A kortalan elf mester felfel� l�pdelt a v�z alatti torony megkopott l�pcsõin. Egy r�vid pillanatra �tfutottak az agy�n azok arcai, akik ezelõtt tapodt�k e fokokat. Sz�mtalan n�v �tl�tt fel benne, de gyorsan el is hessegette valamennyit. �ppen egy hi�nyz� falszakasz ment�n haladt, ahol a v�r�ses tengerv�z megtorpant egy l�thatatlan vonal ment�n, l�tsz�lag megmagyar�zhatatlanul. Szeme elõtt felr�mlett az a m�ltba veszõ nap, amikor k�t m�sik Salarival r�leltek a legend�s �p�tm�nyre. Siralmas �llapotok uralkodtak itt akkoriban, de hossz� �vek f�radhatatlan munk�j�val szinte mindent visszah�d�tottak a V�rtengertõl. L�thatatlan erõterekkel p�tolt�k az �sszeoml�sban elpusztult r�szeket, �jraszõtt�k a v�dõm�gia �vezredes, finom sz�lait, amik teljes feled�st hoztak minden betolakod�ra, akit a Torony Õrzõje nem invit�lt meg. V�g�l helyre�ll�tott�k a t�rkaput is, �gy ez lett az egyetlen mûk�dõ a valaha fel�ll�tott �t k�z�l. A haragv�an felizz� t�zes hegy f�ny�ben, j�l l�tszott odakint a v�rv�r�s v�zben �sz� halott v�ros, mely egykoron a vil�g fõv�ros�nak sz�m�tott ezer csod�j�val. M�ra azonban egy pusztul� romhalmaz maradt csak belõle, egy teljesen �lettelen sz�gyenfolt Krynn megf�radt h�t�n. Kevesen vett�k a b�tors�got, hogy idel�togassanak, de nekik is hamar inukba sz�llt az odafent, a sz�d�tõen kavarg�, v�res habbal kevert �rv�ny l�tt�n, amiben azok k�ts�gbeesett arcai fodroz�dtak, akik a katasztr�fa napj�n itt lelt�k hal�lukat.
      Halk suttog�s jutott el hozz� Oren mester f�lig nyitott szob�j�b�l, ami sejtelmes mosolyt csalt arc�ra. Az �j Salari tal�n most hallotta a Torony folyton k�s�rtõ szellem�nek t�rt�net�t elõsz�r. De biztosan nem utolj�ra. A halott l�lek az �sszeoml�s elõtt utols�k�nt t�lt�tte be a Torony Õrzõje c�met, �s m�g a hal�l sem bizonyult el�g erõsnek, hogy leb�rja õt feladata v�grehajt�s�ban.

...j�l eml�kszem azokra a napokra. Mindenki �rezte a k�zelgõ veszedelmet. M�r hossz� �vek �ta egyed�l, megb�jva �ltem itt, mert amikor a Papkir�ly ellen�nk hangolta az embereket, b�lcsebbnek l�ttuk elhagyni Istar Torny�t, �gy mag�nyomban maradtam az �res, �lettelen falak k�z�tt. H�napokig b�jtam Loralon - a h�res elf pap - j�slatait, amik lassan-lassan beteljesedni l�tszottak. Sz�ntelen�l egy mondata j�rt a fejemben, amely m�g az �lmomat is napokra elûzte.

      " Ha valaha gõgj�tõl elvakulv�n, ember kih�v� az isteneket, b�nat k�sz�nt� a vil�gra. "

Ezerszer �tgondoltam �s betûnk�nt �rtelmeztem a legend�s pr�f�ta szavait, �s mindah�nyszor beleremegtem a felismer�sbe. Lelkem m�ly�n �reztem a vil�gra k�sz�ntõ b�nat elj�vetel�t. Rengeteg �tlet sz�letett meg kimer�lt, l�zasan dolgoz� agyamban, de mindah�nyat el is vetettem. Wayrethbe rohantam volna a Konkl�v� el�, de tudtam k�tkedve fogadj�k majd besz�mol�mat. Kihallgat�sra akartam jelentkezni a Papkir�lyn�l, de biztosnak �t�ltem v�gzetemet, ha ezt teszem. Solamni�ba k�sz�ltem a Lovagi Nagytan�cs el�, de õket teljesen lek�t�tte Lord Soth �gy�nek kivizsg�l�sa. Az egyh�zakra sem sz�m�thattam, ugyanis megint egym�s tork�nak estek, teljesen belefeledkezve a bûnbakok felkutat�s�ba, ahelyett, hogy a val�di bûn�s�ket kerest�k volna.
