon, �s �rjon h�s �nekeket. Mik�zben �pp nyakt�r� szikl�kon v�gtat lefel�, sz�gyen�tse meg tud�s�val a b�lcs, �sz tud�sokat. De persze m�g jobb, ha felfel� v�gtat - az ugyanis nehezebb. Term�szetesen meg kell hajlania Tenobia akarata el�tt - elv�gre � a kir�lyn� -, de persze id�r�l id�re el kell feledkeznie arr�l, hogy a l�ny parancsol neki, fittyet kell h�nynia az �sszes utas�t�s�ra, �s j�l el kell l�tnia a baj�t. De a F�ny irgalmazzon szerencs�tlennek, ha �sszekeveri, Tenobia mikor mit akar, �s megpr�b�lja r�ncba szedni, mikor a l�ny szerint meg kellene el�tte hajlania, vagy engedelmeskedik, mikor Tenobia azt szeretn�, hogy a sark�ra �lljon! Persze a n� sosem mondta ki ny�ltan, hogy ezt akarn�, de b�rmelyik �pesz� asszony pillanatok alatt lesz�rhette a szavaib�l. Tenobia sosem fog megh�zasodni. Ez pedig azt jelentette, hogy ut�na Davram Bashere �r�kli a tr�nt, vagy ha Tenobia ezek ut�n megny�zza, akkor Davram �r�k�se.

Hirtelen elkapott egy sz�csk�t a t�rsalg�sb�l, �s kih�zta mag�t a nyeregben. Jobban kellett volna figyelnie. T�l nagy volt most a t�t ahhoz, hogy el�br�ndozhasson!

- Aes sedai-ok? - k�rdezte �lesen. - Mi van az aes sedai-okkal?

Paitar tan�csad�j�n k�v�l mindegyik�k Feh�r Torony-b�li seg�t�je elt�nt, amint h�rt hallottak az ott uralkod� fejetlens�gr�l. Az � Nianhja �s Easar Aislingje is b�cs� �s magyar�zat n�lk�l hagyt�k ott r�gi gazd�ikat. Ha az aes sedai-ok megtudj�k, miben mesterkednek... Nos, az aes sedai-oknak mindig is megvoltak a saj�t, �n�ll� kis terveik. Mindig. Ethenielle nem �r�lt volna, ha kider�l, hogy egy dar�zsf�szek helyett r�gt�n kett�be is beledugta a fej�t.

Paitar megvonta a v�ll�t, de egy cseppet zavartnak t�nt. Ez jelentett valamit, hiszen az arafeli am�gy �pp olyan rend�thetetlen volt, mint Serailla.

- Ethenielle, ugye nem gondoltad komolyan, hogy h�trahagyom Coladar�t? - k�rdezte csit�t�an. - M�g ha el is tudtam volna titkolni az el�k�sz�leteket, akkor sem tehettem volna meg!

Ethenielle val�ban nem gondolta komolyan, hogy a f�rfi b�rmit is eltitkolna az aes sedai-ok el�l. Paitar kedvenc h�ga maga is aes sedai volt, �s Kiruna megszerettette vele a Feh�r Tornyot �s a n�v�reket. Ethenielle nem gondolta komolyan, hogy Paitar ne sz�lna a tan�csad�j�nak, de az�rt rem�nykedett benne.

- Nemr�g Coladar�t megl�togatt�k - folytatta Paitar. - Eg�szen pontosan m�g h�t n�v�r csatlakozott hozz�. A jelen k�r�lm�nyek k�z�tt �gy t�nt helyesnek, ha �ket is magammal hozom. Szerencs�re nem kellett �ket sokat gy�zk�dn�m arr�l, hogy helyesen cseleksz�nk! Ami azt illeti, r�gt�n igazat adtak nek�nk!

- A F�ny vil�g�tsa meg �s �rizze lelk�nk - motyogta Ethenielle, �s hallotta, hogy Serailla �s Baldhere is valami hasonl�t mormolnak maguk el�. - Nyolc aes sedai, Paitar? Nyolc?

A Feh�r Torony mostanra m�r biztos ismerte a terveiket.

- �s velem is van m�g �t - vetette k�zbe Tenobia, mintha csak arr�l volna sz�, hogy van egy p�r �j cip�je. - �pp azel�tt �rkeztek hozz�m, hogy elhagytam volna Saldae�t. Biztos vagyok benne, hogy csak v�letlen�l tal�ltak r�m. L�that�an �pp�gy meglepte �ket a dolog, mint engem. Mikor kital�lt�k, mire k�sz�l�k - a mai napig nem �rtem, hogy t�rt�nhetett, de el�g hamar r�j�ttek -, azt hittem, azonnal mennek �s be�rulnak Memar�nak. Egy pillanatra d�h�sen �sszevonta a szem�ld�k�t. Elaida igencsak elsz�molta mag�t, mikor azt hitte, hogy csak az�rt, mert fiatal, Tenobia megh�tr�l egy n�v�r ijesztget�sei el�l! - Ehelyett viszont Illeisien �s a t�rsai m�g n�lam is jobban titokban akart�k tartani az eg�szet!

- Akkor is - makacskodott Ethenielle -, ez �sszesen m�r tizenh�rom n�v�r! M�s sem hi�nyzik, mint hogy valamelyik�k r�j�jj�n, hogyan k�ldhet �zenetet! Csak p�r sort! Egy megf�leml�tett katona vagy szolg�l�l�ny... Azt hiszitek, meg�ll�thatj�tok �ket?

- A kocka m�r el van vetve - mondta Paitar egyszer�en. Ami megt�rt�nt, megt�rt�nt. Ethenielle n�ha �gy �rezte, hogy az arafeliek m�g a saldaeaiakn�l is �rthetetlenebbek.

- Messzebb, d�len - tette hozz� Easar -, tal�n m�g j�l is j�n, ha van vel�nk tizenh�rom n�v�r!

Erre mindenki elhallgatott. J�l tudt�k, mire utal a f�rfi, de senki sem akarta kimondani. Ez az eg�sz m�s volt, mint a Fert� ellen v�vott, �vezredes k�zdelem.

Tenobia hirtelen felnevetett, mire mindenki �sszerezzent kiss�. A saldaeai kir�lyn� her�ltje is idegesen t�ncolni kezdett, de a l�ny hamar megnyugtatta.

- Olyan gyorsan akarok d�l fel� menetelni, amilyen gyorsan csak lehet, de m�gis megk�rlek titeket, hogy vacsor�zzatok ma este az �n t�boromban. Ott besz�lhettek Illeisiennel �s a bar�taival is, �s rem�lem, ti is hasonl� k�vetkeztet�sre juttok majd a sz�nd�kaikat illet�en, mint �n! Holnap este pedig �sszegy�lhetn�nk Paitarn�l, hogy kik�rdezz�k Coladara bar�tait!

Ez igaz�n b�lcs javaslat volt, �s egy�rtelm�en sz�ks�ges is, �gy h�t mindenki hamar beleegyezett. Tenobia azt�n hozz�tette, mintha csak most jutna az esz�be:

- Kalyan b�csik�m nagy megtiszteltet�snek �rezn�, ha ma este melletted �lhetne, Ethenielle! R�g�ta tisztel t�ged!

