S�t�t, viharos �jszaka volt.

Amit Durine nem is b�nt.

Nem mintha Killian istenn�, az id�j�r�s �rn�je, megk�rdezte volna a v�lem�ny�t. Ahogy a t�bbi isten sem, s�t, ami azt illeti, m�g a haland�k k�z�l sem sokan.

A h�sz �v alatt, amit felesk�d�tt katonak�nt �s zsoldosk�nt v�gigharcolt - no meg a m�lt k�d�be vesz� kor�bbi esztend�kben, amikor m�g nem vett kardot �s �jat a kez�be -, kev�s olyan felel�s poz�ci�ban lev� ember akadt, aki kik�rte volna Durine v�lem�ny�t, miel�tt meghozta a d�nt�s�t. �m Durine ezt sem b�nta. A katonal�tben az a legjobb, hogy az ember azokra az apr�, �mde fontos d�nt�sekre koncentr�lhat, hogy p�ld�ul hov� illessze a kardja hegy�t, a komoly, neh�z d�nt�seket pedig m�sok hozz�k meg helyette.

Ak�rhogy is, tiltakozni nem lett volna semmi �rtelme; a sir�nkoz�st�l nem fog melegebben f�jni a sz�l, a z�gol�d�s nem �ll�tja meg a zuhog� havases�t, az �tkoz�d�s pedig nem seg�t leolvasztani az egyre nehezebb vitorlav�szon k�p�nyeg�re tapad� havat, mik�zben f�lig megvakulva t�r el�re a s�ros �ton.

S�r.

�gy t�nt, a s�r ugyan�gy hozz�tartozik LaMuthoz, mint a s� a halhoz.

Durine azonban ezt sem b�nta. Az, hogy ebben a f�lig megfagyott latyakban botladozik el�re, r�sze volt az �zletnek. �s legal�bb most csak ez az �cska latyak cs�szk�lt a talpa alatt, nem pedig az a borzalmas s�r, amiv� a haldokl�k v�re �s �r�l�ke h�g�tja a csatat�r talaj�t. Annak a s�rnak a l�tv�ny�t�l, �s f�leg a szag�t�l m�g Durine gyomra is felfordult, �s a maga idej�ben sajnos j�val t�bbet l�tott bel�le a kellet�n�l.

Amit Durine b�nt, az a hideg volt. Ez az �tkozott, enyh�lni nem akar� hideg. A l�bujjai m�r nem �rezt�k a f�jdalmat, ami nem j� jel.

A helyb�liek m�r az "olvad�sr�l" besz�ltek, ami szerint�k most, a t�li napfordul� ut�n m�r b�rmelyik nap megkezd�dhet. Durine hunyorogva n�zte az arc�ba csap�d� �nos es�t, �s n�m�n meg�llap�totta, hogy k�l�n�s egy olvad�s az ilyen. Sz�m�ra ez a sz� eg�sz m�st jelent. Itt t�l sok ilyen f�lig fagyott ocsm�ny csapad�k hull az �gb�l ahhoz, hogy norm�lis vagy ak�r abnorm�lis olvad�snak lehessen nevezni. Igaz, a mostani vihar el�tt h�rom teljes napig krist�lytiszta volt az �g, a leveg� azonban nem v�ltozott: m�g mindig �tkozottul nedves, �s �tkozottul hideg volt.

Tal�n a harchoz is t�l hideg?

H�t igen, a bogarak �s a tsuranik sz�m�ra tal�n igen. �s ez j� dolog. Durine �s t�rsai tsuranik, man�k �s bogarak ellen harcoltak itt fenn �szakon, �m most �gy t�nik, elfogytak a meg�l�sre v�r� tsuranik, man�k �s bogarak - legal�bbis itt a k�rny�ken. Legf�bb ideje, hogy megkapj�k a fizets�g�ket, �s amint komolyan megindul az olvad�s, szedj�k a s�torf�jukat.

Ez a n�h�ny h�napnyi kasz�rnyaszolg�lat tulajdonk�pp eg�sz j� volt. Durine �gy v�lte, most, hogy a v�rosba z�rta �ket a h�, jobban j�rnak a kasz�rnyaszolg�lattal, mintha hetente egyszer megkapn�k a zsoldjukat, azt�n saj�t zsebb�l kellene fizetni�k a sz�ll�s�rt �s az ell�t�s�rt. Term�szetesen a t�k�letes megold�s az lett volna, ha a gr�f �llja minden k�lts�g�ket, persze a s�rt �s a n�ket kiv�ve - ezt is csak az�rt tette hozz�, mert �gy v�lte, m�g a csavaros esz� Pirojil is k�ptelen lenne r�venni a sz�mviv�tisztet, hogy fizesse ki helyett�k az italt �s a szajh�kat -, azt�n amikor megkezd�dik az olvad�s, eg�szben kifizeti a j�rand�s�gukat. Durine �s k�t t�rsa azon nyomban nyeregbe pattanna, �s elindulna d�lnek, Ylith fel�, hogy ott haj�ra sz�lljanak, �s elvitorl�zzanak valami melegebb �ghajlatra.

A gondolatt�l a latyak �s a hideg ellen�re is szinte teljesen felvidult.

A h�rek szerint mostans�g a leghevesebb csat�kat Crydee k�rny�k�n v�vj�k, ami azt jelenti, hogy az egyetlen hely, ahov� �k h�rman biztosan nem mennek, az Crydee. Ha minden igaz, a Melanie kal�zhaj� tavasszal fut be Ylithbe. T�vis kapit�nyra lehet sz�m�tani, ha az embernek siet�s az �tja, �s el�g tisztess�ges ahhoz, hogy ne pr�b�ljon �lmukban v�gezni vel�k. Az k�ros az ember eg�szs�g�re, ahogy azt T�vis el�dje is tapasztalhatta, amikor Pirojil a jobb ves�j�be v�gta a t�r�t, mik�zben az egykori kapit�ny karddal a kez�ben a s�t�t alak f�l� hajolt, akit az alv� Durine-nak v�lt. Mivel T�vis Durine �s k�t t�rsa gyanakv� term�szet�nek k�sz�nhette a kapit�nys�g�t, Durine �gy gondolta, t�r�t�smentesen is hajland� lesz �ket elsz�ll�tani.

Igen �m, de hov�?

Durine-nak azonban emiatt sem f�jt a feje. Hadd r�g�djon ezen Kethol �s Pirojil. Kethol minden bizonnyal ism�t fog tal�lni valakit, akinek sz�ks�ge van h�rom er�s f�rfira, m�ghozz� olyanokra, akik tudj�k, hogy a kardjuk melyik fel�vel v�gjanak, �s melyikkel vajazz�k a kenyer�ket, Pirojil pedig ism�t elint�zi majd, hogy a fizets�g m�sf�lszer t�bb legyen, mint amit az illet� eredetileg kiadni sz�nd�kozott. Durine-nak nincs m�s dolga, csak meg�lni, akit kell.

�s neki t�k�letesen megfelelt �gy.

�m am�g meg nem t�rik a j�g, egyetlen �ton hagyhatj�k csak el Yabont: gyalogolnak, lovagolnak vagy szek�ren z�tyk�l�dnek a sz�razf�ld�n Krondorba. Csup�n egyetlen m�s lehet�s�g volt: �szaknak indulni, ahol �jabb harcok v�rnak r�juk. Az ut�bbi id�ben azonban el�g sokat kerestek, �s ha v�gre k�zhez is kapj�k a j�rand�s�gukat, akkor a k�peny�k �gy ki lesz b�lelve arannyal, az ersz�ny�k pedig ez�sttel, hogy harchoz egy darabig egyik�knek sem fog f�lni a foga.

