A Kaz, a minotaurusz Richard A. Knaak nagy sikerû Dragonlance-reg�ny�nek, a Huma legend�j�nak folytat�sa.

A S�t�t Kir�lynõ legyõz�se �s S�rk�nyverõ Huma, a legh�resebb solamniai lovag hal�la ut�n Kaz a vil�got j�rja, �s hirdeti Krynn-szerte a legend�s hõs igaz t�rt�net�t. Ellens�gei azonban nyomon k�vetik. Amikor Kaz a gonosztettek h�r�t veszi, visszat�r, hogy figyelmeztesse a solamniai lovagokat, ezzel pedig m�gia, vesz�lyek �s s�t�t r�m�lmok h�l�j�ba cs�ppen. A megvetett �s �ld�z�tt minotaurusz tudja, hogy becs�let n�lk�l semmi nem l�tezhet, m�g a hal�l sem. �gy azt�n az egyetlen sz�m�ra fontos szem�ly, Huma szelleme �ltal vezetve, Kaz egyed�l sz�ll szembe a veszedelemmel.

R�szlet:

1. FEJEZET

Egy kis t�bortûz k�r�l kuporogtak tizenketten, �s m�g egy. Fontos volt ez a megk�l�nb�ztet�s, mivel mind a tizenkettõ ezt az egyet, a vez�r�ket k�vette ugyan, m�gis ugyanannyira megvetett�k, mint amennyire az megvetette õket. Csup�n a sz�ks�g meg valamif�le becs�let terelte �ssze �s tartotta õket egy�tt oly r�g�ta m�r.
Ez az egy ogre volt, goromba, �llatias alak, hat l�bn�l j�val magasabb, �s igencsak sz�les. Lapos, cs�f k�p�bõl hossz�, gonosz fogak meredeztek, melyek egyforma vads�ggal marcangolt�k ak�r a lakoma, ak�r az ellens�g h�s�t. Fak� bõr�t foltok tark�tott�k, haja pedig a fej�re tapadt. Mind�ssze egy koszos szokny�t �s �vet viselt. A h�t�ra sz�jazott h�velyben akkora kardot hordott, hogy az egy embernek k�tkezesnek sz�m�tott volna, az ogr�nak azonban remek�l megfelelt egykezesnek is: h�bor�ban szerzett eml�k. Az �v�be sz�rva, az �ri�si peng�hez k�pest jelent�ktelennek tûnõ k�t k�st viselt. Az ogr�t Moloknak h�vt�k, �s mik�zben rettenetes, v�res karmaival h�scafatokat t�pett le a zs�km�ny r�esõ r�sz�bõl, lopva a t�bbieket m�regette.
Legt�bbj�k �ll� helyzetben j� egy fejjel az ogre f�l� magasodott, de ez a t�ny nem izgatta Molokot. Szak�tott a kez�ben tartott csontr�l egy �jabb cafatot a csaknem nyers h�sb�l, bet�mte a falatot sz�j�ba, �s k�zben n�zte a szint�n falatoz� tucat minotauruszt. Az ogr�val ellent�tben, ezek lassabban �s megfontoltabban ettek, b�r az�rt bizonyos �llatiass�ggal, amelytõl az emberek vagy az elfek megrettentek volna. Kilenc h�m �s h�rom nõst�ny alkotta a csapatot, �s mindegyik�k fegyvert viselt. Kettõn�l l�ndzsa volt, m�sik h�romn�l pedig kard, hasonl�an a nem sz�vlelt t�rsuk fegyvereihez, a t�bbiek azonban mind hatalmas, k�tfejû csatab�rdot hordtak magukn�l. A h�meknek egy l�bn�l is hosszabb szarvak �kes�tett�k a fej�ket, a nõst�nyek� valamivel r�videbbre nõtt.
T�ls�gosan is nyugodtak a minotauruszok, �llap�totta meg Molok. Ez nem volt az �ny�re. Azt akarta, hogy izgatottan �s nyugtalanul v�rj�k, hogy t�l legyenek ezen a feladaton, ha m�s�rt nem, h�t az�rt, hogy azt�n ne kelljen t�bb� egy ogr�val folytatni az �tjukat.