Ethenielle Kalyan Rasminra n�zett - a f�rfi eg�sz eddig egy sz�t sem sz�lt, csak csendben �lt a lov�n Tenobia m�g�tt -, csak r�pillantott, de az �sz sas m�ris felvillantotta a tekintet�t. Ethenielle egy szemvillan�sra olyasmit l�tott, amit Brys hal�la �ta nem: egy f�rfit, aki asszonyk�nt n�z r�, nem kir�lyn�k�nt. Hirtelen nem kapott leveg�t a megd�bben�st�l. Tenobia a nagyb�tyj�ra n�zett, majd Ethenielle-re, �s nem tudott elnyomni egy el�gedett kis mosolyt.

Ethenielle-ben fellobbant a harag. Ha Kalyan pillant�s�b�l nem lett volna el�g egy�rtelm� a dolog, h�t Tenobia kis mosolya mindent megmagyar�zott! Ez a buta l�nyka azt hiszi, hogy kih�zas�thatja ezzel a v�n bolonddal? Ez a gyerek akarja �t...? Azt�n egy szemvillan�s alatt elp�rolgott bel�le a harag, �s szomor�s�g vette �t a hely�t. Fiatalabb volt Tenobi�n�l, mikor elrendezte �zvegy h�ga, Nazelle m�sodik h�zass�g�t. �llam�gy volt, meg kellett lennie, de Nazelle v�g�l megszerette Ismic urat, ak�rhogy tiltakozott is az elej�n. Ethenielle olyan r�g�ta sz�v�gette m�r m�sok h�zass�gait, hogy esz�be sem jutott, milyen er�s k�t�s lenne, ha � maga is �jra f�rjhez menne. Ism�t Kalyanra n�zett, ez�ttal alaposabban v�gigm�rte. A f�rfi cserzett arca most m�r �jra tiszteletteljes volt, de Ethenielle m�g mindig ott l�tta a szem�ben azt a vad csillog�st. Tudta, hogy ha �jra megh�zasodik, kem�ny embert v�laszt majd f�rj�l. Minden gyermek�nek igyekezett olyan h�zast�rsat v�lasztani, akivel megszerethett�k egym�st, b�r a testv�reivel szigor�bban b�nt - saj�t mag�nak is meg akarta adni ezt az es�lyt.

- Ahelyett, hogy itt csiviteln�nk napestig - v�gott bele, de a hangja kor�ntsem volt olyan magabiztos, mint szerette volna -, ak�r neki is foghatn�nk v�gre annak, ami�rt idej�tt�nk! - A F�ny szikkassza ki, feln�tt asszony m�r, nem valami kis csitri, aki el�sz�r tal�lkozik a k�r�j�vel! - Nos? - k�rdezte meg a t�rsait, s hangja most m�r kell�en kem�ny volt.

Minden egyes apr�s�got r�g kidolgoztak m�r �vatosan megfogalmazott leveleikben, �s minden egyes terv�k �gyis folyamatosan v�ltozik majd d�l fel� haladva, ahogy a k�r�lm�nyek megk�v�nj�k. Ennek a tal�lkoz�nak csak egyetlen val�di c�lja volt: hogy v�grehajthass�k a Hat�rvid�k leg�sibb szertart�s�t. Az egyszer� ritu�l�t mind�ssze h�tszer tartott�k meg a Vil�gt�r�s �ta, �s b�rmilyen egyszer� volt is, a leger�sebb esk�n�l is szorosabban k�t�tte �ket. Az uralkod�k k�zelebb n�gatt�k egym�shoz a lovaikat, a t�bbiek h�trah�z�dtak egy kiss�.

Ethenielle felszisszent, ahogy az �v�n f�gg� t�rrel v�gigv�gott a tenyer�n. Tenobia kacagva has�tott a tulajdon kez�be. Easar �s Paitar rezzenetlen arccal v�gt�k meg a tenyer�ket, mintha csak sz�lk�t piszk�ln�nak ki az ujjukb�l. A n�gy k�z felemelkedett �s egybefon�dott, a v�r�k �sszefolyt, a f�ldre cs�ppent, �s elkeveredett a k�ves pusztas�g por�val.

- Egyek vagyunk, mindhal�lig! - mondta Paitar, �s mind a h�rman vele ki�ltottak:

- Egyek vagyunk, mindhal�lig!

A v�r �s a f�ld �sszek�t�tte �ket. Most m�r csak Rand al'Thort kell megkeresni�k, �s nincs m�s h�tra, meg kell tenni�k, amire a Feh�r Torony k�ptelen volt! B�rmi lesz is az �ra.

Amint Verin eg�szen biztos volt abban, hogy Turanna �n�ll�an is fel tud �lni a p�rn�kon, �s nem esik �ssze, mag�ra hagyta a megroskadt Feh�r n�v�rt, hadd kortyolgassa lassan a friss iv�vizet. Turanna fogai remegve koccantak az ez�stcs�sz�hez, ami persze nem volt meglep�. A s�tor bej�rata olyan alacsony volt, hogy Verinnek le kellett hajolnia, ha ki akart n�zni a t�borra. Ahogy megg�rnyedt, el�nt�tte a f�radts�g. Sajgott a dereka. Egy cseppet sem f�lt a h�ta m�g�tt fekv� remeg�, durva, fekete ruh�s asszonyt�l. � maga tartotta a pajzsot, ami Turann�t elv�gta az Egyetlen Hatalomt�l, �s nem hitte volna, hogy a n� el�g er�s lenne ahhoz, hogy megpr�b�lja r�vetni mag�t. Nem mintha ez az elk�peszt� gondolat ak�r csak fel�t�lhetett volna Turann�ban, egy Feh�rnek eg�szen egyszer�en ez sosem jutott volna az esz�be. �s ami azt illeti, Turann�t eln�zve Verin abban sem volt biztos, hogy ha elengedn� a pajzs�t, a n� k�pes lenne ak�r csak egy l�ngocsk�t is f�kusz�lni, �s �gy v�lte, a m�sik m�g j� p�r �r�ig ilyen �llapotban marad.

Az aiel t�bor bebor�totta a Cairhient elrejt� dombokat; az alacsony, r�gsz�n� s�trak kit�lt�tt�k a p�r csenev�sz fa k�zti �res teret. A v�roshoz ilyen k�zel m�r nem volt rendes erd�. A leveg�ben k�dk�nt �szott a por, de sem ez, sem a h�s�g, sem a nap szikkaszt� ereje nem zavarta az aieleket. A t�bor �gy zsibongott �s kavargott, mint egy nagyv�ros. Ha k�rben�zett, minden�tt szorgosan dolgoz� embereket l�tott. Ki a l�basj�sz�got v�gta le �pp az eb�dhez, ki a s�tr�t foltozta, n�h�nyan a k�s�ket �lezt�k, vagy az aielek k�nny�, puha csizm�j�t varrt�k a frissen kik�sz�tett b�rb�l. P�r asszony a ny�lt t�z mellett �llt. S�t�ttek, f�ztek, alacsony, hordozhat� sz�v�sz�k�k�n dolgoztak ser�nyen, vagy a t�borban zsivajg� p�r tucat gyerekre figyeltek. Minden�tt feh�r ruh�s gai'shainok szaladtak. Neh�z terhek alatt g�rnyedtek, a hatalmas sz�nyegeket porolt�k ki �pp, vagy a lovak �s �szv�rek ut�n n�ztek. Pont csak a boltosok �s az utcai �rusok hi�nyoztak. No meg a szekerek �s a kord�k. V�ros? V�roshoz hasonl�totta volna az el�bb a t�bort? Nem, ink�bb �gy n�zett ki az eg�sz, mintha ezer apr� falvat telep�tettek volna egym�s nyak�ra. Csak az volt a furcsa, hogy t�bb a f�rfi, mint a n�, �s hogy a szorgosan kop�csol� kov�csokon k�v�l minden egyes nem feh�r ruh�ban oson� f�rfi fegyvert viselt az oldal�n. No �s a legt�bb n� is.

