Minden a Nyugatot a gonosz Torak istens�g �rm�nyait�l oly sok�ig meg�v� G�mb ellop�s�val kezd�d�tt. Azel�tt Garion is csak egy egyszer� tanyasi k�ly�k volt. Az�ta viszont k�nytelen volt r��bredni, hogy a nagyn�nje val�j�ban a legend�s var�zsl�n�, Polgara, a nagyapja pedig Belgarath, az �r�kk�val� Ember. Ut�na pedig, a G�mb visszaszerz�s�re ind�tott hajsz�ban arra is k�nytelen volt r��bredni, hogy � maga is var�zsl�.

Most v�gre megszerezt�k a G�mb�t, �s az utaz�s lassan a v�g�hez �r. Term�szetesen m�g mindig ki kell jutniuk valahogy az ellens�g �sszeoml� er�dj�b�l, �s �t kell v�gniuk az ut�nuk kutat� murgosi katon�kt�l hemzseg� sivatagon, mik�zben a grolim f�papok is az �let�kre t�rnek s�t�t var�zspraktik�ikkal. Ut�na m�r csak azt kell megoldaniuk, hogy m�g Erastide napja el�tt Riv�ba �rjenek. De Garion biztos benne, hogy ha siker�l eljutniuk od�ig, a tov�bbiakban semmi k�ze nem lesz ezekhez a vil�gform�l� esem�nyekhez.

R�szlet:

Ctuchik halott volt - t�bb is, mint egyszer�en halott -, �s a f�ld ny�gve �s remegve pr�b�lta kiheverni pusztul�s�nak ut�hat�sait. Garion �s a t�bbiek a bazaltk�p belsej�t beh�l�z� s�t�t folyos�kon menek�ltek, a szikl�k recsegtek �s ropogtak k�r�l�tt�k, �s folyamatosan hullottak r�juk a kisebb-nagyobb k�darabok. Garion agya fut�s k�zben is sebesen p�rg�tt, gondolatai z�rzavarosan �rv�nylettek egym�s k�r�l, a toronyban t�rt�nt esem�nyek hat�s�t�l b�nultan k�ptelen volt az �sszef�gg� gondolkod�sra. Tudta, hogy rohannia, menek�lnie kell, s menek�lt is gondolkod�s �s minden tudatoss�g n�lk�l; l�ptei ugyanolyan g�piesek voltak, mint a sz�vver�se.

F�l�t megt�lt�tte az elm�je minden zug�ban sz�rnyal� �s visszhangz�, felszabadult �nek, kit�r�lve bel�le minden gondolatot, �s b�dult csod�lattal t�ltve el a fiatalembert. Zavarodotts�g�n kereszt�l azonban nagyon is �lesen tudat�ban volt az ujjaiba kapaszkod� apr� k�z bizalommal teli �rint�s�nek. A kisfi�, akit Ctuchik r�miszt� torny�ban tal�ltak, ott futott mellette, szorosan a mell�hez fogva Aldur G�mbj�t. Garion tudta, hogy az �neket a G�mb miatt hallja. M�r akkor ott motoszk�lt a fej�ben, amikor felfel� tartottak a torony l�pcs�in, �s a magasba csapott a hangja, amint bel�ptek a f�pap szob�j�ba. Ink�bb a G�mb hangja volt az, amely kit�r�lte minden gondolat�t, nem is a Ctuchikot megsemmis�t�, illetve Belgarathot tehetetlen rongybabak�nt a szoba t�ls� v�g�be rep�t� robban�s vagy az azt k�vet� f�ldreng�s sokkja.

Garion fut�s k�zben k�zd�tt ellene, elkeseredetten pr�b�lta valahogy rendszerezni az elm�j�t, de az �nek minden k�s�rlet�t meghi�s�totta, �gy sz�tsz�rta gondolatait, hogy minden�tt csak v�letlenszer� benyom�sok �s eml�kt�red�kek kavarogtak a fej�ben, �gy nem maradt m�s, csak a c�ltalan, fejvesztett menek�l�s.

A Rak Cthol pusztul� v�rosa alatt l�tes�tett rabszolgasz�ll�sok dohos b�ze belengte a s�t�t folyos�kat. Mintha csak ez az inger kellett volna a feleszm�l�shez, Garion tudat�t el�nt�tt�k az eml�kek �s a szagok - a frissen s�lt keny�r meleg illata Pol konyh�j�ban, Faldor birtok�n; a tenger s�s arom�ja, amikor a G�mb ut�ni hajsz�juk els� �llom�sak�nt el�rt�k Darint Sendaria �szaki partvid�k�n; Nyissa dzsungeljeinek �s mocsarainak kellemetlen szaga, a fel�ldozott �s el�getett rabszolg�k megperzsel�d�tt h�s�nak gyomorforgat� b�ze Torak templom�ban, amely most Rak Cthol falaival egy�tt omlik be �s pusztul el. De k�l�n�s m�don leg�lesebben Ce'Nedra hercegn� naps�t�tte haj�nak b�d�t� illat�t �rezte �sszezavarodott elm�j�ben.