El�g volt.

Ezen az �llom�shelyen �jabb hegekkel gazdag�totta am�gy is tekint�lyes sebhelygy�jtem�ny�t. Bal kez�n egy hi�nyz� ujjperc eml�keztette r�, hogy egy alkalommal, amikor �pp egy bogarat k�ld�tt a m�svil�gra a l�ndzs�j�val, nem h�zta vissza el�g gyorsan a kez�t. Kiss� elszomor�totta a gondolat, hogy m�r soha nem fog lanton j�tszani. Nem mintha valaha is megpr�b�lta volna, �m mindig d�delgette a gondolatot, hogy egy nap majd neki�ll, �s megtanul muzsik�lni. Csonka ujja, �s a combja bels� oldal�n vir�t� hossz�, v�r�s seb minden l�p�sn�l esz�be juttatt�k, hogy m�r nem olyan fiatal �s f�rge, mint r�gen.

Az is igaz ugyan, hogy Durine sohasem volt igaz�n fiatal. De legal�bb er�s volt. T�relmesen v�rni fog. Hadd teljenek a napok, mik�zben � jelent�ktelen feladatokkal �ti el az id�t. Hamarosan megkezd�dik az olvad�s, a haj� befut a kik�t�be, �s � a t�bbiekkel egy�tt itt hagyja ezt a latyakos porf�szket. Valami meleg helyre mennek - tal�n Saladorba, ahol a n�k �s a fuvallatok forr�k �s l�gyak, a hideg s�r pr�ma �s olcs�, �s olyan szabadon folyik, mint a genny egy felfakad� fek�lyb�l. Ha az utols� aranyukat is elvert�k, elvitorl�znak majd valamelyik Keleti Kir�lys�gba. Ott kellemes, bar�ts�gos kis h�bor�kat v�vnak. Arrafel� a helyb�liek mindig is megbecs�lt�k a j� mesterembereket, akik tudj�k, hogyan kell gyorsan �s hat�konyan elint�zni egy szomsz�dot. R�ad�sul j�l fizetnek, noha nem olyan j�l, mint LaMut gr�fja. �m Durine a Keleti Kir�lys�gokban val� zsoldosl�t legkellemesebb von�s�nak azt tartotta, hogy ott nincsenek bogarak. Ez tal�n m�g ann�l is nagyobb el�ny, mint az, hogy ott soha nincs ilyen dermeszt� hideg.

Vagy ha igaz�n melegre v�gynak, visszamehetnek az �lmok V�lgy�be, �s j� p�nzt kereshetnek azzal, hogy Sutherland nagy�r z�szlaja alatt kesh kutyaharcosokat �s reneg�tokat kaszabolnak.

Nem, d�nt�tt Durine egy pillanattal k�s�bb, az �lmok V�lgye semmivel sem jobb a fagyos, m�gis latyakos LaMutn�l, b�rmennyire is �gy t�nik most ezen a dermeszt�en hideg �s nyomor�s�gos �jszak�n. Amikor legut�bb arra j�rtak, a melegt�l majdnem ugyanolyan nyomorultul �rezte mag�t, mint most a hidegt�l.

Mi�rt nem akad senki, aki egy sz�p, balzsamos leveg�j� tengerparton kezdene h�bor�skodni?

Valamivel arr�bb f�nyp�szm�k sz�r�dtek ki a T�r�tt Fog fogad� ajtaj�nak r�sein. Durine sz�m�ra ez a halv�ny ragyog�s volt az �tjelz� �s a vezet�, ami n�mi melegs�get �g�rt, �s valamit, ami legal�bb eml�keztetett meleg �telre, valamint embereket, akik k�zel �llnak hozz�; annyira k�zel, amennyire egy zsoldos k�zel engedhet mag�hoz valakit.

Ez el�g is volt Durine-nak.

Egyel�re.

Felbotladozott a latyakos utc�r�l a fatorn�cra, ahonnan a fogad� bej�rata ny�lt.

Odafent egy apr� el�tet� alatt szorosan a k�peny�be burkol�zva k�t f�rfi �llt.

- A fegyvermester l�tni akar.

Egyik�j�k h�travetette a k�peny�t, mintha �gy Durine a s�t�ts�g ellen�re is l�thatn� a tabardj�ra h�mzett farkasfejet, amelyr�l tudta, hogy ott kell lennie.

Lebuktak.

A halottak kifoszt�s��rt a legt�bb b�ntetthez hasonl�an hal�lb�ntet�s j�rt (ami ha a gr�f aznap bal l�bbal kelt fel, azonnali akaszt�st jelentett, ha nem, v�gkimer�l�st vagy lass� �hhal�lt, hisz a hegyi k�fejt�kben let�ltend� h�sz �v k�nyszermunk�t nagyon kevesen �lt�k t�l), b�r Durine szem�ly szerint soha semmi kivetnival�t nem tal�lt a dologban, hisz egy halott katon�nak m�r semmi sz�ks�ge nincs az ersz�ny�ben lapul� n�h�ny sz�nalmas �rm�re, vagy a k�peny�re. Durine �s k�t bar�tja azonban nem csak n�h�ny �rm�t hordott mag�val: egy kisebb vagyon volt elrejtve a ruh�zatukban - titkos zsebekbe varrva a zubbonyuk b�l�s�ben, k�peny�k szeg�ly�ben, valamint a feh�rnem�j�k alatt lapul� ersz�nyben. Minden egyes �rm�t kisz�r�tott marhab�rbe csomagoltak, hogy ne csilingeljen. Egy nemesembernek k�nny� dolga volt, berakhatta a vagyon�t egy kincsesl�d�ba vagy egy vastag falakkal v�dett f�ldalatti kincst�rba, �s felb�relhetett b�rmennyi fegyverest, hogy �rizz�k. Egy keresked� megtehette, hogy olyan port�k�ba fekteti a p�nz�t, amit nem k�nny� elemelni. Egy var�zsl� nyugodtan szem el�tt hagyhatta minden�t, hisz szinte biztosra vehette, hogy azt a tolvajt, akit a j�zan esze �s saj�t �rdeke nem tart vissza a pr�b�lkoz�st�l, a var�zslatai el tudj�k �s el is fogj�k �zni - Durine nemr�g l�tott egy embert, aki egyszer megpr�b�lta kifosztani egy alv� m�gus tany�j�t.

Pontosabban valakit, aki egykor ember volt...

Egy zsoldos azonban vagy mag�val cipelte a teljes vagyon�t, vagy nyomban elk�lt�tte, �s Durine nem tudott volna kiel�g�t� magyar�zatot adni arra, hogy honnan van az a rengeteg p�nz, ami egy alapos motoz�s sor�n biztosan el�ker�lne a ruh�zat�b�l.

Egy nemesember egyszer�en els�t�lt volna a k�t f�rfi mellett, akik nem mertek volna az �tj�ba �llni, Durine azonban nem volt nemes. R�ad�sul igen kev�s olyan ember akadt, akit ilyen vesz�lyes k�zels�gben k�szs�ggel sz�les h�ta m�g� engedett volna, �s ez a s�t�tben �lldog�l� k�t sz�rke alak val�sz�n�leg nem tartozott k�z�j�k.

