A sz�l �v�lt�tt.

Locklear, a krondori hercegi udvar apr�dja, lova h�t�n �lve �sszekuporodott vastag k�penye alatt. A ny�r gyorsan elszaladt az �szakifelf�ld�n �s a h�g�kon, amelyek a Vil�g Fogsora n�ven ismert hegys�gen vezettek �t. D�len az �szi �jszak�k lehet, hogy m�g mindig enyh�k �s melegek voltak, de itt f�nn, �szakon az �sz csak egy r�vid l�togat�st tett, m�g a t�l kor�n �rkezett, �s biztosan sok�ig fog maradni. Locklear �tkozta saj�t ostobas�g�t, amely erre az isten h�ta m�g�tti helyre vez�relte.

Bales �rmester megsz�lalt:

- Egyre cs�p�sebb itt f�nn a leveg�, apr�d. - Az �rmester hallotta a fiatal nemes hirtelen tyr-sogi megjelen�s�vel kapcsolatos pletyk�kat, melyek k�z�l n�h�ny egy fiatal h�lgyet is eml�tett, aki egy j� kapcsolatokkal rendelkez� krondori keresked� feles�ge volt. Nem Locklear lett volna az els� csinos fiatalember, akit az�rt k�ldenek a hat�rra, hogy elmenek�ts�k egy d�h�s f�rj haragja el�l. - Sajn�lom, hogy ezt kell mondanom, uram, de itt nem olyan balzsamos, mint Krondorban.

- Val�ban? - k�rdezte a fiatal apr�d sz�razon.

Az �rj�rat a Szigetkir�lys�g �szaki hat�r�n k�vetett egy keskeny �sv�nyt, amely a hegyl�bi alacsony dombok ment�n vezetett. Locklear m�g egy hete sem volt a tyr-sogi udvarn�l, amikor Moyiet b�r� felvetette, hogy a fiatal apr�dnak tal�n haszn�ra v�lna, ha elk�s�rn� a k�l�nleges �rj�ratot a v�rost�l keletre. Azt rebesgett�k az emberek, hogy reneg�tok �s mordelek - s�t�t t�nd�k, akiket a S�t�t �sv�ny Testv�ris�ge n�ven ismernek - sziv�rogtak d�l fel� a heves es�z�sek �s a h�f�v�sok leple alatt. A nyomkeres�k kev�s nyomot tal�ltak, de a sz�besz�d, valamint a f�ldm�vesek hat�rozott �ll�t�sa - hogy �k s�t�t p�nc�lt visel� harcosokb�l �ll� csapatokat l�ttak, amelyek d�l fel� siettek - arra k�sztette a b�r�t, hogy kik�ldj�n egy �rj�ratot.

Locklear legal�bb olyan j�l tudta, mint a hely�rs�g katon�i, hogy a keskeny �sv�nyek ment�n k�s� �sszel vagy kora tavasszal b�rmif�le mozgol�d�s igen szokatlan jelens�g. Amikor a fagy a hegyek l�b�t m�g �ppen csak meg�rinti, a magasabban fekv� �sv�nyeket m�r vastag h� bor�tja, �s az utak egy-egy r�vid olvad�s ut�n szinte fuldoklanak a s�rban.

Azonban a t�z �vvel kor�bban lezajlott h�bor� �ta, amelyet a Nagy Felkel�s n�ven emlegetnek az emberek - amikor Murmandamusnak, a s�t�t t�nd�k karizmatikus vezet�j�nek seregei bet�rtek a Kir�lys�gba -, minden mozgol�d�st ki kellett vizsg�lni, �s ez a parancs k�zvetlen�l Lyam kir�lyt�l eredt.

- Igen, ez biztosan jelent n�mi v�ltoz�st a hercegi udvarhoz k�pest, apr�d - szurk�l�dott az �rmester. Locklear, amikor Tyr-Sogba �rkezett, pont �gy n�zett ki, mint egy krondori sz�pfi�: magas, karcs�, kifinomultan �lt�zk�d� fiatal f�rfi volt, valahol a h�szas �vei k�zep�n; bajuszt viselt �s hossz� hajf�rt�ket. Locklear �gy v�lte, a bajusznak �s a kifinomult ruh�knak k�sz�nhet�en id�sebbnek l�tszik a kor�n�l, azonban ha ezeknek mutatkozott is b�rmif�le hat�sa, az ink�bb az ellenkez�je volt annak, mint amit � el akart �rni vel�k.