- Garion! - csattant fel Pol nagyn�nje hangja valahonnan a majdnem teljes s�t�ts�gb�l. - Figyelj a l�bad el�! - A figyelmeztet�s visszar�ngatta elkalandoz� gondolatait a jelenbe, �s �gy viszonylag k�nnyen �t tudott botladozni a k�t�rmel�ken, amely a mennyezet egy darabj�nak beoml�sa ut�n ter�tette be a folyos� padl�j�t.

Minden ir�nyb�l a sz�k cell�kba z�rt rabok f�lelemmel teli �v�lt�se hallatszott, h�tborzongat� ellenpontot k�pezve a f�ldreng�s m�ly moraj�val. M�s hangok is hallatszottak a s�t�tb�l: murgosi akcentus� �rthetetlen, zavarodott ki�lt�sok, rohan� l�bak zaja, egy nyitva hagyott f�m cellaajt� �les csattan�sai, ahogy a hatalmas sziklak�p d�l�ng�lve r�zk�dott a f�ld haragja alatt. Por t�lt�tte be a s�t�t barlangokat - vastag, fullaszt� sziklapor, amely cs�pte a szemet, �s k�h�g�sre k�sztette az eg�sz t�rsas�got, mik�zben g�rcs�s igyekezettel k�zd�tt�k �t magukat a lehullott t�rmel�ken.

Garion �vatosan �temelte a kisfi�t egy nagyobb szikladarabon, �s a gyermek nyugodtan mosolyogva, a nyomaszt� f�lhom�lyban tombol� z�rzavarra, valamint az ijeszt� zajokra �s hangokra �gyet sem vetve n�zett r�. Le akarta tenni, de azt�n meggondolta mag�t. K�nnyebb �s biztons�gosabb, ha ink�bb viszi. Megfordult, �s elindult a folyos�n, de hirtelen h�trah�k�lt, amikor valami puh�ra l�pett. Len�zett a f�ldre, �s felkavarodott a gyomra, amikor l�tta, hogy egy sziklaoml�s al�l f�lig kil�g� �lettelen emberi testbe botlott.

Fejvesztve rohantak tov�bb, a fekete murgosi k�peny, amely eddig elrejtette �ket, vadul csapkodott a l�buk k�r�l. A folyos�n m�g mindig s�r� porfelh� terjengett.

- �llj! - Relg, az ulgo fanatikus f�lemelte a kez�t, �s f�lrebillentett fejjel hallgat�zva megtorpant.

- Ne itt! - f�rmedt r� a k�bult Belgarathot cipel� Barak. - Mozg�s, Relg!

- �llj meg! - csattant fel Relg. - Hallgat�zni pr�b�lok. - Hirtelen megr�zta a fej�t. - Vissza! - vakkantotta, �s taszig�lni kezdte maga el�tt a t�bbieket. - Fut�s!

- H�, arra murgosiak vannak! - tiltakozott a cherek.

- Fut�s! - ism�telte a fanatikus. - A hegynek ez az oldala le fog szakadni!

Alig fordultak meg, amikor f�lelmetes recseg�s �t�tte meg a f�l�ket. A tiltakozva remeg� szikl�n hossz�, sz�les hasad�s jelent meg. A folyos�t hirtelen f�ny�r �nt�tte el, ahogy a hasad�k egyre sz�lesedett a bazaltk�p oldal�ban, �s a hegyoldal egy darabja lassan kid�lt, majd zuhanni kezdett a m�rf�ldnyi m�lys�gben h�z�d� s�ks�g fel�. A reggeli nap v�r�s ragyog�sa vak�t�an hatott a barlangok �r�k s�t�tj�ben, �s a hegy oldal�ba has�tott seb legal�bb egy tucatnyi m�sik ny�l�st fedett fel alattuk �s felett�k, ahol a folyos�k hirtelen a semmibe futottak.

- Ott! - hallatszott egy ki�lt�s valahonnan a fej�k f�l�l. Garion megfordult. Tal�n tizen�t m�ternyivel felett�k, valamivel a h�tuk m�g�tt, egy folyos�torkolatban f�l tucat fekete k�penyes murgosi �llt kivont karddal. S�r�n kavargott k�r�l�tt�k a por. Egyik�k pontosan a menek�l� sz�kev�nyekre mutatott kiny�jtott ujj�val. Azt�n a hegy �jb�l megr�zk�dott, �s �jabb hatalmas szikladarabot dobott le mag�r�l, amely mag�val ragadta a m�lybe a sikoltoz� murgosiakat.

