Az Id� Kereke forog, egym�st v�ltj�k a korok. A Legend�k Kor�nak az �rny�k h�bor�ja vetett v�get, s�t�ts�gbe s�llyedt a vil�g. Az �rny�kot ugyan siker�lt visszaz�rni b�rt�n�be, de most, �vezredek m�lt�n ism�t kit�rni k�sz�l. Csakhogy hol vannak m�r a m�lt hihetetlen hatalm� aes seadai-ai, akik meg�ll�thatn�k? A Pr�f�ci�k azt j�solj�k, elj�n majd a S�rk�ny, a Napkelte Ura, hogy megk�zdj�n a gonosszal. Csakhogy azt is hozz�teszik, ek�zben iszonyatosabb pusztul�st hoz a vil�gra, mint amit az valaha l�tott. Lehet, hogy itt a vil�gv�ge? Lehet, hogy az Id� Kereke hamarosan meg�ll? A S�t�t �r minden k�vet megmozgat, hogy megkaparintson h�rom fiatalembert, akik a Foly�k�z egy b�k�s, f�ggetlen, isten h�ta m�g�tti falv�ban �lnek. Mi�rt lehet ilyen fontos neki h�rom vid�ki fi�?

R�szlet:

Forog az Id� Kereke, j�nnek-mennek a korok. Eml�keket hagynak maguk ut�n, amelyek lassan legend�v� v�lnak. A legenda m�tossz� fakul, �s m�g a m�tosz is r�g feled�sbe mer�l, mire a kor, amelyben sz�letett, �jra visszat�r. Az egyik korban - egyesek Harmadik kornak h�vt�k -, a messzi j�v�ben, a t�voli m�ltban sz�l kerekedett a K�dhegys�gben. Nem a sz�l volt az igazi kezdet. Az Id� Kereke forog: nincsenek kezdetek, sem v�gek. De bizonyos szempontb�l m�giscsak elkezd�d�tt a sz�llel valami.

Az �r�kk� felh�kkel �vezett cs�csok k�z�tt - ennek k�sz�nhette a hegys�g a nev�t - lassan megindult a l�g�ramlat. Kelet fel� fordult, v�gigrohant a Homokdombokon. Ez a dombs�g valaha egy hatalmas �ce�n partja volt, m�g a Vil�gt�r�s el�tt. V�gigk�gy�zott a szell� a buck�k k�z�tt, m�gnem kijutott a Foly�k�zre, a s�r�, vad Nyugati-erd�be. Ott els�v�lt�tt k�t ember mellett, akik egy egyetlen l� vontatta kocsit k�s�rtek a K�fejt� �t nev� k�vekkel besz�rt f�ld�ton. Noha m�r egy j� h�napja elkezd�d�tt a tavasz, a sz�l csontig hatol�an fagyos volt, mintha sz�vesebben hozna havaz�st, mint enyh�l�st.

Rand al'Thor f�ldsz�n� gyapj�k�penye vadul csapkodni kezdett. Hol a h�t�hoz tapadt, a l�baira csavarodott, hol m�g�tte lobogott. B�nta, hogy nem vastagabb a kab�tja, vagy nem vett f�l legal�bb m�g egy inget. R�ad�sul, amikor maga k�r� tekerte a k�penyt, folyton beleakadt a cs�p�j�n himb�l�z� tegezbe. Egy k�zzel k�l�nben is hi�ba pr�b�lta �sszetartani: �jra �s �jra belekapott a sz�l. A m�sik keze viszont foglalt volt; az �j�t fogta vele, meg a h�rra fektetett, kil�v�sre k�sz ny�lvessz�t.

Amikor egy k�l�n�sen er�s sz�ll�k�s megint kit�pte a kez�b�l a k�penye szeg�ly�t, �tn�zett az apj�ra a bozontos sz�r� s�rga kanca h�ta f�l�tt. Kicsit ostobas�gnak t�nt, hogy meg akar bizonyosodni, ott van-e m�g Tam, de h�t ez egy ilyen nap volt. N�ha fel-fel s�v�tett a sz�l, de egy�bk�nt m�ly csend �lt a t�jon. A tengely halk nyikorg�sa szinte zajosnak t�nt a rezzenetlen hallgat�sban. Egyetlen mad�r sem �nekelt az erd�ben, egyetlen m�kus sem cirpogott az �gakon. No nem mintha ez meglepte volna. Nem, ez egy ilyen tavasz volt.

Csak azokon a f�kon volt valami z�ld, amelyek t�len is megtartj�k a leveleiket. A tavalyi f�ldiszeder barna gubancokban bor�totta a talajb�l a f�k alatt kikandik�l� k�veket. N�mi gaz jelentette az egyed�li idei z�ldet, f�leg csal�n, de a t�bbi is mind t�sk�s vagy horgas fajta volt, esetleg b�d�sf�, ami orrfacsar� szagot hagy az �vatlanul belel�p� csizm�j�n. N�hol feh�r foltokban m�g mindig h� tark�totta a f�ldet, ahol egy-egy s�r�bb facsoport m�ly �rny�kba bor�totta a talajt. De m�g ha el is �rt valahov� a napf�ny, nem volt sem ereje, sem melege. A halov�ny nap keleten �lt a f�k cs�csa f�l�tt, de kifejezetten s�t�t volt a f�nye, mintha �rny�kkal keveredett volna. K�l�n�s egy reggel volt, a legjobb id� a kellemetlen gondolatokra.

Oda sem figyelve meg�rintette a ny�lvessz� hegy�t. B�rmelyik pillanatban egyetlen sima mozdulattal az arc�hoz tudta volna emelni az �jat, ahogy Tamt�l tanulta. A tany�k is el�g nehezen viselt�k az idei telet, amelyn�l kem�nyebbre a leg�regebbek sem eml�keztek, de a hegyekben m�g rosszabb lehetett, amennyire a Foly�k�zbe menek�lt farkasok sz�m�b�l k�vetkeztetni lehet. Egyre-m�sra rohant�k meg a falk�k a juhok kar�mait. Vagy egyszer�en ber�gt�k magukat az ist�ll�ba, �s megett�k a lovakat, a teheneket. M�g medv�k is vad�sztak a juhokra, pedig azel�tt �vekig nem l�ttak egyetlenegyet sem a k�rny�ken. Nem volt t�bb� biztons�gos a szabadban maradni �jszaka. Az emberekre �pp�gy vad�sztak, mint a birk�kra. M�g csak a napnak sem kellett felt�tlen�l lemennie hozz�.

Tam hat�rozott l�ptekkel haladt Bela m�sik oldal�n, l�ndzs�j�t haszn�lva s�tabotnak. �gyet sem vetett a k�peny�t z�szl�k�nt lobogtat� sz�lre. Id�nk�nt meg-meg�rintette a kanca oldal�t. �gy figyelmeztette az �llatot, ne �lljon meg. Hord�mellkas�val, sz�les arc�val a val�s�g oszlopa volt ezen a reggelen, mint k�darab egy bizonytalan, zavaros �lom k�zep�n. Napcserzette arca r�ncos volt ugyan, sz�rke haj�ban alig maradt n�h�ny fekete tincs, igaz, de akkor is volt benne valami szil�rds�g, mintha egy sz�k��r sem tudn� led�nteni a l�b�r�l. Most is rezzen�stelen kifejez�ssel mas�rozott az �ton. Igen, igen, sug�rzott bel�le, vannak farkasok �s medv�k, ezzel mindenkinek sz�molnia kell, aki birk�t tart, de jobb, ha Tam al'Thort ink�bb nem pr�b�lj�k megakad�lyozni, ha Emondmez�re akar menni.

Rand b�ntudatosan rezzent �ssze, �s �jra a saj�t oldal�n kezdte figyelni az utat. Tam j�zan nyugalma esz�be juttatta a feladat�t. Egy fejjel magasabb volt az apj�n�l - � volt a legmagasabb az eg�sz j�r�sban -, �s �ltal�ban nem sok k�ls� hasonl�s�g volt k�z�tt�k, kiv�ve tal�n a sz�les v�llukat. Sz�rke szem�t �s haj�nak v�r�ses �rnyalat�t az anyj�t�l �r�k�lte, mint Tamt�l megtudta. Az anyja nem volt ideval�si. � maga nem sokra eml�kezett bel�le, tal�n csak egy mosolyg� arcra, de az�rt minden �vben vir�got vitt a s�rj�ra Bel Tine-kor, tavasszal �s a Nap napj�n, ny�ron.