–K�zel egy hete, Sebhelyes, hogy nem tal�lt�l egy �rva nyomot sem. – Molok kipiszk�lt egy darab h�st k�t els�rgult agyara k�z�l. – Lehet, hogy a gy�va f�reg ravaszabb n�lad? Lehet, hogy t�lj�rt az eszeden?
Erre a recsegõ hangra mind a tizenk�t minotaurusz felpillantott, a tûz izz�, k�s�rteties tekintetet �ltetett a szem�kbe. Az egyik�k, akinek megt�p�zott k�lseje sok kem�ny csat�r�l �rulkodott, ledobta a h�st a f�ldre, �s elkezdett felt�p�szkodni. Egy kisebb, egy nõst�ny, megragadta a karj�t.
–Ne, Scurn! – sz�lt r� halkan. M�ly hangja volt, de egy mino¬tauruszhoz k�pest eg�sz kellemesnek sz�m�tott.
–Engedj el, Helati! – d�r�gte a Scurn nevû. �gy hangzott, mint egy rettenetes vihart megelõzõ m�ly, d�b�rgõ mennyd�rg�s. A harci fejsz�je, amely mellette fek�dt, m�g az õ fajt�j�hoz k�pest is hatalmasnak tûnt. Molok l�tta m�r igencsak hat�konyan dolgozni, de nem izgatta mag�t. Tudta, hogyan viheti �t az akarat�t erre a csapatra. Hiszen m�r t�bb, mint n�gy �ve siker�l �letben tartania az �ld�z�st, nem igaz?
–Nyugi, Scurn! – d�rm�gte egy m�sik minotaurusz Helati mellõl. Ezek ketten erõsen hasonl�tottak egym�sra. Hecar testv�re, b�tyja volt Helatinak. Az ogre legjobb tudom�sa szerint, õk jelentett�k a gyenge l�ncszemeket. A n�gy �v sor�n elsz�nt �ld�zõkbõl szolgalelkû csod�l�iv� v�ltak a sz�kev�nynek, akinek a nyom�ban j�rtak. A sz�kev�nynek, aki n�lk�l ezek a minotauruszok soha nem t�rhettek haza.
A sebhelyes minotaurusz le�lt, de Molok l�tta, hogy m�r ezzel is el�rte a c�lj�t. Felkavarta a ked�lyeket. Ahogy mindig, a banda most is a legut�bbi kudarcr�l kezdett el besz�lgetni.
–Nem tagadhatod, hogy Kaz ravasz.
–M�g a gy�v�knak is van esz�k!
–Gy�va? �letben maradt a silvanestiek f�ldj�n!
–Scurn azt mondta, hogy ez csak sz�besz�d, nem �gy volt, Scurn?
A megt�p�zott fej kurt�n elõrebillent. A szarvain m�g az egyetlen hold, a Lunitari f�ny�ben is eg�szen j�l l�tszott, hogy mennyire megviselte m�r õket a sok harc. Scurn harcos volt, olyan valaki, aki, ha az esze is olyan erõs lett volna, mint a teste, mostanra m�r vez�re lett volna ennek a csapatnak. Scurn nyakas volt. T�k�letesen megfelelt Molok c�ljainak.
–Kaz soha nem jutott el a silvanestiek f�ldj�re – horkantott megvetõn Scurn. – Gy�va �s becstelen. Csak egy �jabb h�z�s, hogy elt�r�tsen minket az �tr�l.
–Amit viszont nagyon is j�l csin�l – jegyezte meg f�lv�llr�l Molok.
Scurn r�meresztette v�rv�r�s szem�t. Szerette volna elkapni az ogre nyak�t, �s addig szor�tani, am�g el nem hagyja az �let. Csak¬hogy nem tehette meg. Addig legal�bbis nem, am�g v�g�re nem j�rnak az �tnak, �s vagy v�geznek Kazzal, vagy fogs�gba ejtik.
–Nem sokat seg�tett�l, Molok. M�st nem is tudsz, csak mondogatni nek�nk, hogy milyen rosszul csin�lunk mindent. Ugyan mit tett�l, amivel felgyors�tottad ezt a k�ldet�st, hogy Sargas vinn� el! Mi ugyan�gy rosszul vagyunk tõle, hogy a korcs fejedet b�muljuk az elm�lt n�gy �vben, mint amennyire te a mienktõl!
Az ogre k�z�mb�sen megvonta a v�ll�t, �s m�g egyet harapott a h�sb�l.