Locklearnek m�r elege volt az �rmester j�t�kos heccel�d�s�b�l, �gy megjegyezte:

- M�gis, itt melegebb van, mint amilyen eml�keim szerint a hegyvonulat t�ls� oldal�n volt.

- A t�ls� oldal�n, uram? - k�rdezte az �rmester.

- Az �szaki-felf�ld�n - felelte Locklear. - Ott az �jszak�k m�g tavasszal �s ny�ron is hidegek.

Az �rmester gyanakodva n�zett a fiatalemberre.

- J�rt ott, apr�d? - A reneg�tokt�l �s a fegyvercsemp�szekt�l eltekintve nagyon kev�s olyan ember akadt, aki megj�rta az �szaki-felf�ldet, �s ut�na �pen �s eg�szs�gesen vissza is t�rt a Kir�lys�gba.

- A herceggel - felelte Locklear. - J�rtam vele Armengarban �s Magosv�rban.

Az �rmester elhallgatott �s el�ren�zett. A Locklearhez legk�zelebbi katon�k sokatmond� pillant�sokat v�ltottak, �s b�logattak. Egyik�k a m�g�tte poroszk�l� t�rs�nak suttogott valamit. Itt, �szakon nem volt olyan katona, aki ne hallott volna arr�l, hogyan esett el Armengar Murmandamus, a hatalmas mordel seregei el�tt. Murmandamus lerombolta az �szaki-felf�ld emberek lakta v�ros�t, majd bet�rt a Kir�lys�gba. Csak t�z �vvel ezel�tti sethanoni veres�ge akad�lyozta meg, hogy s�t�t t�nd�kb�l, trollokb�l, man�kb�l �s �ri�sokb�l �ll� serege lerohanja a Kir�lys�got.

Armengar t�l�l�i �let�ket Yabonban folytatt�k, ami nem volt messze Tyr-Sogt�l; �s a nagy csat�r�l, a t�l�l�k menek�l�s�r�l sz�l� elbesz�l�sek, valamint az Arutha herceg �s t�rsai �ltal j�tszott szerep egyre kalandosabb lett, ahogy a t�rt�netek k�zsz�jon forogtak. B�rkit, aki Arutha herceg vagy Guy du Bas-Tyra alatt szolg�lt, h�snek tekintettek. Az �rmester r�pillantott Locklearre, mag�ban �jra�rt�kelte a fiatalembert, majd csendben lovagolt tov�bb.

Locklear afelett �rzett �r�me, hogy a b�besz�d� �rmestert elhallgattatta, r�vid �let�nek bizonyult, mivel a havaz�s �jra megindult, �s a sz�l percr�l percre er�sebben f�jt. Lehet, hogy ezzel el�g nagy tekint�lyt v�vott ki a hely�rs�gben ahhoz, hogy az elk�vetkez� napokban nagyobb megbecs�l�ssel tekintsenek r�, de m�g mindig nagyon messze volt a krondori udvart�l, a finom borokt�l �s a csinos l�nyokt�l. Val�s�gos csoda kellene ahhoz, hogy visszaker�lj�n Arutha kegyeibe, �s a k�vetkez� t�l ne egy vid�ki udvar csapd�j�ban tal�lja, egy rak�s ostoba fajank� k�z�tt.

T�zpercnyi n�ma lovagl�s ut�n az �rmester megsz�lalt:

- M�g k�t m�rf�ld, �s elindulhatunk hazafel�.

Locklear egy sz�t sem sz�lt. Mire vissza�rnek a hely�rs�gbe, s�t�t lesz, �s m�g hidegebb, mint amilyen jelenleg volt. � is a katon�k sz�ll�s�n fogja �lvezni a meleg t�zet, �s tal�n be kell �rnie azzal, hogy az osztaggal fogyasztja el a vacsor�j�t, hacsak a b�r� meg nem h�vja, hogy �tkezzen a csal�dj�val. Azonban Locklear ezt val�sz�n�tlennek tartotta, mivel a b�r�nak volt egy kac�r, fiatal l�nya, aki Tyr- Sogba �rkez�s�nek els� est�j�n h�zelegve megl�togatta a fiatal nemest. �s a b�r� t�k�letesen tiszt�ban volt azzal, mi�rt ker�lt Locklear az udvar�ba. Azon k�t alkalommal, amikor az apr�d a b�r�val vacsor�zott, annak l�nya gyan�san t�volmaradt.