A t�borban legal�bb annyian laktak, mint egy nagyv�rosban. Ennyi ember k�z�tt lehetetlennek t�nt, hogy ne veszne el az a p�r tucat fogoly aes sedai, aki itt raboskodott, de Verin pillant�sa m�gis azonnal egy fekete ruh�s n�re esett, aki alig �tven l�p�sre t�le k�szk�d�tt egy der�kmagas k�halommal, amit egyetlen szakadozott teh�nb�r�n kellett arr�bb vonszolnia. B�r a j�kora csuklya elrejtette az arc�t, csak a fogoly n�v�rek hordtak feket�t az aiel t�borban. Egy Tud�s Asszony l�pkedett a rab n� mellett, akit a saidar ragyog�sa vett k�rbe. � tartotta a fogoly pajzs�t. K�t Hajadon k�vette; ah�nyszor a fogoly megt�ntorodott, ostorral s�rgett�k gyorsabb munk�ra. Verin �gy �rezte, nem v�letlen, hogy �pp erre j�rtak, hanem a Tud�s Asszony azt akarta, hogy l�ssa a n�v�r balsors�t. Aznap reggel m�r tal�lkozott Coiren Saeldainnal is; a n� r�m�lt szemmel kapaszkodott fel egy meredek domboldalon. Majdnem a f�ldig g�rnyedt a hatalmas, homokkal teli kos�r alatt, ami a h�t�n tornyosult - egy Tud�s Asszony �s k�t aiel f�rfi fel�gyelte. El�z� nap pedig Sarene Nemdahlt l�tta. Neki egy b�rv�d�rb�l a m�sikba kellett �tmernie a vizet puszta k�zzel, �s ha nem mozdult el�g gyorsan, h�t odav�gtak egyet az ostorral. Ha pedig ak�rcsak egy csepp vizet is a f�ldre csurrantott, hogy gyorsabban merje �t a vizet, akkor meg az�rt vert�k meg. Sarene megk�rdezte Verint, hogy mi�rt csin�lj�k ezt vele, de l�that�an nem v�rt v�laszt, �s a megsz�l�tottnak nem is volt ideje elmagyar�znia, mi�rt, mert a Hajadonok m�r ott voltak, �s visszahajtott�k Sarene-t a haszontalan munk�ra.

Verin nagy nehezen elfojtott egy s�hajt. Egyr�szt nem szerette, ha �gy b�nnak a n�v�reivel, b�rmit tettek is szerencs�tlenek, m�sr�szt pedig el�g egy�rtelm� volt, hogy a Tud�s Asszonyok nagy r�sze azt akarja, hogy... Mit akarnak? Azt, hogy tudja: az aes sedai-okat semmire sem becs�lik? Nevets�ges! Ezt m�r r�ges-r�g bel�j�k vert�k! Hogy �t is b�rmikor feket�be �lt�ztethetik? Egyel�re �gy v�lte, hogy ez nem fenyegeti, b�r a Tud�s Asszonyoknak sz�mos olyan titkuk volt, amit m�g nem siker�lt kiismernie - p�ld�ul azt sem, mire �p�l a hierarchi�juk. Ez igaz�n jelent�ktelennek t�nt, de pontosan tudta, hogy az �lete �s a b�re is ezen m�lik. N�ha egy Tud�s Asszony att�l a n�t�l fogadott el parancsot, akit nemr�g m�g � maga utas�tgatott, azt�n megint fordult a kocka, �s Verin nem l�tta benne sem a rendszert, sem a rendszer m�g�tt h�z�d� logik�t. Sorile�nak viszont senki sem parancsolt, �gyhogy igyekezett erre �p�teni a tulajdon biztons�g�t is. M�r amennyire erre lehetett �p�teni.

Verint el�gedetts�g �nt�tte el. Aznap kora hajnalban, mikor m�g a Nap Palot�ban volt, Sorilea megk�rdezte t�l�k, hogy egy v�zf�ldi sz�m�ra mi a legnagyobb sz�gyen. Kiruna �s a t�bbiek persze nem �rtett�k, mire c�loz; egyik�k sem akarta megtudni, mi folyik idekinn, a s�trak k�z�tt. Tal�n nem mert�k, tal�n att�l tartottak, hogy �gy m�g enn�l is nehezebben tartan�k meg a Rand al'Thornak tett h�s�gesk�j�ket. M�g mindig nem fogadt�k el, hogy a Sors ezt az utat rendelte nekik. Verin m�r tudta is, hogy neki mi�rt alakult �gy az �lete, �s mit kezdjen a jelenlegi helyzet�vel. A tarsoly�ban lapult egy kis list�cska, amit Sorile�nak sz�nt, ha n�gyszemk�zt tal�lja. Jobb is, ha a t�bbiek nem tudnak r�la! B�r a foglyok egy r�sz�vel sohasem tal�lkozott, �gy v�lte, minden n�r�l van valami olyasmi azon a list�n, ami j�l �sszefoglalja azokat a gyenges�geket, amire Sorilea k�v�ncsi. A fekete ruh�s n�v�rek sz�m�ra pedig egyre elviselhetetlenebb lesz az �let. �s ha van egy kis szerencs�je, a tulajdon c�ljait is k�nnyebben el�rheti!

K�t hatalmas aiel f�rfi �lt a s�tor el�tt, �s mindkett�nek olyan sz�les volt a v�lla, mint egy fejsze nyele. Macskab�lcs�vel j�tszottak, �s l�tsz�lag teljesen elmer�ltek benne, de amint Verin kikukkantott a s�torb�l, r�gt�n fel� fordultak. Coram �gy pattant fel, mint egy t�mad�sra k�sz k�gy� - Verint m�g mindig meglepte, hogy ezek az �ri�si termet� f�rfiak ilyen kecsesen mozognak - �s Mendan csak egy szemvillan�snyival maradt le m�g�tte, ennyi ideig tartott, hogy elrakja a j�t�khoz haszn�lt madzagot. Ha Verin kih�zta volna mag�t, akkor sem �rt volna a mellkasukig. Term�szetesen b�rmikor a fej�k tetej�re �ll�thatta volna �ket, �s elfenekelhette volna mind a kett�t az Egyetlen Hatalommal. M�r persze, ha meg merte volna tenni! Id�r�l id�re m�gis er�s k�s�rt�st �rzett a dologra. Elvben az�rt adt�k mell� a k�t f�rfit, hogy �tvezess�k a t�boron, �s megv�dj�k az �sszes f�lre�rt�st�l. �s k�ts�gk�v�l minden egyes szav�t �s cselekedet�t jelenteni�k kellett! N�ha �gy �rezte, hogy jobban �r�lne, ha Tomas lenne vele e helyett a k�t aiel izomtorony helyett. De csak n�ha. Vannak dolgok, amiket az ember nehezebben titkol el az �rz�je el�l, mint idegenek el�l.