Egy vagy kett�? Nem pont �gy akart meghalni, de ha kell, h�t legyen. B�r kor�bban is sokszor el�fordult, hogy k�t emberrel kellett egyid�ben megk�zdenie, �s mindig t�l�lte.

Eddig.

Egy�bk�nt is t�l hideg, nedves �s nyomorult ez a mai nap ahhoz, hogy kedve legyen �lni.

�gy tett, mintha megbotlott volna a durv�n legyalult deszk�kon, �s k�zben jobb kez�vel beny�lt a k�penye al�, hogy megmarkolja a legk�zelebbi k�s�t. V�g�l is arra, hogy a kardj�t el�h�zza, biztosan nem fognak neki id�t hagyni.

A mozdulatra mindk�t f�rfi h�tr�bb l�pett.

- V�rj... - sz�lalt meg az egyik.

- Nyugi, cimbora! - mondta a m�sik, �s kez�t teny�rrel el�re, a b�ke f�lre nem �rthet� jel�vel kiny�jtotta. - A fegyvermester azt mondta, hogy csak besz�lni akar veled - folytatta. - T�l hideg �s komor �jszaka ez a hal�lra, �s ez r�m ugyan�gy vonatkozik, mint r�d.

- �s amilyen nagydarab, val�sz�n�leg mindkett�nkre sz�ks�g lenne, hogy legy�rj�k, ha mag�t�l nem j�nne vel�nk - d�rm�gte az els�.

Durine felhorkant, �m a v�lem�ny�t szok�s szerint megtartotta mag�nak. Val�sz�n�leg t�bbre lenne sz�ks�g, mint ez a k�t fick�. Az a m�sik kett� is kellene, akik �pp most l�ptek ki a s�t�tb�l Durine h�ta m�g�tt, �s akiket neki nem lett volna szabad �szrevennie.

�m a henceg�s ism�t olyasmi, amit ink�bb m�sokra hagy.

- Menj�nk! - mondta. - Idekint nagyon hideg van.

Kiegyenesedett. A kez�t azonban tov�bbra is a t�r k�zel�ben tartotta. Sz�ks�g eset�re.

* * *

S�t�t, viharos �jszaka volt, �m a vihar szerencs�re odakint tombolt.

Idebent a mennyezetr�l l�g� l�mp�sok alatt forr� �s f�st�s volt a leveg�, �gy egyszerre volt t�l meleg �s t�l hideg.

Egy zsoldoskatona �lete, ahogy Kethol gyakran elmerengett rajta, vagy t�l mozgalmas volt, vagy r�mesen unalmas. Egyszer hal�lra unta mag�t, �s k�zdenie kellett, hogy �bren maradjon, mik�zben v�rta, hogy v�gre t�rt�njen valami, m�skor meg tsurani katon�k v�gtelen sorain v�gta �t mag�t, �s k�zben abban rem�nykedett, hogy el�g gyorsan gyilkolja �ket, �s egyetlen �tkozott fatty�nak sem siker�l elsurranni mellette, �s Pirojil vagy Durine oldal�ba ker�lnie. Egyszer kicserepesedtek az ajkai a szomj�s�gt�l, m�skor meg zuhog� es�ben fulladozott. Egyszer ny�zs�gtek k�r�l�tte a mosdatlan emberek, hogy leveg�t is alig kapott a b�zt�l, m�skor meg egy sz�l mag�ban �lldog�lt valami �rposzton a koroms�t�t �jszak�ban, �s mik�zben abban rem�nykedett, hogy a nesz, amit az erd�b�l hallott, csak egy �jabb szarvas, nem pedig egy tsurani, aki megpr�b�l a h�ta m�g� osonni, arra v�gyott, b�rcsak egy tucatnyi bar�ti kard lenne a k�zel�ben.

M�g itt, a T�r�tt Fog fogad� viszonylagos k�nyelm�ben is a mindent vagy semmit �rz�s ker�tette hatalm�ba.

Nem volt olyan kocsma, �s nem volt olyan hideg �jszaka, hogy valami pont j� legyen - vagy t�l k�zel �lt a t�zh�z, vagy t�l messze t�le. Ha v�laszthatott, � ink�bb a t�l k�zelt r�szes�tette el�nyben, m�ghozz� h�ttal a t�zhelynek. �gy, t�l k�zep�n nem igaz�n tudta elk�pzelni, hogy t�l meleg lehetne, b�r tudta, hogy k�s�bb, amikor kimegy a dermeszt� �jszak�ba, �s a sz�l k�sk�nt has�t kereszt�l �tnedvesedett ruh�in, mik�zben a v�ros d�li v�g�ben �ll� kasz�rnya fel� ballag, meg fogja b�nni, hogy a t�l k�zelt v�lasztotta.

R�ad�sul megizzadni enn�l sokkal kellemesebb m�don is lehet.

N�h�ny m�sik zsoldos �pp ezzel volt elfoglalva - a fenti h�l�szob�kban vert�k el nehezen megszerzett p�nz�ket, �s arr�l, hogy ezt hogyan tett�k, a padl�deszk�k sz�nni nem akar� nyikorg�sa h�ven mes�lt. Kethol maga is sz�vesen r�sz�nt egy-k�t r�zgarast egy gyors menetre valamelyik helyi ringy�val, �m ett�l a r�mes hidegt�l a kedve �pp�gy �sszezsugorodott, mint a teste ehhez sz�ks�ges r�sze. Annak meg semmi �rtelm�t nem l�tta, hogy nehezen megszerzett p�nz�t egy puha, r�hes �gyra k�ltse, amikor a kasz�rny�ban egy ugyanolyan r�hes matrac v�rja, m�ghozz� ingyen.

Kethol figyelmesen n�zte, ahogy kiosztott�k az �br�kkal d�sz�tett pap�rlapokat. A pak�rt, vagy hogy is h�vj�k ezt a j�t�kot, nem ismerte ugyan, �m a j�t�k az j�t�k, a rizik� az rizik�, �gy csak annyit kell ellesnie bel�le, hogy k�pes legyen elker�lni a csapd�kat, amelyekbe n�h�ny kors� s�r ut�n a legt�bben beleesnek. Azut�n � is besz�llhat.

Az emberek szinte b�rmilyen ostoba indokkal k�pesek kardot ragadni, lehet az becs�let, csal�d, haza vagy otthon. Kethol a p�nz�rt tette, �m ahhoz nem ragaszkodott, hogy az �sszes p�nz�t a fegyvere �l�vel vagy a hegy�vel szerezze.

K�zben a kifejezetten gy�nge �s keser� lamuti s�rt kortyolgatta. Az�rt a n�h�ny garas�rt, amit erre k�lt�tt, nem volt k�r. Mivel a v�rost a t�rp�k is ell�tt�k j� min�s�g� f�zet�kkel - Kethol nem tudta biztosan, �m gyan�totta, hogy m�gi�t is haszn�lnak a k�sz�t�s sor�n, mivel az � s�r�k mindig sokkal jobb volt az emberi f�zetekn�l -, a helyi s�rf�zd�knek egyetlen lehet�s�g�k maradt csup�n: olyan olcs�n el��ll�tani a s�rt, ahogy csak lehet. Ez�rt az olyasmiket, mint a j� �rpa, a friss koml�, sz�ks�gtelen cifras�gnak tekintett�k, �s azzal sem f�rasztott�k magukat, hogy k�t f�zet k�z�tt kimoss�k az erjeszt�k�dakat. Teh�t amikor m�s �llta a sz�ml�t, Kethol t�rp s�rt rendelt, amikor maga fizetett, az olcs� emberi l�tty�t k�rte. Nem mintha sokat akart volna inni. Csak azt akarta, hogy �gy n�zzen ki, mint aki sokat ivott.