Volt ugyan egy fogad�, nem t�l messze a v�rt�l, de Locklear tudta, mire vissza�rnek a hely�rs�gbe, neki t�ls�gosan is elege lesz a hidegb�l �s a h�b�l ahhoz, hogy ism�t hajland� legyen szembesz�llni az elemekkel, m�g r�vid t�vols�gra is. R�ad�sul mindk�t felszolg�l�l�ny k�v�r volt, �s unalmas. Locklear egy cs�ndes, lemond� s�hajjal r��bredt, hogy mire a tavasz bek�sz�nt, tal�n m�r �k is sz�pnek �s vonz�nak fognak t�nni a sz�m�ra.

Locklear csak az�rt im�dkozott, hogy a herceg legal�bb azt engedje meg, hogy Banapis ny�rk�z�pi �nnep�re visszat�rhessen Krondorba. �rni fog a legjobb bar�tj�nak, James apr�dnak; meg fogja k�rni, hogy haszn�lja fel a befoly�s�t, �s vegye r� Aruth�t, hogy miel�bb h�vja �t vissza. F�l esztend� itt �szakon �ppen el�g nagy b�ntet�s volt.

- �rfi - sz�lt Bales �rmester Locklear hivatalos c�m�t haszn�lva -, mi az ott? - Felfel� mutatott a szikl�s �sv�nyen. Ami az �rmester szem�be �tl�tt, az valami mozg�s volt a szikl�k k�z�tt.

- Nem tudom. Menj�nk oda, �s n�zz�k meg! - felelte Locklear.

Bales intett, �s az �rj�rat balra fordult, felfel� l�ptetve az �sv�nyen. A k�p gyorsan kitisztult el�tt�k. Egy mag�nyos alak rohant lefel� a szikl�s �sv�nyen, �s m�g�le �ld�z�k ki�lt�sait lehetett hallani.

- �gy t�nik, mintha egy reneg�t �sszer�gta volna a port a S�t�t �sv�ny Testv�ris�g�nek n�h�ny tagj�val - jegyezte meg Bales �rmester.

Locklear el�h�zta a kardj�t.

- Reneg�t vagy sem, nem hagyhatjuk, hogy a s�t�t t�nd�k feltrancs�rozz�k. Akkor tal�n �gy gondoln�k, hogy kedv�k szerint lekalandozhatnak d�lre, �s zaklathatj�k a lakoss�got.

- K�sz�lj! - ki�ltotta az �rmester, �s az �rj�rat harcedzett katon�i el�h�zt�k a kardjukat.

A mag�nyos alak megl�tta a katon�kat, egy pillanatra megtorpant, majd tov�bbrohant. Locklear l�tta, hogy egy magas f�rfir�l van sz�, aki s�t�tsz�rke k�penyt viselt, amelynek csukly�ja hat�konyan elrejtette az arcvon�sait. M�g�tte egy tucatnyi s�t�t t�nde k�zeledett szint�n gyalogosan.

- V�gtassunk k�z�j�k! - sz�lt az �rmester nyugodt hangon.

Elm�letileg Locklear volt az �rj�rat parancsnoka, de �pp el�g harci tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy ne sz�ljon k�zbe, amikor egy veter�n �rmester kiadott egy parancsot.

A lovasok t�mad�sra indultak felfel� az �sv�nyen. Elv�gtattak a mag�nyos alak mellett, �s r�t�madtak a mordelekre. A S�t�t �sv�ny Testv�ris�g�re sok mindent el lehetett mondani; a gy�vas�g �s a harcra val� alkalmatlans�g nem tartozott ezek k�z�. A k�zdelem heves volt, azonban a Kir�lys�g katon�inak volt k�t el�nye: az egyik a lovak, a m�sik az a t�ny, hogy az id�j�r�s haszn�lhatatlann� tette a s�t�t t�nd�k �jait. A mordelek m�g csak meg sem k�s�relt�k, hogy kifesz�ts�k a nedves �jh�rokat, j�l tudt�k, hogy alig tudn�k a ny�lvessz�t kil�ni az ellens�g fel�, nemhogy �t�ss�k azok p�nc�lj�t.

Egy mag�nyos s�t�t t�nde, aki magasabb volt, mint a t�bbi, egy szikla tetej�re ugrott, tekintet�t mereven a menek�l� alakra szegezte. Locklear arra ir�ny�totta lov�t, hogy �tj�t �llja a l�nynek, mire az a fiatal nemes fel� ford�totta figyelm�t.

