A FI� V�RT.

Reszketve h�z�dott k�zelebb kicsiny t�ze h�l� parazs�hoz. R�g nem aludt m�r - vil�gosk�k szeme beesettnek �s karik�snak t�nt. Ajka lassan mozgott, amint az �desapj�t�l tanult var�zssz�kat ism�telgette. Kisz�radt sz�ja f�jdalmasan recsegett, torka pedig sajgott a szent sz�veg �lland� ism�telget�s�t�l. Majdnem fekete haja piszkos volt a port�l, mivel a f�ld�n aludt. Hi�ba igyekezett �bren maradni, am�g a l�tom�s�ra v�rt, h�rom alkalommal is legy�zte a kimer�lts�g, �s elnyomta az �lom. Egy�bk�nt is v�kony alkat�t �s magas arccsontjait tov�bb hangs�lyozta a gyors s�lyveszt�s, �gy most s�padtnak �s sov�nynak l�tszott. Mind�ssze a l�tom�skeres�k �gy�kk�t�j�t viselte. M�r az els� �jszaka ut�n nagyon hi�nyzott neki b�rtunik�ja �s -nadr�gja, vastag csizm�ja �s s�t�tz�ld k�p�nyege.

Feje f�l�tt az �jszakai �gbolt s�t�tje lassan a pirkadat el�tti sz�rk�re v�ltott. A csillagok is kezdtek elt�nedezni. Maga a leveg� is �llni l�tszott - mintha az els� l�legzetv�telre v�rt volna: az �j nap els� szippant�s�ra. Szokatlan b�kess�g honolt, egyszerre nyugtalan�t� �s izgalmas. A fi� - �sszhangban az �t k�r�l�lel� term�szettel - egy pillanatra visszatartotta l�legzet�t. Ekkor apr� fuvallat - az �j l�gy s�haja - sim�totta v�gig mez�telen b�r�t, �gy azt�n � is kiengedte a leveg�t.

Mik�zben a keleti l�t�hat�r vil�gosodni kezdett, a fi� h�trany�lt, �s megfogta kulacs�t. Kortyolt egyet. Olyan sok�ig forgatta a sz�j�ban a vizet, ameddig csak lehetett, mert mind�ssze ennyi innival�t hozhatott mag�val, �s nem juthatott t�bbh�z, am�g r� nem t�rt a l�tom�s, �s el nem �rte a hazavezet� �sv�nyt keresztez� patakot egy m�rf�lddel lejjebb.

M�r k�t napja �lt l�tom�sra v�rva a Shatana Higo cs�csa alatt, a f�rfiv� v�l�s hely�n. El�tte pedig b�jt�lt: csak gy�gyn�v�ny te�t �s vizet fogyasztott, majd megette a harcosok hagyom�nyos eledel�t, amely sz�r�tott h�sb�l, k�tszers�ltb�l �s sz�r�tott n�v�nyekt�l keserny�s v�zb�l �llt. V�g�l f�l napot azzal t�lt�tt, hogy felm�szott a szent hegy keleti oldal�n kanyarg� poros �sv�nyen a kis m�lyed�sbe, amely nyolc-t�z m�terrel a cs�cs alatt h�z�dott. A tiszt�son �t-hat ember is alig f�rt volna el, a fi� sz�m�ra azonban hatalmasnak �s �resnek t�nt most, amikor a szertart�s harmadik napj�hoz �rkezett. Eg�sz gyermekkor�t rengeteg rokona k�z�tt egy hatalmas h�zban t�lt�tte, �gy azt�n nem igaz�n k�sz�lt fel ekkora mag�nyra. �let�ben el�sz�r t�lt�tt n�h�ny �r�n�l t�bbet t�rsas�g n�lk�l.

Az orosinik szok�sa szerint a fi� a s�ks�gon �l�k �ltal Banapisnak nevezett Ny�rk�z�p �nnepe el�tt h�rom nappal kezdte meg a f�rfiv� avat�si szertart�st. Sz�m�ra az �j �v kezdete gyermekkora v�g�t jelenti, �s ezt az id�szakot csal�dja �s kl�nja, t�rzse �s n�pe hagyom�nyair�l elm�lkedve kell t�ltenie, s k�zben �sei b�lcsess�g�t kell kutatnia. Ez az elm�ly�l�s �s medit�ci� ideje volt, mert a fi�k ilyenkor pr�b�lt�k meg�rteni hely�ket a vil�gegyetem rendj�ben, �s megtal�lni azt a szerepet, amelyet az istenek rendeltek sz�mukra. �s ezen a napon nyert�k el f�rfi�i nev�ket is. Ha minden �gy megy, ahogy kell, a fi� �pp idej�ben csatlakozhat csal�dj�hoz �s kl�nj�hoz, hogy r�szt vehessen az esti Ny�rk�z�p �nneps�gen.

A fi�t gyermekk�nt Kielinek h�vt�k. �gy bec�zt�k, b�r teljes neve Kielianapuna volt, mint az otthona erdeiben �l� okos �s f�rge v�r�s m�kusnak. Ezek az �llatk�k szinte sosem l�tszottak, de mindig jelen voltak, �s az orosinik szerencs�s jelnek tekintett�k, ha megpillantott�k �ket. Kieli pedig szerencs�s gyermeknek sz�m�tott.

A fi� szinte elviselhetetlen�l reszketett, mert csek�ly mennyis�g� zs�rp�rn�i nemigen v�dt�k meg az �jszaka h�v�s�t�l. Az orosini hegyek cs�csain m�g ny�r k�zep�n is kifejezetten hideg volt napnyugta ut�n.

Kieli a l�tom�sra v�rt. L�tta, ahogy az �g vil�gosodni kezd, ahogy sz�rk�b�l lassan halv�ny sz�rk�sk�kre v�lt, majd r�zsasz�n� �rnyalatot kap, amint a hajnal k�zeledik. L�tta a napsugarak ragyog�s�t a t�voli hegygerinceken, �s a feh�r-arany g�mb�t, amely �jabb mag�nyos nap kezdet�t jelenti sz�m�ra. Be�rny�kolta a szem�t, amikor a napkorong el�t�nt a hegyek m�g�l, nehogy elvak�tsa a f�ny. Reszket�se v�gre al�bbhagyott, amikor a nap el�g magasra emelkedett, hogy el�zze a hideget. A fi� v�rt - el�sz�r rem�nykedve, azt�n kimer�lts�g�ben egyre jobban elkeseredve.