- Fut�s! - ki�ltotta harmadszor is Relg, �s a fanatikus nyom�ban visszarohantak a remeg� folyos� s�t�tj�be.

- V�rjatok egy pillanatot! - lihegte Barak n�h�ny sz�z m�terrel beljebb. - Hadd f�jjam ki magam! - Zih�lva eresztette le a f�ldre Belgarath ernyedt test�t.

- Seg�thetek valamiben, nagyuram? - aj�nlkozott azonnal Mandorallen.

- Nem. Elb�rok vele, csak egy kicsit kifulladtam. - Az �ri�s k�r�ln�zett. - Mi t�rt�nik itt? Mi ind�totta el a f�ldreng�st?

- Belgarath-nak �s Ctuchiknak volt egy kis n�zetelt�r�se - felelte cinikusan Selyem. - �s a v�ge fel� m�r nem nagyon fogt�k vissza magukat.

- Mi t�rt�nt Ctuchikkal? - k�rdezte Barak m�g mindig leveg� ut�n kapkodva. - Amikor Mandorallennel berohantunk, senki m�st nem l�ttunk a szob�ban.

- Elpuszt�totta �nmag�t. - Polgara t�rden �llt, �s Belgarath arc�t vizsg�lta.

- Nem l�ttuk a testet, �rn�m - jegyezte meg Mandorallen, aki karddal a kez�ben k�mlelte a s�t�ts�get.

- Nem sok maradt bel�le - vigyorgott Selyem.

Polgara Relgre n�zett.

- Itt biztons�gban vagyunk?

Az ulgo az alag�t fal�hoz szor�tott f�llel, fesz�lten hallgat�zott.

- Pillanatnyilag igen.

- Akkor itt pihenj�nk egy kicsit! Meg akarom vizsg�lni ap�mat. F�nyt k�rek.

Relg belet�rt az �v�n l�g� zs�kokba, �s a k�t k�por �sszekever�s�vel halov�ny ulgo f�nyt teremtett. Selyem k�v�ncsian n�zte Polgar�t.

- Belgarath int�zte el �gy Ctuchikot?

A n� a fej�t r�zta, mik�zben ujjaival gyeng�den megtapogatta Belgarath mell�t.

- Ctuchik valami�rt megpr�b�lta megsemmis�teni a G�mb�t. Valami annyira megijesztette, hogy elfeledkezett az els� szab�lyr�l.

Fut� eml�kt�red�k villant �t Garion agy�n, mik�zben letette a f�ldre az �l�ben tartott kisfi�t - �jra l�tta Ctuchik elm�j�t, miel�tt a grolim kimondta volna a v�gzetes szavakat, melyek a neml�tbe tasz�tott�k �t. Ism�t felderengett el�tte a f�pap fej�ben megjelen� k�p - saj�t k�pe, amint a G�mb�t tartja -, �s �rezte a vak, �rthetetlen p�nikot, amit ez a k�p okozott a boszork�nymesterben. Mi�rt? Mi�rt hajszolta ez a lehet�s�g a grolimot ilyen hal�los hib�ba?

- Mi t�rt�nt vele, Pol n�ni? - k�rdezte halkan. Valami�rt tudnia kellett.

- Nem l�tezik t�bb� - felelte a n�. - M�g a test�t alkot� anyag is elt�nt.

- Nem erre gondoltam - kezdte volna mondani Garion, de Barak k�zbesz�lt.

- Elpuszt�totta a G�mb�t? - Az �ri�s hangja er�tlen �s f�radt volt.

- A G�mb�t semmi nem tudja elpuszt�tani - mondta a n� nyugodtan.

- Akkor most hol van?

A kisfi� elengedte Garion kez�t, �s magabiztosan a v�r�s szak�ll� cherekhez l�pett.

- K�ldet�s? - k�rdezte, �s maga el� ny�jtotta a kerek, sz�rke k�vet.

Barak h�trah�k�lt a felk�n�lt k� el�l.

- Belar! - foh�szkodott, �s a h�ta m�g� kapta a kez�t. - Polgara, mondd meg neki, hogy ne csin�lja ezt! Nem tudja, milyen vesz�lyes?

- K�tlem, hogy tudn�.

- Hogy van Belgarath? - �rdekl�d�tt Selyem.

- A sz�ve er�sen ver - mormolta Polgara. - De nagyon kimer�lt. A harc kis h�j�n meg�lte.

