Ce'Nedra, Tolnedra birodalmi hercegn�je zavarban van.

M�sokhoz hasonl�an � is tudja, csak ostoba dajkamese az, hogy a G�mb v�delmezte meg a Nyugatot a gonosz Torak istent�l, �s most m�gis arra k�nyszer�lt, hogy csatlakozzon egy vesz�lyes k�ldet�shez, melynek c�lja a G�mb visszaszerz�se. Eddig nem hitt a m�gi�ban, de most nagyon �gy t�nik, hogy Garion nagyn�nje �s nagyapja a k�t legend�s var�zsl�, Polgara �s Belgarath, akik a jelek szerint t�bb ezer �vesek. �s az ifj� Garion is olyasmit tanul, ami nem lehet m�s, csak a m�gia.

Garion egyszer�, tanyasi parasztgyerek, aki semmik�pp nem m�lt� egy birodalmi hercegn�h�z. De akkor Ce'Nedra mi�rt nem tudja lek�zdeni a k�sztet�st, hogy tan�tgassa, hogy kisim�tsa k�cos haj�t a homlok�b�l, hogy megvigasztalja, ha b�natos?

�s most elment, egyenest a gonosz vid�k sz�v�be, egy k�l�n�s toronyba, hogy szembesz�lljon egy rettenetes �s hatalmas var�zsl�val. �s Ce'Nedra nem k�s�rheti el, hogy vigy�zzon r�. Tal�n m�g meg is hal, �s akkor soha t�bb� nem l�thatj�k egym�st.

R�szlet:

Ce'Nedra birodalmi hercegn�, a Borune-h�z �kk�ve �s a Tolnedrai Birodalom legszebb vir�ga keresztbe tett l�bbal �ld�g�lt a Greldik kapit�ny haj�j�nak orr�ban l�v� t�lgyfagerend�s kabinban, egy neh�z matr�zl�d�n, �s elgondolkodva r�gcs�lta r�zv�r�s haj�nak v�g�t, mik�zben Polgara �rn�t figyelte, aki megpr�b�lta ell�tni Belgarath t�r�tt karj�t. A hercegn� r�vid, halv�nyz�ld dri�d tunik�t viselt, az arca egyik fel�n elmaszatolt hamufolt �ktelenkedett. A fed�lzetr�l lehallatszott a monoton dobol�s, amely Greldik matr�zainak jelezte az evez�h�z�sok �tem�t. Felfel� tartottak a foly�n, egyre t�volodva Sthiss Tor hamu lepte v�ros�t�l.

A l�ny elk�peszt� kalandokba cs�ppent. Ami kezdetben csak egy �jabb l�p�snek t�nt az apj�val - Tolnedra cs�sz�r�val - m�r kisgyermek kora �ta j�tszott uralkod�sr�l, illetve az az elleni l�zad�sr�l sz�l� j�t�kban, az hirtelen nagyon is hal�los �s komoly esem�nyekbe torkollott. Soha nem gondolta volna, hogy ez fog kis�lni bel�le, amikor n�h�ny h�ttel ezel�tt, egy csendes �jszak�n Jeebers mester k�s�ret�ben kilopakodott a Tol Honeth-i cs�sz�ri palot�b�l. Jeebers nemsok�ra megsz�k�tt t�le - nem is nagy baj, hiszen csak r�vid ideig volt r� sz�ks�ge -, � pedig csatlakozott ezeknek a komor arc� �szaki embereknek a k�l�n�s csoportj�hoz, akik valamilyen ismeretlen, �m nagyon fontos k�ldet�sben j�rtak. Polgara �rn�, akinek m�r a nev�t�l is bors�zni kezdett a h�ta, a Dri�dok Erdej�ben meglehet�sen durv�n k�z�lte vele, hogy a j�t�knak v�ge, �s semmif�le k�ny�rg�s, sir�nkoz�s vagy h�zelg�s nem akad�lyozhatja meg, hogy �, Ce'Nedra hercegn� a tizenhatodik sz�let�snapj�n ott �lljon a Rivai Kir�ly Csarnok�ban. Ha kell, ak�r l�ncra verve viszi oda. A hercegn� valami�rt eg�szen biztosan tudta, hogy Polgara �rn� ezt teljesen komolyan gondolta, �s egy pillanatra l�tta maga el�tt, ahogy l�ncokban, megal�zva �s megsz�gyen�tve �ll abban a komor teremben, mik�zben t�bb sz�z szak�llas alorn nevet rajta. Ezt mindenk�ppen el kellett ker�lnie. �gy t�rt�nt, hogy ha nem is �nsz�nt�b�l, de v�g�l csatlakozott hozz�juk, �s tart�zkodott b�rmif�le ny�lt l�zad�st�l. Polgara �rn� kem�ny, ac�los pillant�sa mindig a bilincsek �s a l�ncok �g�ret�t hordozta, �s ezek a kil�t�sok olyan fok� engedelmess�gre k�sztett�k a hercegn�t, amilyenre apja minden cs�sz�ri hatalm�val sem lett volna k�pes.