Minden orosini fi� �tesett ezen a szertart�son, a sz�let�snapj�hoz legk�zelebb es� ny�rk�z�p napj�n, m�gpedig a k�rny�k sz�mos szent hely�nek egyik�n. �vek megsz�ml�lhatatlan sora �ta fi�k m�szt�k meg a kijel�lt pontokat, �s f�rfik�nt t�rtek vissza.

Kieli egy pillanatra irigys�get �rzett, amikor esz�be jutott, hogy a falu vele egykor� l�nyai e pillanatban a kerek h�zban vannak az asszonyokkal: besz�lgetnek, esznek, �nekelnek �s im�dkoznak. A l�nyok valamik�ppen a fi�k �ltal elszenvedett mag�ny �s neh�zs�gek n�lk�l is megtal�lt�k asszonynev�ket. Kieli hagyta, hogy a pillanat tovasz�lljon: nincs �rtelme azon r�g�dni, amin �gysem v�ltoztathatunk - mondan� a nagyapja.

Ekkor nagyapj�ra, Mosoly �l a Szem�benre gondolt, akivel utolj�ra besz�lt, miel�tt elindult mag�nyos �tj�ra a n�pe otthon�t jelent� v�lgyb�l. Az �regember r�mosolygott, ahogy mindig tette - Kieli nem is eml�kezett olyan id�re, amikor az id�s f�rfi ne mosolygott volna. A nagyapja arca cserzett barna b�rre hasonl�tott, mivel m�r k�zel nyolcvan esztendeje �lt a hegyek k�z�tt. A bal arc�n h�z�d� kl�ntetov�l�sok m�g mindig feket�k voltak, hi�ba t�lt�tt sok-sok �vet a t�z� napon. Az �regember �les szem�t �s hat�rozott arcvon�sait ac�lsz�rke, v�llig �r� haj keretezte. Kieli jobban hasonl�tott nagyapj�ra, mint az apj�ra, mert mindkettej�knek olajbarna b�re volt, amely nyaranta di�barn�v� s�t�tedett, �s sosem �gett le, r�ad�sul az id�s f�rfinak fiatalkor�ban ugyancsak olyan sz�n� volt a haja, mint a holl� sz�rnya. Sokan megjegyezt�k, hogy nemzed�kekkel kor�bban bizony�ra egy idegen h�zasodott be a csal�dba, mivel az orosinik vil�gos b�r� �s haj� n�p voltak - m�g a barna haj is ritkas�gsz�mba ment k�z�tt�k.

Kieli nagyapja �gy suttogott:

- Amikor a kulacs ki�r�l, �s elj�n a Ny�rk�z�p napja, ne feledd: ha az istenek m�g nem adtak neked nevet, az azt jelenti, hogy tetsz�sed szerint v�laszthatsz magadnak egyet.

Azzal az id�s t�rzsf� j�t�kosan, m�gis er�sen meg�lelte, majd az �sv�ny fel� tasz�totta. Kulaam faluj�nak t�bbi f�rfija mosolyogva, avagy �ppen nevetve n�zte �ket, mert tudt�k, hamarosan bek�sz�nt az �nnep, �s a n�vad� l�tom�s szertart�sa mindig �r�mteli esem�nynek sz�m�tott.

Kielinek most esz�be jutottak nagyapja szavai, �s azon t�n�d�tt, vajon t�nyleg volt-e olyan fi�, akinek az istenek adtak nevet. Kulacs�t megvizsg�lva arra az eredm�nyre jutott, hogy d�lre elfogy az innival�ja. Tudta, hogy a faluhoz vezet� �t fel�n�l tal�l vizet, de azt is tudta, hogy ezek szerint akkor kell elhagynia a sziklam�lyed�st, amikor a nap �ppen a legmagasabban �ll.

Egy darabig cs�ndben �lt, �s a faluj�ra gondolt. Agy�ban �gy cik�ztak a k�pek, mint a hossz�h�z m�g�tti csermelyen a hab. Tal�n ha szabadon engedn� mozogni a gondolatait, �s nem akarn� olyan nagyon a l�tom�s elj�vetel�t, akkor az mag�t�l is r�tal�lna. Hamar vissza akart t�rni, mert nagyon hi�nyzott a csal�dja. Az �desapja, Szarvasbika Hajnali B�g�se, mindent megtestes�tett, amit egy fi� szeretett volna: er�s volt, bar�ts�gos, kedves, hat�rozott, b�tor a csat�ban �s gyeng�d a gyermekeivel. Kielinek az �desanyja, �ji Szell� Susog�sa is nagyon hi�nyzott, meg a h�ga, Miliana is. Legjobban m�gis a b�tyja, Nap Keze t�rsas�ga ut�n v�gyakozott, aki mind�ssze k�t �vvel kor�bban t�rt vissza a l�tom�sa ut�n: b�r�t v�r�sre �gette a nap, kiv�ve azt a feh�r foltot a mell�n, ahol a keze eg�sz nap nyugodott. Nagyapjuk tr�f�lkozott is rajta, hogy K�z nem az els� fi�, akinek �lm�ban t�mad l�tom�sa. K�z mindig rendesen b�nt �ccs�vel �s h�g�val, vigy�zott r�juk, amikor �desanyjuk �lelmet gy�jt�tt, �s megmutatta nekik azokat a helyeket, ahol a leg�desebb bogy�kat lehetett tal�lni. Ahogy esz�be jutottak a bogy�k, amelyeket rendszerint �sszet�rve, m�zzel keverve, meleg keny�ren t�laltak, megindult a ny�lelv�laszt�sa.

Az �nneps�gen nagy lesz a vid�ms�g, �s az odalenn v�r� �tel gondolat�ra Kieli gyomra korogni kezdett. Most m�r a f�rfiak k�z�tt �lhet a hossz�h�zban, nem pedig a kerek h�zban az �desanyj�val, a t�bbi asszonnyal �s a gyerekekkel. Kicsit elszomorodott, mert ami�ta csak eml�kezett, mindig hallotta a n�k h�zimunka k�zbeni �nek�t, nevet�s�t �s besz�lget�s�t, pletyk�ikat �s tr�f�ikat. Ugyanakkor b�szk�n tekintett el�re, ami�rt most m�r � is a kl�n f�rfijai k�z�tt foglalhat helyet.