A f�ld mozg�sa egy hosszan visszhangz� remeg�ssel v�get �rt, �s a hirtelen be�ll� n�ma csend rendellenesen hangosnak t�nt meggy�t�rt f�l�knek.

- V�ge? - n�zett k�r�l idegesen Durnik.

- Val�sz�n�leg nem - suttogta Relg. - A f�ldreng�sek �ltal�ban hosszabb ideig tartanak.

Barak k�v�ncsian f�rk�szte a sz�ke kisfi�t.

- Hogy ker�lt ide egy�ltal�n? - � is fojtott hangon besz�lt.

- Ctuchik torny�ban volt - felelte Pol. - � az a gyermek, akit Zedar csak a G�mb ellop�sa miatt nevelt fel.

- Nem �gy n�z ki, mint egy tolvaj.

- Mert nem is az. - A n� komoran n�zett a gyermekre. - Valakinek �lland�an rajta kell tartania a szem�t - hat�rozott. - Valami nagyon k�l�n�set �rzek rajta. Ha le�rt�nk, majd megvizsg�lom, de most nincs id�m foglalkozni vele, van el�g gondom an�lk�l is.

- Lehet, hogy a G�mb miatt? - k�v�ncsiskodott Selyem. - �gy hallottam, k�l�n�s hat�ssal van az emberekre.

- Lehets�ges - b�lintott Polgara, de nem t�nt t�lzottan meggy�z�ttnek. - Maradj mellette, Garion, �s �gyelj r�, nehogy elvesz�tse a G�mb�t!

Mi�rt �n? - k�rdezte Garion gondolkod�s n�lk�l.

A nagyn�nje r�n�zett.

- J�l van, rendben. - A fi� tudta, hogy semmi �rtelme vitatkozni.

- Mi volt ez? - kapta fel a fej�t Barak.

Valahonnan a s�t�tb�l hangok hallatszottak - �les, torokhang� duruzsol�s.

- Murgosiak! - sziszegte Selyem, �s a t�re ut�n kapott.

- H�nyan? - k�rdezte Barak Polt.

- �ten... nem, hatan. Az egyik lemaradt.

- Grolimok vannak k�zt�k?

A n� a fej�t r�zta.

- Gyer�nk, Mandorallen! - A cherek el�h�zta a kardj�t.

A lovag b�lintott, �s k�vette az �ri�s p�ld�j�t.

- V�rjatok itt! - s�gta Barak a t�bbieknek. - Nem tart sok�ig. - Mandorallennel egy�tt belevesztek a s�t�ts�gbe, fekete murgosi k�peny�kben eggy� v�ltak az �rny�kokkal.

A t�bbiek v�rtak, fesz�lten pr�b�ltak elcs�pni valamilyen hangfoszl�nyt. Garion elm�j�ben ism�t feler�s�d�tt a k�l�n�s �nek, �s a gondolatai �jb�l sz�tsz�rtt� v�ltak. Valahol messze meglazult k�vek g�rd�ltek le s�rl�d� nesszel egy lejt�n, �s a hang zagyva eml�kt�red�keket id�zett fel benne. Mintha Durnik kalap�cs�nak cseng�s�t hallotta volna Faldor birtok�n, azt�n lovak pat�inak dobog�s�t �s a szekerek nyikorg�s�t, ahogy r�p�t sz�ll�tanak Darinba m�g az �t kezdet�n. Olyan tiszt�n, mintha csak mellette �llna, hallotta a Val Alorn melletti, h�val bor�tott erd�ben felny�rsalt vaddiszn� vis�t�s�t, azt�n az arend p�sztorfi� furuly�j�nak f�jdalmas dallam�t a fat�nk�kkel bor�tott mez�n, ahol a murgosi Asharak forrad�sos arc�n gy�l�lettel figyelte �t a f�k al�l.

Garion megr�zta a fej�t, pr�b�lta kitiszt�tani a gondolatait, de az �nek visszah�zta a b�d�t� �br�ndoz�sba. Ijeszt�en �lesen hallotta a Dri�dok erdej�nek �si f�i alatt sziszeg� hanggal �g� Asharak k�ny�rg�s�t: "Mester, kegyelem!". Majd k�vetkeztek a sikolyok Salmissra palot�j�ban, ahogy a medveform�t �lt�tt Barak tombolva, puszt�tva vonult a tr�nterem fel�, oldal�n a jeges haraggal l�pked� Pol nagyn�nivel.

Azt�n megsz�lalt a hang, amelyik mindig is ott lakozott a fej�ben:

- Ne k�zdj ellene!

- Mi ez? - Garion megpr�b�lta �sszpontos�tani a gondolatait.

- A G�mb.

- Mit csin�l?

