A roham eg�sz nap folytat�dott, csak olyankor szakadt meg r�vid id�re, amikor a Minwanabik csapat�sszevon�sokat hajtottak v�gre, �s friss er�ket k�ldtek a m�sz�rsz�kbe. T�bb� m�r nem �lc�zz�k magukat zsiv�nyoknak, �llap�totta meg Keyoke jeges gy�l�lettel. A mellv�dre t�mad� sorok narancs-fekete mint�s p�nc�lt viseltek. A k�ldet�s mellett elk�telezett harcosok az Acoma v�d�kre vetett�k magukat; hullottak �s hullottak, m�g �let�kkel elfoly� v�r�k fel�ztatta, �s ragad�s s�rr� v�ltoztatta a talajt. De nemcsak a Minwanabik szenvedtek vesztes�geket. Az Acoma katon�k k�z�l is sokan elestek, b�r sokkal lassabban, ugyanakkor v�glegesen megfogyatkozott a sz�muk.

Keyoke tizenegy halottat, �s tov�bbi h�t magatehetetlen sebes�ltet sz�molt �ssze. �gy becs�lte, az ellens�gnek t�zszer ennyi halottja �s s�lyos s�r�ltje lehet. Le�lt ellens�geinek t�bb mint egy sz�zada fogja zengeni dics�s�g�t, amikor a V�r�s Isten �t�l�sz�ke el�tt �ll, Keyoke m�gis k�ts�gbeesett az el�re l�that� veres�g miatt, mivel �rn�je nem �rtes�lhet r�la, hogy a biztons�gi h�l�zat�n r�s t�tong, am�g t�l k�s� nem lesz. Mert b�r Lujan gyorsan tanult, �s Keyoke �gy �t�lte meg, m�lt� ut�da lesz a hader�parancsnoki sz�kben, m�g nem bizony�tott nagyobb csat�ban, �s a k�pz�se sem fejez�d�tt be.

Keyoke abbahagyta a hi�baval� gy�tr�d�st. Ennek semmi haszna. Odament a rangid�s szolg�hoz.

- Hogy �llunk a k�szletekkel?

- Ha katon�ink minim�lis fejadagot kapnak, j� p�r napra elegend� az �lelm�nk - hajolt meg a f�rfi.

Keyoke egy pillanatig t�n�d�tt.

- Ink�bb k�tszerezz�k meg a fejadagokat! K�tlem, hogy napokig kih�zhatn�nk. �gy t�nik, a Minwanabik olyan elsz�ntan fecs�rlik az �leteket, mint egy r�szeg a centijeit egy kocsm�ban.

A v�lgy sz�j�n�l felhangz� ki�ltoz�s hat�s�ra Keyoke megp�rd�lve reflexszer�en kardot r�ntott. A Minwanabi katon�knak v�g�l siker�lt elfoglalniuk a soraik m�g�tt egy sziklaperemet, ahonnan �j�szaik l�v�ld�zhettek a v�d�k fej�re, akik �gy k�nytelenek voltak leh�z�dni, mik�zben a barik�dot t�mad�k pajzsokat hajig�lva elesett t�rsaik tetem�re igyekeztek szil�rd plat�t kialak�tani, amelyen �tjuthatnak a t�loldalra.

Az els� ellens�ges katona, aki megpr�b�lt �tugrani, egy k�szenl�tben �ll� Acoma l�ndzsa hegy�n v�gezte, a v�d� azonban, aki meg�lte, cser�be ny�lvessz�t kapott az oldal�ba. Keyoke odaord�tott Dakhatinak, aki a k�zelben v�rakozott a tartal�k egys�ggel.

- Kit�r�sre felk�sz�lni!

A csap�svezet� hadrendbe �ll�totta embereit.

Keyoke ekkor a barik�don harcol�khoz fordult:

- Visszavonul�s! - ki�ltotta.