Ahogy Pirojil mondan�: ez befektet�s volt. Egy apr�cska kis befektet�s, hogy az ellenfele azt higgye, m�lyen a poh�r fenek�re n�zett, �s m�r nem tud �gy figyelni a j�t�kra, mint egy�bk�nt. Id�nk�nt kortyolt egyet, �m a hitv�ny f�zet nagyj�t a padl�ra bor�totta, hogy amikor le�l j�tszani, sz�mos �res kors� tan�skodjon arr�l, hogy m�r �rdemes �t bevenni a j�t�kba. Akkor azt�n t�nyleg megk�s�rtheti a szerencs�j�t. Igen, ez val�ban befektet�s volt.

Ugyanolyan befektet�s, mint a h�rom kard. A peng�k, amelyek �thatolnak a p�nc�lon �s a h�son eg�szen a csontig, �s nem csorbulnak ki vagy hajlanak meg; a peng�k, amelyek m�r nem egyszer bebizony�tott�k, hogy meg�rt�k az �rukat. A takar�koskod�s j� dolog, Kethol azonban �gy v�lte, az embernek a munkaeszk�zein ostobas�g sp�rolnia.

Lelki szemeivel m�g mindig l�tta a tsurani d�bbent tekintet�t, akinek a kardja szil�nkokra t�rt a pajzs�n. �m a nyomorult nem sok�ig csod�lkozhatott: Kethol el�retolta saj�t peng�j�t, amelynek �les hegye a tsurani h�nalja alatti puha hajlatba szaladt. Neki szem�ly szerint semmi baja nem volt a tsuranikkal, b�r az is igaz, hogy azok k�z�tt, akiket eddig meg�lt, igen kev�s olyan akadt, aki ir�nt szem�lyes haragot �rzett. R�ad�sul igen sok k�z�s von�suk volt: a tsuranikat a f�m ir�nti �hs�g vezette, amikor lerohant�k Midkemi�t - legal�bbis �gy sz�lt a f�ma -, �s ezt Kethol, aki azzal kereste a kenyer�t, hogy arany�rt �s ez�st�rt embereket gyilkolt, t�k�letesen meg�rtette. Ha v�lasztania kellett volna a f�mek k�z�l, t�z esetb�l t�zszer az ac�lt v�lasztotta volna - eddigi tapasztalatai alapj�n ac�llal sokkal megb�zhat�bban lehet aranyat szerezni, mint arannyal ac�lt.

Egy�bk�nt itt is haszn�t vehette a k�pess�geinek.

Kethol erd�ker�l� apja mellett t�lt�tte a gyermekkor�t, �s az erd�ben t�lt�tt �vek alatt olyan t�k�letesen megtanulta, hogyan olvadhat bele a k�rnyezet�be, hogy ezt a k�pess�g�t szinte b�rmilyen terepen haszn�lni tudta.

Az a tr�kk a dologban, hogy az embernek nem szabad t�lj�tszania a szerep�t: nem szabad t�l helyinek t�nnie, hisz azt egyb�l kisz�rj�k, hogy hamis, �s r�gt�n gyanakodni kezdenek. �pp csak egy kicsit kell v�ltoztatni a kiejt�sen, id�nk�nt alkalmazni kell valami helyi mozdulatot, p�ld�ul azt a kis fricsk�t, ami azt jelenti, hogy "mindegy, nem fontos", �s �gyelni kell, hogy az ember bar�ts�gos legyen �s mosolyg�s, m�gsem t�l haverkod�. Ha valaki mindezt j�l csin�lja, a helyb�liek m�g azt sem veszik �szre, hogy kis h�j�n �szre sem vett�k.

Ez a m�dszer akkor is bev�lt, amikor abban a Rodez melletti kis faluban buny�zott - nem sokkal azel�tt, hogy Pirojil elint�zte azt a bosszant� kis �rmestert, �s ism�t forr� lett a talaj a l�buk alatt -, �s bej�tt akkor is, amikor �szak�r�ben kock�zni tanult.

Ha az ember megtanulja a j�t�kot, megtanul beolvadni, �s j�zan marad, mik�zben mindennek l�tszik, csak j�zannak nem, akkor a helyiek csak akkor j�nnek r�, hogy �tverte �ket, amikor m�r mindent bezsebelt, �s r�g messze j�r.

De h�t v�g�l is valakinek nyernie kell.

Mi�rt ne � legyen az?

H�rom tagbaszakadt muti leg�ny k�ny�k�lt a durv�n legyalult asztalra - egyik�j�k kab�tujj�n frissen r�t�z�tt k�pl�ri cs�k �keskedett -, �s mindh�rman az el�tt�k hever� k�rtyalapokat figyelt�k. N�gy t�rsuk �llva n�zte a j�t�kot. Mindannyian a lamuti regul�risok sz�rke egyenruh�j�t viselt�k, �s azzal a kem�ny lamuti akcentussal besz�lgettek egym�s k�z�tt, amit Kethol gondolkod�s n�lk�l tudott ut�nozni.

- Sz�p j�tszma, Osic - jegyezte meg az egyik�k, mik�zben egy m�sik egy nagy halom r�zp�nzt s�p�rt maga el�. - M�r szinte biztos voltam benne, hogy nyerek.

- Megesik az ilyen - felelte Osic. Ketholhoz fordult: - Kehol - sz�l�totta meg, �m a nevet olyan rosszul ejtette, hogy azt egy b�szk�bb ember s�rt�snek tekintette volna -, besz�llsz a k�vetkez� k�rre? Az els� p�r k�rty�t m�r n�h�ny vacak r�zp�nz�rt megn�zheted, �m az igazat megvallva a folytat�s nem biztos, hogy ugyanolyan olcs� lesz.

Kethol el�g r�g�ta figyelte a j�t�kot, �gy n�mi fogalma m�r volt az egyes kombin�ci�k �rt�k�r�l. �m enn�l sokkal fontosabb volt az, hogy a mutiak is el�g r�g�ta iszogattak, �gy egy j�zan embernek gyerekj�t�k volt kital�lni, hogy r�szeg b�dulat�nak k�sz�nhet�en melyik�k hiszi azt, hogy j� leoszt�sa van. �s Ketholnak enn�l t�bb nem is kellett.

A r�szegek orsz�g�ban egy j�zan ember legal�bbis b�r�, jobb napokon azonban ak�r gr�f is lehet.

- Tulajdonk�ppen mi�rt ne? - felelte, �s ersz�ny�t ki�r�tve egy megfontoltan kis halom patin�s r�z�rm�t sz�rt az asztalra. Persze enn�l sokkal t�bb p�nz volt n�la, �m �gy v�lte, jobb, ha nem t�nik t�l gazdagnak.

- H�t, a p�nzed ugyanolyan z�ld, mint az� a m�sik fick�� - jegyezte meg az egyik katona, a t�rsai pedig egy�tt nevettek vele a viccen, aminek m�r akkor is szak�lla volt, amikor a Kir�lys�g l�trej�tt.

Val�sz�n�leg kock�zatos dolog volt pont sorkaton�kkal le�lni j�tszani, �m van, hogy �rdemes kock�ztatni.