A d�l�ng�l� szek�ren k�t kis hord�nyi almap�linka �s nyolc nagyobb hord� almabor kotyogott, mind saj�t term�s. A bor nem volt t�l er�s, �pp csak a t�len �t �rlel�d�tt. Tam minden �vben pontosan ezt a mennyis�get vitte be a faluba a Borforr�s fogad�nak a Bel Tine-i �nneps�gek idej�re. Kijelentette, t�bb kell ann�l, mint farkasok �s hideg sz�l, ami megakad�lyozhatn�, hogy id�n is bevigye. Ennek ellen�re hetek �ta nem j�rtak m�r a faluban. Mostan�ban m�r Tam sem utazott sokat. De szav�t adta, hogy a p�link�t �s a bort elviszi, �s feltett sz�nd�ka volt meg is tartani, m�g ha eg�szen a fesztiv�l el�tti napig v�rt is vele. Mindig nagyon vigy�zott, hogy tartsa a szav�t, ez nagy jelent�s�ggel b�rt a sz�m�ra. Rand a maga r�sz�r�l �r�lt, hogy kiszabadulhatott egy kicsit a tany�r�l, legal�bb annyira, mint mag�nak a Bel Tine-nak.

Ahogy az �t maga fel�li oldal�t figyelte, egyre er�s�d�tt benne a meggy�z�d�s, hogy valaki n�zi. Egy darabig megpr�b�lta ler�zni mag�r�l az �rz�st. Semmi sem mozdult a f�k k�z�tt, �s az egyetlen zaj a sz�l s�v�lt�se volt. De hi�ba, a k�l�n�s �rz�s nemcsak hogy megmaradt, de m�g er�s�d�tt is. Fel�llt a karj�n a sz�r; a b�re bizsergett, mintha bel�lr�l viszketne.

Idegesen tartotta el mag�t�l az �j�t, hogy meg tudja vakarni a karj�t. Ideje abbahagyni a k�pzel�d�st, mondta mag�ban. Az � oldal�n nincs semmi az erd�ben, �s a m�sik oldalon sincs, mert ha lenne, Tam m�r r�g sz�lt volna. H�tran�zett a v�lla f�l�tt... �s d�bbenten pislogni kezdett. Egy k�penybe burkol�zott lovas k�vette �ket az �ton, nem t�bb mint h�sz hosszra t�l�k. L� �s lovasa tet�t�l talpig egyforma tompa fekete sz�n� volt.

Puszt�n megszok�sb�l nem torpant meg, tartotta tov�bbra is a l�p�st a szek�rrel, h�trafel� l�pkedve.

A lovas k�penye a csizm�ja karim�j�ig �rt. Csukly�ja m�lyen az arc�ba l�gott, �gyhogy gyakorlatilag semmi nem l�tszott a test�b�l. Volt egy bizonytalan �rz�se, hogy valami nem stimmel a lovassal kapcsolatban, de minden figyelm�t lek�t�tte a csuklya �rny�kos ny�l�sa. �pp csak a k�rvonal�t l�tta egy arcnak alatta, azt is alig, m�gis meg volt gy�z�dve r�la, hogy egyenesen az illet� szem�be n�z. �s egyszer�en k�ptelen volt elszak�tani r�la a pillant�s�t. Ugr�lni kezdett a gyomra. Noha csak �rny�k l�tszott a k�mzsa alatt, m�gis olyan �lesen �rezte a fel� �rad� gy�l�letet, mintha vadul, j�l l�that�an vicsorogna r� az illet�. �s ez a gy�l�let mintha minden �l� teremtm�ny ellen ir�nyult volna. De els�sorban �r� �sszpontosult. Igen, �r� mindenek f�l�tt.

Ebben a pillanatban a sarka egy k�be akadt, �s megbotlott. Ett�l v�gre elszakadt a pillant�sa a fekete lovasr�l. Elejtette az �j�t, �s majdnem hanyatt is esett, de szerencs�re az utols� pillanatban siker�lt elkapnia Bela h�mj�t. A kanca ijedt horkant�ssal �llt meg. H�tran�zett, mi kapaszkodott bel�.

Tam a szem�ld�k�t r�ncolva n�zett r� a l� h�ta f�l�tt.

- J�l vagy, k�ly�k?

- Egy lovas - felelte leveg��rt kapkodva, t�p�szkod�s k�zben. - Egy idegen. K�vet minket.

- Hol? - Az id�sebbik f�rfi megemelte sz�les fej� l�ndzs�j�t, ugr�sra k�szen p�szt�zta a tekintet�vel az �t m�g�tt�k h�z�d� szakasz�t.

- Ott, az �t... - harapta el a mondatot Rand, mikor h�trafordult, hogy r�mutasson. Nem volt ott senki. Hitetlenkedve n�zett be az erd�be, mindk�t oldalon. A kopasz, lombtalan f�k k�z�tt nem volt hov� rejt�zni, �m a lovasnak nyoma sem volt, sem a lov�nak. Visszafordult apja fel�, aki k�rd�en n�zett r�. - Az el�bb m�g ott volt. Egy fekete k�penyes ember, fekete lovon.

- Eszembe sem jutna k�ts�gbe vonni a szavad, k�ly�k, de akkor hov� lett?

- Nem tudom. De ott volt. - Felkapta az �j�t �s a ny�lvessz�t, gyorsan ellen�rizte a ny�l tollazat�t, majd megint a h�rra fektette azt. F�lig fel is h�zta, miel�tt lassan visszaengedte alap�ll�sba. Nem volt mire l�ni. - Ott volt - ism�telte.

Tam megr�zta �sz �st�k�t.

- Ha te mondod, k�ly�k... Akkor gyere. Ha lova volt, nyomot is kellett hagynia, m�g ezen a talajon is. - A kocsi h�tulja fel� indult. A sz�l vadul lobogtatta a k�peny�t. - Ha megtal�ljuk a nyomokat, biztosan fogjuk tudni, hogy itt volt. Ha meg nem... Nos, olyan id�k j�rnak, amikor k�nnyen hiszi azt az ember, hogy l�tott valamit.

Rand ebben a pillanatban j�tt r�, mi volt olyan furcsa a lovason, m�r azonk�v�l, hogy ott volt egy�ltal�n. A sz�l, amely �t �s Tamot majd elf�jta, azt a fekete k�penyt m�g csak meg sem libbentette. Hirtelen kisz�radt a sz�ja. Biztos csak k�pzelte az eg�szet. Igaza van az apj�nak: ez a mai reggel olyan, hogy k�nnyen l�t r�meket az ember. Csak �ppen nem hitte el, hogy err�l lenne sz�. De h�t hogyan k�z�lje az apj�val, hogy az idegen, aki, �gy t�nik, egyszer�en k�mforr� v�lt, olyan k�penyt viselt, amit m�g csak meg sem �rintett a sz�l?

Aggodalmas arccal f�rk�szte a k�rnyez� erd�t. Most m�r valahogy eg�sz m�sk�pp n�zett ki, mint azel�tt. Legal�bbis � m�s szemmel n�zett r�. Eg�szen apr� gyermekkora �ta, gyakorlatilag ami�ta csak j�rni tudott, szabadon m�szk�lt az erd�ben. Emondmez� legkeletibb tany�in t�l, a V�z-erd� forr�saiban �s tavacsk�iban tanult meg �szni is. M�g a Homokdombok k�z� is eljutott k�sz�l�sai sor�n - amit egy�bk�nt sok foly�k�zi balszerencs�s dolognak tartott -, s�t, egyszer eg�szen a K�dhegys�g l�b�ig ment a legjobb bar�taival, Mat Cauthonnal �s Perrin Aybar�val. M�rpedig ez nagyobb t�vols�g, mint ameddig a legt�bb emondmezei valaha is eljutott, hiszen m�g a k�vetkez� faluba, �szakra, �rdombra vagy d�lre, Lovasdra �tmenni is nagy esem�nynek sz�m�tott nekik. �s az �sszes v�ndorl�sa sor�n egyetlen helyet sem tal�lt, amit�l f�lt volna. Most viszont egyszer csak m�r maga a Nyugati-erd� sem volt az, ami eddig. Ha valaki ilyen hirtelen el tud t�nni, akkor tal�n �pp olyan v�ratlanul el� is tud bukkanni �jra, esetleg r�gt�n egy karny�jt�snyira t�l�k.