- K�rlek, sz�lj Colind�nak, hogy v�geztem Turanna Norillal! - monda Coramnak. - �s k�rd meg, hogy k�ldje be Katerine Alruddint!

El�sz�r azokkal a n�v�rekkel akart v�gezni, akiknek nem volt �rz�j�k. A f�rfi b�lintott, azt�n elsietett a s�trak k�z�tt. Ezeknek az aieleknek csapnival� modoruk volt!

Mendan visszaguggolt az �rny�kba, d�bbenetesen k�k szem�vel csendesen m�regette az id�s aes sedai-t. B�rmit mondott is, az egyik�k mindig mellette maradt. Mendan homlok�n egy b�borsz�n szalag fesz�lt, az aes sedai-ok �si jelk�p�vel. Ak�r a hasonl� fejp�ntot visel� �sszes f�rfi, ak�r az �sszes Hajadon, Mendan mintha csak arra v�rt volna, hogy Verin hib�zzon. Mintha �k lettek volna az els�k, vagy ak�r a legveszedelmesebbek azok k�z�l, akik erre sz�m�tottak, �s csalatkozniuk kellett! Hetvenegy �ve m�r, hogy utolj�ra komolyan hib�zott!

Verin sz�lesen r�mosolygott az aielre, �s �pp visszah�z�dott volna a s�torba, mikor megl�tott valamit. Megdermedt, a l�tv�ny fogva tartotta, mint a kismadarat a k�gy� tekintete. Ha az aiel �gy d�nt�tt volna, hogy elv�gja a tork�t, Verin tal�n �szre sem vette volna.

Nem messze onnan, ahol a s�torajt�ban g�rnyedve �llt, kilenc-t�z asszony t�rdelt egym�s mellett, egy sorban. A k�zi malom lapos k�veit forgatt�k rend�letlen�l. Verin utolj�ra elz�rt kis tany�kon l�tott ilyet. M�sok kos�rban cipelt�k az �rl�knek a b�z�t, �s elvitt�k a durva lisztet. Mindannyian s�t�t szokny�t �s vil�gos bl�zt hordtak, hajukat �sszehajtogatott kend� fogta h�tra. Az egyik�k l�that�an alacsonyabb volt, mint a t�bbi, �s a haja sem �rt a derek�ig vagy m�g lejjebb. Egyetlen nyakl�nc vagy kark�t� sem csillant rajta. Feln�zett, �s ahogy megpillantotta Verint, napbarn�totta arc�n csak m�g ink�bb elm�ly�lt a keser�s�g. Azt�n sietve lehajtotta a fej�t, �s visszat�rt a munk�j�hoz.

Verin visszaugrott a s�torba, a gyomra h�borgott. Irgain a Z�ld ajah tagja volt. Legal�bbis miel�tt Rand al'Thor elcsendes�tette. Ha valakit elz�rtak az Egyetlen Hatalomt�l, az �rz� �s n�v�r k�zti k�tel�k kusz�v� �s halv�nny� v�lt, de ha egy n�v�r ki�gett vagy elcsendes�tett�k, �ppolyan v�glegesen megszakadt k�zt�k a kapcsolat, mintha az aes sedai meghalt volna. Irgain k�t �rz�je k�z�l az egyik azonnal belehalt a sokkba, a m�sik pedig egymaga nekiment t�bb ezer aielnek, �s meg sem pr�b�lt elmenek�lni a biztos hal�l el�l. Alighanem Irgain is jobban �r�lt volna, ha meghalhat. Elcsendes�tve. Verin mindk�t kez�t a gyomr�ra szor�totta. Akkor sem fogja elh�nyni mag�t! L�tott m�r rosszabbat is egy elcsendes�tett n�n�l! Sokkal rosszabbat is!

- Nincs rem�ny, ugye? - motyogta Turanna rekedten. Csendesen s�rdog�lt, �gy n�zett a kez�ben remeg� ez�stcs�sz�re, mintha valami t�voli, rettenetes dolgot l�tott volna. - Nincs rem�ny!

- Mindig van ki�t, ha jobban megn�zed - v�laszolta Verin �s mintegy mell�kesen megveregette a m�sik n� v�ll�t. - Csak keresni kell!

Verin gondolatai vadul sz�guldottak, de Turanna m�r az esz�be sem jutott. Ha Irgain elcsendes�t�s�re gondolt, a gyomra mintha avas zs�rral telt volna meg, a F�ny tudta csak, mi�rt. De mit keresett itt �pp most, mi�rt az � s�tra mellett �r�lt? �s egy�ltal�n, mi�rt �r�lt? Mi�rt viselte az aiel n�k ruh�j�t? Csak az�rt k�ldt�k ide, hogy Verin l�ssa? Micsoda ostoba k�rd�s! M�g egy olyan hatalmas erej� ta'veren mellett, mint amilyen Rand al'Thor is, hat�ra volt a v�letlen egybees�seknek. Nem hihette, hogy mindez a v�letlen m�ve lenne! Tal�n elsz�molta mag�t? M�g a legrosszabb esetben sem ejthetett komoly hib�t! Persze az apr�bbak gyakran �ppolyan v�gzetesnek bizonyultak, mint a komoly balfog�sok. Mennyi ideig lenne k�pes kitartani, ha Sorilea meg akarn� t�rni? �gy v�lte, megal�z�an hamar megadn� mag�t. Sorilea sok tekintetben a legkem�nyebb asszony volt, akit �let�ben l�tott. �s � maga semmit sem tehetne vagy mondhatna, ami megv�ltoztatn� az aiel n� v�lem�ny�t, ha ellene fordulna! De ezen r��r k�s�bb is agg�dni! Semmi �rtelme nem lett volna m�r most ezzel foglalkoznia.

Let�rdelt Turanna mell�, �s megpr�b�lta megvigasztalni a n�t, b�r nem foglalkozott vele t�l odaad�an. Turanna �res tekintet�t eln�zve �gy v�lte, a m�sik n�v�r legal�bb annyira nem hisz csit�t� szavainak, mint � maga. Turanna helyzet�n senki m�s nem jav�that, csak Turanna maga - �s ennek az elhat�roz�snak a n�v�r sz�v�b�l kell fakadnia. A Feh�r n�v�r csak egyre keser�bben zokogott. A v�lla hangtalanul r�zk�dott, a k�nnyek meg�ll�s n�lk�l patakzottak le az arc�n. Verin szinte megk�nnyebb�lt, mikor k�t Tud�s Asszony l�pett a s�torba. Fegyveres aiel k�s�r�ik olyan magasak voltak, hogy nem tudtak felegyenesedni az alacsony v�szontet� alatt. Az aes sedai talpra kecmergett �s kecsesen meghajolt az aiel n�k el�tt, de egyik�k sem t�r�d�tt vele.