A v�d�k feszes rendben h�tr�ltak. K�t Minwanabi katona �tsz�kkent a barik�d m�g�tti �res t�rs�gre, az Acoma �j�szok azonban r�gt�n lel�tt�k �ket. Neh�z �gak recseg�se �s k�t�mb�k csikorg�sa visszhangzott v�gig a kanyonon, ahogy a Minwanabik megk�s�reltek �tnyomulni a barik�don. Keyoke parancs�ra k�t megtermett szolga h�zni kezdte a k�telet, amelyet a mellv�d gerinc�t alkot� vastag fat�rzs v�g�re k�t�ttek. A fa f�lrecs�szott, �s a barik�d engedett. �gak �s k�vek z�poroztak befel�, az egyens�lyukat vesztett Minwanabi katon�k pedig orra buktak.

Keyoke el�gedetten villantotta meg fogait, Dakhati pedig rohamot vez�nyelt, szakasz�val berohanva a t�mad�k d�bbent, �sszeomlott sorai k�z�. A friss harcosok visszaszor�tott�k a rohamoz�k �lboly�t, az Acoma �j�szok pedig t�zelni kezdtek Minwanabi ellenl�basaikra. A leveg�ben csak �gy s�v�tettek a ny�lvessz�k - m�g a napot is elhom�lyos�tott�k, pedig az m�r k�ny�rtelen�l t�z�tt a fej�k f�l�tt -, �s mivel az ellens�g a sz�k sziklafalak miatt nem tudott sz�tsz�r�dni, k�nny� c�lpontot jelentett. A narancs-fekete s�vos ny�lvessz�k pillanatokon bel�l megsz�ntek r�pk�dni.

A vad Acoma t�mad�s visszas�p�rte a Minwanabikat a kanyaron t�lra, �s Keyoke el�reh�vta k�vetkez� szakasz�t. Sietve kir�ncig�lt�k a halottakat az �gak �s k�t�mb�k k�z�l; a Minwanabi �s Acoma testeket v�logat�s n�lk�l bedob�lt�k a kanyon belsej�be. Ott szolg�k v�rakoztak, hogy elvegy�k az elesettekt�l fegyver�ket �s p�nc�ljukat. - mindent megmentettek, amit az Acom�k m�g esetleg felhaszn�lhattak. A nem t�lzottan rossz �llapotban l�v� kardokat, pajzsokat �s t�r�ket (olykor egy der�kt�sk�ba rejtett adag �lelmet) gyorsan az egy helyre halmozott k�szletekhez rakt�k. A t�bbi szolga k�rbej�rta a terepet, �s olyan ny�lvessz�ket keresett, amelyek nem t�rtek el a kanyon szikl�s fal�nak csap�dva. Az Acoma �j�szok a tov�bbiakban legal�bb annyi fekete-narancs jel�l�s� ny�lvessz�t l�d�ztek, mint amennyi z�ld toll�t.

A meztelen testeket azt�n ott hagyt�k, ahol fek�dtek, mik�zben a katon�k �s a seg�ts�g�kre siet� szolg�k helyre�ll�tott�k a v�d�m�vet. Keyoke mag�ban meggy�szolta Dakhati szakasz�t, akik m�g mindig a t�loldalon harcoltak; im�dkozott, hogy csak nehezen adj�k meg magukat a hal�lnak, ugyanakkor f�jdalmaik tiszteletre m�lt� m�don r�vid ideig tartsanak. �ldozatukkal id�t nyertek t�rsaiknak, hogy helyre�ll�ts�k az �tt�rt barik�dot, �s tov�bbi jelent�s k�rokat okoztak a Minwanabiknak.

Legal�bb �tven halott Minwanabi fek�dt a tiszt�son. Keyoke �jrasz�molta kor�bbi becsl�seit, �s �gy v�lte, k�r�lbel�l h�romsz�z ellens�ges katona heverhet holtan, vagy s�lyos sebes�lten. Az �gre n�zve l�tta, hogy a nap fele m�r elment, �s a helyzet�k nem romlott - tal�n m�g javult is - pirkadat �ta. Ugyanakkor fogalmuk sem lehetett, h�ny sz�zadot k�ldtek ellen�k a Minwanabik.