- Nem, apa, f�l�sleges. - Tam meglepetten �llt meg. Rand elv�r�s�d�tt; a csukly�j�t igazgatva rejtette el az arc�t. - Igazad lehet. Nincs �rtelme olyasmit keresni, ami nincs ott, f�leg, amikor min�l hamarabb szeretn�nk a faluban lenni. �s ott v�gre ett�l a sz�lt�l is megszabaduln�nk.

- H�t igen, j�l esne egy kis pip�z�s - mondta Tam lassan - meg egy kors� s�r a melegben, az biztos. - Hirtelen sz�lesen elvigyorodott. - No �s, gondolom, alig v�rod m�r, hogy l�thasd Egwene-t.

Nagy nehezen siker�lt mosolyt er�ltetnie az arc�ra. A rengeteg dolog k�z�l, ami �ppen az esz�be juthatott volna ebben a pillanatban, a polg�rmester l�nya meglehet�sen h�tul volt a sorban. Nincs sz�ks�ge arra, hogy m�g enn�l is jobban �sszezavarodjon. Az ut�bbi egy �vben minden alkalommal egyre idegesebb lett a t�rsas�g�ban. �s, ami m�g rosszabb, �gy t�nt, a l�ny m�g csak tudat�ban sincs ennek. Na nem, most semmi kedve m�g Egwene-en is r�g�dni mag�ban.

�ppen arra gondolt, rem�li, hogy az apja nem vette �szre az ijedelm�t, amikor Tam megsz�lalt:

- Eml�kezz a l�ngra, k�ly�k, �s az �ress�gre.

Furcsa dolog volt ez, amit az apj�t�l tanult. Koncentr�lj magadban egy l�ngnyelvre, �s �mleszd bele minden �rzelmedet: f�lelmet, gy�l�letet, v�gyat - m�g v�g�l ki�r�l az elm�d. Olvadj egybe ezzel az �ress�ggel, legy�l maga az �r, mondta Tam, �s b�rmire k�pes leszel. Senki m�s nem mondott ilyeneket soha eg�sz Emondmez�n. M�rpedig az apja minden Bel Tine-kor megnyerte az �j�szversenyt a maga l�ngj�val �s �rj�vel. Id�n tal�n m�r neki is lesz es�lye egy helyez�sre, ha meg tudja �rizni az �ress�get. Abb�l, hogy az apja egy�ltal�n megeml�tette a dolgot �ppen most, m�r biztosan tudta, �szrevette az ijedts�g�t. Mindenesetre legal�bb nem hozta sz�ba.

Tam egy nyelvcsettint�ssel elind�totta Bel�t. Folytatt�k az �tjukat. Az id�sebb f�rfi magabiztosan mas�rozott el�re, mintha semmi k�l�n�s nem t�rt�nt volna, �s nem is t�rt�nhetne. Rand azt k�v�nta, b�rcsak ut�nozni tudn�. Pr�b�lta ki�r�teni az agy�t, de mindig el�je villant a fekete k�penyes lovas k�pe.

Szerette volna elhinni, igaza van Tamnak, �s a lovas csak a k�pzelet�ben l�tezik, de nagyon is j�l eml�kezett m�g arra a t�m�ny gy�l�letre, ami fel�je �radt bel�le. Igenis, volt ott valaki. �s az a valaki �rtani akart neki. Rendszeresen h�tra-h�trapillantgatott, eg�szen, am�g be nem �rtek Emondmez� magas, cs�csos, zs�ptet�s h�zai k�z�.

A falu a Nyugati-erd� k�zel�ben ter�lt el. Lassan, fokozatosan ritkult a s�r�; az utols� f�k gyakorlatilag a t�mzsi, er�s fah�zak k�z�tt �lltak. A talaj enyh�n lejtett keleti ir�nyban. A telep�l�sen t�l is akadt n�h�ny facsoport, de f�leg tany�k, s�v�nyker�t�ses sz�nt�f�ldek �s legel�k tark�tott�k a t�jat, eg�szen a V�z-erd� forr�sainak �s tavacsk�inak labirintus�ig. Nyugat fel� sem volt kev�sb� term�keny a f�ld, mint a falu k�r�l, �ltal�ban d�sak voltak a legel�k, m�gis csak egy maroknyi tanya �rv�lkodott a Nyugati-erd�ben. A Homokdombok k�zel�ben pedig m�r az a kev�s is elfogyott. Az erd� csupasz �gtengere f�l�tt magasod� K�dhegys�gr�l nem is besz�lve. Messze volt, de kit�n�en l�tszott Emondmez�r�l is. Volt, aki azt mondta, t�l k�ves arrafel� a talaj, mintha nem lett volna az az eg�sz Foly�k�zben minden�tt. M�sok szerint nem hoz szerencs�t az a vid�k. Egyesek azt d�nny�gt�k, nincs �rtelme egy l�p�ssel sem k�zelebb menni a hegys�ghez, mint amennyire felt�tlen�l musz�j. Ak�rmi legyen is az oka, csak a legb�trabbak k�lt�ztek a Nyugati-erd�be.

Amint be�rtek az els� h�zak k�z�, kisgyerekek �s kuty�k ujjong� t�mege ugr�lta k�rbe a kocsit. Bela t�relmesen cammogott tov�bb, �gyet sem vetett az orra el�tt fog�csk�z�, birk�z�, karik�z� ifjoncokra. Az ut�bbi h�napokban ritk�n lehetett j�tszani vagy kacagni l�tni a gyerekeket; m�g amikor meg is enyh�lt annyira az id�, hogy kimehessenek a szabadba, a farkasokt�l val� f�lelem akkor is benntartotta �ket. De Bel Tine k�zeledte �gy l�tszik �jra megtan�totta �ket j�tszani �s j�l �rezni magukat.

A fesztiv�l a feln�ttekre is hat�ssal volt. Mindenfel� kit�rt�k a spalett�kat; szinte minden h�z ablak�ban ott �llt a h�ziasszony k�t�nyben; hossz�, copfos haja felt�zve, kend� al� rejtve, �s a leped�ket r�zta, vagy a matracokat teregette az ablakp�rk�nyra. Ak�r id�ben kir�gyeznek a f�k, ak�r nem, egyetlen n�nek sem �llt sz�nd�k�ban hagyni Bel Tine-t �gy el�rkezni, hogy m�g nincs k�szen a tavaszi nagytakar�t�s. Minden udvaron sz�nyegek l�gtak kifesz�tett zsin�rokon. Azok a gyerekek, akik nem voltak el�g gyorsak, �s nem t�ntek el el�g hamar otthonr�l, hogy az utc�n j�tszadozzanak, most a sz�nyegeken t�lt�tt�k ki d�h�ket, vessz�b�l font porol�kkal. Szinte minden h�z tetej�n ott �lt a gazda; fel-al� m�szk�lva ellen�rizte a zs�ptet�t, tett-e benne komoly k�rt a t�l, ki kell-e h�vni az �reg Cenn Buie-t, a tet�fed�t.