Daviena v�r�sessz�ke, ragyog� z�ld szem� n� volt, m�g Losaine szeme sz�rk�n csillant, �s s�t�t haj�ban csak a d�li nap er�s f�nye villantotta fel az aielekre jellemz� v�r�ses t�zet. Mind a ketten j� m�sf�l fejjel magasodtak Verin f�l�, �s �gy m�regett�k az aes sedai-t, mint akiket valami m�lt�s�gukon aluli, mocskos munk�val b�ztak meg, amin szeretn�nek min�l hamarabb t�lesni. Egyik�k sem volt el�g er�s ahhoz az Egyetlen Hatalomban, hogy egymaga biztons�ggal meg tudta volna tartani egy Turann�hoz hasonl� hatalm� n� pajzs�t, de most �gy kapcsol�dtak �ssze, mintha eg�sz �let�kben p�rt alkottak volna, �s b�r nem �lltak szorosan egym�s mellett, a saidar f�nye mintha egybeolvadt volna k�r�l�tt�k. Verin er�ltetetten elmosolyodott. Ha nem tette volna, �nk�ntelen�l is elfintorodik. Ezt honnan tanult�k? B�rmibe lefogadta volna, hogy p�r nappal ezel�tt m�g nem tudtak �sszekapcsol�dni!

Ezek ut�n minden gyorsan �s sim�n elrendez�d�tt. A k�t f�rfi lehajolt, �s a karj�n�l fogva talpra r�ngatta Turann�t. A Feh�r n�v�r �nk�ntelen�l is elengedte a kis ez�stcs�sz�t. Szerencs�j�re nem volt m�r benne v�z. Nem ellenkezett. Tal�n jobb is volt �gy, hiszen b�rmelyik f�rfi k�nnyed�n a h�na al� csaphatta volna, �s minden k�l�n�sebb er�fesz�t�s n�lk�l mag�val vihette volna. Elt�tott sz�jjal, sz� n�lk�l b�g�tt. Az aielek nem figyeltek r�. A k�t Tud�s Asszony k�z�l Daviena f�kusz�lt, �tvette Verint�l a pajzsot. Az aes sedai azonnal elengedte az Igaz Forr�st. Egyik aiel n� sem b�zott meg benne annyira, hogy megengedj�k a magyar�zat n�lk�li f�kusz�l�st, b�rmif�le esk�t tett is Rand al'Thornak. L�that�an egyik�knek sem t�nt f�l, hogy m�r nem tartja a saidart, de ha nem engedte volna el, azt biztosan �szrevett�k volna. A f�rfiak elvonszolt�k Turann�t. A n�v�r magatehetetlen�l l�gott k�z�tt�k, a l�ba surrogva cs�szott v�gig a sz�nyegen. A k�t Tud�s Asszony is ut�nuk sietett. Verin egyed�l maradt a s�torban. Minden t�le telhet�t megtett Turann�val.

Verin nagyot s�hajtott, �s leroskadt az egyik sz�nes, bojtos p�rn�ra. A finom, aranyfon�s� t�lca a mellette l�v� sz�nyegen pihent. Megt�lt�tte az egyik szedett-vedett ez�stpoharat a karcs� �nkancs�b�l, �s moh�n inni kezdett. Megszomjazott a munk�ban, �s rettenetesen el is f�radt. �gy �rezte mag�t, mintha h�sz m�rf�ld�n �t cipelt volna egy neh�z l�d�t. Hegyre fel. Visszatette a poharat a t�lc�ra, �s az �ve m�g�l kih�zott egy apr�cska, b�rk�t�ses jegyzetf�zetet. Mindig beletelt egy kis id�be, mire el�hozt�k azt a n�v�rt, akit k�rt. �rtani nem �rthatott, ha azalatt �tn�zte - �s b�v�tette - a jegyzeteit.

A foglyokr�l nem volt �rdemes t�l sokat feljegyeznie, de az, hogy h�rom nappal azel�tt Cadsuane Melaidhrin hirtelen megjelent Cairhienben, komolyan aggasztotta. Mit akarhatott itt Cadsuane? A k�s�r�i nem �rdekelt�k Verint, de a n� �l� legenda volt, �s ha csak a fel�t hitte is el a r�la sz�l� mes�knek, roppant vesz�lyes ellenf�l lehetett! Vesz�lyes �s kisz�m�thatatlan! El�szedte a toll�t a kis fatart�b�l, ami mindig n�la volt, �s m�r �pp a zseb�ben rejl� tintatart�t kereste, mikor egy �jabb Tud�s Asszony l�pett a s�torba.

Verin olyan gyorsan pattant fel, hogy m�g a jegyzetf�zet�t is leejtette. Aeron egy�ltal�n nem tudott f�kusz�lni, Verin m�gis sokkal m�lyebben hajolt meg az �sz Tud�s Asszony el�tt, mint az el�bb Daviena �s Losaine el�tt. B�kol�s k�zben kiny�lt, hogy felvegye a f�zet�t, de Aeron gyorsabb volt n�la. Verin kiegyenesedett, �s nyugodtan n�zte, ahogy a magas aiel n� v�giglapozza a jegyzeteit.

�gk�k szemp�r meredt az �v�be. K�k �s fagyos, mint a t�li �g.

- Csinos kis rajzok, de legink�bb a vir�gokkal �s a madarakkal foglalkozik, ha j�l l�tom - mondta Aeron jegesen. - Nem l�tok benne semmit azokr�l a k�rd�sekr�l, ami�rt idek�ldtek t�ged.

Szinte odadobta Verinnek a k�nyvet; t�relmetlen volt �s udvariatlan.

- K�sz�n�m, Tud�s Asszony - mondta Verin engedelmesen, �s sietve az �v�be cs�sztatta a f�zetk�t. A b�kess�g kedv��rt �jfent meghajolt, �ppolyan m�lyen, mint az el�bb. - Szok�som lejegyezni mindazt, amit csak l�tok.

Egy sz�p nap majd le kell �rnia a k�dot, amivel a feljegyz�seit vissza lehet fejteni - egy hossz�, hossz� �let �sszes titka rejlett a Feh�r Torony k�nyvt�ra feletti kis szoba k�nyvespolc�n, vir�gnyelven lejegyezve - egy sz�p nap majd meg kell tennie, de Verin rem�lte, addig m�g sok-sok �ve van.

- Ami pedig a... foglyokat illeti, egyel�re mindannyiuk vallom�sa megegyezik. A car'a'carnt a Toronyban tartott�k volna fogva, am�g csak el nem j�n az Utols� Csata. Hogy is mondjam... b�ntalmazni csak egy sz�k�si k�s�rlet ut�n kezdt�k. De err�l term�szetesen m�r besz�moltam. Aggodalomra persze nincs ok! Biztos vagyok benne, hogy m�g m�st is megtudok.

Ez az utols� sz�ig igaz is volt, tal�n csak az nem, hogy mind�ssze ennyit tudott meg, de t�l sok n�v�rt l�tott m�r meghalni ahhoz, hogy ha nem volt r� sz�ks�g, ne kock�ztassa meg, hogy ak�rcsak egyet is felkoncoljanak. Az, hogy az ifj� al'Thort egy b�k�s k�vets�g �rve alatt rabolt�k el az aes sedai-ok, gyilkos d�hbe hajszolt minden aielt, de hogy fogvatart�i b�ntalmazt�k is a car'a'carnt, l�that�an nem �rdekelte �ket.