–�gy tudtam, hogy remek nyomolvas�k, �s remek vad�szok vagytok. Ebbõl egyelõre semmit sem l�ttam. Szerintem kezditek elvesz�teni a hiteleteket. H�t ilyen keveset jelent nektek a becs�letetek? Na �s Tremoc? Kevesebbek lenn�tek n�la?
Az ogre szeretett elõhozakodni Tremockal az ilyen alkalmakkor. A minotauruszok egyik kedvenc t�rt�nete volt ez. Tremoc a becs�let��rt n�gyszer szelte �t Ansalon kontinens�t, hogy igazs�got szolg�ltasson a t�rsa gyilkos�nak. T�bb mint h�sz �ven �t tartott a hajsza. Ezt a t�rt�netet k�t okb�l is hasznosnak tal�lta. Elõsz�r is, bikafejû t�rsait eml�keztette az elsz�nts�gra, �s arra, hogy mi a legfontosabb az �let�kben, m�sodszor pedig, �j erõt adott nekik. Egyik�k sem akarta ezt �jabb h�sz �vig folytatni.
�pp el�gg� felkavarta õket. Elj�tt az idõ, hogy a vad�szatra terelje a gondolataikat.
–Ha nem az elfek k�z�tt, Scurn, ugyan hol lehet?
Hecar v�laszolt.
–Ak�r eljutott Kaz a silvanesti elfek f�ldj�re, ak�r nem, �s elõfordulhat, hogy megtette, val�sz�nûleg nyugatnak fordult.
–Nyugatnak? – Scurn a m�sik minotauruszhoz fordult. – Qualinesti fel�? Az legal�bb olyan õr�lts�g, mint a silvanestiek f�ldj�re l�pni!
Most Hecar horkant fel.
–Thorbardinra gondoltam. A t�rp�k val�sz�nûbb, hogy nyugton hagyj�k. Onnan eljuthat arra a vid�kre, amelyet Ergothnak neveznek. Az ogre mindkettej�ket elgondolkodva n�zte, �s nem sz�lt semmit. Meg akarta hallgatni, hogy mit v�laszol erre a sebhelyes minotaurusz.
Scurn fel�llt, let�pett egy darab cup�kos porcog�t a zs�km�nyukr�l, �s behaj�totta a pisl�kol� l�ngok k�z�. A tûz fellobbant, �s a zs�r sistergõ, sercegõ hang k�s�ret�ben sz�tolvadt. A cs�f minotaurusz kellemetlen hangon felnevetett.
–Vagy kezd elmenni az eszed, vagy annyira csod�lod m�r Kazt, ahogy menek�l �s b�jik, hogy el akarsz minket t�r�teni!
Hecar felt�p�szkodott, �s nagyon �gy tûnt, hogy a k�t teremt¬m�ny egym�snak esik. A t�bbiek k�z�l is sokan fesz�ltek lettek, hangosan horkantgattak izgatotts�gukban. Helati �jra megpr�b�lt b�k�t teremteni, sietve fel�llt a b�tyja el�, �s szembefordult vele.
–Ne, Hecar! – sziszegte halkan.
–El az utamb�l, nõst�ny! – morogta a b�tyja �sszeszor�tott fogakkal.
–Scurn meg fog �lni – suttogta a nõst�ny. – Te is tudod!
–A becs�letem…
–A becs�leted elviselhet egy kis b�ntet�st. Ne feledd, az a b�lcs minotaurusz, aki tudja, mikor keveredjen harcba. Egy m�sik alkalommal, tal�n.
–Nem fogom ezt elfelejteni. A t�bbiek…
A magass�gk�l�nbs�g�k ellen�re a nõst�nynek siker�lt vala¬hogy egyenesen a szem�be n�znie.
–A t�bbiek t�k�letesen tiszt�ban vannak vele, hogy b�rmikor legyõzn�d b�rmelyik�ket.
Hecar elbizonytalanodott. Vetett egy pillant�st az ogre fel�, aki l�tsz�lag elm�ly�lten n�zegette a kez�ben tartott csontot, abban a hi� rem�nyben, hogy akad m�g rajta valami h�s, �s csendesen horkantott. Ezzel az alakkal kapcsolatban semmi sem biztos. V�g�l b�lintott �s le�lt. Helati k�vette a p�ld�j�t. Scurn olyan diadalittas vigyort k�ld�tt fel�, amilyen csak egy minotaurusz, marh�ra eml�keztetõ von�sait�l kitelik. Az arckifejez�se legink�bb csak az �les fogai kivicsor�t�s�b�l �llt. Hecar alig b�rt uralkodni a d�h�n.