Ce'Nedr�nak csak nagyon halv�ny elk�pzel�se volt arr�l, hogy mi a c�ljuk ezeknek az embereknek. A jelek szerint k�vettek valakit vagy valamit, �s a nyomok idevezett�k �ket, Nyissa k�gy�kt�l hemzseg� mocsaraiba. Valamilyen m�don a murgosiak is �rintettek voltak, mert minduntalan akad�lyokat g�rd�tettek az �tjukba, �s m�g Salmissra kir�lyn�nek is lehetett valami k�ze az �gyh�z, ha od�ig mer�szkedett, hogy elrabolja az ifj� Gariont.

Ce'Nedra f�lbeszak�totta t�n�d�s�t, hogy r�n�zzen a kabin t�ls� fel�ben �l� fi�ra. Mi�rt akarta �t mag�nak Nyissa kir�lyn�je? Hiszen annyira �tlagos k�ly�k. Egy f�ldm�ves, egy mosogat�fi�... egy senki. K�ts�gtelen, hogy j�k�p� fi� volt homlok�ba l�g� egyenes sz�l�, v�r�sessz�ke haj�val, melynek l�tt�n a hercegn� ujjai viszketni kezdtek, �s legsz�vesebben h�tras�p�rte volna az elszabadult f�rt�ket. A maga egyszer� m�dj�n megnyer� arc� fiatalemberrel Ce'Nedra sz�vesen �lt le besz�lgetni, amikor f�lt vagy mag�nyosnak �rezte mag�t, de amikor rosszkedve volt, gyakran veszekedett is a fi�val, mivel az nem sokkal volt id�sebb n�la. Viszont Garion kereken megtagadta, hogy a neki kij�r� tisztelettel b�njon vele - val�sz�n�leg nem is tudta, hogyan kellene viselkednie egy nemeskisasszonnyal. De akkor mi�rt tal�lja �t m�gis annyira �rdekesnek? Ezen morfond�rozott, mik�zben Gariont n�zte.

M�r megint. D�h�sen elszak�totta a tekintet�t a fi� arc�r�l. Mi�rt n�zi �t �lland�an? Minden alkalommal, amikor elkalandoztak a gondolatai, pillant�sa �nk�ntelen�l is Garion arc�ra t�vedt - pedig igaz�n nem volt abban az arcban semmi k�l�nleges. N�ha m�g azon is rajtakapta mag�t, hogy k�l�nf�le kifog�sokkal �gy helyezkedik, hogy szemmel tarthassa a fiatalembert. Micsoda ostobas�g!

Ce'Nedra a haj�t piszk�lva elm�lkedett, �s nemsok�ra azt vette �szre, hogy ism�t Garion arcvon�sait tanulm�nyozza.

- Rendbe j�n? - k�rdezte Barak, Trellheim gr�fja d�s, v�r�s szak�ll�t simogatva, mik�zben Polgara az utols� sim�t�sokat v�gezte Belgarath parittyak�t�s�n.

- Csak egy egyszer� t�r�s - felelte a n�, �s elkezdett �sszepakolni. - �s a v�n bolond gyorsan gy�gyul.

Belgarath f�jdalmas grimasszal mozd�totta meg frissen �tk�t�tt kez�t.

- Egy kicsit finomabban is lehetett volna, Pol. - R�gi, rozsdasz�n k�peny�n egy hossz� szakad�s �s s�t�t s�rfoltok hirdett�k szomor� tal�lkoz�s�t a f�val.

- Helyre kellett tenni, ap�m. Ugye te sem akarod, hogy rosszul forrjon �ssze?

- Szerintem te �lvezted - morogta v�dl�n az �reg.

- Akkor legk�zelebb majd te rakod helyre magadnak - felelte h�v�sen Pol, �s kisim�totta sz�rke ruh�j�n a r�ncokat.

- Sz�ks�gem volna egy italra - n�zett r� a var�zsl� a f�l� tornyosul� Barakra.

Trellheim gr�fja az ajt�hoz l�pett.

- Hozn�l egy kors� s�rt Belgarath-nak? - k�rdezte az odakint �ll� matr�zt.

- Hogy van? - �rdekl�d�tt a haj�s.

- Rosszkedv�. �s ez val�sz�n�leg csak romlani fog, ha nem kapja meg nagyon gyorsan a s�r�t.

- M�r megyek is.

- B�lcs d�nt�s.