Arany �s elef�ntcsont kark�t�k csilingeltek halkan, ahogy Aeron megigaz�totta s�t�t v�llkend�j�t. �gy meredt Verinre, mint aki a k�v�rk�s n�v�r gondolatait akarja kif�rk�szni. �gy t�nt, Aeronnak nagy hatalma van a Tud�s Asszonyok k�z�tt. Verin m�r l�tta k�nnyed�n, szeretetteljesen mosolyogni is az aiel n�t, de tudta j�l, hogy Aeron k�m�letlen�l b�nik az aes sedai-okkal. Sosem hitt�k volna, hogy �pp ti buktok el, mondta egyszer Verinnek s�t�ten, a mondat t�bbi r�sze azonban kegyetlen�l tiszta volt �s �rthet�. Az aes sedai-oknak nincsen becs�lete. Ha ak�rcsak a legkisebb okot adod is a gyan�ra, a tulajdon k�t kezemmel korb�csollak eszm�letlenre! Ha m�sodszor is el�rulsz, kik�tlek a napra, hogy a kesely�k �s a hangy�k v�gezzenek veled! Verin pislogva n�zett vissza r�, igyekezett ny�ltnak �s �szint�nek t�nni. �s szel�dnek! Nem feledkezhetett meg a szel�d engedelmess�gr�l. N�ztek m�r r� cs�ny�bban is, �s azoknak a n�knek - �s f�rfiaknak - m�g Aeronn�l is kevesebb agg�lya lett volna, hogy meg�lj�k. De t�l sokat tett m�r az�rt, hogy ideengedj�k, hogy kik�rdezhesse a n�v�reit. Nem hagyhatta, hogy mindez f�stbe menjen. B�rcsak k�nnyebben tudna olvasni az aielek arckifejez�s�ben!

Hirtelen �szrevette, hogy m�r nincsenek egyed�l a s�torban. K�t fak�sz�ke Hajadon b�jt be, �s egy fekete ruh�s n�t k�s�rtek. A fogoly mindkett�j�kn�l j�val alacsonyabb volt, �rei f�lig vonszolt�k, f�lig t�mogatt�k. Tialin, a ny�l�nk, v�r�s Tud�s Asszony m�g�tt�k �llt, elsz�nt arckifejez�se m�g a saidar ragyog�s�n is �t�t�tt. � tartotta a fekete ruh�s aes sedai pajzs�t. A n�v�r haja izzads�gt�l lucskos f�rt�kben bukott a v�ll�ra, �s ragadt az arc�ba. Olyan mocskos volt, hogy Verin el�sz�r f�l sem ismerte. M�rt�ktart�an magas volt az arccsontja, az orra enyh�n g�rbe, a szeme pedig kicsinyk�t ferde... Beldeine. Beldeine Nyram. P�rszor tan�totta a l�nyt, mikor m�g nov�cia volt.

- Ha megk�rdezhetn�m - kezdte �vatosan -, mi�rt �pp �t hozt�k? M�st k�rettem!

Beldeine-nek nem volt �rz�je, b�r a Z�ld ajahba tartozott - m�g csak h�rom �ve kapta meg a kend�t, �s a Z�ldek sokszor igen v�logat�sak voltak az els� �rz�j�kkel kapcsolatban -, de ha mostant�l a Tud�s Asszonyok azt a n�v�rt vitetik be hozz�, aki �pp az esz�kbe jut, k�nnyen lehet, hogy a k�vetkez�nek k�t vagy h�rom �rz�je is van! Verin �gy gondolta, ma m�g v�gezhet k�t n�v�rrel is, de akkor aligha, ha van �rz�j�k. �s nem hitte volna, hogy b�rmelyik�kkel is besz�lhet m�g egyszer!

- Katerine Alruddin megsz�k�tt tegnap �jjel. - Tialin szinte k�pte a szavakat. Verin d�bbenten kapkodott leveg� ut�n.

- Hagyt�tok, hogy megsz�kj�n? - t�rt ki bel�le az indulat, m�g miel�tt v�giggondolhatta volna, mit mond �s kinek. Erre ugyan a f�radts�g sem lehetett ments�g, de a szavak mintha magukt�l buktak volna ki bel�le. - Hogy lehettetek ilyen ostob�k? Katerine Piros! �s se nem gy�va, se nem gyenge! Igen er�s az Egyetlen Hatalomban! A car'a'carn k�nnyen vesz�lybe ker�lhet! Mi�rt nem sz�ltatok nek�nk, mikor megsz�k�tt?

- Csak ma reggel vett�k �szre - h�rd�lt fel az egyik Hajadon. A tekintete olyan kem�ny volt, mintha csiszolt zaf�r �lt volna a szeme hely�n. - Egy Tud�s Asszonyt �s k�t CorDareit megm�rgeztek, a gai'shainnak, aki az italt vitte nekik, pedig elv�gt�k a tork�t!

Aeron h�v�sen v�gigm�rte a Hajadont.

- Tal�n t�ged k�rdezett, Carahuin? - k�rdezte. Hirtelen mindk�t Hajadon az �juldoz� Beldeine-nel kezdett foglalkozni. Tialint csak fedd�en v�gigm�rte a Tud�s Asszony, de a v�r�s haj� n� �gy is sz�gyenkezve hajtotta le a fej�t. Aeron v�g�l Verinhez fordult. - Az, hogy �gy agg�dsz Rand al'Thor�rt, a... becs�letedre v�lik - morogta vonakodva. - Vigy�zni fogunk r�. Enn�l t�bbet nem is kell tudnod! S�t, m�g ennyit sem! - Hirtelen megkem�nyedett a hangja. - De a tan�tv�nyok nem besz�lhetnek ilyen hangon a Tud�s Asszonyokkal, Verin Mathwin aes sedai! - Az utols� k�t sz�t szinte h�r�gte.

Verin elfojtott egy apr�cska s�hajt, �s ism�t m�lyen meghajolt. Valahol legbel�l azt k�v�nta, b�rcsak m�g mindig olyan karcs� lenne, mint l�nykor�ban volt, mikor a Feh�r Toronyba �rkezett. Az alakja nem ehhez a sok hajlong�shoz �s ugr�l�shoz termett!

- Bocs�ss meg, Tud�s Asszony - mondta al�zatosan. Megsz�k�tt! A k�r�lm�nyek neki mindent el�rultak, m�g ha az aielek l�that�an nem is �rtett�k, mi mit jelent. - Az aggodalom alighanem elbor�totta a j�zan �t�l�k�pess�gemet. Milyen k�r, hogy nem tudja elint�zni, hogy Katerine valami hal�los baleset �ldozata legyen! - Igyekszem jobban uralkodni magamon a j�v�ben! - Aeronnak a szempill�ja sem rebbent, Verin m�g csak nem is sejthette, hogy elfogadja-e a bocs�natk�r�s�t. - �tvehetem a pajzs�t, Tud�s Asszony?

Aeron r� sem n�zett Tialinra, csak biccentett egyet, mire Verin sietve mag�hoz �lelte a saidart, �s amint Tialin �tengedte neki Beldeine pajzs�t, �tvette a n� �rz�s�t. M�g mindig megd�bbentette, hogy olyan n�k parancsolgatnak a Hatalomban er�s asszonyoknak, akik maguk egy szikr�nyit sem tudnak f�kusz�lni. Tialin nem volt sokkal gyeng�bb Verinn�l, m�gis majdnem olyan f�lve n�zte Aeront, mint a Hajadonok, �s mikor az id�sebb Tud�s Asszony egy int�s�re a k�t Hajadon sietve kih�tr�lt a s�torb�l, Tialin csak egy l�p�ssel maradt el m�g�tt�k. Beldeine sz�delegve, t�molyogva �llt a s�tor k�zep�n.