      Kinek a lelk�n sz�rad az �sszeoml�s �s a nyom�ban kialudt sz�molatlan �let? Neh�z lenne �gy a m�lt t�vlat�b�l megmondani. Tal�n a zavart elm�jû Papkir�ly�n, aki minden s�t�t sarokban ellens�get v�lt felfedezni? Vagy a gõg�ss�g�n, mellyel t�rdre akarta k�nyszer�teni az isteneket? Esetleg Lord Sothot, az eleve kudarcra �t�lt lovagot terheli a felelõss�g? Ink�bb az a k�rd�s vetõdik fel bennem idõrõl-idõre, hogy ki az, aki megb�k�thette volna a feld�h�d�tt isteneket? Megpr�b�lta egy�ltal�n valaki? �n nem tudok r�la, pedig mindv�gig figyelemmel k�s�rtem az esem�nyeket, ez�rt �gy v�lem mindannyiunk hib�ja �s sz�gyene ez a katasztr�fa. Mindenki bûn�s �s bûntelen is egyben.
      Yule napj�n, amit az�ta a V�gzet �jjelek�nt emlegetnek, kezdõd�tt minden. Senki sem szentelt figyelmet sem a j�vend�l�seknek, sem a tizenh�rom intõ elõjelnek, mert mindenki a m�sik bemocskol�s�val �s hib�ztat�s�val foglalkozott. Azon a napon z�ldd� lett az �gbolt. M�rges, haragv� z�ld g�ny�ba �lt�z�tt, melybõl megnevezhetetlen iszonyat �radt, majd egy gig�szi erejû vill�m csapott ki belõle Ist�r b�szke templom�nak egyik torny�ra �s azt sz�tz�zva m�rv�nyesõbe bor�totta az �ntelt v�rost. Ut�na panaszosan s�v�ltõ, gyilkos erejû sz�l t�madt, ami h�t napig tombolt d�h�dten, meg�ll�s n�lk�l. Ezen az �jjelen feltûnt Loralon �s v�gigj�rva az igazhitû papokat mag�val vitte õket, egy t�voli, b�k�s helyre. A d�lyf�ss�g�kbõl kivetkõzõ emberek elkesered�s�kben im�dkozni kezdtek az addig megtagadott istenekhez. A Papkir�ly csak nevetett. Pr�b�lta megnyugtatni elbizonytalanodott k�vetõit, de a vil�g sz�mos pontj�r�l �rkezõ, egyre aggaszt�bb h�rek r�c�foltak rend�thetetlen szavaira.
      Thorbardin nyugodt t�rn�iban fel�ledt a S�t�t L�ng, �s puszt�t� �tj�ra indult. Abanasinia aranyl� mezõit megf�kezhetetlen l�ngok marcangolt�k, mik�zben a becs�let�t vesztett Lord Soth v�gleg fak�pn�l hagyta a Lovagi Nagytan�csot. �thatolhatatlan, tejfeh�r k�d �lte meg Palanthast, vaks�gra k�rhoztatva lak�it. Az elfek gy�ny�rû erdej�t, Silvanestit sem ker�lte el az ezerarc� rag�ly. Mesesz�p f�inak k�rge felszakadt �s v�r folydog�lt a felsebzett t�rzsekbõl. A surran�k vacogva rejtõztek �gyaik al�, rem�nykedve a csap�sok befejezt�ben. �s a hetedik napon v�get �rt az iszonyat. Tiltakoz�n, mintha le akarna vetni mindent mag�r�l, megremegett a f�ld. F�ls�ket�tõ ord�t�sban fakadt ki az �g, majd tûzesõ t�rt elõ a m�regsz�n horizont ment�n, mindent elem�sztõ l�ngba bor�tva a felsebzett t�jat. �s a Papkir�ly csak kacagott tov�bb, kitart�an k�vetelve felv�tel�t az istenek sor�ba. A v�lasz nem k�sett sok�. Robajl� mennyd�rg�sek k�zepette megny�lott az �gbolt �s egy izz�, l�ngnyelvek nyaldosta hegy hullott al�, hogy a tenger m�ly�re tasz�tsa az �nhitt v�rost, benne az Õsm�gia Torny�val. �n csak a hihetetlen forr�s�gra eml�kszem, ami k�rlelhetetlen d�hvel v�gigs�p�rt a felbolydult utc�kon, minden �lõt, bûn�st �s �rtatlant elevenen elem�sztve. Az erõteljes m�gi�nak k�sz�nhetõen m�g �ltem n�h�ny percig, �gy l�thattam mik�nt bukik a mindent el�raszt� v�zt�meg al� a lerombolt, megb�ntetett v�ros.