Tam t�bbsz�r is meg�llt, v�ltott egy p�r sz�t a csal�df�kkel. Minthogy hetek �ta nem tett�k ki a l�bukat a tany�r�l, mindenki tudni akarta, hogy s mint �llnak a dolgok arrafel� mostan�ban. Kev�s nyugati-erdei j�rt a faluban az ut�bbi id�ben. Az apja besz�lt a t�li viharok okozta k�rokr�l - mind-egyik rosszabb volt, mint az el�z� - a halva sz�letett b�r�nyokr�l; a kop�r, barna mez�kr�l, ahol m�r r�gen n�nie k�ne a gabon�nak, r�g ki kellett volna z�ld�lnie a f�nek; varjak felh�ir�l, ahol a kor�bbi �vekben ilyenkor m�r r�g �nekesmadarak repkedtek. Lehangol� t�m�k, folytonos fejcs�v�l�s, mik�zben k�r�l�tt�k a Bel Tine-i k�sz�l�d�s folyik. �s sehol sem volt jobb a helyzet, az eg�sz falu neh�z id�ket �lt.

A legt�bb gazda v�g�l megvonta a v�ll�t, �s �gy sz�lt:

- H�t, az�rt majd csak t�l�lj�k valahogy, ha a F�ny is �gy akarja. - N�h�nyan itt elvigyorodtak, �s hozz�tett�k: - �s ha a F�ny nem akarja �gy, h�t mi akkor is t�l�lj�k.

A legt�bb foly�k�zi ilyen volt. Azok az emberek, akik annyiszor voltak m�r k�nytelenek v�gign�zni, ahogy a j�ges� elveri a term�s�ket, vagy a farkasok elragadj�k a b�r�nyaikat, �s szinte a semmib�l voltak k�nytelenek �jrakezdeni, mint �k, nem adt�k fel olyan k�nnyen. Aki m�gis, az m�r r�g elment a k�rny�kr�l.

Wit Congar kedv��rt viszont nem �llt volna meg Tam, ha a f�rfi ki nem l�p el�j�k az utc�ra, egyenesen Bela el�. A Congarok - �s a Coplinok (a k�t csal�d olyan sz�vev�nyesen �sszefon�dott, annyi volt k�z�tt�k a h�zass�g, hogy m�r senki nem tudta igaz�n, hol �r v�get az egyik, �s hol kezd�dik a m�sik) �rdombt�l Lovasdig, s�t, tal�n egyenesen Tarenr�vig �lland�an panaszkod�, vitatkoz� bajkever�kk�nt voltak k�zismertek.

- El kell juttatnom az �rumat Bran al'Vere-hez, Wit - biccentett Tam a kocsin sorakoz� hord�k fel�, de a v�zna kis emberke nem t�g�tott. Savany� kifejez�s �lt az arc�n. Miel�tt el�j�k l�pett, a torn�ca l�pcs�j�n �ld�g�lt, nem a tet�n, noha a zs�pra j�l l�that�an alaposan r�f�rt volna m�r Buie mester t�nyked�se. Wit sosem volt k�pes er�t venni mag�n, hogy nekikezdjen egy feladatnak, vagy befejezze, amit m�gis elkezdett. A legt�bb Coplin �s Congar ilyen volt, m�r amelyik nem m�g rosszabb.

- Mihez kezdj�nk Nynaeve-vel, al'Thor? - k�rdezte Congar, v�laszt k�vetelve. - Nem t�rhetj�k, hogy ilyen javasasszonya legyen Emondmez�nek.

Tam nagyot s�hajtott.

- Ebbe nincs belesz�l�sunk, Wit. A javasasszony a n�k dolga.

- H�t, pedig jobb, ha tesz�nk valamit. Azt mondta, enyhe tel�nk lesz. �s j� arat�sunk. Most meg, ha megk�rdezed t�le, mit mondanak neki a szelek, csak d�h�sen r�d mered, azt�n elviharzik.

- Ha �gy k�rdezted meg, ahogy �ltal�ban szoktad - mondta Tam t�relmes hangon -, szerencs�d, hogy nem h�zott r�d a bottal, amit mag�val hord. Na de most m�r, ha megengeded, a p�linka...

- Nynaeve al'Meara egyszer�en t�l fiatal javasasszonynak. Ha a N�k�r nem tesz semmit, h�t a Falutan�csnak kell l�pnie.

- Ugyan mi k�z�d neked a javasasszonyhoz, Wit Congar? - harsant fel egy n�i hang. Wit �sszerezzent. A feles�ge rontott ki a h�zb�l. Daise Congar k�tszer olyan sz�les volt, mint a f�rje. Kem�ny, szigor� arc� n� volt, egyetlen csepp h�j n�lk�l. Cs�p�re rakott k�zzel m�regette a f�rfit. - Csak pr�b�ld meg bele�tni az orrod a N�k�r dolg�ba, �s majd megl�tjuk, hogy b�rod a magad f�ztj�t. Amit mell�kesen nem az �n konyh�mban fogsz �sszekotyvasztani. Na �s persze moshatod a ruh�dat is, meg kereshetsz magadnak m�sik �gyat. De valahol m�shol, az �n h�zamban ugyan nem.

- Na de Daise - ny�sz�tette Wit - �n csak...

- Ha megbocs�tasz, Daise - mondta Tam. - A F�ny vil�g�tson mindkett�t�kre! - Azzal elind�totta Bel�t, kiker�lte vele a v�zna fick�t. Az asszony most m�g a f�rj�re koncentr�l, de b�rmelyik pillanatban r�d�bbenhet, kivel besz�lt a f�rfi.

Ez�rt nem fogadtak el egy megh�v�st sem �tk�zben, hogy �lljanak meg egy p�r falat �telre, egy forr� italra. Emondmez� asszonyai �gy csaptak le Tamra, mint kop� a ny�lra. Egy sem volt, aki ne lett volna meggy�z�dve: � tudja legjobban, ki lenne a t�k�letes feles�g egy �zvegyembernek, akinek ilyen j� tany�ja van, m�g ha a Nyugati-erd�ben is.

Rand legal�bb olyan gyorsan szedte a l�b�t, mint az apja. Tal�n m�g gyorsabban is. N�ha ugyanis �t is sarokba szor�tott�k, ha Tam nem volt a k�zel�ben. �s semmi m�don nem tudott elszabadulni, ha udvarias akart maradni. Ilyenkor gyorsan le�ltett�k a konyh�ba a t�zhely mell�, �des t�szt�val, m�zes keksszel, h�sp�st�tommal trakt�lt�k, mik�zben a h�ziasszony �gy m�regette, mint valami keresked� a port�k�t, �s tudom�s�ra hozta, hogy az � f�ztje m�g semmi az �zvegy h�g��hoz vagy a m�sodik legid�sebb unokan�v�r��hez k�pest. �s h�t, jegyezt�k meg az asszonyok, Tam sem lesz fiatalabb. Sz�p dolog, hogy ennyire szereti a megboldogult feles�g�t - ez a leend� asszony�nak is j� jel - de m�r �pp eleget gy�szolt. Igen, Tamnak egy j� asszonyra van sz�ks�ge. T�ny, ami t�ny, mondt�k, hogy egy f�rfi nem lehet meg feles�g n�lk�l, aki gondozza, �s vigy�z r�, bajba ne keveredjen. De a legrosszabb az volt, hogy n�melyik�k enn�l a pontn�l meg�llt, �s tettetett k�z�mb�ss�ggel, mintegy mell�kesen megk�rdezte, hogy � mennyi id�s is tulajdonk�ppen?

A legt�bb foly�k�zihez hasonl�an Randben is volt egy j� adag makacss�g. Szokt�k is mondani az utaz�k, ez a foly�k�ziek legf�bb tulajdons�ga. �r�kat adhatn�nak az �szv�reknek, de m�g a k�vek is tanulhatn�nak t�l�k valamit. A gazdasszonyok �ltal�ban igaz�n kedves, bar�ts�gos n�k voltak, de Rand egyszer�en ut�lta, ha r� akartak er�ltetni valamit, m�rpedig ilyenkor �gy �rezte, mintha p�lc�val terelgetn�k. Ez�rt azt�n most szedte a l�b�t, �s morgol�dott mag�ban, mi�rt nem sietteti az apja jobban Bel�t.