- Meg akar ismerni t�ged. � �gy t�j�koz�dik.

- Nem tud v�rni? Erre most t�nyleg nincs id�nk.

- Ha van kedved, megpr�b�lhatod elmagyar�zni neki. - A hang mintha sz�rakozott volna rajta. - Tal�n figyelni fog r�d, de �n k�tlem. M�r nagyon hossz� ideje v�r erre a pillanatra.

- De mi�rt pont �n?

- Soha nem unod meg folyton ugyanazt k�rdezni?

- A t�bbiek is hasonl�t �reznek?

- Kisebb m�rt�kben. Pr�b�ld ellaz�tani magad. �gy vagy �gy, de mindenk�ppen megszerzi, amit akar.

Valahonnan a s�t�tb�l ac�l csend�l�se hallatszott, majd meglepett ki�lt�sok. Azt�n Garion �t�sek puffan�s�t hallotta, majd f�jdalmas ny�g�st. V�g�l csend lett. Nem sokkal k�s�bb l�ptek csosszan�sa jelezte Barak �s Mandorallen visszat�r�s�t.

- Amelyik a t�bbiek m�g�tt j�tt, azt nem tudtuk elkapni - sajn�lkozott Barak. - Belgarath m�g nem t�rt mag�hoz?

Polgara a fej�t r�zta.

- M�g mindig teljesen k�ba.

- Akkor cipelni fogom. Indulnunk k�ne. Hossz� m�g az �t a hegy alj�ig, �s a j�ratokban nemsok�ra hemzsegni fognak a murgosiak.

- Egy pillanat - felelte a n�. - Relg, tudod, hol vagyunk?

- Nagyj�b�l.

- Vigy�l vissza minket arra a helyre, ahol a rabszolgan�t hagytuk - utas�totta Pol olyan hangon, amely nem t�rt ellenkez�st.

Relg arcizmai megfesz�ltek, de a fanatikus nem mondott semmit.

Barak lehajolt, �s felkapta a eszm�letlen Belgarathot. Garion kiny�jtotta a kez�t, �s a kisfi� engedelmesen hozz�b�jt, tov�bbra is �v�n szor�tva mell�hez a G�mb�t. A gyermek term�szetellenesen k�nny�nek t�nt, Garionnak semmi probl�m�t nem okozott a cipel�se. Relg felemelte halv�nyan dereng� fat�lk�j�t, hogy bevil�g�tsa vele az utat, �s ism�t elindultak a kanyarg�s folyos�n, mely egyre lejjebb �s lejjebb vezette �ket a sziklak�p belsej�ben. A f�l�tt�k tornyosul� l�thatatlan sziklat�meg mintha minden l�p�sn�l egyre nagyobb s�llyal nehezedett volna Garion v�ll�ra. Az �neksz� ism�t felz�gott, �s Relg halv�ny f�nyforr�sa elragadta a fi� gondolatait. Most, hogy m�r tudta, mi okozza a jelens�get, sokkal k�nnyebb volt elviselni. A dal kinyitotta az elm�j�t, �s a G�mb kisz�vott bel�le minden gondolatot �s eml�ket, k�nny� �rint�ssel suhant �t az eg�sz �let�n. Volt benne valami k�l�n�s k�v�ncsis�g, id�nk�nt hosszasan elid�z�tt egy-egy olyan fejezetn�l, melyet Garion soha nem gondolt k�l�n�sebben fontosnak, �s szinte figyelmen k�v�l hagyott m�s dolgokat, amelyek a megt�rt�n�s�k id�pontj�ban l�tfontoss�g�nak t�ntek. Alaposan v�gigtanulm�nyozta Rak Ctholig tart� utaz�suk minden l�p�s�t. Egy�tt vonult fel vel�k a Maragor felett emelked� hegy krist�lycsarnok�ba, ahol Garion meg�rintette az �jsz�l�tt csik�t, �s mintegy Asharak el�get�s�nek vezekl�sek�nt �letet adott a kis �llatnak. Azt�n lement vel�k a V�lgybe, ahol Garion az Akarat �s a Sz� els� tudatos haszn�lat�val felbor�totta a feh�r sziklat�mb�t. Alig szentelt figyelmet az eldrak Grullal v�vott elsz�nt harcnak vagy az ulg�k barlangjaiban tett l�togat�snak, de igen r�szletesen megvizsg�lta a gondolati pajzsot, melyet Garion �s Pol k�z�s er�vel emeltek, hogy elrejts�k halad�suk nyomait a grolimok el�l, amikor m�r k�zel j�rtak Rak Ctholhoz. Nem �rdekelte Brill hal�la �s a Torak templom�ban lezajlott �ldoz�si cerem�nia, ann�l ink�bb a Belgarath �s Ctuchik k�z�tti p�rbesz�d a f�pap v�zszintesen kiugr� torny�ban. Azt�n k�l�n�s m�don Garion minden eml�k�t apr�l�kosan �tvizsg�lta Ce'Nedra hercegn�vel kapcsolatban: a l�ny r�zsz�n haj�nak csillog�s�t a naps�t�sben, mozg�s�nak finom eleganci�j�t, illat�t, minden tudatos �s �szt�n�s mozdulat�t, az �rzelmek j�t�k�t apr�, sz�p arc�n. Olyan sok�ig id�z�tt itt, hogy Garion m�r kezdte k�nyelmetlen�l �rezni mag�t. Ugyanakkor � maga is meglep�d�tt azon, hogy a hercegn� mennyi tette �s szava maradt meg az eml�kezet�ben.