A Torony Õr�nek monoton intelmei ott keringtek Istar Torny�nak n�ptelen folyos�in. A v�gtelen�l ism�telt t�rt�net foszl�nyai bebarangolt�k az �p�let halott �s �lettel telt zugait, s utat leltek a Salarik par�nyi cell�iba is. Sz�mtalan ilyen zug l�tezett a Torony romos �tvesztõiben �s mindegyikben egy-egy mag�nyos var�zsl� �lt. Mag�nyosak voltak mindannyian, b�r ezt vadul tagadt�k. Fiv�rek �s Nõv�rek voltak, de ezen szavak m�g�tt nem sok �rz�s rejlett. Lelk�k m�ly�n r�j�ttek m�r r�gen arra, hogy a Mûv�szet t�l sokat vett el tõl�k �s a tud�s, amit ny�jtott vajmi keveset �rt a feladott �let apr� �r�meihez k�pest, amelyek�rt �rdemes volt �lni. Minden Salari elõbb-ut�bb r�d�bbent erre a szomor� igazs�gra, melyet akkor m�r k�ptelen volt elkendõzni a Mûv�szet ny�jtotta v�gtelens�g. Lelk�k t�rs ut�n ki�ltott, �m a Mûv�szet�kbe vetett rend�thetetlen hit �s a hideg �sz eltaposta a sz�v panaszait. Ez�rt volt minden var�zsl�nak egy k�l�n cell�ja itt a Toronyban, mert �r�kk�n bujk�ltak maguk �s a vil�g elõl, amelynek csak az arcuk rend�thetetlen fel�t mutathatt�k. Szob�ik csendj�ben azt�n �jra �lhettek emberk�nt. S�rhattak, gyeng�k lehettek fakul� eml�keik �s eldobott �lmaik k�zt, melyek nem r�tt�k fel nekik az elesetts�g perceit. �r�kk�n v�ndoroltak, �vt�k a Rendet �s egyengett�k a Mûv�szet igaz �tj�t, de ide mindig visszat�rtek. Mindenki a saj�t cell�j�ba, melyet maga rendezett be, s amelyben lassan sz�rk�lt el, eltûnve v�g�l a k�rlelhetetlen feled�sben mind�r�kre. N�h�nyan azt�n soha nem t�rtek vissza a kijel�lt feladatokr�l. Egy ideig v�rt�k õket, majd hely�kre �jakat v�lasztottak �s szob�t, melyben lassan elsorvadtak nem l�togatt�k t�bb�. Ez volt minden Salari sorsa, s Szellem, az idõs elf tudta ezt. Volt ideje megtapasztalni az eltelt k�tsz�z �v alatt. N�m�n l�pdelt Oren mester szob�ja fel� a folyos�k p�r�s csendj�ben, �rnyk�nt ker�lgetve a leszakadt oszlopok, bolt�vek mohafoltos t�megeit. Az egyenetlen padl�n s�t�tlõ t�cs�kba gyûlt a falak reped�sein besziv�rg� v�z, melyet m�g a Salarik ig�i sem tudtak teljesen kiz�rni. Tompa moraj has�tott a Hajnal Torny�nak halott komors�g�ba, azt�n megmozdult a f�ld. Finom reng�sek futottak v�gig a Torony �tnedvesedett falain, mely alatt fels�rtak a falak k�vei. N�hol ny�gve engedett az õs�reg szikla, ott reped�sek sz�lettek �s bet�rt a v�z. Szellem nem lepõd�tt meg ezen. �rz�ketlen�l haladt tov�bb, megjegyezve azt a pontot, ahol meg kell majd erõs�tenie a falat erõs�tõ m�gi�t.

