Hossz� �vsz�zadokon �t mes�ltek az utaz� mutatv�nyosok Valere elveszett k�rtj�r�l, a legend�s K�rtr�l, ami egy napon �letre kelti majd a Korok h�seit. Nos, a K�rt�t megtal�lt�k - �mde hamarosan s�t�t er�k kez�re ker�l, a Shadar Logoth-i t�rrel egy�tt, amit�l Rand al'Thor bar�tj�nak, Matnek az �lete f�gg. Visszaszerz�s�k sziszifuszi feladata Rand fiatal v�llait nyomja. Ugyanis e k�ldet�s folytat�s�val teljes�theti csak be megj�solt v�gzet�t, amit ugyanakor val�j�ban k�ts�gbeesetten szeretne elker�lni. De Valere k�rtj�nek visszaszerz�se csak az els� �llom�sa Rand hossz�, felfedez�sekkel �s meglepet�sekkel teli utaz�s�nak...

"Kit�n�en meg�rt, nagyszab�s�, kalandos t�rt�net"
ANNE McCAFFREY

"Tolkien munk�ihoz hasonl�an mag�val ragadja az embert"
PUBLISHERS WEEKLY

"Leny�g�z� m�lys�g� fantasy k�rk�p"
GMI

R�szlet:

- J� �jra v�zen lenni, de a t�tlens�gt�l egy id� ut�n unalmas lesz, mint egy malomt�. - A haj� oldalra d�lt. Az aes sedai automatikusan �thelyezte az egyens�ly�t, �gy t�nt, m�g csak �szre sem vette a dolgot. - Ma �n adok nektek leck�t. - Egwene �gy�ra f�szkelte mag�t. Maga al� h�zta a l�b�t. - �lj le, gyermekem.
Egwene le�lt, de Nynaeve megpr�b�lt talpra k�sz�l�dni.
- Azt hiszem, kimegyek a fed�lzetre.
- Azt mondtam, �lj le! - csattan fel az amyrlin. Hangja mint az ostor. Nynaeve ennek ellen�re tov�bb emelkedett �lt�b�l, a tengeribetegs�gt�l ingadozva. M�g mindig k�t k�zzel kapaszkodott az �gyba, de m�r majdnem �llt. Egwene ugr�sra k�szen v�rt, hogy elkaphassa, amikor elesik.
A javasasszony azonban lehunyta a szem�t, �s lassan visszaereszkedett a fekhely�re.
- Azt hiszem, ink�bb m�gis maradok. Kint bizony�ra nagyon szeles az id�.
Az amyrlin vakkant�sszer� nevet�st hallatott.
- Hallottam, hogy olyan a v�rm�rs�kleted, mint egy hal�szmad�rnak, aminek tork�n akadt egy sz�lka. Sokan �gy v�lik, j�t tenne neked egy kis nov�ciak�nt elt�lt�tt id�, b�rmennyire is t�lkoros vagy hozz�. De �n azt mondom, ha t�nyleg olyan tehets�ges vagy, mint hallom, akkor meg�rdemled, hogy beavatott l�gy. - Megint nevetett. - Mindig is azon voltam, hogy megadjam az embereknek, amit meg�rdemelnek. Igen. Azt hiszem, rengeteget fogsz tanulni, amint a Feh�r Toronyba �r�nk.
- Ink�bb tanuln�m meg egy �rz�t�l a kardforgat�st - morogta Nynaeve. Nagyot, g�rcs�set nyelt. - Van valaki, akin sz�vesen kipr�b�ln�k egy kardot.
Egwene sz�r�san n�zett r�. Vajon az amyrlinra gondolt - ami ostobas�g lenne, amellett vesz�lyes is - vagy Lanra? Ah�nyszor csak megeml�tette el�tte az �rz�t, mindig r�d�rrent.