- Garion, mi van veled? - sz�lt r� Pol. - Azt mondtam, vigy�zz a gyerekre. Figyelj oda egy kicsit jobban, ez most nem az �lmodoz�s ideje.

- �n nem �lmodoztam. �n csak... - Hogyan tudn� elmagyar�zni?

- Te csak?

- Nem sz�ltam.

Id�nk�nt �rezt�k a f�ld nyugtalan h�nykol�d�s�t. A hatalmas bazaltk�p ny�g�tt �s remegett minden alkalommal, amikor a f�ld megmozdult az alapzata alatt; Garion�k ilyenkor mindig meg�lltak, szinte l�legzetet sem mertek venni.

- Mennyit j�tt�nk eddig lefel�? - k�rdezte Selyem idegesen n�zel�dve.

- Tal�n h�romsz�z m�tert - felelte Relg.

- Csak? Ilyen temp�val m�g egy h�t m�lva is itt lesz�nk.

Relg megvonta sz�les v�ll�t.

- Addig tart, ameddig sz�ks�ges - mondta t�m�ren, �s �jra elindult a folyos�n.

A k�vetkez� alag�tban ism�t murgosiakba botlottak, �s �jabb v�res k�zelharc vette kezdet�t a s�t�tben. Mandorallen s�ntik�lva t�rt vissza a csoporthoz.

- Mi�rt nem v�rt�l meg? - f�rmedt r� Barak.

- Csak h�rman voltak, nagyuram.

- Minden rendben? - k�rdezte Polgara a lovagot.

- Csak egy karcol�s, �rn�m - legyintett Mandorallen. - Semmi jelent�s�ge.

A folyos� padl�ja ism�t megbillent, �s remegni kezdett, a barlangokon pedig m�ly d�rej visszhangzott v�gig. Mindannyian mozdulatlann� dermedtek, de a f�ldmoraj n�h�ny pillanat m�lt�n elcsendesedett.

Egyenletes temp�ban haladtak tov�bb az alagutak �tveszt�j�ben. A f�ldreng�s, amely lecsapott Rak Ctholra, �s a kop�r murgosi s�ks�gra omlasztotta Ctuchik torny�t, egyenletes id�k�z�nk�nt feler�s�d�tt, majd ism�t elhalt. Valamivel k�s�bb - a s�t�ts�gben hossz� �r�knak t�nt - egy csapat murgosi v�gott �t az el�tt�k l�v� keresztez�d�sen; f�kly�juk bizonytalan �rnyakat vetett a falakra, izgatott besz�d�k messzire visszhangzott a barlangokban. Barak �s Mandorallen r�vid, suttog� tan�cskoz�st tartottak, majd �gy d�nt�ttek, hogy hagyj�k �ket elmenni. A murgosiak �gy b�ntatlanul haladhattak tov�bb, �s soha nem tudt�k meg, hogy alig h�sz m�ternyire milyen hal�los veszedelem leselkedett r�juk. Amikor hall�t�vols�gon k�v�lre �rtek, Relg el�szedte a vil�goss�got ad� fat�lk�t, �s az egyik folyos�ra b�k�tt. K�vett�k lefel� a cikcakkos, kanyarg� j�ratot, hogy miel�bb el�rj�k a sziklak�p alj�t �s a s�ks�g ny�jtotta k�tes biztons�got.

A G�mb �neke egy pillanatra sem halkult el, de Garion most m�r legal�bb k�pes volt valamennyire �sszeszedetten gondolkodni, mik�zben karj�ban a kisfi�val k�vette Selyemet az alagutakban. Val�sz�n�leg hozz�szokott valamennyire - de az is lehet, hogy az ereklye most valaki m�sra koncentr�lt a csapatb�l.