Egy pillanatra vacogni kezdett, de azt�n m�ly l�legzetet v�ve ellazult, ahogy a nap kezdte �tmeleg�teni. Hagyta, hogy merev izmai langyosodjanak kicsit, azut�n felt�rdelt, �s gondoskodott a t�zr�l. Tett p�r friss gallyat a hamvad� par�zsra, f�jni kezdte, �s n�h�ny perc m�lva m�r lobogtak is a l�ngok. Amikor a hegyi leveg� t�nyleg felmelegszik, majd hagyja kialudni a t�zet, de addig h�l�s volt a legcsek�lyebb h�forr�s�rt is.

Le�lt, �s egy szikl�nak d�lt, amelyet a h�v�s leveg� ellen�re m�r �tmeleg�tett a nap. Ivott m�g egy kortyot. Tekintet�t nagyot s�hajtva az �gre emelte.

- Mi�rt nincs l�tom�som? - t�n�d�tt. - Vajon mi�rt nem kaptam m�g �zenetet az istenekt�l, amelyben k�zlik velem feln�tt nevemet?

A neve lesz a kulcs a na'ha'tahhoz, l�nye titkos term�szet�hez, ahhoz a dologhoz, amir�l csak � �s az istenek tudnak. A t�bbi ember ismeri majd a nev�t, mert b�szk�n bejelenti nekik, de senki sem fogja tudni l�tom�sa term�szet�t, �s hogy mit mond neki ez a n�v a vil�gegyetemben bet�lt�tt hely�r�l, az istenekt�l kapott feladat�r�l, vagy a sors�r�l. Nagyapja egyszer el�rulta neki, hogy kev�s ember �rti meg igaz�n a na'ha'tahj�t - m�g akkor sem, ha az illet� �gy gondolja, hogy �rti. A l�tom�s csak az istenek els� jele, hogy mit terveznek valakivel. Olykor - mondta a nagyapja - a terv egyszer�: mind�ssze j� f�rjnek �s ap�nak kell lenni; gondoskodni a falu �s a n�p j�l�t�r�l, k�vetend� p�ld�t mutatni a t�bbieknek. Olyan is el�fordul, hogy valakinek az a sorsa, hogy egy kiv�lasztott, egy k�l�nleges szem�ly, egy na'rif apja legyen, �s az eff�le tervek sokszor csak j�val az illet� hal�la ut�n der�lnek ki.

Kieli azt is tudta, mit mondana most a nagyapja; hogy t�l sokat agg�dik, meg hogy tegye f�lre az aggodalmait, �s hagyja, hadd nyilv�n�ts�k ki az istenek akaratukat. A fi� abban is biztos volt, hogy az apja ugyanezt mondan�, legfeljebb hozz�tenn�, hogy ha valaki vad�szni akar, vagy tan�cskozni a hossz�h�zban, vagy egyszer�en j� f�rj szeretne lenni, akkor el�sz�r meg kell tanulnia t�relmesen figyelni.

Behunyta a szem�t, �s hallgatta a hegyi szell� susog�s�t. Besz�lt hozz�, ahogy levelek z�r�gtek a c�drusok �s feny�k k�z�tt. A sz�l id�nk�nt kegyetlen t�rs volt: olykor m�g a legvastagabb pr�meken is kereszt�lhatolt �les, fagyos lehelet�vel. M�skor �ld�sos megk�nnyebb�l�st hozott, amikor leh�t�tte a ny�r legforr�bb napjait. �desapja megtan�totta neki a sz�l hangjait, �s azt is, hogy ha valaki ismeri a sz�l nyelv�t, akkor eggy� v�lik vele, mint a s�lymok �s a sasok, amelyek a zord cs�csok k�z�tt raknak f�szket.

Vijjog�s t�rte meg a reggel csendj�t. Kieli azonnal odaford�totta a fej�t, �s m�g l�tta, ahogy egy ez�sts�lyom - legfeljebb t�z-tizenk�t m�terre pihen�hely�t�l - lecsap egy ny�lra. Ez a mad�r volt a hegyvid�k legritk�bb s�lyomfaja. Tolla tulajdonk�ppen sz�rke volt, nyaka k�r�l fekete gall�rral, de sz�rny�nak olajos csillog�sa miatt ez�st�sen ragyogott, amikor tiszta �gbolton suhant. A s�lyom egyetlen sz�rnycsap�ssal szorosan megragadta a verg�d� nyulat, majd f�lr�ppent. A ny�l �gy l�gott a mad�r karmai k�z�tt, mint egy kiscica, amelyet az anyja a sz�j�ban visz - mintha belet�r�d�tt volna sors�ba. Kieli tudta, hogy az �llat sokkot kapott: a term�szet kegye volt ez, mert ilyenkor a f�jdalom enyh�lt, �s a tudat elhom�lyosult. A fi� l�tott egyszer egy szarvast, amely mozdulatlanul fekve v�rta a vad�sz v�gs� d�f�s�t, miut�n leter�tette, de nem �lte meg egy ny�lvessz�.

Kieli a t�volban t�bb madarat is l�tott lust�n k�r�zni; a gyorsan meleged� szikl�kr�l felsz�ll� l�g�ramlatokat lovagolt�k meg, �s pr�d�ra lestek. Tudta, hogy holl�kesely�k azok. Hatalmas sz�rnyfeszt�vols�guk r�v�n szabadon vitorl�zhattak a meleg leveg�oszlopokon, mik�zben holtak �s haldokl�k ut�n kutattak. A f�ld�n �gyetlenek �s cs�ny�k voltak, ahogy odasz�kd�cseltek az elhullott �llatok tetem�hez, felr�p�lve viszont fens�ges l�tv�nyt ny�jtottak.

D�lre egy feketefark� k�nya egyens�lyozott a leveg�ben. Farka lefel� ir�nyult a k�t-h�rom gyors sz�rnycsap�s k�zben, azt�n meg�llt, kicsit s�llyedt, majd ism�t verdesni kezdett, hogy pontosan kiszemelt zs�km�nya f�l�tt maradjon. Azt�n szemk�pr�ztat� f�rges�ggel, kimeresztett karmokkal lecsapott, �s szinte term�szetfeletti pontoss�ggal �rt f�ldet, majd meg�ll�s n�lk�l fel is emelkedett - egy vis�t� pocokkal a karmai k�z�tt.