Az iv� t�volabbi sark�ban, a konyhaajt� k�zel�ben, ahol a roston s�l� �r�h�s illata szinte �zletess� tette a leveg�t, k�t kesh zsoldos kock�zott. Egyik�k Mackin volt, a bolond t�rp, a m�sikuk Milo, egy csontos, kopaszod�, puffadt arc� fick�, aki most ugyan Mil�nak h�vta mag�t, �m Kethol m�rget vett volna r�, hogy valami m�s n�ven v�rd�jat t�ztek ki a fej�re, m�ghozz� itt, LaMutban. M�sk�l�nben mi�rt sz�v�dott volna mindig fel, valah�nyszor egy csend�r felbukkant a k�zelben?

Ketholnak ink�bb az � j�tszm�jukba kellett volna besz�llnia.

M�g ha kettej�k k�z�l valamelyik meg is orrolna Ketholra, ami�rt meglep�en sokat nyer, igen val�sz�n�tlen, hogy a m�sik belesz�l a vit�jukba. Egy hossz� �jszak�n, amikor az ember l�tsz�lag nagyokat h�z a kors�j�b�l, noha val�j�ban �pp csak kortyolgat, igen sok p�nzt lehet bes�p�rni.

Itt, a regul�risok k�zt nagyobb volt ugyan a kock�zat, �m nagyobb volt a v�rhat� nyerem�ny is. Kethol sz�m�ra a j�t�k sem volt m�s, csak egy �jabb hadsz�nt�r. Ugyanazokat a szab�lyokat kell betartani, mint egy csat�ban: v�dd magadat �s a bar�taidat; �gyelj arra, hogy ne h�vd fel magadra az ellenf�l figyelm�t; �s gondoskodj r�la, hogy amikor minden v�get �r, azok k�z�tt l�gy, akiknek siker�lt talpon maradniuk. �s ahogy t�mad�st k�zvetlen pirkadat el�tt �rdemes ind�tani, amikor az ellens�g a legm�lyebben alszik, szerencsej�t�kot k�s� �jszaka a legjobb j�tszani, amikor az ellenf�l elm�j�t m�r eltomp�totta a t�l sok ital �s a t�l kev�s alv�s.

�s ha ez kegyetlennek �s sportszer�tlennek t�nik, h�t Ketholt az sem zavarta. V�g�l is � csak egy k�z�ns�ges zsoldos, aki n�h�ny nyomorult �rm��rt szolg�lja a feljebbval�it, �s ahogy a fent dolgoz� cafk�k, � is igyekszik a lehet� legkevesebb munk�val a lehet� legt�bb p�nzhez jutni.

�gy teh�t b�lintott, le�lt, egy p�r rezet dobott az asztal k�zep�re, mire az oszt� a kez�be nyomott n�h�ny k�rtyalapot.

�ppen belekezdett volna a j�t�kba, amikor a m�g�tt�k lev� asztaln�l kit�rt a vereked�s.

* * *

Az ember azt hinn�, hogy a katon�k, akik harccal keresik a kenyer�ket, b�lcsebben is el tudj�k t�lteni a szabadidej�ket, �s ha csak lehet, nem vesznek r�szt kocsmai vereked�sben.

V�g�l is mi haszna egy borg�z�s csetepat�nak? A gyakorl�s? Ostobas�g. Sem a tsuranik, sem a bogarak, sem senki, aki ellen Kethol valaha is kardot vagy l�ndzs�t ragadott, nem esik neki az ellenfel�nek puszta k�zzel, amikor van a keze �gy�ben valami �les vagy tompa �s s�lyos t�rgy. �s ha valami�rt t�nyleg �rdemes harcolni, akkor az�rt �lni is �rdemes, �s ha az ember emiatt t�rv�nyen k�v�li lesz, nos, Midkemia el�g t�gas, �s egy �gyes f�rfi t�rv�nyen k�v�lik�nt is meg tudja keresni a kenyer�t. Ezt Kethol maga is tapasztalta.

Vereked�s �ltal�ban h�rom dolog valamelyike miatt t�rt ki: vagy p�nz, vagy n� vagy most-�pp-�gy-tartja-kedvem-hogy-bolondot-csin�ljak-magamb�l volt a kiv�lt� oka. Gyakran mind a h�rom egyszerre.

Ketholnak fogalma sem volt r�la, hogy most mi�rt folyt a harc, �m a d�rm�g�sek gyorsan kiab�l�ss� fajultak, amit hamarosan j�l elhelyezett �t�sek tompa puffan�sai k�vettek.

Valamit megpillantott a szeme sark�b�l. Siker�lt id�ben lebuknia, �gy elker�lte a fel� rep�l� sz�ket, a hirtelen mozdulat k�vetkezt�ben azonban kem�nyen belek�ny�k�lt a jobbj�n �l� termetes lamutiba, aki �szt�n�sen egy visszakezes �k�lcsap�ssal v�laszolt. Az �t�s Kethol jobb arccsontj�n csattant.

Kethol szem�ben kihunyt a f�ny, �m a reflexei �tvett�k az uralmat a teste felett: lehajtotta a fej�t, �s el�revetette mag�t. Ugr�s k�zben er�sen megszor�totta a katona derek�t, �gy mindketten a kem�ny deszkapadl�ra estek. Kethol az ellenfele tetej�n landolt, �s b�zott benne, hogy az �t�st�l a m�sik t�dej�b�l minden leveg� kiszaladt, �m mivel szeretett biztosra menni, �kl�vel m�g egyszer kem�nyen hasba v�gta a szerencs�tlent, pontosan a bord�i alatt. A rem�ny j� dolog, a bizonyoss�g azonban sokkal jobb. Ami �t illeti, semmi baja nem volt az ellenfel�vel, �m vil�g�let�ben olyan embereket gyilkolt, akivel nem voltak szem�lyes probl�m�i, �gy m�r hozz�szokott a dologhoz. Teh�t gyorsan �gy�kon r�gta ny�gd�csel� ellenfel�t, �s arr�bbgurult. Most az �nv�delem hajtotta, nem a harag.

Ketholnak ezt soha nem siker�lt meg�rtenie: m�sok - m�g Durine �s Pirojil is - gyakran m�regbe gurultak harc k�zben, �s hagyt�k, hogy a d�h ir�ny�tsa �ket. Kethol sz�m�ra a harc sem volt m�s, csak egy elv�gzend� feladat. Az ember sz�mtalan dolgon feh�zhatja mag�t - kegyetlens�gen, csal�son, �gyetlenked�sen vagy pazarl�son -, egy csat�n azonban nem.

Mik�zben felt�rdelt, n�h�ny kisebb �t�s �rte a h�t�t �s a combj�t - k�t m�sik f�ld�n fetreng� vereked� vadul kasz�l� l�ba csattant rajta -, �m jelent�ktelenek voltak, nem lass�tott�k le. �s eddig legal�bb t�rt vagy kardot nem r�ntott senki. B�r v�g�l is ez csak egy kocsmai vereked�s, �s noha a katon�k szinte mind r�szegek, nem val�sz�n�, hogy tov�bb fajul.