- Kardot? - �gy az aes sedai. - A kardokat sosem tartottam sokra. M�g ha k�pzett v�v� is lenn�l, gyermekem, mindig akadnak f�rfiak, akik �pp olyan j�l k�pzettek, csak m�g sokkal er�sebbek is n�lad. De ha kardot akarsz... - Felemelte a kez�t. Egwene felh�rd�lt. M�g Nynaeve szeme is kig�vadt. Egyszer csak, a semmib�l, megjelent benne egy kard. Mind a peng�je, mind a markolata furcsa, k�kesfeh�r sz�n� volt, �s valahogy... hidegnek t�nt. - A leveg�b�l teremtettem, a Leveg� seg�ts�g�vel. Van olyan j�, mint a legt�bb ac�lpenge, s�t, a t�bbs�g�kn�l m�g jobb is. M�gsincs sok haszna. - A fegyver darabol�k�ss� v�ltozott.
Nem zsugorodott: egyik pillanatr�l a m�sikra v�lt azz�. - Na ez p�ld�ul m�r j� valamire. - A k�s k�dd� v�lt, a k�d pedig lassan eloszlott. Az amyrlin �res kez�t az �l�be fektette. - De mindkett� megform�l�sa t�bb energi�t em�szt, mint amennyit �r. Sokkal egyszer�bb, ha magaddal hordasz egy j� k�st. Meg kell tanulnod, mikor haszn�ld a k�pess�ged, mint ahogy azt is, hogy hogyan. �s hogy mikor jobb valamit �gy elint�zni, ahogy b�rmelyik h�tk�znapi n� tenn�. Halbelez�sre hadd gy�rtsanak k�seket a kov�csok. Ha t�l gyakran, t�l szabadon haszn�lod az Egyetlen Hatalmat, k�nnyen el�fordulhat, hogy t�ls�gosan is megszereted. Az pedig nem vezet j�ra. Kezdesz egyre t�bbre v�gyni bel�le, �s egyre nagyobb lesz a vesz�ly, hogy egyszer t�l sokat sz�vsz magadba bel�le. Annyit, amennyit m�g nem tudsz uralni. Az pedig ki�gethet, mint egy kibelezett gyerty�t, vagy-
- Ha m�r musz�j elsaj�t�tanom ezt az eg�szet - v�gott k�zbe h�v�sen Nynaeve -, akkor sz�vesebben tanuln�k legal�bb valami hasznosat. Ezek mind... mind... "Kavard meg a leveg�t, Nynaeve. Gy�jtsd meg a gyerty�t, Nynaeve. Most oltsd el. Gy�jtsd meg �jra." Piha!
Egwene behunyta a szem�t. Nynaeve. K�rlek. K�ny�rg�m, fogd m�r vissza magad egy kicsit. Ajk�ba harapott, nehogy hangosan is kimondja.
Az amyrlin egy ideig hallgatott.
- Hasznosat - mondta v�g�l. - Valami hasznosat. Az el�bb kardra v�gyt�l. Tegy�k fel, hogy egy f�rfi karddal t�mad r�m. Mit tenn�k? Valami hasznosat, abban biztos lehetsz. Azt hiszem, ezt.
Egwene egy pillanatra mintha k�l�n�s izz�st l�tott volna az �gya t�ls� v�g�n �l� n� k�r�l. Azt�n s�r�s�dni kezdett k�r�l�tte a leveg�. Semmi k�l�n�set nem l�tott a k�rnyezet�ben, �rezni viszont nagyon is �rzett. Pr�b�lta felemelni a karj�t. �pp csak megmoccant. Mintha nyakig kem�ny zsel�ben �lne. Csak a fej�t tudta mozgatni.
- Engedjen el! - csikorogta Nynaeve. D�h�sen villogott a szeme, jobbra-balra csapkodott a fej�vel, a teste t�bbi r�sze azonban szobormerev maradt. Ezek szerint nem egyed�l �t k�t�tt�k g�zsba. - Engedjen el!
- Hasznos, nem igaz? �s az eg�sz csak egy kis Leveg� - csevegett az amyrlin, mintha egy t�l teas�tem�ny f�l�tt besz�lgetn�nek. - J� nagydarab f�rfi, izmos, �s kardja van, de annyit sem �r vele, mint a sz�rrel a mell�n.
- Mondom, engedjen el!
- �s ha �gy gondolom, hogy nem j� helyen van, ak�r fel is emelhetem.
Nynaeve d�h�dten rikoltozva pr�b�lt szabadulni, de lassan a leveg�be emelkedett, tov�bbra is �l� helyzetben. V�g�l m�r a plafont �rte a feje. Az amyrlin elmosolyodott.