A t�volb�l a fi� az erd� neszeit hallotta. Az �jszakai �s nappali z�rejek k�l�nb�ztek; az odalent h�z�d� rengeteg nappali lak�i most vett�k �t �jszakai szomsz�daik hely�t, akik viszont biztons�gos alv�helyet kerestek maguknak. Egy hark�ly rovarok ut�n kutatva folyamatosan kopogtatta egy k�zeli fa k�rg�t. A kop�csol�s �tem�b�l Kieli tudta, hogy egy nagy v�r�s fej� pr�b�l mag�nak �lelmet szerezni; kopog�sa lass�, er�s �s kitart� volt, nem �gy, mint kisebb, k�k sz�rny� rokon�nak finomabb, szaggatottabb dobol�sa.

A nap egyre magasabbra emelkedett a reggeli �gbolton. A t�z hamarosan kialudt; m�r nem volt sz�ks�g r�, ahogy a k�vek �tmelegedtek. Kieli ellen�llt a k�s�rt�snek, �s nem itta meg vize marad�k�t, mert tudta, hogy tartal�kolnia kell, am�g k�szen nem �ll, hogy leereszkedjen az �sv�nyen. Persze odalenn a patakn�l teleihatja mag�t, csakhogy el�bb oda is kell �rnie, �s ha most elpazarolja a vizet, nem biztos, hogy �ps�gben lejut.

Ritk�n fordult el�, hogy egy fi� elpusztult a hegyen, de az�rt t�rt�nt m�r ilyen. A t�rzs minden gyermeket olyan alaposan f�lk�sz�tett, amennyire csak lehetett, de akik kudarcot vallottak, �s nem �lt�k t�l a n�vszerz�s megpr�b�ltat�sait, azokra �gy tekintettek, hogy az istenek �rdemtelennek tal�lt�k �ket. Az ilyen fi�k csal�dj�nak gy�sza keser� ellenpontot jelentett a Ny�rk�z�p �r�mteli �nnep�n.

A h�m�rs�klet gyorsan emelkedett, �s a leveg� sz�razz� v�lt. Kieli hirtelen r��bredt, hogy itt a sa'tata. Az �szaki sz�l eg�sz �vben hidegen f�jt, a ny�ri nyugati sz�l azonban percr�l percre forr�bb �s sz�razabb lett. A fi� l�tott m�r olyat, hogy a f� h�rom nap alatt megbarnult �s t�r�kenny� v�lt ett�l a sz�lt�l, a gy�m�lcs�k pedig a f�kon aszal�dtak meg. A f�rfiak nyugtalanok, a n�k pedig idegesek voltak, amikor a sa'tata n�h�ny napn�l tov�bb f�jt, �s mindenkinek a b�re viszketni kezdett. Kieli �s fiv�re az ilyen napokon a tavakban vagy a foly�ban �sztak, csak hogy megsz�radjanak, mire vissza�rtek a faluba, mintha sosem �rezt�k volna a v�z h�s�t� �rint�s�t.

Kieli azt is tudta, hogy vesz�lyben forog, mert a sa'tata kisz�vja test�b�l a nedvess�get, ha marad. Az �gre pillantva l�tta, hogy m�r csak k�t �ra van d�lig. A napra n�zett, amely m�r f�l�ton j�rt a zenithez, �s pislognia kellett, mert k�nnybe l�badt a szeme.

Kieli hagyta, hogy gondolatai elkalandozzanak, �s azon t�n�d�tt, vajon kit v�lasztanak, hogy mellette �lj�n. Ugyanis am�g Kieli a hegyekben id�z�tt, �s az istenekt�l �rkez� l�tom�sra v�rt, addig �desapja a k�rny�kbeli falvak valamelyik le�ny�nak apj�val tal�lkozott. Saj�t faluj�ban h�rom t�rs j�hetett sz�ba Kieli sz�m�ra: Rapanuana, Erdei F�st l�nya; Janatua, Sok T�r�tt L�ndzsa l�nya �s K�ksz�rny� Ruca Szeme, Sz�lben Dalol� l�nya.

K�ksz�rny� Ruca Szeme egy �vvel id�sebb volt, �s m�r tavaly elnyerte asszonynev�t, de a k�rny�kbeli falvakban egyetlen megfelel� kor� fi� sem akadt, aki megk�rhette volna a kez�t. Id�n viszont hatan is voltak - k�zt�k Kieli. A l�nynak k�l�n�s humor�rz�ke volt, �s Kieli gyakran csod�lkozott, mit tal�l olyan viccesnek. A l�ny gyakran mulatott a fi�n, �s Kieli k�l�n�sen �gyetlennek �rezte mag�t a k�zel�ben. B�r j�l titkolta, nem is kicsit tartott a l�nyt�l. Rapanuana viszont k�v�r �s h�zs�rtos volt, Janatua meg beesett arc�, �s olyan f�l�nk, hogy meg sem mert sz�lalni a m�sik nem jelenl�t�ben. K�ksz�rny� Ruca Szeme viszont izmos �s karcs� volt, �s szikr�z�, m�zsz�n� szeme �sszesz�k�lt, amikor nevetett. B�re vil�gosabb volt, mint a legt�bb l�ny�, kiss� szepl�s, sz�v alak� arc�t pedig olyan s�r�ny keretezte, melynek sz�ne az �rett b�z�ra eml�keztetett. A fi� im�dkozott az istenekhez, hogy apja K�ksz�rny� Ruca Szeme apj�val tal�lkozzon a Ny�rk�z�p el�tti est�n, �s ne valamelyik m�sik l�ny�val. Azt�n ijedten d�bbent r�, hogy n�h�ny k�rny�kbeli faluban lak� l�ny is sz�ba ker�lhet: a lass� �szj�r�s� Pialua vagy a csinos, de folyton panaszkod� Nandia!