Az utca hamarosan a Z�ldbe torkollott, a falu k�zep�n l�v� ny�lt ter�letbe. �ltal�ban d�s gyep bor�totta, de most csak n�h�ny z�ld folt volt rajta a megbarnult tavalyi f�csom�k �s a fekete, kop�r f�lddarabok k�z�tt. Egy kis csapat liba totyogott rajta, fekete gombszemekkel vizslatva a talajt, de semmi csipkednival�t nem tal�ltak. Valaki kik�t�tt egy tejel� tehenet is, hadd legel�sszen a ritk�s f�ben.

A Z�ld nyugati sz�le fel� a Borforr�s zubogott el� egy alacsony szikl�b�l. Sosem apadt el a vize; olyan er�vel z�dult a f�ldre, hogy egy feln�tt embert is k�nnyed�n letasz�tott volna a l�b�r�l, �s olyan �des volt, amivel egy tucatszor is ki�rdemelte a nev�t. A forr�s t�pl�lta a gyorsan sz�lesed� Borforr�s-patakot. A sebes foly�s� patak kelet fel� t�nt el a l�that�ron. F�zf�k szeg�lyezt�k a partj�t, eg�szen Thane mester malm�ig, de az ut�n is. V�g�l t�bb tucatnyi apr� csermelyre oszlott a V�z-erd� mocsaras talaj�n. K�t alacsony, korl�t szeg�lyezte gyalogh�d �velt �t a tiszta viz� patakon a Z�ld ter�let�n, meg egy harmadik, sz�lesebb, szekerek �thalad�s�hoz is el�g er�s. A Szek�r h�d volt a hat�r, ahol az �szaki �t, ami Tarenr�v �s �rdomb fel�l �rkezett a faluba, a Lovasdba vezet� �reg�tk�nt folytat�dott. Az utaz�k n�ha viccesnek tal�lt�k, hogy egy �tnak m�s neve van d�len, mint �szakon, de h�t mindig is �gy volt - legal�bbis amennyire az emondmezeiek eml�keztek - �s k�sz. A foly�k�zieknek ennyi magyar�zat t�k�letesen elegend� volt.

A hidak t�loldal�n m�r �p�ltek a m�gly�k a Bel Tine-i t�bort�zekhez; h�rom gondosan fel�p�tett, h�z nagys�g� sz�lfarak�s. Term�szetesen ezeknek csupasz f�ld�n kellett �llniuk, nem mag�n a Z�ld�n, b�rmennyire ritk�s volt is �ppen a n�v�nyzet. A fesztiv�l legt�bb programja a t�zek k�r�l zajlik majd; amelyik m�gsem, az a Z�ld�n.

A Borforr�s k�zel�ben egy csapat id�sebb n� a Tavaszp�zn�t �ll�totta fel �ppen halkan �nekelve. A legallyazott, egyenes, karcs� feny�fat�rzs, noha m�lyen a f�ldbe �st�k, h�rom m�ter magasba ny�lt. Egy falk�nyi l�ny, mind t�l fiatal ahhoz, hogy copfban viselhesse a haj�t, keresztbe vetett l�bakkal �lt a k�zelben, �s irigykedve figyelte �ket. N�ha fel-felkapt�k a feln�tt n�k dalait, �s vel�k �nekeltek egy darabig.

Tam Bel�ra csattogott, mintha gyorsabb j�r�sra akarn� �szt�k�lni. A kanca persze r� se heder�tett. Rand gondosan ker�lte a pillant�s�val a n�ket, igyekezett nem �szrevenni, mit csin�lnak. Holnap reggel a f�rfiak mind �gy tesznek majd, mintha meglep�dn�nek, hogy ott tal�lj�k a p�zn�t. D�lben azt�n a hajadon n�k k�rbet�ncolj�k, �s hossz�, sz�nes szalagokkal fonj�k be, mik�zben a n�tlen f�rfiak �nekelnek. Senki nem tudta, honnan eredt a szok�s, �s mit akart pontosan jelk�pezni - ez is egy volt a sz�mos dolog k�z�l, ami egyszer�en mindig is �gy volt -, de mindenesetre kit�n� alkalom volt egy kis �nekl�sre, t�ncra, m�rpedig ilyesmire minden foly�k�zi b�rmikor kaphat� volt.

Bel Tine eg�sz napja �nekl�ssel, t�nccal, ev�s-iv�ssal telik majd, de jut id� versenyfut�sra �s egy�ltal�n, mindenf�le versenyre, vet�lked�re is. Nem csak a legjobb �j�sz, de a legjobb paritty�s is d�jat kap, ak�rcsak a legjobb botv�v�. Lesz tal�l�s k�rd�s �s rejtv�nyold� vet�lked�, k�t�lh�z�s, s�lyemel�s, s�lyl�k�s; d�jat kap a legjobb t�ncos, a legjobb �nekes, a legjobb heged�s; aki a leggyorsabban tud leny�rni egy juhot, s�t, a legjobb tekej�t�kos �s dartj�t�kos is.

A Bel Tine elvileg a tavasz igazi meg�rkez�s�nek az �nnepe, az els� b�r�ny megsz�let�s��, az els� gabona sz�rba sz�kken�s��. De, b�r ebben az �vben m�g most is j�csk�n kitartott a hideg id�, senkinek esz�be sem jutott, hogy ne tarts�k meg. Mindenkire r�f�rt egy kis �nek �s t�nc. R�ad�sul, ha hinni lehet a sz�besz�dnek, csod�latos t�zij�t�k lesz az id�n a Z�ld�n, m�r ha az els� h�zal� id�ben meg�rkezik. Mindenki ezt taglalta a faluban; utolj�ra t�z �ve volt ilyen l�tv�nyoss�g, �s azt m�g ma is emlegetik.

A Borforr�s fogad� a Z�ld keleti sz�l�n �llt, majdnem r�gt�n a Szek�r h�d mellett. A f�ldszintje folyami k�b�l �p�lt, b�r az alapokat �regebb k�vek adt�k, amelyek egyesek szerint a hegyekb�l sz�rmaztak. A feh�rre meszelt emelet - ahol Brandelwyn al'Vere, a fogad�s, egyben imm�r h�sz �ve az emondmezeiek polg�rmestere lakott feles�g�vel �s l�nyaival a szint h�ts� fel�n - minden ir�nyban sz�lesebb volt a f�ldszintn�l. Piros cser�ptet� - az egyetlen a faluban - csillogott f�l�tte az er�tlen napf�nyben. A tizenk�t magas k�m�ny k�z�l h�romb�l bodorodott f�st az �g fel�.

A fogad� d�li fel�n, a patakkal ellent�tes oldalon egy sokkal nagyobb �p�let alapjai l�tszottak. Valaha az is a sz�ll�hoz tartozott - legal�bbis azt mes�lt�k. Mostanra viszont hatalmas t�lgyfa n�tt a k�zep�n. Harminc l�p�snyi ker�let� t�rzs�b�l m�sf�l m�teres �tm�r�j� �gak �gaztak el. Bran nyaranta asztalokat, padokat �ll�tott eme hatalmas �gak al�, amelyek addigra m�r levelet is viseltek. A fa�ri�s �rny�k�ban az emberek egy poh�r ital mellett �lvezhett�k a kellemesen h�v�s szell�t, mik�zben besz�lgettek, vagy esetleg fel�ll�tottak egy t�bl�t egy parti k�j�t�khoz.

- Na, itt is vagyunk - ny�lt Tam Bela h�mj�hoz, de a kanca mag�t�l meg�llt a fogad� el�tt, m�g miel�tt hozz��rhetett volna a sz�jhoz. - Jobban tudja az utat, mint �n magam - nevetett a f�rfi.

Amint megsz�nt a ker�knyikorg�s, Bran al'Vere jelent meg az ajt�ban. Mint mindig, most is �gy t�nt, t�l k�nnyed�n mozog terjedelmes test�hez k�pest. A legk�v�rebb falubeli is k�tszer belef�rt volna a nadr�gj�ba. F�lig �r� mosoly szak�totta kett� kerek arc�t, amit ritk�s �sz haj koron�zott. A cs�p�s id� ellen�re ingujjban volt; dereka k�r�l makul�tlan feh�r k�t�ny. Mell�n m�rleget form�z� ez�st med�l l�gott.