Oren mester azonban megr�m�lt a hirtelen f�ldreng�stõl. K�ts�gbeesve markolta robosztus asztal�nak f�nylõ gr�nitlapj�t �s idegesen pillantott k�rbe t�gas f�lk�j�ben. K�nyvek hevertek a recsegõ szekr�ny l�b�n�l, k�pek estek le szob�ja falair�l, s kez�t tinta �ztatta el. R�m�lten kapott az asztal�n heverõ �r�sokhoz, amelyeket lassan �titatott a ki�ml�tt tinta s�t�tlõ foltja. Fojtott szitkokat d�rm�g�tt k�rba ment munk�j�t l�tva, s a f�ld ism�t megremegett. A fiatal Salari sikoltva v�g�dott v�gig a padl�n, fej�t bele�tve asztal�nak hideg lapj�ba. K�b�n hallotta, hogy panaszosan fels�rnak a falak k�vei, s a folyos�n nagy robajjal leszakad valami, azt�n n�ma csend lett. Halott, dermedt csend �lt a Toronyra �s Istar eltemetett v�ros�ra olyan, mint a Tûz �jjele ut�n. A dermedt s�t�ts�g lassan elengedte a fiatal var�zsl� elm�j�t, s utat nyitott a f�jdalom �getõ hull�mainak. Oren felny�g�tt. Szeme elõtt apr� f�nyg�mb�k t�ncoltak, melyekben egy kisl�ny alakj�t pillantotta meg. Sz�delegve kelt fel, megremegve minden mozdulat ut�n, melyet a f�jdalom v�r�slõ hull�ma k�vetett. A gyermek sz�tlanul, t�gra ny�lt szemekkel n�zte a megk�nzott, v�res arc� f�rfit. Finom kis kezei foszladozott szokny�csk�j�n nyugodtak �s nem ny�ltak f�lszegen elõre seg�ts�get, t�maszt adva a sebes�lt f�rfinek. Csak n�zte a sz�k�be rogy� alakot, de nem mozdult. Arc�ra nem �ltek ki gyermeki �rzelmei, mert ilyeneket õ nem ismert. N�m�n v�rt, m�g a var�zsl� �sszeszedte mag�t, azt�n �tadott neki egy lepecs�telt pergamenlapot, majd sz� n�lk�l kil�pett a folyos�k dermedt csendj�be.