Egy pillanatra �sszekapcsol�dott a tekintet�k, �s Locklear �rezte a l�ny gy�l�let�t. A mordel, �gy t�nt, cs�ndben megfigyeli �s megjegyzi Lockleart, mintha egy k�s�bb bek�vetkez� �sszecsap�sban eml�kezni akarna az arcvon�saira. Majd egy parancsot ki�ltott, �s a mordelek visszavonul�sba kezdtek, felfel� az �sv�nyen.

Bales �rmester b�lcsebb volt ann�l, mintsem �ld�zze �ket, amikor a l�t�t�vols�g egy tucat m�tern�l is kevesebb volt. R�ad�sul az id� is egyre rosszabbodott.

Amikor Locklear megfordult, a mag�nyos alakot egy g�mb�ly� szikl�hoz t�maszkodva tal�lta, kicsit lejjebb az �sv�ny mellett. Locklear a f�rfi mell� ir�ny�totta a lov�t, �s megsz�l�totta:

- �n Locklear vagyok, a nagyhercegi udvar apr�dja. J�l tenn�d, ha el��lln�l valami hihet� t�rt�nettel, reneg�t.

A f�rfi nem v�laszolt, arcvon�sait m�g mindig rejtette neh�z k�peny�nek hatalmas csukly�ja. A k�zdelem hangjai elhaltak, ahogy a mordelek kit�rtek �s elmenek�ltek az �sv�nyen, illetve felm�sztak az �sv�ny felett magasod� szikl�k k�z�, ahov� a lovasok nem k�vethett�k �ket.

A Locklear el�tt �ll� alak egy darabig tanulm�nyozta az apr�dot, majd lassan felny�lt, hogy h�trah�zza a csukly�j�t. S�t�t, k�l�n�s szemek vizsg�lgatt�k a fiatal nemest. A von�sai olyanok voltak, amilyeneket Locklear m�r kor�bban is l�tott: magas homlok, r�vidre ny�rt haj, �velt szem�ld�k �s hossz�, hegyes, cimp�tlan f�l. �m aki most el�tte �llt, nem t�nde volt; Locklear ezt a csontjaiban �rezte. Az �t tanulm�nyoz� s�t�t szemek alig tudt�k leplezni a benn�k megb�v� megvet�st.

A Kir�lys�g nyelv�t er�sen t�rve a teremtm�ny megsz�lalt:

- �n nem vagyok reneg�t, ember.

Bales �rmester mell�j�k l�ptetett, �s felki�ltott:

- A kutya mindenit! A S�t�t �sv�ny egy testv�re! Biztosan valami t�rzsi �gy volt, ami miatt a t�bbiek megpr�b�lt�k meg�lni.

A mordel Locklearre szegezte a tekintet�t, egy hossz� pillanatig csak vizsg�lta, majd �gy sz�lt:

- Ha a nagyherceg udvar�hoz tartozol, akkor tal�n tudsz nekem seg�teni.

- Neked seg�teni? - h�rd�lt fel az �rmester. - Minden val�sz�n�s�g szerint felakasztunk, gyilkos!

Locklear felemelte kez�t, hogy csendet k�rjen.

- Mi�rt kellene neked seg�ten�nk, mordel?

- Mivel figyelmeztet�st hozok a hercegeteknek.

- Mif�le figyelmeztet�st?

- Azt csak � fogja megtudni. Elviszel hozz�?

Locklear az �rmesterre pillantott, aki azt mondta:

- El kellene vinn�nk a b�r�hoz.

- Nem - sz�gezte le a mordel. - Csak Arutha herceggel vagyok hajland� besz�lni.

- Azzal fogsz besz�lni, akihez mi elvisz�nk, te m�sz�ros! - csattant fel Bales, �s hangj�t metsz�v� tette a gy�l�let. Eg�sz �let�ben a S�t�t �sv�ny Testv�ris�ge ellen harcolt, �s sz�mtalan alkalommal volt tan�ja a kegyetlens�g�knek.

- Ismerem a fajt�j�t - mondta Locklear. - T�zet rakhat a l�ba alatt, �s a nyak�ig bebor�thatj�k a l�ngok, de ha nem akar besz�lni, akkor nem is fog.

- �gy igaz - mondta a mordel. Ism�t Lockleart tanulm�nyozta, �s azt k�rdezte: - Harcolt�l m�r a n�pem ellen?

- Armengarn�l - felelte Locklear. - Majd Magosv�rn�l ism�t. Azt�n Sethanonn�l.