A med�l, valamint az �letnagys�g� m�rleg �s s�lyk�szlet, amelyek a Baerlonb�l gyapj��rt �s doh�ny�rt �rkez� kereked�k �rm�inek m�r�s�re szolg�lt, a polg�rmesteri hivatal szimb�luma volt. Csak olyankor viselte, ha a keresked�kkel t�rgyalt, no meg az �nneps�geken. Most �ppens�ggel m�r egy nappal kor�bban rajta volt, de h�t v�g�l is aznap �jszaka lesz T�leste, Bel Tine el�est�je, amikor mindenki az eg�sz �jszak�t a rokonai, bar�tai v�gigl�togat�s�val t�lti. Apr� aj�nd�kokat adnak egym�snak; minden h�zban megk�n�lj�k a l�togat�t p�r falat �tellel, egy-egy korty itallal. Ez ut�n a t�l ut�n, gondolta Rand, �rthet�, hogy m�r a T�leste is el�g �r�gy neki, hogy ne v�rjon holnapig.

- Tam - ki�ltotta a polg�rmester fel�j�k sietve. - A F�ny ragyogjon r�m, de j�, hogy v�gre l�tlak. �s t�ged is, Rand. Hogy vagy, kisfiam?

- J�l, al'Vere mester - felelte Rand. - Na �s kend, uram? - De Bran m�r nem figyelt r�, az apja fel� fordult.

- M�r szinte kezdtem azt hinni, id�n nem hozod el a p�link�dat. Azel�tt sosem v�rt�l vele ilyen sok�ig.

- Nem sz�vesen hagyom ott a tany�t mostans�g - v�laszolta Tam. - Amit a farkasok m�velnek... Na �s az id�j�r�s!

Bran felhorkant.

- M�r kezdem azt k�v�nni, b�rcsak valami m�sr�l is besz�ln�nek n�ha az emberek, ne mindig csak az id�j�r�sr�l. Mindenki arr�l panaszkodik, s�t, n�h�nyan, akiknek pedig t�bb esz�k is lehetne, err�l v�rj�k el, hogy rendbe hozzam. H�sz percig kellett magyar�znom al'Doneln� asszonynak, hogy semmit nem tudok kezdeni a g�ly�kkal. El sem tudom k�pzelni, mit v�rt t�lem... - r�zta meg a fej�t.

- Rossz �men - jelentette ki egy reszel�s hang. - Itt van Bel Tine, �s egy g�lya sem f�szkel m�g a tet�k�n. - Cenn Buie vonult Tamhoz �s Branhoz. Az eg�sz ember olyan cserzett, s�t�t �s b�tyk�s volt, mint egy �reg gy�k�r. Meg�llt a k�t f�rfi mellett, �s a s�tabotj�ra t�maszkodott. A botja olyan magas volt, mint � maga, �s �pp olyan g�cs�rt�s. Fekete gombszen�vel egyszerre pr�b�lt mindkett�j�kkel farkasszemet n�zni. - M�g enn�l is rosszabb id�k j�nnek. Ne felejts�tek el: �n megmondtam.

- Mi az, tal�n j�vend�mond� lett bel�led? �jabban tal�n �lmokat is magyar�zol? - k�rdezte Tam g�nyosan. - Vagy esetleg te is hallgatod, mit mond a sz�l, mint egy javasasszony? H�t, ilyesmib�l azt�n nincs hi�ny. N�melyik nem is sz�rmazik messzir�l.

- G�nyol�dj csak, ha akarsz - morogta Cenn -, de ha nagyon hamarosan nem melegszik fel az id� annyira, hogy kics�r�zzon a vetem�ny, akkor bizony nem egy magt�r fog ki�r�lni m�g a k�vetkez� arat�s el�tt. A k�vetkez� t�lre tal�n nem is marad m�s �let a Foly�k�zben, mint a farkasok �s a varjak. M�r ha egy�ltal�n a k�vetkez� t�lig kell v�rni. Lehet, hogy m�r ezen a t�len sem.

- Na ez meg mit akar jelenteni? - csattant fel Bran.

Cenn savany�an n�zett r�.

- Nem sok j�t mondhatok Nynaeve al'Mear�r�l. Hiszen ti is tudj�tok. El�sz�r is, t�l fiatal ahhoz... Na mindegy. A N�k�r, �gy t�nik, m�r akkor is tiltakozik, ha a Falutan�cs egy�ltal�n t�rgyalni mer az �gyeikr�l, mik�zben �k meg nyugodtan belesz�lnak a mi dolgainkba, amikor csak akarnak. Azaz gyakorlatilag mindig, legal�bbis �gy t�nik...

- Cenn - v�gott k�zbe Tam. - Mit is akart�l ezzel mondani?

- Megmondom �n! K�rdezd csak meg a javasasszonyt, mikor lesz v�ge a t�lnek, �s egyszer�en fak�pn�l hagy. Tal�n egyszer�en nem is akarja megmondani nek�nk, mit s�gnak neki a szelek. Tal�n �ppen azt, hogy sosem lesz v�ge a t�lnek. Lehet, hogy mostant�l mindig t�l lesz, am�g v�g�l tov�bb nem fordul a Ker�k, �s v�get nem �r ez a kor. Na ezt akartam mondani.

- A juhok meg tal�n megtanulnak rep�lni - kontr�zott Tam. Bran �gnek emelte a kez�t.

- A f�ny v�djen meg a bolondokt�l. A falutan�cs tagja vagy, Cenn, �s ilyen Coplin sz�veget terjesztesz a faluban. H�t ide figyelj! Van el�g bajunk an�lk�l is...

Ebben a pillanatban valaki megr�ntotta Rand kab�tujj�t, �s egy halk, csak az � f�l�nek sz�nt hang vonta el a figyelm�t az id�sebb f�rfiak tan�cskoz�s�r�l.

- Gyere, Rand, am�g m�g vitatkoznak. Miel�tt munk�ra fogn�nak.

Lepillantott. Nem b�rta meg�llni, hogy el ne vigyorodjon. Mat Cauthon guggolt a szek�r mellett. �gy helyezkedett, hogy Tam, Bran �s Cenn ne l�thassa. V�kony, inas test�vel �gy n�zett ki, mint egy kett�hajtott g�lya.

Mat barna szemei pajkosan csillogtak, mint mindig.

- Fogtunk Davval egy j� nagy, �reg borzot. Tiszta m�rges, ami�rt kir�ngattuk a f�szk�b�l. Holnap szabadon engedj�k a Z�ld�n. Megl�tod, hogy szaladg�lnak majd a l�nyok.

Rand m�g sz�lesebben vigyorgott. Igaz, m�r nem t�nt olyan sz�rakoztat�nak a dolog, mint egy-k�t �vvel kor�bban t�nt volna, de Mat, �gy l�tszik, sosem fog feln�ni. Gyorsan az apj�ra pillantott. Az �regek m�g mindig �sszedugott fejjel tan�cskoztak. �ppen mindh�rman egyszerre besz�ltek.

- Meg�g�rtem, hogy behordom a hord�kat - halk�totta le a hangj�t. - De k�s�bb az�rt tal�lkozhatunk.

Mat az �gre meresztette a szem�t.

- Hord�kat cipelni! Itt egyen meg a fene, ha nem j�tszok sz�vesebben k�vet a legkisebb h�gommal. Na j�, tudok jobbat is, mint a borz. Idegenek j�ttek a Foly�k�zbe. Tegnap este...

Randnek egy pillanatra el�llt a l�legzete.

- Egy lovas? - k�rdezte izgatottan. - Fekete k�penyes f�rfi, fekete lovon? �s a k�peny�t nem mozgatja a sz�l?

Mat arc�r�l lehervadt a vigyor. Nagyot nyelt.

- Te is l�ttad? - suttogta. - Azt hittem, egyed�l �n. Ne nevess ki, de megr�m�tett.