Oren m�g k�b�n n�zett a s�t�ten �s�t� ajt�ra v�rva, hogy a kisl�ny visszat�r. Percekig meredt maga el�, mialatt haj�ban �s az arc�n sz�radni kezdett kiserkent v�re. Teljesen egyed�l volt �s erre csak most d�bbent r�. K�rben�zett a Torony Õr�t keresve, a jelen�snek azonban nyom�t sem l�tta. Hitetlenkedve pillantott a kez�ben tartott lev�lre, amit egy halott kisl�nyt�l kapott. Nem lehetett �lõ, ebben biztos volt. L�tta az arc�t, melyen nem vibr�ltak �rzelmek �s a megfakult, �rnyszerû test�t, amit pen�szes gy�szruha fedett. Ki volt ez a furcsa gyermek? - k�rdezte mag�t�l, azt�n a lev�lre pillantott. Remegõ k�zzel bontogatni kezdte annak pecs�tj�t, majd let�r�lve az asztal�n sz�rad� tint�t kiter�tette azt. Lend�letes sorok cik�ztak elõtte finom �vû, rajzolt betûkkel. Orennek ismerõs volt az �r�s. L�tta m�r kor�bban is valahol, egy besz�mol�ban, amit b�r�lnia kellett. B�r�lni, mert itt ezt szokt�k. N�ha �sszegyûlt a Torony huszonegy lak�ja �s vit�kat kezdtek sz�mos dologban. Ez is az �let�k r�sz�t k�pezte, mely �bers�gre, k�vetkezetess�gre �szt�n�zte az elm�t. Sokuk sz�m�ra ez egy j�t�k volt, mellyel r�termetts�g�ket bizony�tott�k. A fiatal var�zsl� elõtt lassan �ssze�llt minden. Egy alkalommal a Szellemmel p�rbajozott. V�lem�nyezte az �reg munk�j�t. Azzal �rvelt, hogy egy Salari nem engedhet meg mag�nak annyi szem�lyes megjegyz�st, mint amennyit a Fiv�re haszn�lt. T�rsai helyeselt�k ezen n�zet�t �s a vit�ban õ f�l�nyeskedett. Most itt volt Szellem besz�mol�ja. Rideg, �rz�ketlen �r�s. T�nyek, esem�nyek monoton halmaza, olyan megfogalmaz�sban, ahogy egy Salarinak l�tnia kell a dolgokat, �s ami mellett õ s�krasz�llt azon a vit�n.

A tenger tompa moraja t�lt�tte meg a Torony als� szintj�t. Itt a v�z volt az �r, s ezen a Salarik nem akartak v�ltoztatni. Ritk�n j�rtak ide, pedig itt �llt az utols� �s egyetlen mûk�dõ kapu, melyet Szellem �s elfeledett t�rsa Sallout tal�ltak meg az iszap b�rt�n�ben. Istar Torny�nak legdr�g�bb kincse, amely T�zes hegy izz� haragj�t�l gõz�lgõ v�z felett lebegett. P�ra csillogott a t�rkapu v�setein, melyek csodasz�p sellõket �br�zoltak. Sallout sokat dolgozott rajtuk, mire visszanyert�k a r�gi f�ny�ket. Apr�l�kos munk�val p�tolta a let�rt r�szeket, eltûntette a csontberak�sok lehelet finom reped�seit. Kagyl�kkal �kes�tette a sellõk d�s hajkoron�it, halakkal, s n�v�nyekkel n�pes�tette be k�r�l�tt�k a vizet �s �jraform�lta a kapun tr�nol� s�rk�ny alakj�t is. T�rsaival �jraszõtte a t�rkapu m�gi�j�t, �m a halott mester ut�n semmi egy�b nem maradt. Egy nap eltûnt õ is, mag�val ragadva bar�tj�nak egy darabj�t. Szellem gyakran ell�togatott ide. Szerette ezt a helyet, melyhez annyi kedves eml�k k�t�tte. Ilyenkor le�lt a t�redezett l�pcsõ als�, ny�lk�s fokaira, s n�zte a p�r�s kaput �s a vil�g�t� moh�kt�l derengõ vizet. Hallgatta a Toronyban bolyong� lelkek �r�k�s susog�s�t, melyben elveszett �let�k eml�keit eleven�tett�k fel �s ilyenkor õ is eml�kezett. R�g elfeledett �rz�sek, k�pek bukkantak elõ lelk�nek eltemetett m�ly�rõl, melyek maszkj�nak sz�znyi arc�t csalt�k elõ. Arcokat, amik a r�szei voltak, s amelyek k�z�tt saj�t mag�t kereste. Mereng�s�t n�ha megzavart�k t�rsai, akik feltûntek a semmibõl, majd t�voztak a kapun, j�rva saj�t �tjukat. A csarnokot ugyanis halv�ny sz�lak k�t�tt�k �ssze a var�zsl�k szob�ival, �gy a kettõ k�z�tt gyorsan lehetett k�zlekedni, de Szellem ritk�n utazott ezen a m�don. Gyalog j�tt le ide �s gyalog t�vozott a kapu bez�rta ut�n. B�r ezerszer l�tta m�r, de sohasem tudott eltelni annak ezernyi csod�j�val. A v�z, a sz�l �r�k �nek�vel, amely mindig bet�lt�tte a termet valah�nyszor rajta utazott. A sellõk ilyenkor �nekeltek. Aranyl� hajuk lobogott a v�z felett motoz� szellõ l�gy �rint�s�tõl. Hatalmas csigah�zakb�l szikr�z� tengervizet �nt�ttek az �resen �s�t� keret k�zep�be, s ezek az erecsk�k �sszefolytak, hull�mz� tavat alkottak, mely maga volt a kapu.