Aeron azonban nem ment el r�gt�n.

- Nem besz�lsz Katerine Alruddinr�l a car'a'carnnak - mondta. - Eleget agg�dik an�lk�l is, hogy ezzel a jelent�ktelen kis kellemetlens�ggel bosszantsuk!

- Semmit nem mondok neki err�l - egyezett bele Verin sietve. Jelent�ktelen kellemetlens�g? Egy Piros n�v�rt, aki r�ad�sul olyan er�s, mint Katerine, nem lehet jelent�ktelennek nevezni! Tal�n ha levelet �rna Rand al'Thornak... �t kellett gondolnia a helyzetet.

- Tartsd a sz�dat, Verin Mathwin, vagy rekedtre �v�lt�d majd magad!

Erre nem lehetett semmit sem mondani, �gy h�t Verin csak meghajolt m�g egyszer, �s igyekezett min�l szel�debbnek �s engedelmesebbnek t�nni. A t�rde m�r csikorgott a sok hajlong�st�l.

Mikor Aeron v�gre elment, Verin megk�nnyebb�lten fels�hajtott. M�r att�l tartott, hogy a Tud�s Asszony eg�sz v�gig mellette akar maradni. Az, hogy beleegyezzenek abba, hogy egyed�l k�rdezze ki a foglyokat, majdnem annyi munk�j�ba ker�lt, mint az, hogy r��bressze Amyst �s Sorile�t arra, hogy ki akarj�k hallgatni a rab aes sedai-okat, �s hogy hasznosabb lenne, ha egy olyan n� k�rdezn� ki �ket, aki j�l ismeri a Feh�r Tornyot. Ha valaha is r�j�nnek arra, hogy nem mag�t�l fogant meg benn�k ez a gondolat, hanem csal�rd m�don Verin vette r� �ket erre... De r��rt m�g k�s�bb is agg�dni ezen. Mostan�ban egyre t�bb dolog volt, amin r��rt m�g k�s�bb is agg�dni.

- Van el�g v�z, hogy a kezedet �s az arcodat megmosd, ha m�sra nem is jut - n�zett Beldeine-re kedvesen -, �s ha szeretn�d, sz�vesen meggy�gy�talak.

Minden egyes n�v�r, akit kihallgatott, telis-teli volt korb�cs�t�sek nyomaival. Az aielek �ltal�ban csak akkor vert�k a foglyaikat, ha azok ki�nt�tt�k a vizet, vagy ha vonakodva teljes�tett�k a dolgukat - a g�g�s megjegyz�seken csak g�nyosan nevettek, vagy fel sem vett�k �ket -, de a fekete ruh�s n�ket �gy tartott�k, mint az �llatokat: ostorral ir�ny�tott�k �ket, �s kem�nyen odav�gtak, ha a szerencs�tlen fogoly nem futott el�g gyorsan. A Gy�gy�t�s pedig k�l�n�sen megk�nny�tette Verin dolg�t.

Beldeine mocskos volt, izzadt, �s �gy remegett, mint egy ny�rfalev�l, de megvet�en elh�zta a sz�j�t.

- El�bb v�rezn�k el, minthogy hagyjam, hogy hozz�m�rj! - k�pte. - Arra tal�n sz�m�thattam volna, hogy megal�zkodsz ezek el�tt a barb�r vadak el�tt, de azt sosem gondoltam volna, hogy od�ig alacsonyodsz, hogy a Torony legf�ltettebb titkaiba is beavatod �ket! Ez �rul�s, Verin! L�zad�s! - A l�ny len�z�en felmordult. - Gondolom, ha erre k�pes volt�l, el�tted m�r semmi nem lehet szent! Mit tan�tottatok m�g meg nekik, te meg azok a h�res bar�taid, azonk�v�l, hogy hogyan kapcsol�djanak �ssze?

Verin idegesen csettintett a nyelv�vel, de nem kezdett el magyar�zkodni a fiatal n� el�tt. A nyaka m�r f�jt att�l, hogy mindig fel kellett n�znie azokra a lehetetlen�l magas aiel n�kre - �s az igazs�g szerint Beldeine is j�val magasabb volt n�la -, a t�rde sajgott a folyamatos pukedliz�st�l, �s lassan m�r elege volt abb�l, hogy aznap egyfolyt�ban s�rtegett�k �s becsm�relt�k azok a n�k is, akik pedig ismerhett�k volna m�r annyira, hogy tudj�k, nem �rdemli meg a megvet�s�ket! Ki tudhatn� egy n�v�rn�l jobban, hogy az aes sedai-oknak olykor sz�nleg meg kell huny�szkodniuk? Nem lehetett mindig megf�leml�teni vagy megzsarolni az embereket! �s ami azt illeti, sokkal b�lcsebb, ha az ember �gy viselkedik, mint egy nov�cia, mintha �gy verik el, mint egy nov�ci�t! El�bb-ut�bb m�g Kiruna is r� fog j�nni erre!

- �lj le, miel�tt �sszeesel itt nekem - mondta, �s � maga is helyet foglalt. - Hadd tal�ljam ki, mit csin�lt�l eddig! Amilyen koszos vagy, azt hiszem, lyukakat �st�l. Puszta k�zzel kellett kikaparnod, vagy adtak neked valamit? Mondjuk egy kanalat? Ha m�r el�g m�ly lesz, akkor vissza kell temetned, ugye tudod? No, mutasd csak magad! Tet�t�l talpig mocskos vagy, de a ruh�d tiszta. Ezek szerint anyasz�lt meztelen kellett dolgoznod, ugye? Biztos vagy benne, hogy nem akarod, hogy meggy�gy�tsalak? Nagyon kellemetlen, mikor valaki �gy le�g a napon!

Megt�lt�tte a m�sik cs�sz�t is v�zzel, �s a Leveg� egy apr� fonat�val �trep�tette a s�tron. A poh�r Beldeine el�tt lebegett.

- Igy�l egy kicsit, biztos szomjas vagy!

A fiatal Z�ld egy ideig bizonytalanul m�regette a cs�sz�t, azt�n a l�bai hirtelen felmondt�k a szolg�latot, �s keser� kacajjal az egyik p�rn�ra roskadt.

- El�g sokszor... meg�nt�znek! - A l�ny �jra felnevetett, b�r Verin nem �rtette, mi lehet ebben olyan mulats�gos. - Annyi vizet adnak, amennyit csak akarok, felt�ve, hogy nem hagyom egy cseppj�t sem k�rba veszni!

Beldeine d�h�sen v�gigm�rte Verint, �s fesz�lt hangon hozz�tette:

- J�l �ll neked ez a ruha; az eny�met el�gett�k. A tulajdon szemem l�tt�ra! Mindent elloptak, csak ezt az egyet nem! - Meg�rintette az ujj�n a k�gy�s gy�r�t. - Gondolom, ehhez m�g nekik sem volt mersz�k! Tudom, mit akarnak t�lem, Verin, de sosem kapj�k meg! Sem t�lem, sem a t�bbiekt�l!