–Kaz nem fog nyugatra menni, sem keletre. D�len fog maradni, abban a rem�nyben, hogy kiker�l az utunkb�l. – Scurn Molokhoz fordult megerõs�t�s�rt.
Az ogre �gy b�mult v�gig a k�r�l�tte l�võ minotauruszokon, mintha csak most �tl�tt volna az esz�be, hogy õ sz�totta ezt az ut�latos vit�t. Ideje a hely�re rakni a dolgokat, d�nt�tte el Molok. Szõr�s mancs�t a szokny�j�ba t�r�lte, leny�lt a l�ba k�z�tt fekvõ zs�kba, �s kih�zott belõle egy gyûr�tt pergamendarabot. Egyetlen lend�letes mozdulattal odal�kte Scurnnak.
A meglepett minotaurusznak siker�lt elkapnia, mielõtt a hirtelen fellobban� tûz megperzselte volna a pap�rt �s a kez�t is.
–Mi ez?
Molok kett�t�rte a csontot, amit eddig r�gcs�lt, �s elkezdte kisz�vni a velej�t. A minotaurusz idegesen sz�thajtogatta a lapot, �s megpr�b�lta kivenni az �r�st a tûz halv�ny, vill�dz� f�ny�ben. Elkerekedett a szeme, �s d�h�sen n�zett az ogr�ra.
–Ezt a ki�ltv�nyt maga a solamniai lovagok nagymestere �rta al�!
A gy�lekezetben ism�t moraj t�madt itt-ott. Miut�n n�gy �ven �t �ld�zt�k a zs�km�nyukat az emberek vid�kein �t, mostanra t�bbet tudtak a solamniai lovagokr�l, mint b�rki a fajt�juk¬b�l, Kazt kiv�ve.
–Mit mond, Scurn? – k�rdezte t�relmetlen�l az egyik minotaurusz.
–A nagymester jutalmat k�n�l a k�l�nb�zõ fajok t�bb egyed��rt. Az egyik k�z�l�k Kaz! – Ez ut�bbit teljes hitetlenked�ssel mondta. – Keresik, azt �rja, az�rt mert �sszej�tszott a lovags�g ellen, eg�sz pontosan r�szt vett a nagymester elleni gyilkoss�gi k�s�rlet kitervel�s�ben. Gyilkoss�gr�l is sz� esik benne, de hogy pontosan kit �s mikor �ltek meg, azt nem �rja.
Scurn hangja el�rulta, hogy n�mik�pp zavarba ejtette, amit olvasott.
–Akkor a lovags�g legal�bb annyira el akarja kapni, mint mi – �llap�totta meg valaki.
–Honnan szerezted ezt a ki�ltv�nyt? – f�rmedt Hecar az ogr�ra.
Molok megr�ntotta a v�ll�t.
–Tegnap tal�ltam. Leesett a… f�r�l… ahov� valaki kitûzte, gondolom.
–Mi�rt kellene a lovagoknak Kaz? Hiszen a bajt�rsuk volt! – k�rdezte az egyik nõst�ny a csoport eg�sz�tõl.
–Ahogy ezek k�z�l a t�bbiek k�z�l is n�h�nyan – tette hozz� Scurn. Odal�kte a pap�rt az egyik t�rs�nak, aki lassan olvasni kezdte. A minotauruszoknak erõs b�szkes�gre adott okot, hogy tal�n az elfeket kiv�ve, minden faj k�z�l õk b�rt�k a legjobban az �r�st-olvas�st. Igaz, hogy a t�rsadalmukban a fizikai erõ j�tszotta a v�gsõ d�ntõ szerepet, de a tud�s tette igaz�n �less� ezt a fegyvert.
–A lovagoknak elment az esz�k! – d�rm�gte Hecar. – Megneveztek valami okot?
–Megnevezt�k b�rminek is az ok�t, amit Kaz �ld�z�se sor�n l�ttunk? – pillantott k�rbe Scurn. – Lehet, hogy van r� okuk, vagy lehet, hogy nincs. Vannak olyan nevek azon a list�n, akik a leghûs�gesebb sz�vets�geseik voltak… abban az idõben.