A kisl�ny t�r�keny alakja halv�nyan l�tszott a fodroz�d� v�z krist�lyos t�kr�ben. Mez�telen l�bait l�gyan nyaldost�k a V�rtenger langyos hull�mai, s õ a t�k�rk�p�t n�zte. Az arc�t tiszt�n l�tta, a t�bbi csak egy halv�ny folt volt csup�n. Ez maradt belõle annyi �v ut�n. Ennyi, amit nem rabolt el tõle a Mûv�szet, ennyi, ami Szellembõl maradt. Indulatok munk�ltak benne, amikor Oren mester szavaira eml�kezett.

- T�l sok a szem�lyes megjegyz�sed Fiv�rem, melyek nem tartoznak sem a feladathoz, sem annak v�grehajt�s�hoz.

Ki ez az ifj�, hogy õt oktassa? Õt, aki az utols�, az elsõk k�z�l. Igen fiatal Salari, majd te is r�j�ssz mindenre, s akkor �tkozni fogod �nn�n szavaidat, melyekkel engem fedt�l egykoron.

A gyermek lassan megindult lefel� a l�pcsõn a gõz�lgõ v�zbe. Puh�n �t�lelt�k a hull�mok, s õ m�ly levegõvel al�mer�lt. Hosszan �szott a k�ken vil�g�t� moh�k f�ny�ben a Salarik hatalmas ig�ivel lev�dett termeken, folyos�kon �t, mire el�rte a Hajnal Torny�nak m�lladoz� kapuj�t. A kapuk�zt vastag iszapr�teg fedte, melybõl halott kezekk�nt ny�jt�ztak elõ az elõcsarnok mennyezet�t tart� oszlopok csonkjai. Moh�k fedt�k a valaha d�szes fresk�kkal bor�tott falakat, melyekre furcsa, torz �br�kat rajzolt az eny�szet. A kapusz�rnyakon kagyl�k, korallok teny�sztek, elpuszt�tva ezzel a n�vtelen�l porlad� mesterek csod�s alkot�sait. Szellem alakot v�ltott. A kisl�ny teste �sszement, ruh�ja a test�be olvadt, amely ez�st�sen f�nylett fel a s�patag dereng�sben. Kezei �sz�kk� alakultak, l�baib�l farok lett �s k�nnyed�n csusszant �t a kapusz�rnyak r�sein Istar halott v�ros�ba. A Tornyot �vezõ liget, ami feled�st hozott a h�vatlan vend�gekre elpusztult az �sszeoml�s sor�n. A csodasz�p borosty�nf�k hely�n most �lettelen, torz csonkok meredeztek a par�zsl� korallmezõben. Itt �r�k s�t�ts�g honolt, amelyet ritk�n t�rt csak meg a homok alatt izz� T�zes hegy v�r�s f�nye, mert a l�ngol� szikla m�g mindig �lt. Ott forrt az �rd�gsz�j m�ly�n, melyben eltûnt a v�ros nyugati r�sze. Ez egy t�zezer l�b m�ly szakad�k, melynek alj�n eltemetve ott alszik Sargonnas csillap�thatatlan haragj�val �titatva Istar v�gzete. Az �rd�gsz�j nyugatr�l �vezi azt a hatalmas teknõt, melybe s�llyedt a n�hai v�rosk�zpont. Alakja tal�n egy s�rk�ny�ra eml�keztet, mely ac�los karmaival oldhatatlanul megragadta �ldozat�t, s azt egyre m�lyebbre h�zza, le az �r�k feled�sbe. A szakad�k falai l�pcsõzetesen vezetnek a hom�lyb�l az �lettelen s�t�ts�gbe, s itt magasodik a Torony megdõlt t�mege is, amely az �rd�gsz�j egyik sz�les p�rk�nyon �l a v�gtelen m�lys�g f�l�tt. A Tornyot �vezõ ligetbõl csak egy v�kony s�v maradt, a t�bbit elnyelte az �r�k �jszaka.