A t�volban valaki egy harangot kongatott d�h�dten. Minden bizonnyal a fogad�s pr�b�lta az �rs�get h�vni, m�ghozz� a jelek szerint sikerrel, mivel nemsok�ra csend�rs�pok feleltek a harang szav�ra. �gy t�nt, a csend�r�k �pp a k�zelben j�r�r�ztek, m�ghozz� egy regul�ris katon�kb�l �ll� osztaggal meger�s�tve. Sz�mos fegyveres osztag seg�tett a csend�r�knek fenntartani a rendet a v�rosban. Lehet, hogy LaMut gr�fja fiatal volt �s �j a posztj�n, �m � �s a kapit�nyai sz�m�tottak r�, hogy a hely�rs�gbe z�rt katon�k ellens�g h�j�n hamarosan egym�snak esnek, �s a Kir�lys�g nemess�g�nek legjobbjai hozz�szoktak ahhoz, hogy elfogadj�k �s kezelj�k az elker�lhetetlen helyzeteket.

Ketholt sem lept�k meg a t�rt�ntek. M�r szinte v�rta, hogy kit�rj�n egy vereked�s, �s noha nem sz�m�tott r�, rem�lte, hogy v�gre bek�vetkezik.

Megtette h�t a l�p�st.

Az, hogy a csetepat�ban valakit le�tnek, nem meglep�, teh�t amikor felny�g�tt �s a padl�ra rogyott, senkinek nem t�nt f�l, hogy az es�st nem el�zte meg �t�s. Az a t�ny, hogy a padl�n, ahov� esett, t�bb mar�knyi �rme hevert sz�tsz�rva, v�letlennek t�nt csup�n.

Gyorsan �sszeszedett egy mar�knyit - nem t�r�d�tt a ki�ltoz�s �s ny�gd�csel�s zaj�n �thallatsz� f�mcs�rg�ssel -, �m �gyelt r�, hogy el�sz�r az ez�st �rm�ket kapkodja f�l, csak ut�na foglalkozott a r�zp�nzekkel. Az �sszes �rm�t begy�m�sz�lte a tunik�ja belsej�be varrt titkos zsebbe, majd miut�n egy darab rongyot t�m�tt f�l�j�k, szorosra h�zta a zseb sz�j�t z�r� madzagot.

Miut�n v�gzett, n�gyk�zl�bra �llt, �s amilyen sebesen csak tudott, elindult az ajt� fel�. M�r megkapta a fizets�g�t a vereked�s�rt, ideje volt elt�nni a sz�nr�l.

A kocsmai vereked�seknek megvan a saj�t menet�k: n�h�ny percnyi "szabad a v�s�r" ut�n n�h�nyan a f�ld�n hevernek �s f�jdalmasan ny�gnek, m�sok �j p�rt keresnek, �s mindent megtesznek, hogy �j vagy r�gebbi kelet� vit�ik v�g�re v�gre pontot tegyenek az �kl�kkel.

�m hamarosan m�sok is azzal lesznek elfoglalva, amivel Kethol, �s megpr�b�lj�k nem a helysz�nen megv�rni, hogy eldurvuljon a vereked�s, azt meg f�leg nem, hogy meg�rkezzen a csend�rs�g. Cs�ppet sem meglep� m�don Milo volt az els�, aki kil�pett az ajt�n, �s elt�nt az �jszak�ban, �m a p�ld�j�t t�bben is k�vett�k. �ltal�ban nem Kethol t�vozott els�k�nt, �s nem is utols�k�nt, s ez �gy volt rendj�n.

Kethol �tnyomakodott a dulakod� t�megen az el�szob�ba, �s elindult az ajt� fel�. F�lrehajtotta a bej�ratot fed� vastag takar�t, amit az�rt f�ggesztettek oda, hogy kinn tartsa a hideget...

Azt�n megtorpant.

Odakint m�r v�rtak r�: egy osztag regul�ris, akiket egy lovon �l� k�pl�r vezetett. A k�pl�r h�tasa, egy nagytest� fekete l�, idegesen kap�lta a kem�nyre taposott havat furcsa, fogas patk�ival, amilyet Kethol m�g csak itt, LaMutban l�tott.

Egy l�ndzsa mutatott az ir�ny�ba.

- Biztosan te vagy Kethol, a zsoldos - sz�lalt meg egy hang a s�t�tben.

A l�ndzsa v�ge igen hegyes volt, r�ad�sul ostobas�g lett volna tagadni. Ha valami gond van, most m�r nem tehet m�st, szavakkal kell kiv�gnia mag�t. Vagy ami m�g val�sz�n�bb, k�s�bb kell majd kitr�kk�znie, kibesz�lnie vagy kiharcolnia mag�t a p�cb�l.

- �gy van - felelte, �s karj�t k�rd�n sz�tt�rta. - Valami gond van?

- R�szemr�l nincs. A fegyvermester l�tni akar.

- Engem?

- Titeket. Mindh�rm�tokat.

Nem kellett megk�rdeznie, hogy mit �rt a k�pl�r "mindh�rm�juk" alatt.

- Akkor indulhatunk is - jegyezte meg a k�pl�r.

Kethol megvonta a v�ll�t.

A lopott �rm�k biztons�gban cs�cs�ltek a bels� zseb�ben, �gy tulajdonk�pp itt m�r semmi dolga nem volt. Meghalnia sem kell a ny�lt utc�n.

Legal�bbis most nem.

* * *

S�t�t, viharos �jszaka volt, �s ha akadt egy�ltal�n a vil�gon olyan ist�ll�, ami nem volt huzatos, Pirojilnak m�g nem volt hozz� szerencs�je. �gy teh�t nem �rte v�ratlanul a deszk�k k�z�tt �ts�v�t� jeges sz�l, mik�zben egy �jabb b�la sz�n�t gur�tott le a sz�napadl�sr�l. A b�la nagyot puffanva a kem�nyre d�ng�lt padl�ra esett.

A lovak nagy r�sze m�r hozz�szokott az eff�le zajokhoz, �m a nagytest� pej her�lt, amit a f�lov�szmester szem�lyes haszn�lat�ra tartottak fenn, felnyer�tett, �s a f�ldet kap�lta.

Pirojilnak nem volt k�l�n�sebben ellen�re, hogy ki kell vennie a r�sz�t a lovak k�r�li munk�kb�l - az utols� el�tti csat�ban a lov�szfi�kat is bevetett�k, �k l�tt�k el a fut�rszolg�latot, �m a tsuranik �s a bogarak az utols� sz�lig lev�gt�k �ket -, annak azonban nem igaz�n �r�lt, hogy egy olyan hideg �s huzatos ist�ll�ban kell dolgoznia, ahol m�g az orr�ra ki�l� verejt�k is r�gt�n megfagy.

Valamit valami�rt, az �let m�r csak ilyen. Min�l kevesebbet sir�nkozik az ember, ami�rt ki kell tr�gy�znia n�h�ny bokszot, ann�l val�sz�n�bb, hogy nem � lesz az els� a kapit�ny ment�lis list�j�n, amikor az azon t�preng, kit k�ldj�n ki j�r�rbe, ki n�zzen ut�na, hogy t�nyleg t�mad�sra k�sz�l� tsuranik lapulnak-e az el�tt�k elter�l� erd�ben. �s ha r�ad�sul m�g kellemesebb� is teheti a munk�j�t n�h�ny hossz� korttyal abb�l az olcs� tyr-sogi l�r�b�l, aminek a n�hai �rmester - Tith-Onaka, a h�bor� istene �lelje sz�r�s, �sz kebl�re - m�r �gysem venn� semmi haszn�t, nos, akkor mi oka lenne a panaszra?

Ocsm�ny egy munka ez, de legal�bb k�nny�.