Az „abban az idõben” a h�bor�t jelentette, amelyet a minotauruszok tõl�k telhetõen pr�b�ltak kit�r�lni az eml�kezet�kbõl. T�bben �llatias, gyûl�lk�dõ pillant�st l�velltek Molok fel�. A minotauruszok rabszolga katon�i voltak az ogr�knak �s az embereknek, akik a s�t�t istennõt, Takhisist k�vett�k, az ellenl�basa, Paladine, a f�ny ura elleni harc�ban. A solamniai lovagok ezt az istent k�pviselt�k, �s v�g�l az õ soraik k�z�l egy, egy Huma nevû koronalovag k�nyszer�tette sz� szerint megad�sra az istennõt. Csup�n m�g egy maradt �letben a nagy �rat k�vetelõ gyõzelem szemtan�i k�z�l.
Kaz. Nagyon kevesen tudt�k, hogy milyen szerepet j�tszott val�j�ban a v�gsõ csat�ban. Az emberek nem sz�vesen dicsõ�tettek egy olyan teremtm�nyt, akit legink�bb sz�rnyetegnek tekintettek. A t�bbi minotaurusz az �vek sor�n valahogy �sszerakosgatta a t�rt�netet, noha egyesek, ahogy Scurn is, k�telkedtek a hiteless�g�ben.
–Ha a solamniai lovagok a fej�t akarj�k – kezdte a megt�p�zott harcos –, akkor biztosan d�len marad, ahol nem olyan erõs a jelenl�t�k.
A t�bbiek k�z�l sokan b�lintottak. Molok egyenk�nt v�gign�zett rajtuk, azt�n megr�zta a fej�t.
–M�g n�gy �v eltelt�vel sem tudtok semmit. M�g ti sem, akik ismert�tek Kazt.
Tizenk�nt komor tekintet meredt r�, de õ, szok�s szerint, nem t�rõd�tt vel�k.
–A lovagok k�l�n�sen viselkednek. A bar�tai most az ellens�gei, m�g a lovagok ura is, aki, ha igazak az �rtes�l�seink, h�bor�s bajt�rs�nak nyilv�n�totta.
Hallgat�s k�vetkezett. Most mindenki teljesen r� figyelt.
–Kaz �szakra fog menni, �szakra, Vingaardba, azt hiszem.
Szerencs�re a vid�k, ahol most barangoltak teljesen lakatlan volt, mert olyan �v�lt�z�sben t�rt ki a t�rsas�g, hogy biztosan m�rf�ldekre elhallatszott. V�g�l Scurn csendes�tette el a t�bbieket – Scurn �s Hecar.
–Meglehet, hogy a solamniai lovagok kifordultak �nmagukb�l, Molok – fakadt ki Hecar –, ahogy azt nemegyszer l�ttuk m�r, de ne vedd Kazt egy kalap al� az õr�lts�g�kkel! Minden m�s ellen�re, õ akkor is minotaurusz!
Scurn b�lintott. M�g õ sem hitte, hogy az �ld�z�ttj�k volna olyan ostoba, hogy �szaknak menjen.
Molok visszavette a ki�ltv�nyt, �s vetett r� m�g egy pillant�st. Vicsorg�, ragadoz� vigyorral beledobta a tûzbe. N�zte, ahogy pillanatok alatt hamuv� �g, majd megint feln�zett a t�rsaira… a gyûl�lt t�rsaira.
–Nem ostoba. Sose mondtam, hogy az.
Lehajolt, �sszeszedte a kev�s holmij�t, azt�n fel�llt. Megve¬t�stõl cs�p�gõ pillant�st vetett a minotauruszokra, ami�rt olyanok, amilyenek. M�g most is, hogy m�r nem rabszolga katon�k, egy ogr�ra volt sz�ks�g�k, hogy a r�t orrukn�l fogva vezesse õket.
–Csakhogy akkor is Kaz, �s ez�rt fog �szakra menni, Vingaardba. M�s oka nem kell, hogy legyen.
Az ogre sarkon fordult, �s nagy l�ptekkel elindult, nyugtalan�t� tekintettel az arc�n, amelyet a minotauruszok most nem l�thattak.