Szellem egy l�mpahal szem�vel n�zte a k�r�l�tte elter�lõ hat�rtalan szakad�kot. �t�szva a megnyomor�tott ligeten a k�zeli h�zak fel� vette az ir�nyt. Par�nyi bubor�kok t�ncoltak mellette, melyek lassan lebegtek a t�voli felsz�n fel�. N�hol melegebb v�zr�tegen �szott �t, de ezzel nem sokat t�rõd�tt. Megszokta m�r ezeket �gy, mint a reng�seket �s a mag�nyt. Alatta romos h�zak ter�ltek el, melyekben ritk�n f�nyek gy�ltak. Par�nyi l�mp�sokk�nt bolyongtak a t�rmel�k k�z�tt azoknak a lelkei, akiket itt �rt a sz�rnyû v�g �s, akik visszaj�rtak ide az�ta is. Szellem csak �szott-�szott tov�bb. �t, az ezer l�b sz�les szakad�k f�l�tt, annak t�ls� perem�re Mishakal szent�ly�hez �s az azt �vezõ temetõh�z. J�l ismerte a vid�ket, hisz gyakran j�rt erre, de a v�ros t�bbi r�sz�t elker�lte. Mag�nyos �tjai sor�n kiismerte a romok term�szet�t. A v�rosk�zpontban p�ld�ul furcs�n mûk�d�tt a m�gia, s ez a tud�s majdnem az �let�be ker�lt. A Papkir�ly csod�s h�ttorny� temploma hely�n most egy gonosz, feneketlen verem fek�dt, melybõl sz�lettek a V�rtenger puszt�t� viharai. �rd�gi l�nyek n�pes�tett�k be itt a zavaros vizet, melyektõl a romok k�z�tt �lõ tengeri elfek is rettegtek. A romv�ros m�s r�szein k�l�n�s �rv�nyek sz�lettek a semmibõl, melyekbõl nem lehetett menek�lni sehogy sem. �s ezeket õ b�lcsen t�vol tartotta mag�t. M�r a temetõ sz�l�n j�rt, amikor ism�t �letre kelt a Hegy. Felkavarodott a v�z, alatta l�va v�r�sl�tt elõ a szakad�k fenek�rõl. H�zak omlottak �ssze �s cs�sztak feltart�ztathatatlanul a m�lybe. Sz�rke iszapfelhõ burkolta be, de õ csak �szott tov�bb. Percek m�lt�n azt�n �lepedni kezdett a homok a temetõ �rva csendj�ben. Az iszap al�l arcok n�ztek Szellemre. K�ny�rgõ, algafoltos arcok, melyektõl mindig f�jdalom k�lt�z�tt a sz�v�be. De õ nem a halottakat sajn�lta. Nem a T�zes hegy �rtatlan �ldozatait, hanem azt a sok csod�t �s sz�ps�get, ami itt hevert elfeledve a V�rtenger m�ly�n. Ilyenkor �rezte igaz�n mag�ny�nak s�ly�t, itt, a halottak liget�ben. V�gyakozva n�zte a s�rok t�redezett angyalait t�rs ut�n kutatva. Mert Szellem t�rsakra v�gyott. Olyanokra, akiktõl �jakat tanulhatott, akikkel a Mûv�szeten k�v�l m�sr�l is lehetett besz�lni. T�rsakra, akik csak akkor l�teztek, amikor sz�ks�ge volt r�juk. Ez�rt j�rt ide, mert itt ilyenekre lelt. Csendes, figyelmes k�z�ns�gre, olyanra, amilyenre mindig v�gyott. Mag�ny�t�l elnehez�lve �szott a par�nyi szent�ly fel� egy korall�ggal a sz�j�ban. Egy kisl�nynak vitte, aki itt �lt a temetõ mag�ny�ban csak�gy, mint õ a Toronyban. Halszerû teste k�nnyed�n becsusszant a leomlott fal sz�jk�nt t�tong� r�s�n, az �p�let belsej�be. Halak bujk�ltak a f�ld�n heverõ h�n�rfedte csonthalmok