Nem kell m�st tennie, csak egy kant�rt vetni a l�ra, bevezetni egy �res �ll�sba, meggy�z�dni r�la, hogy rendesen bez�rta a boksz ajtaj�t, azt�n vasvill�val kihajig�lni a szaros �s hugyos szalm�t, majd sz�tter�teni n�mi frisset. A r�gi szalma a talicsk�ra ker�l, a talicsk�t pedig sz�pen felgur�tja a r�mp�n, �t k�t neh�z leng�ajt�n, majd a szaros szalm�t a tr�gy�s szek�rre vill�zza. Innent�l kezdve a tr�gya m�r nem Pirojil gondja. Valaki m�s fogja kivinni a v�rosb�l, �s lerakni valahol a f�ldeken. A sz�besz�d szerint a lamuti lovak tr�gy�j�nak k�sz�nhet�, hogy az itteni krumpli akkor�ra n�, mint egy dinnye. �m a n�v�nytermeszt�s is azon dolgok k�z� tartozott, amihez Pirojil nem igaz�n �rtett.

�s nem is igaz�n �rdekelte.

Pirojil tudta mag�r�l, hogy k�pes pont olyan �sszetetten gondolkozni, mint b�rki m�s, �pp ez�rt szerette n�ha a nagyon egyszer� dolgokat. Ahogy azt is, ha nem kellett olyasmin t�rnie a fej�t, ami nem tartozik r�. V�g�l is semmi �rtelme j� ok n�lk�l f�rasztani az agy�t. H�zott m�g egyet a borb�l, gargariz�lt egy darabig, hogy kimossa a tork�ban �sszegy�lt slejmet, majd �vatosan visszadugaszolta az �veget, �s letette a l�tra mellett a padl�ra. Ezen a l�tr�n, valamint egy vastag k�t�len lehetett lejutni az ist�ll�ba, �s a padl�sajt�t�l alig egy l�p�sre egy f�nyesre csiszolt r�d is �llt h�vogat�an.

Pirojil a r�d mellett d�nt�tt, �s k�nnyed�n lecs�szott. Vastag b�rkeszty�je �pp csak egy leheletnyit melegedett fel a s�rl�d�st�l, mire finoman f�ldet �rt. Aha, ez a tr�kk, gondolta. Hagyni kell, hogy a s�rl�d�s a padl� f�l�tt meg�ll�tsa, �s nem nagyot dobbantva kell f�ldet �rni.

Ostobas�g ilyesmin elm�lkedni, de lehetne enn�l rosszabb dolgokon is.

Mint p�ld�ul azon, ahogy a n�k r�n�znek. M�g a szajh�k is.

V�llat vont. Egy ronda ember egyszer�en ronda ember, �m egy gazdag, ronda ember ink�bb csak gazdag ember, �s � egy napon legal�bbis tehet�s ember lesz, persze ha nem adja be id� el�tt a kulcsot. El�sz�r meg kell teremteni az alapokat, azt�n v�rni a megfelel� pillanatra, �s k�zben... K�zben pedig az ember �lmodozhat a gazdags�gr�l, am�g arra v�r, hogy az el�re megj�solt l�ndzsa �td�fje a has�t, a v�gzetes kard megtal�lja a sz�v�t, vagy az elker�lhetetlen ny�lvessz� kiontsa a szem�t.

Willem, az utols� ist�ll�fi�, az apja pajzs�val a karj�n ment a h�bor�ba, �s azon j�tt haza. A fi� ir�nti tiszteletb�l a pajzs most ott l�gott a t�bbi mellett az ist�ll� fal�n, �s szinte nevets�gesen f�nyesen csillogott, mivel valaki, aki hasznosabb dolgokkal is t�lthette volna az idej�t, ragyog�ra suvickolta. �m b�rmennyire is ki volt f�nyes�tve a pajzs, Pirojil szerencs�re nem l�tta benne a saj�t t�k�rk�p�t. Semmi sz�ks�ge nem volt arra, hogy l�ssa azt a form�tlan homlokot, ami s�r�, bozontos szem�ld�ke f�l�tt �lt, hogy megpillantsa a beesett, t�sk�s szemeket �s a lapos, alaktalan orrot, amit annyiszor bet�rtek, hogy m�r szinte ki sem �llt az arc�b�l, �gy k�nytelen volt a sz�j�n kereszt�l szedni a leveg�t.

Belet�rt az �ll�t takar� bozontos szak�llba, ami m�g mindig ritk�s volt, �s amit soha nem hagyott annyira megn�ni, hogy egy ellenfele megragadhassa.

Az embereket nem mindig lehet a k�lsej�k alapj�n meg�t�lni. Rengeteg cs�f ember �l a vil�gon, sokuk azonban j� �s kedves. Pirojil m�r r�gen meg�llap�totta, hogy az arca a lelk�nek t�kre. Egy finomlelk� ember k�ptelen lett volna �gy d�nteni, hogy zsoldosnak �ll, �s azzal keresi meg a kenyer�t, hogy kardot d�f egy m�sik ember gyomr�ba, vagy a Pirojil �ltal ismert �s gyakorolt sz�z m�sik m�d valamelyik�vel �tseg�ti a m�svil�gra.

Egy halk, kapar�sz� hangot hallva a keze az �v�hez rebbent, �s megp�rd�lt.

Nyugalmat er�ltetett mag�ra. Csak egy patk�ny neszez a sarokban a zabos hord� mellett.

A patk�nyok jelenl�te �r�k probl�ma volt, �gy az embernek gyakran esz�be jutott, hogy a var�zsl�k - b�rmily elfoglaltak voltak is -, igaz�n r�sz�nhatn�nak egy kis id�t a megold�s�ra. Vajon nem tudn�k egyszer�en... megr�zni az ujjukat, vagy elmormolni egy var�zslatot, vagy b�rmi m�st, amit mormolni szoktak, hogy t�vol tarts�k ezeket az undok r�gcs�l�kat a lovak zabj�t�l, r�p�j�t�l �s kukoric�j�t�l? De v�g�l is ez nem az � gondja. � nem a hideg ist�ll�ban alszik, r�ad�sul senki nem fizet az�rt, hogy patk�nyokat �ld�ss�n.

Valami els�v�tett a f�le mellett, �s bele�llt a zabos hord� dong�j�ba. A koppan�st r�vid, �les vis�t�s k�s�rte.

- Megvagy! - Egy magas, ny�l�nk f�rfi l�pett ki az �rny�kb�l, �s m�sik k�s�t visszadugta a jobb cs�p�j�n l�g� h�vely�be. Az �v�n egy kosaras markolat� rap�r l�gott - a mesteri v�v�k keskeny, hal�lpontos p�rbajpeng�je, nem az a sz�les, hossz� kard, amellyel a regul�risok indulnak csat�ba. Tom Garnett nagy gonddal v�lasztotta ki a fegyvereit.

Az, hogy Pirojil kardja, amit munka k�zben mindig lerakott, alig hat l�p�ssel arr�bb l�gott egy kamp�n, semmit nem sz�m�tott. Tom Garnett kapit�ny, a leg�regebb a kapit�nyok k�z�tt, akit h�b�resk� k�t�tt �m�lt�s�g�hoz, LaMut gr�fj�hoz, m�r a negyvenes �vei v�g�n j�rhatott, m�gis olyan mesteri fegyverforgat� volt, amilyenn� Pirojil sohasem v�lhat. Hogy rendk�v�l tehets�ges volt, vagy csak az elm�lt harminc �v tette, amelyben �bren t�lt�tt �r�inak t�bb mint fel�t karddal a kez�ben - s�t, val�sz�n�leg mindk�t kez�ben karddal - t�lt�tte, az nem sz�m�t. A l�nyeg az, hogy k�nnyed�n apr� darabokra szabdalhatta volna Pirojilt.