Siker�lt nekik; ez egy kisebb csod�val volt egyen�rt�k�. B�r az es�lyek ellen�k sz�ltak, siker�lt megszerezni�k a G�mb�t. A keres�s, amely olyan hirtelen v�get vetett b�k�s �let�nek Faldor birtok�n, v�get �rt, de annyi v�ltoz�st id�zett el� benne, hogy a fi�, aki egy szeles, �szi �jszak�n kilopakodott a birtok kapuj�n, nem l�tezett t�bb�. Garion most is �rezte mag�ban a nemr�giben felfedezett hatalmat, �s tudta, hogy ez a hatalom nem ok n�lk�l van ott. Az �t sor�n a t�bbiek t�bb k�d�s, ki nem mondott utal�ssal, c�lz�ssal sejtett�k vele, hogy a G�mb visszavitele eredeti hely�re csak a kezdete valami sokkal hatalmasabb �s fontosabb dolognak. Garion biztos volt benne, hogy ezzel m�g nem lesz v�ge.

- �ppen ideje volt - jegyezte meg a sz�raz hang a fej�ben.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Mi�rt kell ezt minden egyes alkalommal k�l�n megmagyar�znom?

- Mit kell megmagyar�znod?

- Hogy mindig tudom, mire gondolsz. Tudod, mi sosem tudunk igaz�n k�l�nv�lni egym�st�l.

- J�l van, rendben. Hov� megy�nk innen?

- Riv�ba.

- �s azut�n?

- Majd megl�tjuk.

- Nem akarod elmondani?

- Nem. M�g nem. M�g nem jutott�l olyan messzire, mint hiszed. M�g nagyon hossz� utat kell bej�rnod.

- Ha semmit nem vagy hajland� el�rulni, akkor mi�rt nem hagysz b�k�n?

- Mind�ssze arra akartalak figyelmeztetni, hogy ne sz�v�gess hossz� t�v� terveket. A G�mb visszaszerz�se csak egy l�p�s. Igaz, nagyon fontos l�p�s, de akkor is csak a kezdet.

Ebben a pillanatban - mintha a megeml�t�se �jra esz�be juttatta volna a G�mbnek Garion jelenl�t�t - az �nek teljes er�vel t�rt vissza, �s a fi� koncentr�ci�ja ism�t darabokra hullott.

Nem sokkal k�s�bb Relg megtorpant, �s magasra emelte a f�nyforr�st.

- Mi a baj? - k�rdezte Barak, �s �vatosan a f�ldre eresztette Belgarathot.

- Beomlott a mennyezet - mutatott a fanatikus az utat elz�r� t�rmel�kre. - Itt nem jutunk �t. - Polra n�zett. - Sajn�lom - d�nny�gte, �s Garion �rezte, hogy komolyan �gy gondolja. - A n� az oml�s t�loldal�n van.

- Tal�lj m�sik utat! - utas�totta Pol kurt�n.

- Nincs m�sik �t. Ez az egy alag�t vezetett ahhoz a t�hoz, ahol r�tal�ltunk.

- Akkor meg kell tiszt�tanunk az utat.

Relg komoran cs�v�lta a fej�t.

- Ha megbolygatjuk, r�nk omlik a marad�k is. Val�sz�n�leg �t is betemette az oml�s... legal�bbis rem�lem.

- Nem volt ez egy kicsit er�s megjegyz�s? - k�rdezte �lesen Selyem.

Az ulgo szel�den n�zett a kis emberre.

- Volt leveg�je �s iv�vize. Ha az oml�s nem �lte meg, m�g hetekig fog szenvedni, mire az �hhal�l v�gez vele. - K�l�n�s, csendes sajn�lkoz�s �rz�d�tt Relg szavaib�l.

Selyem egy pillanatig n�m�n n�zett a fanatikusra.

- Sajn�lom, Relg - mondta v�g�l. - F�lre�rtettelek.

- A barlangban �l� emberek senkinek nem k�v�nj�k, hogy �gy essenek csapd�ba.

Polgara azonban m�g mindig a t�rmel�kkel elt�m�tt folyos�t m�regette.

- Mindenk�ppen ki kell szabad�tanunk onnan - jelentette ki.

- Relgnek igaza lehet - mutatott r� Barak. - K�nnyen lehet, hogy r�szakadt a f�l hegy.

A n� a fej�t r�zta.

- Nem. Taiba m�g �l, �s nem mehet�nk el n�lk�le. Ugyanolyan fontos az �gy szempontj�b�l, mint k�z�l�nk b�rki. - Visszafordult Relghez. - Neked kell kihoznod.

Relg nagy, s�t�t szeme elkerekedett.

- Ezt nem k�rheted t�lem! - tiltakozott.

- Nincs m�s v�laszt�s.