Fels�hajtott. Igaz�n nem rajta m�lott a dolog. Olyan f�rfiak �s n�k, akik egym�s ut�n v�gyakoztak, csak a mes�kben szerepeltek. Az eff�le sag�kat a t�z k�r�l szokt�k mes�lni, �s t�bbnyire az alf�ldek dalnokait�l hallott�k �ket, amikor �tutaz�ban voltak az orosinik hegyein. Az � n�p�nek szok�sai szerint azonban mindig az apa v�lasztott menyasszonyt a fia sz�m�ra, illetve f�rjet a l�ny�nak. N�ha egy-egy fi� - nem, jav�totta ki mag�t, egy-egy f�rfi - arra t�rt vissza az isteni l�tom�s ut�n, hogy nem v�rja menyasszony, aki mellette fog �lni a f�rfiv� avat�si �nneps�gen, �s m�g egy �vet kell v�rnia a hitves�re. Nagy ritk�n az is el�fordult, hogy egy f�rfi kider�tette, hogy egyetlen apa sem k�v�nja hozz�adni a l�ny�t, �s ilyenkor el kellett hagynia a faluj�t, hogy p�rt tal�ljon mag�nak, vagy belet�r�dnie a mag�nyos �letbe. Kieli hallott egyszer egy �zvegyr�l, akinek az �desapja a f�rje el�tt halt meg. Ez a n� befogadott egy ilyen mag�nyos f�rfit a kunyh�j�ba, de senki sem tekintette igazi h�zass�gnak a dolgot.

Megint fels�hajtott. M�r nagyon v�gyott r�, hogy mindez v�get �rjen. Enni akart, �s a saj�t �gy�ban aludni, �s K�ksz�rny� Ruca Szem�t is akarta, b�r maga a gondolat is zavarba ejtette.

Sz�lir�nyb�l egy anyamedve �s a bocsai hangj�t hallotta. Riadtnak t�ntek, �s Kieli tudta, hogy a k�lyk�k most biztosan �ppen felm�sznak egy f�ra anyjuk figyelmeztet�s�t hallva. Kieli fel�lt. Mi ijeszthet meg egy fekete medv�t ilyen k�zel a hegyekhez? Tal�n egy nagymacska, ha egy leop�rd vagy puma oson a k�rny�ken. Nagy barlangi oroszl�n nem lehetett, mert ahhoz t�l magasan voltak. Tal�n egy wyvern vad�szik erre - gondolta a fi� -, s ett�l hirtelen kicsinek �s sebezhet�nek �rezte mag�t a sziklafelsz�nen.

A s�rk�nyok kisebb rokona, a wyvern elejt�s�hez legal�bb f�ltucatnyi, ha nem t�bb, k�pzett harcos kellett, sz�val egy mind�ssze d�szk�ssel �s kulaccsal felszerelkezett fi� igaz�n kit�n� reggelit jelentett volna egy ilyen sz�rnyeteg sz�m�ra.

De egy vad�sz� falka is megriaszthatta az anyamedv�t. A vadkuty�k �s a farkasok t�bbnyire elker�lt�k a nagyobb �llatokat, egy bocs viszont megfelel� zs�km�nynak sz�m�tott, ha siker�lt az any�t elcsalni legal�bb az egyik k�ly�k mell�l.

Vagy emberek is lehettek.

A t�volban egyre t�bb kesely� keringett. A fi� f�lugrott, hogy jobban l�sson, de megsz�d�lt a hirtelen mozdulatt�l. Egyik kez�vel a sziklafalnak t�maszkodva nyerte vissza az egyens�ly�t, s k�zben a t�volba meredt. A nap most m�r el�g magasan j�rt, �s felsz�r�totta a reggeli k�d�t, �gy azt�n Kieli vil�gosan l�thatta a t�volban k�r�z� kesely�ket �s v�rcs�ket. A fi� szeme legend�san j�nak sz�m�tott faluj�ban. Kevesen l�ttak el olyan messzire, mint �, �s a kl�nban embereml�kezet �ta senki sem l�tott n�la jobban. Nagyapja id�nk�nt azzal tr�f�lkozott, hogy ami hi�nyzik bel�le, az�rt a term�szet egy s�lyom szem�vel k�rp�tolta.

Kieli egy hossz� pillanatig nem fogta fel, mit l�t, azt�n r��bredt, hogy a madarak Kapoma f�l�tt keringenek! A f�lelem szikrak�nt cik�zott v�gig rajta, �s gondolkod�s n�lk�l elindult lefel� az �sv�nyen. Kapoma a szomsz�d falu volt.

Egyetlen magyar�zat l�tezhetett arra, mi�rt kering annyi d�gev� Kapoma f�l�tt: csata d�lt ott. A fi� egyre jobban megijedt. Nyilv�nval�an nem maradt, aki eltakar�tsa a holtakat. Ha rabl�k gar�zd�lkodnak a v�lgyben, Kulaam lesz a legk�zelebbi falu, amit lerohannak!

Elm�j�n v�gigcik�zott a gondolat, hogy csal�dja n�lk�le harcol. Kisfi�k�nt k�tszer v�rakozott a kerek h�zban az asszonyokkal, am�g a f�rfiak t�mad�st�l v�dt�k a falut. Egyszer kl�nok k�z�tti harc d�lt a Kahanama nev� falu f�rfijai ellen, a m�sik alkalommal pedig egy man�csapat akart gyerekeket rabolni, hogy fel�ldozz�k �ket valamilyen szents�gtelen szertart�s r�szek�nt. A vastag c�l�pker�t�s azonban mindk�tszer elegend�nek bizonyult, hogy visszaford�tsa a t�mad�kat. Vajon most ki lehet az? - t�n�d�tt, mik�zben lefel� botladozott a f�k fel�.

A mordelek - akiket a s�ks�gon �l�k S�t�t �sv�ny Testv�ris�g�nek is neveznek - nagyapja gyerekkora �ta nem bukkantak fel ezen a k�rny�ken, a trollok meg �ltal�ban nagy �vben elker�lt�k az orosini falvakat. Pillanatnyilag a kl�nok k�z�tt sem volt vit�s �gy. Mostans�g az �szakkeleti Magas Vid�ken lak� n�pekkel is b�k�ben �ltek, a d�lre fekv� Latagore-nak �s a Farinda Hercegs�gnek pedig semmi kapcsolata nem volt az orosinikkel.

Akkor h�t rabl�k lesznek. Inask�b�l, vagy a m�g d�lebbi Miskalon �rfok nev� v�ros�b�l n�ha bet�rt egy-egy rabszolgavad�sz csapat a hegyekbe. A magas, er�s, v�r�s �s sz�ke haj� orosinik j� �ron keltek el a Nagy Kesh Birodalom rabszolgapiacain. A f�lelem kezdett fel�lkerekedni Kielin: a fi� �gy �rezte, megdermedt az agya.