Keyoke megfordult, hogy l�ssa a barik�dot. Ha Dakhati kis csapat�nak b�rmely tagja �letben van m�g, �s k�pes visszavonulni, hamarosan meg kell pr�b�lkoznia a dologgal. A parancsnok tudta, hogy katon�i erre az eshet�s�gre is ki vannak k�pezve, de gyakran l�tott m�r olyat, hogy a csata hev�ben valaki megfeledkezik a bel�nevelt parancsokr�l. �ppen ez�rt k�zn�l akart lenni, nehogy valami forr�fej� harcos saj�t visszat�r� t�rsaira t�madjon.

Ott v�rakoztak a perzsel� naps�t�sben, egy leveg�tlen v�lgyben, amely mostanra izzads�gt�l, �r�l�kt�l �s hal�lt�l b�zl�tt. A csatazajt visszavert�k a sima, nyirkos sziklafalak. A percek sz�rny� lass�s�ggal teltek, csak a legyek rajzottak k�r�l�tt�k. Keyoke �s a t�bbi kipr�b�lt harcos idegesen figyelte, mikor bukkan m�r fel az els� Acoma z�ld sisak a barik�don t�li �sv�nyen.

Id�vel Keyoke elfogadta, amit kezdett�l fogva sejtett: Dakhati �s t�rsai addig folytatt�k a rohamot, am�g m�r es�ly�k sem lehetett a menekv�sre. Nem is akartak visszafordulni. A csap�svezet� �pp�gy �rtette, mint Keyoke, hogy a Minwanabik v�g�l mindenk�ppen fel�lkerekednek. Amikor a kis csapat m�r nem hallhatott parancsokat, elsz�nta mag�t, hogy olyan sok�ig �s annyira sokat fog gyilkolni, ameddig �s amennyire csak lehets�ges, miel�tt fel�lkerekedik rajta a hal�l.

Keyoke �gnek emelte tekintet�t, �s fantasztikus csat�t k�v�nt nekik. F�lretette b�tor harcosai veszte miatti f�jdalm�t, �s az aggodalmakat, hogy mit jelent ez a veres�g Mara �rn� sz�m�ra. Utas�tott h�rom szolg�t, meg a kicsi, remeg� v�zhord� fi�t, hogy osonjanak el a barik�d mellett. Ha Dakhati el�g messzire �ld�zte az ellens�get a hasad�kban, a n�gy ember tal�n elrejt�zhet a f�k k�z�tt, �s a h�r tal�n m�g eljuthat a birtokra.

De rem�nyei r�gt�n eloszlottak, amint a Minwanabi katon�k egy hull�ma - m�g mindig v�resen a Dakhatival folytatott kem�ny k�zdelemt�l - felbukkant, �s elvette a szolg�k �let�t, miel�tt azok megfordulhattak �s elszaladhattak volna. Ha meg is r�m�ltek, nem sikoltoztak; �s a v�zhord� fi�cska �llt�ban halt meg, szemben�zve az ellens�ggel, kez�ben g�rcs�sen szorongatva egy konyhak�st.

- Turakamu, fogadd kegyesen ezt a b�tors�got! - im�dkozott Keyoke, mik�zben cs�ndesen elfogadta elker�lhetetlen�l k�zelg� saj�t hal�l�t.

Megtapogatta kopott kardh�vely�t - �gy ismerte, mint a fiv�r�t. Micsoda �rat fog ez�rt fizetni az ellen!