- Sokszor elt�n�dtem, nem lehetne ezt valahogy rep�l�sre haszn�lni. A feljegyz�sek szerint valamikor tudtak rep�lni az aes sedai-ok, a Legend�k Kor�ban, de az sajnos nem der�l ki, hogy pontosan hogyan. Mindenesetre biztos nem �gy. Ezzel a m�dszerrel nem m�k�dik a dolog. Ha k�t k�zzel, j�l megragadsz egy l�d�t, ami annyit nyom, mint te magad, tal�n fel tudod emelni. Er�snek t�nsz. De magadat, ak�rhogy fogod is meg, nem tudod felemelni.
Nynaeve vadul tekergette a fej�t, de nyakt�l lefel� egy porcik�ja sem mozdult.
- A F�ny �gessen el, engedj m�r el!
Egwene nagyot nyelt. Rem�lte, �t nem emelik fel.
- Na sz�val - folytatta az amyrlin. - Ott a nagy, sz�r�s f�rfi, sat�bbi. M�gsem �rthat nekem. �n viszont azt teszek vele, amit akarok. Mi�rt is ne? Ha olyan kedvem van - el�rehajolt, Nynaeve-re szegezte a pillant�s�t; m�r nem t�nt t�l bar�ts�gosnak a mosolya -, ak�r fejjel lefel� is ford�thatom, �s elfenekelhetem. �gy...
Az amyrlin hirtelen h�trep�lt. Olyan er�vel csap�dott a falnak, hogy j� arasznyit pattant vissza r�la a feje. Azt�n �gy maradt, mintha odaszegezt�k volna.
Egwene d�bbenten b�mult. Kisz�radt a sz�ja. Ez nem igaz. Csak k�pzel�d�m.
- Igazuk volt - mondta az aes sedai kiss� er�lk�dve. Mintha nehez�re esett volna l�legezni. - Mondt�k, hogy gyorsan tanulsz. �s azt is, hogy csak �gy l�ngol benned a harag, hajt, hogy min�l gyorsabban kibontakoztathasd a val�di k�pess�geidet. - K�szk�dve vett leveg�t. - Nos, elengedj�k egym�st, gyermekem?
Nynaeve a plafonn�l lebegett. A tekintete l�ngolt.
- Most r�gt�n elenged, - csattant f�l - vagy k�l�nben... - ekkor hirtelen d�bbenet �lt ki az arc�ra. �s k�ts�gbees�s, mintha valami nagyon fontosat vesz�tett volna el. Hangtalanul t�togott.
Az amyrlin fel�lt, a v�ll�t massz�rozta.
- Nem tudsz m�g mindent, nem igaz, gyermekem? A minden sz�zadr�sz�t sem. Nem is gyan�tottad volna, hogy elv�ghatlak az Igazi Forr�st�l. Tov�bbra is �rzed, de annyi es�lyed sincs meg�rinteni, mint halnak a holdat. Ha eleget tanult�l, hogy teljes jog� n�v�rr� emelj�nk, egyetlen n� t�bb� nem lesz k�pes ezt tenni veled. Min�l er�sebb leszel, ann�l t�bb aes sedai kell majd, hogy akaratod ellen�re pajzsot vonjon k�r�d. Nos, van m�r kedved tanulni?
Nynaeve becsukta a sz�j�t, v�kony vonall� pr�selte az ajkait. Zord tekintettel �llta a m�sik n� pillant�s�t. Az amyrlin s�hajtott.
- Ha csak egy hajsz�nyival is kevesebb lehet�s�g rejlene benned, gyermekem, a nov�ciaasszonyhoz ir�ny�tan�lak, �s megparancsoln�m neki, hogy �leted v�g�ig tartson mag�n�l. De megkapod, amit �rdemelsz.
Nynaeve szemei elkerekedtek. Ki�lt�sra ny�lt a sz�ja, de alig hagyta el a hang a tork�t, m�r az �gy�ra is huppant, nagy puffan�s k�s�ret�ben. Egwene �sszerezzent. Igencsak v�kony matracuk volt, alatta pedig kem�ny fa. A javasasszonynak azonban �pp csak megfesz�lt az arca. �gy maradt, ahogy volt, �lve, mind�ssze �thelyezte egy kicsit a tests�ly�t.