Ce'Nedra sz�m�ra ez egy �jabb rejt�lyes �s zavarba ejt� dolog volt. A csapatban utaz� nemesek megk�l�nb�ztetett tisztelettel kezelt�k ezt az �polatlan k�lsej� �regembert, pedig amennyire � tudta, m�g csak nemesi c�mmel sem rendelkezett. A hercegn� igen nagy pontoss�ggal meg tudta hat�rozni a k�l�nbs�geket egy b�r� �s a birodalmi l�gi�k t�bornoka, egy tolnedrai nagyherceg �s egy arend koronaherceg, egy rivai �rz� �s a cherekek kir�lya k�z�tt; arr�l azonban fogalma sem volt, hov� illeszthetn� be a var�zsl�kat. A tolnedrai gondolkod�s eg�szen egyszer�en m�g a var�zsl�k l�tez�s�t is elutas�totta. Mik�zben az el�gg� egy�rtelm� volt, hogy Polgara �rn�, aki a Nyugat kir�lys�gainak j� r�sz�ben ki�rdemelt valamilyen c�met, a vil�g egyik legelismertebb szem�lyis�g�nek sz�m�tott, Belgarath nem volt t�bb k�z�ns�ges v�ndorcsavarg�n�l, akinek m�r a jelenl�te is gyakran zavarta az emberek j� �zl�s�t. �s Garion az � unok�ja, eml�keztette mag�t sietve.

- Azt hiszem, ideje volna elmes�lned, hogy mi t�rt�nt veled - mondta Polgara a beteg�nek.

- Ink�bb nem besz�ln�k r�la - morogta kurt�n az �reg.

A n� az apr� termet�, meny�tk�p� drasniaihoz, Kheldar herceghez fordult, aki kifejez�stelen arccal kuporgott egy alacsony padon.

- Nos, Selyem?

- Biztos vagyok benne, hogy meg�rted a helyzetemet, �reg bar�tom - kezdett magyar�zkodni a herceg Belgarath-nak t�lj�tszott sajn�lkoz�ssal. - Ha b�rmit is megpr�b�lok titokban tartani, er�vel fogja kiszedni bel�lem.

Belgarath rezzen�stelen pillant�ssal n�zett r�, azt�n megvet�en felhorkantott.

- De az�rt rem�lem tudod, hogy �nsz�ntamb�l semmit nem mondan�k el!

Belgarath elfordult.

- Tudtam, hogy meg fogod �rteni.

- A t�rt�netet, Selyem! - toppantott t�relmetlen�l Barak.

- Val�j�ban nagyon egyszer� az eg�sz.

- De te megbonyol�tod, ugye?

- Csak mondd el, ami t�rt�nt! - tan�csolta Polgara.

A drasniai kih�zta mag�t a padon.

- Nem valami �rdekes t�rt�net - kezdte. - K�r�lbel�l h�rom h�ttel ezel�tt felfedezt�k Zedar nyom�t, �s k�vett�k �t Nyiss�ba. �sszefutottunk n�h�ny nyissai hat�r�rrel, de nem okoztak t�l sok probl�m�t. Azonban amint �t�rt�nk a hat�ron, a G�mb nyomai kelet fel� kanyarodtak. Ez meglepett minket. Zedar eg�szen addig olyan elsz�ntan haladt Nyissa fel�, hogy mindannyian azt felt�telezt�k, valamilyen egyezs�get k�t�tt Salmissr�val. Tal�n �gy is akarta, hogy mindenki ezt gondolja r�la. Ravasz elgondol�s, Salmissra pedig egy�bk�nt is arr�l h�res, hogy mindenbe bele�ti az orr�t, amihez semmi k�ze.

- Ezt a probl�m�t m�r megoldottam - sz�lt k�zbe Pol komor el�gt�tellel.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Belgarath.

- Majd k�s�bb elmes�lem. Folytasd, Selyem!

- M�s nem nagyon t�rt�nt. K�vett�k Zedar nyom�t eg�szen egy romv�rosig a marag hat�r k�zel�ben. Belgarath-nak ott l�togat�ja �rkezett, legal�bbis � azt mondta, �n viszont nem l�ttam senkit. A l�nyeg, hogy azt mondta, v�ltoz�s �llt be a tervben, ez�rt meg kell fordulnunk, �s lecsorognunk a foly�n, hogy Sthiss Torban csatlakozzunk hozz�tok. De nem tudta folytatni, mert az erd� k�r�l�tt�nk hirtelen �letre kelt, �s mindenhol murgosiak jelentek meg. Hogy Zedart vagy minket kerestek, azt sosem tudtuk meg. Onnant�l a nyissaiak mellett m�r �ket is ker�lgetn�nk kellett, �lland�an rejt�zk�dt�nk, �s csak �jszaka utaztunk. Egyszer k�ldt�nk nektek �zenetet is, megkapt�tok?