* * *

Elj�tt az alkony. A f�nyeket kioltotta a sz�rk�let, �s a vele �rkezett k�dfelh�. Kimer�lt katon�k v�ltott�k egym�st a barik�don, �s Keyoke mereven odas�ntik�lt, hogy ellen�rizze �llapotukat. Er�i lassan gyeng�ltek. Az Acoma birtokr�l elindult sz�z harcosb�l �s �tven szolg�b�l nem eg�szen negyven harcos �s h�sz szolga �llt m�g. A t�bbiek t�bbs�ge meghalt, b�r �gy tucatnyi katona, �s hasonl� sz�m� szolga fek�dt a tavacska k�r�li heveny�szett t�borban. A Minwanabik v�letlenszer�en ell�d�z�tt nyilai m�g mindig el�g s�r�l�st okoztak ahhoz, hogy ideges�ts�k az embereket. Senki sem fekhetett le, k�l�nben jobb c�lpontot k�n�lt az arra t�vedt vessz�knek. N�h�nyan megpr�b�ltak k�t egym�snak t�masztott pajzs alatt pihenni, de pillanatok alatt minden tagjuk g�rcsbe �llt. A legt�bben ink�bb a kanyon fal�nak t�maszkodva, f�lh�zott t�rd�kre hajtott fejjel, megg�rbedt v�llal �ld�g�ltek.

Lesz�llt az �jszaka, de a k�zdelem tov�bb folytat�dott az ellens�ges f�kly�k reszketeg vil�g�n�l. A v�lgyben a k�d ezek f�ny�t�l ragyogott, �s �gy kavargott, mint valami vonagl� cs�p� szellem. Az Acoma harcosok hunyorogva �les�tgett�k fegyvereiket, �s ha szavaikban b�traknak is t�ntek, gy�szos gondolatok foglalkoztatt�k �ket. A csata val�sz�n�leg nem tart majd hajnalig, �s a delet eg�szen biztosan nem �rik meg. Ezt �k is ugyanolyan j�l tudt�k, mint a hader�parancsnok, aki f�radhatatlanul k�rbe-k�rbe j�rk�lt, hogy b�tor�tsa �ket.

Teltek-m�ltak az �r�k, �jabb emberek haltak meg, �s a csillagokat m�g mindig k�d f�tyolozta. Keyoke �ppen �tv�gott a tiszt�son, hogy megvizsg�ljon k�t embert, akik �gy l�tta, hogy megs�r�ltek a lez�dul� k�vekt�l, amikor olyan er�s �t�st �rzett a l�b�n, mintha felr�gta volna egy haszn�borj�. Megt�ntorodott, �s kis h�j�n t�rdre esett a jobb combj�ba has�t� k�nt�l. K�t katon�ja a seg�ts�g�re sietett, amikor l�tt�k, hogy menten �sszeesik a l�b�ban meredez� ny�l miatt. Kicsit arr�bb vitt�k, �s h�ttal a kanyonfal egy viszonylag v�dett szakasz�nak d�ntve gyeng�den le�ltett�k.

Keyoke lek�zd�tte a r�borulni k�sz�l� s�t�ts�get, �s megsz�lalt:

- Egek, ez azt�n f�j. - K�nyszer�tette mag�t, hogy a combj�ba f�r�dott ny�lvessz�re pillantson. Az egyik v�letlenszer�en l�v�ld�z� �j�sz tal�lta el, �s �rezte, hogy a vessz� hegye a csontj�t s�rolja. - V�gj�tok le a tollat r�la, �s nyomj�tok kereszt�l a l�bamon! - parancsolta. - Ha kibukkant a v�ge, h�zz�tok ki!

A k�t katona �sszen�zett, �s �sszeszor�tott foggal ord�tva is meg kellett ism�telnie a parancsot, hogy szabad�ts�k m�r ki azt az �tkozott nyilat. A k�t f�rfi tekintete ism�t tal�lkozott Keyoke sisakj�nak poros forg�ja f�l�tt. Egyik�k sem akarta k�z�lni az igazs�got: ha kih�zz�k, az a ny�lvessz� nagy val�sz�n�s�ggel felszak�t egy �t�eret, �s a "kezel�s" parancsnokuk v�rsz�k�k�ttal k�s�rt hal�l�hoz vezet.