Megitta marad�k viz�t, egy zsin�rral derek�ra er�s�tette kulacs�t, azt�n remeg� l�bbal elindult lefel� az �sv�nyen. Csak n�h�ny l�p�st tett meg, amikor megcs�szott. Kiterjesztett jobb kez�vel megpr�b�lt egyens�lyozni, de elesett, �s ahogy gurult, kem�nyen egy szikl�nak �tk�z�tt. F�jdalom cik�zott v�gig a test�n, �s sz�d�l� fejjel �szlelte, hogy bal karja megs�r�lt. �gy �rezte, nem t�rt el, de m�r most is cs�nya z�z�d�s v�r�sl�tt a v�ll�t�l a k�ny�k�ig, amely hamarosan meg fog k�k�lni. Minden mozdulata f�jt. A fi� megpr�b�lt fel�llni, de a gyomra annyira felkavarodott, hogy vissza�lt h�nyni.

Kieli szeme el�tt foltok t�ncoltak, a k�rnyezet �l�nks�rga sz�nre v�ltott, �s a fi� visszahanyatlott az �tra. Az �g odaf�nn vak�t� feh�rnek t�nt, �s forr�s�g s�p�rt v�gig az arc�n, ahogy felfel� b�mult, m�g v�g�l m�r semmit sem l�tott. A f�ld annyira forgott vele, hogy lassan minden elt�nt k�r�l�tte, �s Kieli egy alag�ton �t a s�t�ts�gbe zuhant.

* * *

F�jdalomra �bredt. Kinyitotta a szem�t, ahogy megsajdult a bal karja. A r�t�r� rosszull�t miatt foltok �s karik�k t�ncoltak a szeme el�tt. Azt�n megl�tta.

A karj�n - kiss� megfesz�lve - egy karomnak t�n� valami pihent. Kieli nem mozd�totta meg a fej�t, csak a szem�t ford�totta arra. Alig n�h�ny centim�terre az arc�t�l egy ez�sts�lyom �llt. A mad�r egyik l�b�t behajl�totta, �s a fi� karj�n pihentette. Karmai Kieli h�s�ba m�lyedtek, de nem s�rtett�k fel a b�rt. Mintha csak fel akarta volna �breszteni az �jult ifj�t, ism�t kiss� �sszeszor�totta karmait.

Kieli azon kapta mag�t, hogy a mad�r fekete szem�be b�mul. Ahogy a s�lyom karma �sszeszorult, megint f�jdalom cik�zott v�gig a karj�n. A fi� farkasszemet n�zett a mad�rral, s ekkor hallani v�lt valamit:

- Kelj fel, kistestv�r! Kelj fel, �s l�gy n�ped karma! Mindig eml�kezz r�, ahogyan most a karmaimat a karodon �rzed, �s ne feledd: meg�rizhetsz �s v�delmezhetsz valamit, vagy sz�tszaggathatod �s bossz�t �llhatsz.

Kieli az elm�j�ben hallotta a szavakat. Hirtelen felkelt, �s megtartotta a s�lymot a karj�n. A mad�r sz�rnyaival egyens�lyozott.

A fi� egy pillanatra m�g a f�jdalomr�l is megfeledkezett, ahogy ott �llt szemt�l szemben a mad�rral. A s�lyom visszab�mult r�, azt�n megbillentette fej�t, mintha csak egyet�rt�leg b�lintott volna. M�g egyszer farkasszemet n�ztek, majd a mad�r egy rikolt�ssal elrugaszkodott, �s egyetlen er�s sz�rnycsap�ssal elsuhant az ifj� f�le mellett. Kieli �jabb enyhe f�jdalmat �rzett, �s odany�lt, hogy megtapogassa jobb v�ll�t. A fi� l�tta karj�n a karomnyomokat.

Vajon ez volt a l�tom�som? - t�n�d�tt mag�ban. Soha egyetlen s�lyom sem viselkedett �gy n�pe t�rt�nelme sor�n. Ekkor azonban ijedten eml�kezett vissza, mi�rt is indult neki a lejt�nek oly sietve.

A szikl�k m�g mindig ontott�k a forr�s�got. A fi� gyeng�nek �rezte mag�t, �s bal karja sz�rnyen hasogatott, elm�je azonban kitisztult, �s tudta, siker�lni fog el�rnie a patakot. Most m�r �vatosan mozgott a k�vek k�z�tt, mindig megn�zte hov� teszi a l�b�t, nehogy megint elessen, �s komolyabban megs�r�lj�n. Ha n�p�nek harcolnia kell, ak�r megs�r�lt a karja, ak�r nem, most m�r � is f�rfi, �s �desapja, nagyb�tyjai �s nagyapja mellett �llva fogja v�delmezni otthon�t.

Kieli lebotladozott a poros �sv�nyen. Bal karja minden mozdulat�ra f�jdalom has�tott a v�ll�ba. Felid�zett egy versik�t, egy elmezsibbaszt� gyakorlatot, amelynek cs�kkentenie kellett a f�jdalmat, �s halkan, ritmusosan ism�telgetni kezdte. Hamarosan enyh�ltek a f�jdalmai, b�r a versike nem m�k�d�tt olyan j�l, ahogy azt a nagyapja �ll�totta. A karja most is sajgott, de legal�bb nem sz�d�lt el folyton a f�jdalomt�l.

Amikor oda�rt a patakhoz, egyszer�en beled�lt. Karja �r�lten hasogatni kezdett az ostoba mozdulatt�l. A fi� leveg��rt kapkodott, �gy azt�n m�g vizet is nyelt. A h�t�ra fordulva kik�pte a vizet, kif�jta az orr�t, �s fel�lve egy darabig k�h�g�tt. V�g�l f�lt�rdelt, �s ivott. Gyorsan megt�lt�tte kulacs�t, ism�t a derek�ra k�t�tte, majd folytatta �tj�t.

�hes volt, de a v�z kitiszt�totta gondolatait. A falu k�t �ra j�r�sra volt. Ha k�zepes temp�ban fut od�ig, ak�r harmadannyi id� alatt is ott lehet. S�r�lt karja �s legyeng�lt �llapota miatt azonban nem tudta tartani az iramot. A patak t�lpartj�n s�r� erd�be �rt, ahol m�r nem volt olyan meleg. Gyors j�r�sra v�ltott, �s kocogott, amikor viszonylag egyenletes terepen vezetett az �sv�ny. T�le telhet�leg nagyon halkan mozgott, �s a csat�ra koncentr�lt.