- Nem nevetek. Engem is megijesztett. Meg mern�k esk�dni, hogy gy�l�lt, hogy meg akart �lni. - Megborzongott. Eddig a napig el nem tudta volna k�pzelni, hogy valaki egyszer majd meg akarja �lni, komolyan el akarja venni az �let�t. Ilyesmi eg�sz egyszer�en sosem t�rt�nt a Foly�k�zben. Vereked�s igen, esetleg birk�z�s, de ember�l�s soha.

- H�t, �n nem tudn�m megmondani, gy�l�lt-e vagy sem - mondta Mat -, de el�g ijeszt� volt, az biztos. Tulajdonk�ppen csak annyit csin�lt, hogy �lt a lov�n, �s engem n�zett, kinn, a falu sz�l�n. Soha �letemben nem r�m�ltem m�g meg ennyire. Na �s l�nyeg az, hogy akkor egy pillanatra m�sfel� n�ztem (megjegyzem, nem volt k�nny�), �s mire visszafordultam, elt�nt. V�r �s hamu! Ennek m�r h�rom napja, �s m�g mindig nem tudom kiverni a fejemb�l. �lland�an h�trapillantgatok. - Nevetni pr�b�lt, de csak valami rekedtes ny�sz�rg�s lett bel�le. - Furcsa hat�ssal van az emberre a r�m�let. K�l�n�s dolgokat gondolsz t�le. M�g az is az eszembe jutott (na persze csak egy pillanatra) hogy maga a S�t�t �r az. - �jra nevetni pr�b�lt, de ez�ttal m�r egy�ltal�n nem hagyta el hang a tork�t.

Rand m�ly leveg�t vett. K�nt�lni kezdett, legal�bb annyira, hogy eml�keztesse mag�t, mint b�rmi m�s okb�l. - A S�t�t �r �s a Kitasz�tottak Shayol Ghul foglyai a Nagy Fert�n t�l. Maga a Teremt� b�kly�zta meg �ket a teremt�s pillanat�ban. Az id�k v�gezet�ig nem szabadulhatnak. A Teremt� karja �vja a vil�got, mindannyiunkra ragyog a F�ny. - Nagy leveg�t vett, �s term�szetes hangon folytatta: - K�l�nben is, ha kiszabadult volna, mit keresne az �jszaka P�sztora a Foly�k�zben? Mi�rt figyelne k�t tanyasi fi�t?

- Nem tudom. De abban biztos vagyok hogy a lovas.... gonosz volt. Ne nevess ki. Ha kell, meg is esk�sz�m r�. Lehet, hogy a S�rk�ny volt az.

- H�t te azt�n tele vagy vid�m gondolatokkal. Csupa jobbn�l jobb �tlettel j�ssz el� - morogta Rand. - Rosszabb vagy, mint Cenn.

- Az any�m azt szokta mondani, ha nem javulok meg, elvisznek a Kitasz�tottak. Ha l�ttam m�r egy�ltal�n olyan embert, aki Ishamaelre vagy Aginorra hasonl�t, h�t a fekete lovas volt az.

- Mindenkit a Kitasz�tottakkal ijesztget az anyja - mondta Rand g�nyosan. - De a legt�bben kin�vik. Akkor mi�rt nem mindj�rt az �rny�kember?

Mat m�rgesen n�zett r�.

- Nem voltam ilyen r�m�lt m�r... Nem, soha nem voltam m�g ilyen r�m�lt. Nem sz�gyellem bevallani.

- �n sem. Az ap�m azt gondolja, csak a f�k k�z�tti �rny�kokt�l ijedezem.

A bar�tja komoran b�lintott, majd a kocsi kerek�nek d�lt.

- Az eny�m is. Davnak is elmondtam, meg Elam Dowtrynak. Az�ta is sasszemmel figyelnek, de nem l�ttak semmit. Elam m�r kezdi azt hinni, csak ugrattam. Dav szerint biztos Tarenr�vb�l j�tt a fick�, birk�t vagy csirk�ket lopni. Ha! Pont �gy n�zett ki, mint egy ty�ktolvaj! - S�rtett hallgat�sba burkol�zott.

- Val�sz�n�leg t�nyleg k�pzelg�s az eg�sz - sz�lalt meg v�g�l Rand. - Tal�n t�nyleg csak egy birkatolvaj. - Megpr�b�lta elk�pzelni a lovast, mint birkatolvajt, de olyan volt, mintha egy farkassal pr�b�lta volna gondolatban a macsk�t helyettes�teni, amint lesben �ll az eg�rlyuk el�tt.

- H�t, �nnekem cseppet sem tetszett, ahogy r�m n�zett. �s nyilv�n neked sem, k�l�nben nem r�m�lt�l volna meg annyira, amikor megeml�tettem. Musz�j besz�ln�nk r�la valakinek.

- M�r besz�lt�nk mindketten, �s nem hittek nek�nk. Szerinted t�nyleg meg tudn�nk gy�zni al'Vere mestert an�lk�l, hogy saj�t szem�vel l�tn� a fick�t? Szerintem ink�bb h�vatn� Nynaeve-et, hogy n�zze meg, nincs-e valami baj a fej�nkkel.

- De h�t most m�r ketten vagyunk. Csak nem hinn�k, hogy mindketten ugyanazt k�pzelt�k?

Rand megvakarta a fej�t. Nem tudta, mit mondjon. Mat meglehet�sen h�rhedt volt a falu k�rny�k�n. Kevesen nem estek m�g �ldozatul a tr�f�inak. Most m�r ak�rh�nyszor elszakadt egy sz�r�t�k�t�l, �s a f�ldre sz�r�dtak a tiszta ruh�k, vagy egy kilazult heveder miatt valamelyik gazda leesett a lov�r�l, r�gt�n r� gondoltak el�sz�r. Akkor is, ha m�g csak arra sem j�rt. A t�mogat�sa a semmin�l is rosszabb lenne.

- Az ap�d azt hinn�, te besz�lt�l r�, hogy ezt mondjam, az eny�m meg... - A besz�lget� Tamra, Branra �s Cennre pillantott a kocsi f�l�tt. Az apja �ppen �t n�zte. �sszekapcsol�dott a tekintet�k. A polg�rmester m�g mindig Cenn fej�t mosta. Az �regember durc�san, sz�tlanul hallgatta.

- J� reggelt, Matrim - mondta Tam vid�man. Megemelte az egyik p�link�shord�csk�t, majd visszatette a szek�r sz�l�re. - L�tom, j�tt�l seg�teni Randnek lerakodni a hord�kat. Rendes k�ly�k.

Amint megsz�lalt, Mat m�r talpra is ugrott, �s h�tr�lni kezdett.

- Kendnek is j� reggelt, al'Thor mester. �s kendteknek al'Vere mester, Buie mester. A f�ny ragyogjon kendtekre. Az apuk�m az�rt k�ld�tt...

- Biztos vagyok benne, hogy �gy van - v�gott k�zbe Tam. - �s, minthogy te olyan k�ly�k vagy, aki mindig r�gt�n elv�gzi, amit r�b�znak, k�ts�gtelen�l most is k�sz vagy m�r. H�t akkor rajta; min�l hamarabb hordj�tok a bort meg a p�link�t al'Vere mester pinc�j�be, ann�l hamar�bb l�thatj�tok a mutatv�nyost.

- Mutatv�nyos?! - torpant meg Mat.

- Mikor �r ide? - k�rdezte Rand ugyanabban a pillanatban. Eg�sz �let�ben k�t mutatv�nyost l�tott eddig, �s ezek k�z�l az egyik �rkez�s�n�l olyan kicsi volt m�g, hogy Tam v�ll�n �lve n�zhette az el�ad�st. �s most v�gre �jra j�n egy, furuly�stul, h�rf�stul, csod�latos t�rt�netest�l, m�gpedig pont Bel Tine-kor... Ezt a fesztiv�lt m�g t�z �v m�lva is emlegetni fogj�k az emondmezeiek, a t�zij�t�k n�lk�l is.

- Ostobas�g - morogta Cenn, de Bran sz�r�s, a polg�rmesteri tiszts�g teljes s�ly�t hordoz� pillant�s�t l�tva nyomban �jb�l elhallgatott.

Tam a kocsi oldal�nak d�lt. K�nyelmesen elhelyezkedett; a p�link�shord�csk�ra k�ny�k�lt.