Keyoke j�l hallhat�an k�romkodott. Egyik karj�t kih�zta harcosa t�mogat� szor�t�s�b�l, �s meglep�en rezzen�stelen k�zzel el�reny�lt, megragadta a nyilat, �s let�rte a v�g�t.

- Nyomj�tok m�r �t! - k�vetelte.

A vessz� feje m�g mindig a h�s�ba �gyaz�dott. Az eg�sz sz�rnyen v�rzett, �s m�r most kezdett ellilulni.

- El fog fert�z�dni - mondta az egyik harcos szel�den. - Ki kellene v�gni, azt�n meg kitiszt�tani a sebet.

- Erre nekem nincs id�m - mondta Keyoke l�nyegesen kev�sb� hat�rozott hangon, mint amilyennek az el�bbi mozdulata l�tszott. A l�b�ba has�t� gy�trelemnek semmi k�ze nem volt a f�jdalomhoz, amelyet ismert, �s sokszor elviselt m�r. - Ha az a ny�l ott marad, �s az az �tkozott hegye �lland�an a combcsontomat b�k�di, val�sz�n�leg el fogok �julni. Szinte biztos, hogy nem leszek k�pes j�rni, �s ir�ny�tani a csapatunkat.

A harcosok nem sz�ltak semmit, de a parancsnok �gy is �szrevette kimondatlan tiltakoz�sukat. Egyre d�h�sebb lett.

- Gondolj�tok, hogy valamelyik�nk is el�g ideig fog �lni ahhoz, hogy v�gign�zze, amint meghalok egy elfert�z�d�tt sebt�l? K�ss�tek m�r �t a l�bamat, �s nyomj�tok kereszt�l rajta azt az �tkozott vacakot!

Kelletlen�l engedelmeskedtek. A f�jdalom hat�s�ra Keyoke l�t�sa elhom�lyosult, �s p�r percre elvesz�tette az id��rz�k�t. N�h�ny pillanatnyi s�t�ts�g ut�n, amikor m�r ism�t tudott gondolkodni, l�tta, hogy katon�i a seb�t k�t�zik. A l�b�t hasogat� k�n tompa sajg�ss� enyh�lt.

Megparancsolta embereinek, hogy seg�ts�k fel, de egy ideig m�g bizonytalanul �lldog�lt. Nem volt hajland� mank�t v�gni mag�nak egy bokorr�l, ehelyett csak f�lig r�nehezedve s�r�lt l�b�ra sz�kd�cselt, mik�zben cs�p�je minden l�p�sn�l d�h�sen megsajdult, �s minden mozdulat a k�nok k�nj�t okozta neki. Ugyanakkor egyetlen Acoma z�ldet visel� ember sem merte volna megk�rd�jelezni vezet�k�pess�g�t: m�g mindig � volt serege parancsnoka.

Kinevezett egy k�l�n�sen r�termett fiatal katon�t, Sezalmelt, ideiglenes csap�svezet�nek, csak hogy v�gign�zze, amint a f�rfi egy �r�val k�s�bb meghal. Sezalmel felfokozott hangulat�ban �gyesen visszaverte a napnyugta �ta t�rt�nt legnagyobb Minwanabi t�mad�st, a m�sodik olyat, amely kis h�j�n �tt�rte a barik�dot. Rohama visszavetette az ellens�get, de csak komoly vesztes�gek �r�n. Az Acom�k f�radtak, m�g a Minwanabi er�k kimer�thetetlennek t�ntek. Keyoke nem fecs�relte az id�t arra, hogy valaki m�st l�ptessen el� helyette. Nem volt r� t�bb� sz�ks�g, mivel csak egy kis egys�g maradt �letben. Nem lett volna �rtelme, hogy m�sodparancsnokot keressen.