* * *

A faluj�hoz k�zeledve Kieli csatazajt hallott. F�stszagot �rzett. Egy n� sikolya �gy has�tott a sz�v�be, mintha egy penge csapott volna le r�. Lehet, hogy az �desanyja volt az? Nem sz�m�tott, hiszen mindenk�ppen eg�sz �let�ben ismerte azt az asszonyt.

El�vette a d�szt�rt, �s kem�nyen jobb mark�ba szor�totta. Azt k�v�nta, b�rcsak mindk�t keze s�rtetlen lenne, �s az egyikben kardot vagy l�ndzs�t tarthatna. A d�lut�ni h�s�gben nem hi�nyzott annyira szokv�nyos �lt�z�ke, mint az elm�lt �jszaka, most azonban k�l�n�sen sebezhet�nek �rezte mag�t tunik�ja �s k�p�nyege n�lk�l. Ennek ellen�re tov�bbsietett. A csata el�tti izgalom eltomp�totta f�jdalm�t, �s el�zte f�radts�g�t.

Fojtogat� f�stfelh�k �s a t�z pattog�sa figyelmeztette a pusztul�sra, amely n�h�ny pillanattal k�s�bb t�rult a szeme el�. Az �sv�ny ezen a ponton ki�rt az erd�b�l, �s a falu hatalmas vetem�nyeskertjei k�z�tt kanyargott, miel�tt a c�l�pfalhoz �rt volna. A kapu nyitva �llt, mint b�keid�ben. Soha egyetlen ellens�g sem t�madott Ny�rk�z�p napj�n, amely szinte egyetemesen fegyversz�netet jelentett, m�g h�bor�s id�kben is. A c�l�pker�t�s �s a k�rnyez� f�lds�ncok �llapota el�rulta a fi�nak, hogy az ellens�g bez�dult a kapun, miel�tt a riad� megsz�lalhatott volna. A legt�bb falub�li bizony�ra a k�zponti t�ren tart�zkodott, �s az �nneps�gre k�sz�lt.

Minden f�stben �s l�ngokban �llt. Megpillantott n�h�ny embert a f�stben - a t�bbs�g�ket l�h�ton -, �s egy csom� holttest k�rvonalait is l�tta a f�ld�n. Kieli megtorpant. Ha tov�bb rohan az �ton, k�nny� c�lpontt� v�lik. Jobb lesz, ha k�rbemegy az erd� sz�l�n, am�g a faluhoz legk�zelebbi r�szre nem �r, Sok J� L� h�za m�g�tt.

Ahogy elindult jobbra, a sz�l egy id�re elf�jta a f�st�t. A fi� most m�r j�l l�thatta a faluban esett m�sz�rl�st. Sz�mos bar�tja hevert mozdulatlanul a f�ld�n. Nehezen tudta felfogni az el�t�rul� k�pet.

K�l�nb�z� t�pus� ruh�kba �s p�nc�lokba �lt�z�tt lovasok v�gtattak kereszt�l faluj�n. N�melyik�k f�kly�t vitt mag�val, s ezek felgy�jtott�k a h�zakat. Kieli tudta, hogy zsoldosok vagy rabszolgavad�szok. Azt�n megl�tta az egyenruh�s gyalogosokat. Olasko herceg�nek - a d�lkeleti er�s hercegs�g uralkod�j�nak sz�neit viselt�k. De vajon mi�rt seg�tenek rabl�knak az orosini hegyvid�ken?

Mivel most m�r Sok J� L� h�za m�g� �rt, Kieli k�szva folytatta �tj�t. K�zvetlen�l az �p�let mellett, a t�loldalon egy mozdulatlanul fekv� Olasko katon�t l�tott. Kieli f�lredobta t�r�t, �s �gy d�nt�tt, odarohan a f�rfi kardj��rt. Ha senki sem figyel fel r�, tal�n a kerek pajzsot is elveheti a katon�t�l. F�jni fog, ha a s�r�lt karj�n cipeli, ugyanakkor azonban ez jelentheti a k�l�nbs�get �let �s hal�l k�z�tt.

A csatazaj a falu t�ls� oldal�r�l hallatszott, �gy a fi� lehets�gesnek v�lte, hogy siker�l a t�mad�k m�g� osonnia. Egy pillanatra meg�llt.

A f�stben alig tudta kivenni a t�volban mozg� alakokat, de d�h�s �s f�jdalmas ki�lt�sok hatoltak el hozz�, ahogy n�pe megpr�b�lta el�zni a t�mad�kat. Kieli szeme k�nnyezni kezdett a cs�p�s f�stt�l. Szapor�n pislogott, hogy ne hom�lyosuljon el a l�t�sa, amikor oda�rt az elesett katon�hoz. Megford�totta a testet, hogy hozz�f�rjen a kardhoz, de amint a markolathoz �rt, a harcos szeme felpattant. Kieli megdermedt, de az�rt kir�ntotta a kardot - �pp abban a pillanatban, amikor a katona felcsapta a pajzs�t, arcon tal�lva vele a fi�t.

Kieli h�tral�pett. Megp�rd�lt vele a vil�g. Csak term�szetes f�rges�ge mentette meg, mert amikor a katona talpra ugorva t�rt r�ntott �s fel� sz�rt, Kieli lebukott.

Egy m�sodpercig azt hitte, elker�lte a peng�t, azt�n f�jdalom has�tott a mellkas�ba, �s meg�rezte, hogy v�r csorog rajta. Nem volt m�ly seb, viszont hossz�: a bal kulcscsontj�t�l a jobb mellbimb�j�n �t a leng�bord�ig h�z�dott.

Kieli el�recsapott kardj�val, �s azt hitte, mindj�rt leszakad a karja, amikor ellenfele pajzs�val h�r�tott.

A k�vetkez� t�mad�s ut�n a fi� m�r tudta, hogy � a gyeng�bb, mert alig siker�lt elker�lnie a hal�lt, amelyet egy gyomr�nak ir�nyzott t�rsz�r�s jelentett volna. Kieli tudta, hogy ha a katona r�vid penge helyett a kardj�val t�madhat, � m�r kibelezve fek�dne a f�ld�n.