- Meg kell tenned, Relg - gy�zk�dte Durnik is a fanatikust. - Te �t tudsz menni a szikl�n, �s ugyan�gy kihozhatod �t, ahogy Selyemet is kimenek�tetted Taur Urgas g�dr�b�l.

Relg j�l l�that�an reszketett.

- Nem tehetem! - ny�gte elf�l� hangon. - Hozz� kell �rnem... meg kell �rintenem. Ez b�n!

- Ez felett�bb nagy k�ny�rtelens�g t�led, Relg bar�tom - mondta Mandorallen. - Semmi b�n nincs abban, ha seg�ts�get ny�jtunk a gyeng�knek s tehetetleneknek. A h�tr�nyosabb helyzet�ekkel val� t�r�d�s minden rendes ember egyik legnagyobb felel�ss�ge, s nincs hatalom a vil�gon, mely beszennyezhetne egy tiszta lelket. Ha m�r az egy�tt�rz�s nem k�nyszer�t r�, hogy seg�ts�g�re siess, akkor nem tekinten�d megment�s�t tisztas�god pr�b�j�nak?

- Nem �rted - felelte elgy�t�rten Relg. Polgar�ra n�zett. - Ne k�nyszer�ts erre... k�ny�rg�m!

- Pedig nincs m�s v�laszt�som - mondta csendesen a n�. - Sajn�lom, Relg, de nem tehetek m�st.

Tucatnyi �rzelem villant �t a fanatikus arc�n, mik�zben szinte l�that�an �sszement Pol k�rlelhetetlen tekintet�nek s�lya alatt. Azt�n elkeseredett ki�lt�ssal megfordult, �s az alag�t fal�nak sima k�fel�let�hez nyomta a tenyer�t. Minden erej�vel koncentr�lva belenyomta a kez�t a k�be, ism�t tan�bizonys�g�t adva k�l�nleges k�pess�g�nek, melynek seg�ts�g�vel k�pes volt �thatolni a t�m�rnek l�tsz� szikl�n.

Selyem gyorsan h�tat ford�tott neki.

- Ezt �n nem b�rom n�zni - �klendezett a kis ember.

Relg elt�nt, beleolvadt a falba.

- Mi�rt probl�m�zik ennyit azon, ha meg kell �rintenie egy embert? - k�rdezte �rtetlen�l Barak.

Garion tudta az okot. Mik�zben �tlovagoltak Algari�n, v�gig �lveznie kellett a fellengz�s fanatikus k�nyszer� t�rsas�g�t, �s ez id� alatt megtanulta kiismerni mag�t Relg elm�j�nek m�k�d�s�ben. A k�l�nf�le b�n�k �les hang� szidalmaz�sa val�j�ban Relg gyenges�g�nek leplez�s�t szolg�lta. Garion id�nk�nt hossz� �r�kon kereszt�l hallgatta a f�rfi hiszt�rikus �s id�nk�nt �sszef�gg�stelen vezekl�s�t v�ggyal teli gondolatair�l, melyek szinte sz�ntelen�l helyet k�veteltek maguknak a fanatikus elm�j�ben. Taiba, a csod�latos test� marag rabszolgan� Relg sz�m�ra az �r�k k�s�rt�st testes�tette meg, ez�rt m�g a hal�ln�l is jobban rettegett t�le.

Csendben v�rakoztak. Valahol a k�zelben v�zcseppek lass� csepeg�se m�rte a m�l� m�sodperceket. A szikla id�r�l id�re megremegett k�r�l�tt�k, ahogy a f�ldreng�s ideges h�borg�ssal lassank�nt nyugv�pontra jutott. A percek v�gtelen lass�s�ggal v�nszorogtak a f�lhom�lyos folyos�n.

Azt�n valami megmozdult a falon, �s Relg l�pett ki a szikl�b�l, a f�lmeztelen Taib�t cipelve. A rabszolgan� k�ts�gbeesetten kapaszkodott a fanatikus nyak�ba, arc�t a f�rfi v�ll�ba f�rta. Halkan ny�sz�tett a r�m�lett�l, �s a test�t heves remeg�s r�zta.

Relg arca m�rhetetlen k�nr�l tan�skodott. Szem�b�l a szenved�s k�nnyei peregtek, fogait szorosan �sszepr�selte, mintha valamilyen kib�rhatatlan f�jdalom ellen k�zdene. Karj�val azonban v�d�n, szinte gyeng�den �lelte �t a hal�lra r�m�lt rabszolgan�t, �s amikor kil�ptek a szikl�b�l, m�g akkor is szorosan mag�hoz szor�totta a t�r�keny testet, mintha soha t�bb� nem akarn� elengedni.