M�g mindig bizalmatlannak t�nt. Verin letette a cs�sz�t a vir�gmint�s sz�nyegre, k�zvetlen�l a l�ny mell�, azt�n felvette a saj�t pohar�t, �s �lvezettel belekortyolt a v�zbe.

- Val�ban? �s mit akarnak t�led?

Ez�ttal a m�sik n� nevet�se �ppolyan t�r�d�tt volt, mint amilyen vad.

- Meg akarnak t�rni, �s ezt te is j�l tudod! Azt akarj�k, hogy mi is felesk�dj�nk al'Thorra, mint ti! �, Verin, hogy tehettetek ilyet? H�s�get esk�dtetek neki! Egy f�rfinak, az �jj�sz�letett S�rk�nynak! M�g ha volt is merszetek fell�zadni az Amyrlin Tr�n ellen, a Feh�r Torony ellen - Beldeine ezt �gy mondta, mintha a k�t dolog egy �s ugyanaz volna -, ezt hogy tehett�tek meg?

Verin egy pillanatra elmerengett azon, hogy vajon jobb lenne-e a helyzet, ha az aiel t�borban raboskod� aes sedai-ok, hozz�juk hasonl�an, beleker�ltek volna Rand al'Thor ta'veren sz�lvihar�ba, �s kimondt�k volna az esk� szavait, miel�tt r��bredhettek, mit is tesznek val�j�ban, miel�tt ak�rcsak megform�lhatt�k volna a mondatokat az elm�j�kben! Nem mintha saj�t mag�t�l sosem mondott volna ilyet - a ta'veren vonzereje nem �gy m�k�d�tt -, de hasonl� k�r�lm�nyek k�z�tt tal�n ezer alkalomb�l csak egyszer tette volna meg, vagy t�zezerb�l, sz�zezerb�l egyszer! Nem. M�r �gy is �pp eleget �s �pp el�g vadul vitatkoztak azon, hogy vajon az �gy tett esk�t meg kell-e tartaniuk, �s abban m�g mindig nem jutottak egyet�rt�sre, hogy mik�ppen kell �rtelmezni az esk�j�ket. Jobb ez �gy, ahogy van. �nk�ntelen�l is j�tszadozni kezdett a zsebe m�ly�n lapul� kis �kszerrel, egy apr�, kecses kis kit�z�vel, ami mintha egy t�lburj�nz� liliomot �br�zolt volna. Sosem t�zte a ruh�j�ra, de m�r vagy �tven �ve mindig n�la volt.

- Beldeine, te egy da'tsang vagy. Ezt m�r biztosan tudod. - Meg sem kellett v�rnia a l�ny kurta b�lint�s�t. Az aiel t�rv�nyek r�sze volt, hogy �jra �s �jra elmondj�k, hogy becstelen, mintha minden egyes alkalommal �t�letet hirdetn�nek felette. Ennyit m�g Verin is tudott, b�r az aiel szok�sok t�bbi r�sz�t nem ismerte. - A ruh�idat, �s minden egyebet, ami �ghet� volt, t�zre vetett�k, mert egyetlen aiel sem haszn�lna olyasmit, ami egykor egy da'tsang� volt. A t�bbit apr� darabokra szaggatt�k, vagy sz�tz�zt�k, m�g az �kszereidet is, �s azt�n el�st�k egy �rny�ksz�k al�.

- A... lovammal mi lett? - k�rdezte Beldeine remegve.

- A lovakat nem �lt�k meg, de nem tudom, a tieddel mi lett - mondta Verin. Alighanem a v�rosban van, vagy tal�n Rand al'Thor odaadta egy asha'mannek. Ezt persze jobb, ha nem veti fel Beldeinenek. Verinnek �gy r�mlett, hogy a l�ny nagyon is szerette a lovakat, �s nem biztos, hogy fel tudn� dolgozni, hogy egy fekete kab�tos fick� kez�re jutott. - Az�rt hagyt�k, hogy megtartsd a gy�r�t, hogy ne feledd el, ki volt�l, �s hogy mindig eml�kezz a buk�sod sz�gyen�re! Nem hinn�m, hagyn�k, hogy h�s�get esk�dj a fiatal al'Thornak, m�g ha t�rden �llva k�rn�d is, hogy megtehesd! Azt hiszem, ahhoz valami hihetetlen nagy dolgot k�ne v�ghezvinned!

- Soha nem tenn�k olyat! Soha! - Beldeine szavai �resen csend�ltek, �s a l�ny b�szke v�lla megroggyant. Megr�zta, amit Verint�l hallott, de m�g nem t�rt meg el�gg�.

Verin melegen r�mosolygott. Egy fick� egyszer azt mondta neki, hogy a mosolya a halott �desanyj�ra eml�kezteti. Rem�lte, hogy legal�bb ebben az egyben nem hazudott neki a f�rfi. Mikor p�r �r�val k�s�bb megpr�b�lta lesz�rni, Verin k�nytelen volt meg�lni. A fick� az � mosoly�t l�tta utolj�ra.

- Nem is tudom, mi�rt tenn�l ilyet! Nem, �n azt hiszem, r�d m�g rengeteg haszontalan munka v�r. �k el sem tudnak k�pzelni enn�l megal�z�bb dolgot. Persze, ha r�j�nnek, hogy te nem �gy l�tod, tal�n... �, �desem! Ugye nem �r�lt�l annak, hogy meztelen�l kellett �snod, b�r csak Hajadonok voltak k�r�l�tted, igaz? Gondolj bele, milyen lenne, ha egy s�torra val� f�rfi el�tt kellene puc�rkodnod? - Verin el�gedetten l�tta, hogy Beldeine arca megr�ndul. Tov�bb fecsegett, amit az �vek sor�n szinte Tehets�gg� fejlesztett. - Persze csak �lldog�lnod kellene, a da'tsangok csak v�gsz�ks�g eset�n v�gezhetnek hasznos munk�t, �s egy aiel f�rfi el�bb fanyalodna r� egy hatnapos hull�ra, mint hogy egy da'tsangot �lelgessen, de... Ugye, milyen kellemetlen lenne? Mindenesetre jobb, ha m�r most felk�sz�lsz valami hasonl�ra. Tudom, hogy ellen�llsz majd nekik, am�g csak lehet, b�r azt nem eg�szen �rtem, hogy mi�rt �s minek kellene ellen�llnod. Nem akarnak megtudni t�led semmit, nem fognak faggatni vagy k�nozni, mint m�sutt szokt�k a foglyokat. �pp csak nem engednek el, soha t�bb�, am�g csak a sz�gyen olyan m�lyen bele nem �g a csontjaidba, hogy nincs semmi m�sod, csak ez. Ha ez�rt eg�sz �letedben rabs�gban kell tartaniuk, h�t hal�lodig vel�k maradsz!

Beldeine ajka megmozdult, b�r alig j�tt ki rajta hang. Eg�sz �letemben, motyogta. Zavartan f�szkel�d�tt a p�rn�n, f�jdalmas fintorba torzult az arca. A korb�cs�t�sek sajdultak meg, vagy meg�gett b�re f�jt, de az is lehet, hogy csak a szokatlan fizikai munka mer�tette ki.

- Megmentenek minket - mondta v�g�l. - Az amyrlin nem hagyja... Megmentenek minke