- Bizony, egy mutatv�nyos, �s m�r meg is j�tt. Al'Vere mester azt mondta, most �ppen a fogad�ban van, a szob�j�ban.

- Az �jszaka kell�s k�zep�n �rkezett. �gy �m. - A fogad�s helytelen�t�en r�zta a fej�t. - Addig d�r�mb�lt a f�bej�raton, m�g v�g�l az eg�sz csal�dot kiugrasztotta az �gyb�l. Ha nem lenne ilyen k�zel a fesztiv�l, azt mondtam volna neki, vigye maga az ist�ll�ba a lov�t, �s aludjon � maga is ott, mutatv�nyos vagy sem. K�pzelj�tek el, csak �gy betoppanni a legnagyobb s�t�ts�gben.

Rand csod�lkoz� pillant�ssal n�zett r�. Senki nem utazott �jszaka a falun k�v�l, manaps�g legal�bbis. F�leg nem egyed�l. A tet�fed� megint d�nny�gni kezdett, de ez�ttal t�l halkan, semhogy egy-k�t sz�n�l t�bbet ki tudjon venni: "�r�lt" �s "term�szetellenes".

- De ugye nem fekete a k�penye? - k�rdezte hirtelen Mat.

Bran hasa r�zk�dni kezdett a nevet�st�l.

- M�g hogy fekete! Pont olyan a k�penye, mint minden mutatv�nyos�, akit eddig �letemben l�ttam. Folt h�t�n folt �s annyi sz�n, hogy a sziv�rv�ny ahhoz k�pest sz�rke.

Rand a legnagyobb meglepet�s�re hangosan felnevetett. A sz�ntiszta megk�nnyebb�l�s kacaja volt ez. A f�lelmetes fekete lovas, mint mutatv�nyos... Vicces gondolat, de az�rt... Sz�gyenkezve kapta a sz�ja el� a kez�t.

- L�tod, Tam - mondta Bran. - T�l eleje �ta bizony nem sok nevet�s volt a faluban. Most meg a mutatv�nyos k�peny�nek az eml�t�s�re is kit�r a kacag�s. M�r ez �nmag�ban is meg�ri a k�lts�get, amennyibe az ideh�v�sa ker�lt, Baerlonb�l.

- Mondj, amit akarsz! - sz�lalt meg hirtelen Cenn. - Szerintem akkor is ostoba pazarl�s. Nem is besz�lve a t�zij�t�k-rak�t�kr�l, mert ahhoz mind annyira ragaszkodtatok, hogy hozassunk.

- Sz�val t�nyleg lesz t�zij�t�k - mondta Mat, de a tet�fed� m�g nem �rt a mond�k�ja v�g�re.

- Egy h�napja meg kellett volna �rkezni�k az �v els� h�zal�j�val, csakhogy egy h�zal� sem j�tt m�g, igaz? Ha holnapra sem �rkezik meg, ugyan mihez kezd�nk vel�k? Tartunk m�g egy fesztiv�lt, csak hogy felhaszn�lhassuk �ket? M�r ha persze egy�ltal�n megkapjuk valaha.

- Cenn - s�hajtott Tam -, annyi benned a bizalom, mint egy tarenr�viben.

- De h�t akkor hol k�sik? Erre v�laszolj, al'Thor!

- Nek�nk mi�rt nem sz�ltak? - k�rdezte Mat s�rtett hangon. - Az eg�sz falu el�re izgult volna. Legal�bb annyira v�rt�k volna, mint a mutatv�nyost. Na j�, annyira az�rt nem, de majdnem. M�r maga a h�r is sz�rakoztat� lett volna. L�tj�k, hogy felpezsd�tette az �letet m�r a puszta pletyka is, hogy tal�n, esetleg lesz t�zij�t�k.

- Igen, vettem �szre - felelte Bran, v�dl� oldalpillant�st vetve a tet�fed�re. - �s ha biztosan tudn�m, honnan ered a pletyka... Ha p�ld�ul azt gondoln�m, hogy valaki olyan helyen panaszkodott a k�lts�gek miatt, ahol olyanok is meghallhatt�k, akiknek nem lett volna szabad; annak ellen�re, hogy titokban kellett volna tartani a dolgot...

Cenn megk�sz�r�lte a tork�t.

- T�l �regek m�r az �n csontjaim ehhez a fagyos sz�lhez. Ha megbocs�ttok, megn�zem, nem adna-e al'Vere asszony egy kis forralt bort, hogy �tmeleg�tsen. Polg�rmester. Al'Thor - b�lintott a megnevezettek fel�, azzal indult is a fogad� fel�. Amint becsuk�dott m�g�tte az ajt�, Bran fels�hajtott.

- N�ha m�r �n is azt hiszem, Nynaeve-nek igaza van... Mindegy, most nem fontos. Gondoljatok csak bele egy percre, fiatalemberek. T�nyleg mindenkit fellelkes�tett a t�zij�t�k h�re, annak ellen�re, hogy csak pletykaszint� a dolog. De mit gondoltok, mit �reznek majd, ha a h�zal� m�gsem �rkezik meg, pedig annyira v�rt�k? M�rpedig amilyen az id�j�r�s, ki tudja, mikorra �r ide. A mutatv�nyosnak �tvenszer annyira fognak �r�lni.

- �s �tvenszer annyira csal�dottak lettek volna, ha � nem j�n el - mondta lassan Rand. - Tal�n m�g Bel Tine sem tudta volna felvid�tani �ket egy akkora csal�d�s ut�n.

- No, �gy t�nik, neked m�g van is valami a kopony�dban, m�g ha ritk�n is haszn�lod - jelentette ki Bran. - Egy napon � �l majd a helyeden a falutan�csban, Tam, megl�tod. M�r most sem szerepelne sokkal rosszabbul, mint egy bizonyos valaki, akit ak�r n�ven is nevezhetn�k.

- Ha csak besz�l�nk, att�l nem ker�l a pinc�be a bor, sem a p�linka - mondta gyorsan Tam, azzal az els� hord�cska p�link�t a polg�rmester kez�be nyomta. - �n meg egy j� meleg t�zre v�gyom, egy pip�ra �s egy kors�nyira abb�l a j� kis s�r�db�l. - A m�sodik p�link�shord�t a maga v�ll�ra emelte. - Biztos vagyok benne, hogy Rand h�l�s lesz a seg�ts�ged�rt, Matrim. �s ne felejts�tek el, min�l hamarabb hordj�tok a pinc�be a hord�kat...

Amikor Tam �s Bran bementek a fogad�ba, Rand a bar�tj�ra n�zett.

- Nem musz�j seg�tened. R�d v�r Dav meg a borz.

- Ugyan, mi�rt ne - felelte Mat lemond� hangon. - Ahogy az ap�d mondta, min�l hamarabb v�gz�nk... - Karj�ba kapta az els� hord� almabort, �s a bej�rat fel� kocogott vele. - Tal�n Egwene is el�ker�l. Ha l�thatlak, ahogy azzal a sz�ven d�f�tt �k�r pillant�soddal n�zel r�, m�r az meg�ri. Sz�zszor viccesebb, mint a borz.

Rand �ppen az �j�t �s a tegezt tette volna a kocsira, de erre meg�llt a keze. V�gre siker�lt egy ideig megfeledkeznie Egwene-r�l. Ez m�r �nmag�ban is szokatlan volt. De t�nyleg, val�sz�n�leg valahol a fogad� k�rny�k�n lehet. Nem sok es�lye van, hogy elker�lje vele a tal�lkoz�st. Igaz, hetek �ta nem l�tta.

- Na, mi van? - ki�ltott vissza neki Mat a fogad� ajtaja el�l. - Arr�l nem volt sz�, hogy egyed�l csin�lom! Egyel�re m�g az�rt nem vagy a falutan�cs tagja.

Rand �sszerezzent. Gyorsan felkapott egy hord�t, �s a bar�tja ut�n indult. Tal�n nem lesz otthon, gondolta. Furcsa m�don ez a lehet�s�g sem t�nt kellemesebbnek.