k�z�tt, melyek a temetõ utols� l�togat�ib�l maradtak. Azokb�l a gy�szol�kb�l, akik itt kerestek oltalmat az istenek haragja elõl. A szent�ly k�zep�n Mishakal megdõlt m�rv�nyszobra magasodott. Az �vegtelen ablakokon �s a reng�sektõl megny�lt falakon �t f�ny szûrõd�tt be, mely v�r�ses hom�lyba burkolta a teremet. A m�lladoz� falakon par�nyi vakablakok s�t�tlettek, melyekben most halak �s csig�k rejtõztek. A katakomb�k �tvesztõje fel� indult, hol a bar�tja �lt. Az algafoltos falakon megfakult dombormûvek tûntek fel, melyek sz�ps�g�t nem vehette el a Tûz �jszak�ja sem. A v�z n�h�ny m�ter ut�n kisebb lett �s Szellem �jra alakot v�ltott. Kisl�nyk�nt ment tov�bb a sek�lyvizû folyos�kon, melyekbe a fal reped�sein �t v�z t�rt be. Percnyi gyalogl�s ut�n el�rte a keresett szob�t. Kez�ben a korall�ggal l�pett fel a k�t l�pcsõfokon, mely a bar�tj�hoz vezetett, aki egy kis teremben lakott t�rsaival. Lesim�tva szokny�j�t bel�pett a leomlott bolt�ven �t a szob�ba. Odabent igazgy�ngy�k f�nylettek kis vakablakokban, melyeket a Szellem ig�i bûv�ltek meg. A falak itt csupaszak voltak, de õ �letet hozott a katakomba ridegs�g�be. Szõnyeget a padl�ra, finom sz�vetet az �gy�ra, j�t�kokat �s t�rsakat az egyetlen bar�tj�nak. L�ptei megt�rt�k a kripta halott csendj�t, amint annak k�zep�n �ll� befejezetlen m�rv�nyszoborhoz jutott, ami egy kisl�nyt form�zott. Egy gyermeket, kinek alakj�t gyakran felvette, �s ami a r�sz�v� v�lt annyi �v alatt. A szobor elnagyolt l�bai elõtt gyûlõ sz�raz halomra tette a kis korall�gat, majd letelepedett �s mes�lni kezdett. Mes�lni az �let�rõl, eldobott �lmair�l �s a Mûv�szetrõl. Meghallgatta a kisl�ny t�rt�net�t is �s minden mese ut�n v�ltozott. A gyermekbõl felnõtt lett, az emberbõl t�nde, a var�zsl�b�l harcos, az �lõbõl holt. Ezernyi arc�t mutatta meg, de k�t dolog mindig ugyanaz maradt; a megfakult lid�rcszerû test �s a vil�g�t� arc, az utols� kettõ, ami m�g biztos volt az �let�ben. �sszeg�mb�ly�dve aludt el a kripta hideg �l�n, �m �lm�ban is v�ltozott folyton �s �r�kk�, ahogy Salarik�nt eddig mindig tette ezt a Mûv�szet �rdek�ben.

Az elm�l�s elûzhetetlen hidege szor�totta zsigereit, mikor kisl�nyk�nt fel�bredt. B�cs�z�ul let�r�lte a szobor arc�n gy�ngy�zõ p�racseppeket, majd elindult vissza a Toronyba. Szellem most �jra erõs volt. Mûv�szet�be vetett hite �s akarata vezette l�pteit a katakomba pen�szes �tjain. V�zbe g�zolt, alakot v�ltott �s l�mpahalk�nt �szott �t az �rd�gsz�j hasad�ka f�l�tt. Nem pillantott a halott v�rosra. Erre most nem vesztegette az idõt. Csak a Hajnal Torny�t l�tta, a meghasadt falat, amit meg kell erõs�tenie. A Mûv�szetet, amit oltalmaznia, õriznie kell, ahogy azt eddig is tette.