- �s most, hacsak nem k�v�nsz m�g n�mi bemutat�t, elkezdhetj�k a leck�t. Vagyis ink�bb folytathatjuk.
- Anya? - sz�lalt meg Egwene elhal� hangon. � nyakt�l lefel� m�g mindig moccanni sem tudott.
Az amyrlin k�rd�en n�zett r�, majd elmosolyodott.
- �, bocs�ss meg, gyermekem. A bar�tn�d t�ls�gosan is lek�t�tte a figyelmem.
Hirtelen �jra tudott mozogni. Felemelte a karj�t, csak hogy l�ssa, t�nyleg k�pes r�.
- Nos, k�szen �lltok? Hajland�ak vagytok tanulni? Mindketten?
- Igen, Anya - v�gta r� gyorsan Egwene.
Az aes sedai Nynaeve fel� fordult. Felh�zta a szem�ld�k�t.
- Igen, Anya - mondta pillanatnyi haboz�s ut�n, �sszeszor�tott fogakkal a javasasszony.

- K�zel h�sz �vvel ezel�tt t�rt�nt, hogy az aielek �tkeltek a Vil�g Gerinc�n, a S�rk�ny-falon. Az volt az egyetlen eset, hogy ilyet tettek. V�gigpuszt�tott�k Cairhient, sz�tvertek minden ellen�k k�ld�tt sereget. Mag�t Cairhien v�ros�t is felgy�jtott�k, majd eg�szen Tar Valonig k�zd�tt�k magukat. T�l volt, esett a h�, de a hideg vagy a meleg az aieleknek nem sokat sz�m�t. A v�gs� csat�t, az utols� jelent�s �sszecsap�st, a Ragyog� Falak alatt v�vt�k, a S�rk�nyb�rc �rny�k�ban. H�rom napon �s h�rom �jszak�n �t tart� k�zdelem ut�n v�gre siker�lt hazat�r�sre k�nyszer�teni az aieleket. Vagyis ink�bb magukt�l indultak haza, ugyanis siker�lt el�rni�k, ami�rt j�ttek. Meg�lt�k Lamant, Cairhien kir�ly�t, a F�val kapcsolatos b�ne miatt. Ekkor kezd�dik a t�rt�netem. �s a ti�d.
Csak �gy �z�nl�ttek �t a S�rk�ny-falon. Eg�szen a Ragyog� Falakig jutottak. Rand v�rta, hogy elhalv�nyuljon az eml�k, de Tam hangja tov�bbra is ott visszhangzott a fej�ben. Tam beteg, l�zas motyog�sa. Az egyetlen alkalom, amikor el�t�rtek bel�le a m�lt titkai. �ress�gbe burkolta az elm�j�t, de a hang az �r sz�l�n �l�lkodott, fel-fel er�s�dve pr�b�lt bet�rni.
- Akkoriban m�g csak beavatott voltam - folytatta Moiraine -, ak�rcsak Any�nk, az Amyrlin Tr�n. K�zel volt m�r a n�v�rr� emel�s�nk napja. Aznap �jszaka �ppen az akkori amyrlin mellett teljes�tett�nk szolg�latot. A kr�nika�re, Gitara Moroso is ott volt. Tar Valon �sszes t�bbi teljes jog� n�v�rje kint gy�gy�totta a sebes�lteket a csatat�ren, m�g a Pirosak is. Napkelte k�r�l j�rt m�r az id�. A kandall� t�ze nem tudta legy�zni a kinti csikorg� hideget. A h�es�s v�gre el�llt. M�g az amyrlin termeiben, a Feh�r Toronyban is �rezt�k a harcban felgy�jtott k�rnyez� falvak f�stj�nek szag�t.
A csat�k mindig forr�k, m�g a h�ban is. Meg kellett szabadulnom a hal�l szag�t�l. Tam l�zas hangja a Rand elm�j�t ural� �res, �rzelemmentes nyugalom sz�l�be t�pett. Az �r megremegett, �ssz�bbzsugorodott, megszil�rdult, majd megint megremegett. Az amyrlin tekintete t�rk�nt d�f�tt bel�. �jra izzads�gcseppeket �rzett az arc�n.