- Sethanon az, amir�l besz�lnem kell a hercegetekkel - k�z�lte a mordel.

Locklear az �rmesterhez fordult, �s �gy sz�lt:

- Hagyjon magunkra egy pillanatra, �rmester!

Bales t�tov�zott, de volt valami parancsol� �l a fiatal nemes hangj�ban, �s most nem volt benne tisztelet az �rmester fel�; amit mondott, az parancs volt. Az �rmester megfordult, �s arr�bb ir�ny�totta az �rj�ratot.

- Folytasd! - mondta Locklear.

- Gorath vagyok, az ardanienek t�rzsf�n�ke.

Locklear egy ideig Gorath-t tanulm�nyozta. Emberi szemmel a mordel fiatalnak t�nt, azonban Locklear �pp el�g t�nde k�z�tt megfordult, �s �pp el�g mordelt l�tott ahhoz, hogy tudja, ez a l�tszat csal�ka. Ez, aki el�tte �llt, feh�rrel �s sz�rk�vel �tsz�tt szak�llat viselt, �s m�r volt n�h�ny r�nc a szeme k�r�l. Az alapj�n, amit a t�ndef�l�k k�z�tt l�tott, Locklear arra tippelt, az el�tte �ll� mordel val�sz�n�leg t�bb mint k�tsz�z �ves. Gorath gondosan megmunk�lt p�nc�lt viselt, �s k�l�nlegesen finom sz�vetb�l k�sz�lt k�penyt, �gy Locklear �gy �t�lte, lehets�ges, hogy t�nyleg az, akinek mondja mag�t.

- Mir�l akar besz�lni egy mordel t�rzsf�n�k a Kir�lys�g egy herceg�vel?

- A szavaim egyed�l Arutha hercegnek sz�lnak.

Locklear k�z�lte:

- Ha azt az id�t, amely az �letedb�l m�g h�travan, nem akarod a b�r� b�rt�n�ben t�lteni Tyr-Sogban, akor jobb, ha mondasz valamit, ami el�gg� meggy�z ahhoz, hogy elvigyelek Krondorba.

A mordel hossz� ideig csak n�zte Lockleart, majd intett neki, hogy j�jj�n k�zelebb. A kez�t az �v�be t�z�tt t�r�n tartva, arra az esetre, ha a s�t�t t�nde esetleg valamivel pr�b�lkozna, a nemesifj� r�hajolt lova nyak�ra, hogy az arca k�zelebb ker�lj�n Gorath-�hoz.

Gorath Locklear f�l�be suttogta:

- Murmandamus �l.

Locklear ism�t kiegyenesedett a nyeregben, egy pillanatig hallgatott, majd megford�totta a lov�t.

- Bales �rmester!

- Uram! - Az �reg veter�n visszat�rt, �s Locklear parancsol� hanghordoz�s�nak hat�s�ra v�lasz�b�l tisztelet csend�lt ki.

- F�zz�tek l�ncra a foglyot! Visszat�r�nk Tyr-Sogba, most azonnal. �s az enged�lyem n�lk�l senki nem besz�lhet vele.

- Uram - ism�telte az �rmester, �s intett k�t ember�nek, hogy l�pjenek el�re, �s tegy�k, amit a nemesifj� parancsolt.

Locklear ism�t a lova nyak�ra hajolt, �s �gy sz�lt:

- Lehet, hogy csak hazudsz, hogy �letben maradj, de az is lehet, hogy t�nyleg valamilyen rettenetes �zenetet hozol Arutha herceg sz�m�ra. Ez nekem nem sz�m�t, mivel �n mindk�t esetben visszat�rek Krondorba, �gy holnap, amilyen kor�n csak lehet, indulunk.

A s�t�t t�nde semmit nem sz�lt, be�rte azzal, hogy sztoikusan �llt, am�g k�t katona lefegyverezte. Cs�ndben maradt, amikor mindk�t csukl�j�ra bilincset er�s�tettek, melyeket egy r�vid, s�lyos l�nc k�t�tt �ssze. Miut�n a bilincseket bez�rt�k, egy pillanatra maga el� tartotta a kez�t, majd lassan leengedte �ket. Locklearre n�zett, majd megfordult �s l�pkedni kezdett Tyr-Sog fel�, an�lk�l hogy megv�rta volna �reinek indul�s�t.

Locklear intett az �rmesternek, hogy k�vess�k, lov�t Gorath mell� ir�ny�totta, �s a mordel mellett poroszk�lt.

Az id� egyre rosszabbra fordult.