�s a jelek szerint a dob�t�rrel is remek�l b�nt, b�r Pirojil b�lcsebbnek hitte. � m�g soha nem hallott olyat, hogy egy elhaj�tott k�s meg�lt volna valakit, �s a nehezen megszerzett aranyat arra k�lteni, hogy az embernek legyen egy j�l kiegyens�lyozott dob�t�re, ostobas�g volt.

Teljesen f�l�sleges, t�nyleg.

�gy teh�t Pirojil visszakapta a kez�t, �s nem ny�lt a tunik�ja szeg�lye fel�, ahol a saj�t dob�t�re lapult. Igaz ugyan, hogy olyat m�g nem hallott, hogy egy dob�t�r meg�lt volna valakit, �m olyat m�r l�tott, hogy �gy elvonta egy ember figyelm�t, hogy az ellenfele valami m�s m�don k�nnyed�n elint�zhette. R�ad�sul mindig van egy els� alkalom. Egyszer�en csak nem volt hajland� annyit fizetni, hogy egy igaz�n j� darabhoz jusson. Vagy ha hajland� lett volna, akkor most nem kock�ztatn� a dr�ga k�st azzal, hogy ilyen nyomorult kis r�gcs�l�kat sz�gez vele a falhoz. Pirojil n�m�n �llt, �s hagyta, hogy a gondolatai elkalandozzanak, am�g Tom Garnett v�gigs�t�lt az ist�ll�n, kir�ntotta a k�s�t, �s felmutatta a patk�nyt, amit felny�rsalt.

A patk�ny m�r ernyedt volt �s mozdulatlan. Tom Garnett lep�ck�lte az apr� testet a k�sr�l, bele a szalm�val �s szarral teli talicsk�ba, majd leguggolt, felkapott egy maroknyi friss szalm�t, �s let�r�lte a peng�t, miel�tt visszadugta a t�rt a h�vely�be.

Legal�bb egy fejjel magasabb volt Pirojiln�l, aki maga is nagyobbra n�tt az �tlagn�l. �m m�g Pirojil majdnem olyan t�mzsi �s v�llas volt, mint Durine, Tom Garnett tal�n m�g Ketholn�l is ny�l�nkabb �s v�konyabb volt. Sz�nfekete haj�ba csak itt-ott keveredett n�mi ez�st, az arc�t keskeny bajsza �s apr�, hegyes kecskeszak�lla kiv�tel�vel sim�ra borotv�lta. A homlok�n �s az arc�n rengeteg sebhely cs�f�totta a b�r�t. Az ember valahogy azt v�rta, hogy egy ilyen magas �s langal�ta ember esetlen�l mozog, Tom Garnett azonban �gy siklott, mint egy t�ncos, �s �gy t�nt, soha egy pillanatra sem vesz�ti el az egyens�ly�t.

- �gy t�nik, megleptelek - jegyezte meg a kapit�ny. - T�bbet v�rtam t�led, Pirojil.

Pirojil lehajtotta a fej�t.

- Kedves a kapit�ny �rt�l, hogy eml�kszik a nevemre.

- Viszont nem kedves, hogy b�r�llak? �! Lehet, hogy igazad van. - Garnett a patk�ny fel� intett. - Haragszol, ami�rt meg�ltem egy patk�nyt?

Pirojil megr�zta a fej�t.

- Nem, egy�ltal�n nem, kapit�ny - felelte. - �n magam is megtehettem volna. - Megvonta sz�les v�ll�t.

- Ha nem f�ty�lt�l volna r�. - A kapit�ny hangja egy picit g�nyosan csend�lt.

- Ha nem f�ty�ltem volna r�.

- �s mi�rt f�ty�lt�l r�, Pirojil? - k�rdezte Garnett, tal�n t�ls�gosan is l�gyan.

Pirojil ism�t v�llat vont.

- Semmi �rtelm�t nem l�ttam. Meg�lhet�nk egy patk�nyt, de van m�g legal�bb egy tucatnyi ott, ahonnan ez j�tt. Nem zavart a munk�mban, �s nem eml�kszem, hogy arra utas�tottak volna - vagy az�rt fizetn�nek -, hogy patk�nyokra vad�sszak. - A vasvill�j�ra t�maszkodott. - Fizetni akar az�rt, hogy patk�nyokat �ld�ssek, kapit�ny?

Tom Garnett lassan megr�zta a fej�t.

- �n nem, Pirojil. �m a fegyvermester tal�n tud n�h�ny patk�nyt, akit �rdemes lenne le�lni, de legal�bbis szemmel tartani. A t�rsaid�rt is elk�ldtem, val�sz�n�leg m�r a Sasf�szekben v�rnak. Lenn�l olyan kedves velem j�nni? - k�rdezte v�gtelen�l udvariasan, mintha ez csak egy egyszer� k�r�s lenne.

Pirojil b�lintott.

- H�t persze - felelte. Nem igaz�n volt m�s v�laszt�sa.

Tom Garnett elmosolyodott.

- B�lcsess�gre vall elfogadni az elker�lhetetlent, Pirojil.

- Amikor a bogarak majdnem lerohantak minket, mintha nem ezt mondta volna - jegyezte meg Pirojil. - Nekem �gy r�mlik, akkor olyasmiket ordib�lt, hogy most mindannyian meghalunk, de katonak�nt fogunk meghalni. Rosszul eml�kezn�k?

Tom Garnett elvigyorodott. Nem bar�ts�gos vigyor volt ez, ink�bb farkasvicsorg�sra eml�keztetett.

- Mivel v�g�l mi gy�zt�nk, nem volt elker�lhetetlen, vagy igen?

A kapit�ny nem v�rt v�laszra, egyszer�en megfordult. Biztos volt benne, hogy Pirojil k�veti.

Pirojil �gy d�nt�tt, engedelmeskedik a kapit�ny ki nem mondott parancs�nak, �gy a nyom�ban kil�pett az ist�ll�b�l.

A gyakorl�t�r t�ls� v�g�ben lev� kapu nyitva �llt. Pirojil kin�zett, �s egy pillanatra rajtafelejtette a szem�t a v�rosba vezet� lejt�s utat szeg�lyez� h�zak f�nyein. Elcsod�lkozott a r�giek b�lcsess�g�n, akik a kast�lyt a v�ros f�l� ny�l� mered�lyre �p�tett�k. Remek�l v�dhet� hely volt ez, b�r az, akinek rendszeresen fel-al� kell rohang�lnia a meredek �ton, val�sz�n�leg kev�sb� �rt�keli. De h�t, gondolta, azok, akik a v�rakat tervezik, �ltal�ban nem ugyanazok, akiket a tombol� viharban ide-oda szalajtanak az �ton. Az eff�le feladatokat olyan embereknek tartogatj�k, mint amilyen �, Durine �s Kethol.

Az �rd�gbe! Azt k�v�nta, b�rcsak meg se eml�tette volna azt a bog�rt�mad�st. Gyorsan befejezte a t�n�d�st, �s a kapit�ny ut�n ballagott.