- Az eg�sz csak l�z�lom volt - mondta. - F�lrebesz�lt. - Megemelte a hangj�t. - A nevem Rand al'Thor. Juh�sz vagyok. Az ap�m Tam al'Thor, az any�m pedig-
Moiraine egy pillanatra elhallgatott, amikor megsz�lalt, de most a szav�ba v�gva folytatta, sz�ntelen, halk, k�ny�rtelen hangon.
- A Karatheon-ciklus, a S�rk�ny Pr�f�ci�i, azt mondja, a S�rk�ny a S�rk�nyb�rc lejt�in sz�letik majd �jra, ahol a Vil�gt�r�s alatt meghalt. Gitara Sedaira n�ha r�t�rt a J�vend�mond�s. �reg volt m�r, haja feh�r, mint a kinti h�, de a J�vend�mond�s, ha felbukkant benne, mindig nagy erej� volt. Egyre er�sebb hajnali f�ny �radt be az ablakon. �ppen egy cs�sze te�t ny�jtottam oda neki. Az amyrlin megk�rdezett, mi �js�g a csatamez�n. Gitara Sedai pedig egyszer csak felpattant a karossz�k�b�l, keze-l�ba megfesz�lt, remegett. Az arca, mintha a V�gzet Verm�be pillantott volna Shayol Ghulban. "�jj�sz�letett!", ki�ltotta. "�rzem! A S�rk�ny most veszi els� l�legzet�t a S�rk�nyb�rc oldal�n! J�n! J�n! F�ny, seg�ts rajtunk! F�ny, mentsd meg a vil�got! A h�ban fekszik! A s�r�sa mennyd�rg�s! Vak�t, mint a Nap!" Azzal holtan zuhant el�re, a karjaimba.
A hegyoldal. Hallottam, hogy egy csecsem� s�r. Ott sz�lt, mag�ban, miel�tt belehalt a sebeibe. A gyerek elk�k�lt a hidegt�l. Rand pr�b�lta elhallgattatni Tam hangj�t. Megint kisebb lett az �r.
- L�z�lom volt - lihegte. Nem hagyhattam csak �gy ott egy gyereket. - �n a Foly�k�zben sz�lettem. - Mindig tudtam, hogy gyerekre v�gysz, Kari. Les�t�tte a szem�t, kit�rt az amyrlin tekintete el�l. Minden akaraterej�vel az elillani k�sz�l� �rre koncentr�lt. Tudta, hogy nem ez a helyes m�dszer, de az m�ris �sszeoml�ban volt. Igen, dr�g�m. A Rand j� n�v lesz.
- Rand - al' - Thor vagyok! - ki�ltotta. Remegett a l�ba.
- �gy tudtuk meg, hogy a S�rk�ny �jj�sz�letett - folytatta Moiraine. - Az amyrlin megesketett minket, kett�nket, hogy megtartjuk a titkot, mert tudta, nem minden N�v�r tekint majd �gy az �jj�sz�let�sre, ahogy k�ne. Kik�ld�tt minket, keress�k meg. Sz�mos ap�tlan �rva maradt azut�n a csata ut�n.T�ls�gosan is sok. De mes�lt�k, hogy hogy egy f�rfi csecsem�t tal�lt a hegyen. Ennyit siker�lt csak megtudnunk. Egy f�rfi �s egy csecsem�. �gy h�t kutattunk tov�bb. �vekig. Tal�ltunk is �jabb utal�sokat. Folyton a Pr�f�ci�kon r�g�dtunk. "Az �sin�l is �sibb v�rb�l sz�rmazik majd, de az �si v�r neveli fel". Ez volt az egyik, egy a sok k�z�l. De sok hely akad, ahol az �si v�r, a
Legend�k Kora lesz�rmazottainak v�re ma is er�s. V�g�l, a Foly�k�zben, ahol Manetheren �si v�re zubog, mint egy meg�radt foly�, h�rom fi�t is tal�ltam, akik mind nagyj�b�l a S�rk�nyb�rc mellett v�vott csata idej�n sz�lettek, egy n�h�ny hetes id�szakon bel�l. �s az egyik�k f�kusz�lni is tud. Gondolod, hogy puszt�n az�rt �ld�ztek a trallokok, mert ta'veren vagy? Nem.
- Te vagy az �jj�sz�letett S�rk�ny.