A f�lelem kezdett fel�lkerekedni a fi�n, azonban csak arra kellett gondolnia, hogy a csal�dja n�h�ny m�terre onnan az �let��rt k�zd, �s m�ris megnyugodott.

A fi� t�tov�z�s�t l�tva a katona gonoszul elvigyorodott, �s k�zelebb l�pett. Kieli tudta, hogy egyetlen el�nye peng�je hossz�ban rejlik, �gy azt�n am�gy is sebzett mellkas�t kit�rva k�t k�zzel felemelte a kardot, mintha ellenfele fej�re akarna lecsapni. Ahogy Kieli rem�lte, a katona automatikusan felemelte pajzs�t, hogy elh�r�tsa a csap�st, �s h�trah�zta t�r�t a gyilkos sz�r�shoz.

Kieli azonban t�rdre vetette mag�t, ler�ntotta kardj�t, �s hatalmas �vben �tszelte a katona l�bikr�j�t. A f�rfi �v�ltve esett el. V�r spriccelt a t�rd alatt �tv�gott �t�erekb�l. Kieli talpra ugorva a katona t�rt tart� kez�re l�pett, �s nyakon sz�rta ellenfel�t, �gy vetve v�get k�njainak.

A fi� megpr�b�lta sz�razra t�r�lni kardforgat� kez�t, de r�j�tt, hogy nagyon �mlik a v�r a mell�n h�z�d� hossz� v�g�sb�l. Tudta, hogy hamarosan le fog gyeng�lni, ha nem k�t�zi be, b�r �gy v�lte, a seb sokkal cs�ny�bbnak l�tszik, mint amilyen val�j�ban.

Ahogy tov�bb sietett a csatazaj ir�ny�ba, egy sz�lfuvallat egy pillanatra kitiszt�totta a leveg�t, �s a fi� ell�thatott a falu f�ter�ig. Az �tellel �s s�rrel megrakott asztalokat felbor�tott�k; a f�ld�n minden�tt a lakoma maradv�nyai hevertek. A vir�gokb�l font girlandokat a v�rrel kevert porb�l k�pz�d�tt s�rba tapost�k. Kieli egy riadt pillanatra megtorpant: a l�tv�nyt�l h�nyingere t�madt. Visszapislogta k�nnyeit - b�r nem tudta, a f�stt�l, vagy a haragt�l s�r. Kicsit arr�bb h�rom gyermek holtteste fek�dt, akiket nyilv�nval�an h�tulr�l d�ftek le, ahogy fedez�kbe akartak futni. M�g�tt�k l�tszottak a kerek h�z el�tt �ll� falubeli f�rfiak. Kieli tudta, hogy a n�k �s a t�l�l� gyerekek odabenn vannak; az asszonyok k�sekkel �s t�r�kkel fegyverkeztek fel, hogy v�dhess�k a kicsiket, ha a f�rfiak elesn�nek.

Olyan embereket m�sz�roltak le a rabl�k, akiket eg�sz �let�ben ismert, pedig k�ts�gbeesetten harcoltak csal�djuk v�delm�ben. A katon�k pajzsfalat alkottak, �s leeresztett l�ndzs�val nyomultak el�re. M�g�tt�k lovasok �lltak, �s teljes nyugalommal �jra meg �jra megt�ltve ny�lpusk�jukat, folyamatosan t�zeltek a falusiakra.

Az orosini �j�szok v�laszoltak, de a csata kimenetele m�g egy Kielihez hasonl� ifj� sz�m�ra is vil�gos volt. Tudta, hogy nem fogja t�l�lni ezt a napot, de akkor sem �llhatott csak �gy a t�mad�k m�g�tt, meg kellett tennie mindent, ami hatalm�ban �llt.

Remeg� l�bakkal el�reiramodott. C�lpontja egy fekete lovon �l� f�rfi volt: l�that�lag a gyilkosok vezet�je. Mellette egy m�sik lovas v�rakozott, fekete tunik�ban �s nadr�gban. V�llig �r�, f�le m�g� sim�tott haja �ppoly fekete volt, mint a ruh�ja.

A f�rfi valahogy meg�rezte, hogy van valami m�g�tte, mert �pp akkor fordult meg, amikor Kieli szaladni kezdett fel�j�k. Kieli tiszt�n l�tta a f�rfi arc�t: r�vidre v�gott fekete szak�lla volt, hossz� orra, �s �gy biggyesztette ajk�t, mintha �pp gondolkodott volna valamin, miel�tt meghallotta volna Kielit. Szeme kiss� elkerekedett, amikor megl�tta a felfegyverkezett, v�res fi�t, azt�n nyugodtan mondott valamit a tisztnek, aki megfordult. A feket�be �lt�z�tt f�rfi felemelte karj�t. Egy kisebb sz�mszer�j volt a kez�ben. K�nyelmesen c�lzott vele.

Kieli tudta, hogy t�madnia kell, miel�tt a fekete ember megh�zza a ravaszt. K�t l�p�sre a lovasokt�l azonban t�rde elgyeng�lt. �jonnan szerzett kardj�t �loms�ly�nak �rezte, �s karja nem engedelmeskedett a parancsnak, hogy m�rjen gyilkos csap�st a betolakod�ra.

A fi� m�r csak egy l�p�sre volt, amikor a fekete ember l�tt. Kieli t�rde megroggyant. A l�ved�k mellbe tal�lta: az izomba f�r�dott az els� seb alatt.

A tal�latt�l megp�rd�lt, �s v�re a k�t f�rfira fr�ccsent, mintha �j seb�b�l patakzott volna. A kard kirep�lt ujjai k�z�l, amelyek nem tudt�k t�bb� megtartani a fegyvert. A fi� t�rdre rogyott, majd h�trahanyatlott. Tekintete elhom�lyosult, ahogy a f�jdalom okozta sokk v�gigs�p�rt rajta.

Ki�ltoz�st hallott, de mintha a t�volb�l j�tt volna, �s nem �rtette, mit mondanak. Egy r�vidke pillanatig l�tott valamit: magasan f�l�tte az �gen egy ez�sts�lyom k�r�z�tt, �s Kielinek �gy t�nt, egyenesen r� n�z. Elm�j�ben ism�t hallotta a hangot:

- Pihenj, kistestv�r, mert a te id�d m�g nem j�tt el! L�gy a karmom, �s szaggasd sz�t ellens�geinket!

Utols� gondolata a mad�r volt.