- Tegnapel�tt - b�lintott Pol. - De a fut�r bel�zasodott, �s alig tudtuk kiszedni bel�le az �zenetet.

- A l�nyeg, hogy a murgosiak k�z�tt grolimok is voltak, akik a hatalmukkal pr�b�ltak megtal�lni minket, de Belgarath-nak siker�lt megakad�lyoznia, hogy r�nk bukkanjanak. Ak�rhogy is csin�lta, nagym�rt�k� koncentr�ci�t ig�nyelhetett, mert onnant�l nem nagyon figyelt r�, hogy merre megy�nk. Ma reggel egy kisebb mocs�ron vezett�k kereszt�l a lovakat, �s Belgarath saj�t gondolataiba mer�lve botladozott, amikor r�d�lt az a fa.

- Gondolhattam volna - s�hajtotta Pol. - Valaki kid�nt�tte?

- Nem hiszem - cs�v�lta a fej�t Selyem. - Lehetett ak�r egy r�gr�l ottmaradt csapda is, de �n k�tlem. Teljesen el volt korhadva a k�zepe. �n megpr�b�ltam figyelmeztetni �reg bar�tomat, de � egyenesen al� s�t�lt.

- H�t persze - morogta Belgarath.

- De �n t�nyleg pr�b�ltalak figyelmeztetni!

- Ne magyar�zkodj, Selyem!

- Nem akarom, hogy azt higgy�k, hagytam r�d d�lni azt a f�t! - v�dekezett a drasniai.

Polgara a fej�t cs�v�lta.

- Ap�m! - mondta m�lys�ges csal�dotts�ggal a hangj�ban.

- Persze, Polgara, csak v�dd a hazugs�gait! - s�rt�d�tt meg Belgarath.

- Ki�stam a fa al�l, �s amennyire tudtam, bek�t�ztem - folytatta Selyem. - Azt�n elloptam ezt a cs�nakot, �s leereszkedt�nk a foly�n. Eg�szen j�l haladtunk, am�g ez a feh�r por el nem kezdett esni.

- Mi lett a lovakkal? - k�rdezte Hettar.

Ce'Nedra tartott ett�l a halk szav�, magas algart�l, aki egyetlen hossz� tincs kiv�tel�vel teljesen kopaszra borotv�lta a fej�t, �s �lland�an fekete b�rruh�ban j�rt. Sosem l�tta mosolyogni, �s s�lyomszer� arc�ra mindig s�t�t kifejez�s telepedett, ah�nyszor csak meghallotta a "murgosi" sz�t. Az egyetlen dolog, ami valamennyire emberiv� tette, a lovakkal val� t�r�d�se volt.

- J�l vannak - nyugtatta meg Selyem. - Kik�t�ttem �ket egy biztons�gos helyen, ahol a nyissaiak nem tal�lhatnak r�juk. R�videsen felvehetj�k �ket, addig nem lesz semmi bajuk.

- Amikor a fed�lzetre sz�lltatok, azt mondtad, hogy a G�mb m�r Ctuchikn�l van - mondta Polgara Farkasnak. - Hogy t�rt�nhetett ez meg?

Az �regember megvonta a v�ll�t.

- Beltira nem avatott be a r�szletekbe, mind�ssze annyit mondott, hogy Ctuchik m�r v�rt Zedarra, amikor �tkelt a hat�ron Cthol Murgosba. Zedarnak siker�lt elsz�knie, de a G�mb�t h�tra kellett hagynia.

- Besz�lt�l Beltir�val?

- Az elm�j�vel - b�lintott az �reg.

- Nem mondta, mi�rt akarja a mester, hogy a V�lgybe menj�nk?

- Nem. val�sz�n�leg esz�be sem jutott megk�rdezni. Te is tudod, milyen Beltira.

- Ez h�napokig fog tartani, ap�m - cs�v�lta a fej�t Pol gondterhelt homlokr�ncol�ssal. - A V�lgy innen t�bb, mint h�tsz�z�tven m�rf�ld.

- Aldur azt akarja, hogy odamenj�nk - mondta hat�rozottan Belgarath. - Ennyi �v ut�n nem szeretn�k vitatkozni vele.

- K�zben Ctuchik elviszi a G�mb�t Rak Ctholba.

- Semmire nem megy vele, Pol. Maga Torak sem tudta r�venni a G�mb�t, hogy engedelmeskedjen neki, pedig t�bb, mint k�tezer �vig pr�b�lkozott vele. Tudom, hol van Rak Cthol; Ctuchik nem rejt�zhet el el�lem. Ha �gy d�nt�k, hogy felkeresem, ott lesz � �s a G�mb is. Tudom a m�dj�t, hogyan b�njak el azzal a boszork�nymesterrel. - A "boszork�nymester" sz�t m�lys�ges megvet�ssel ejtette ki.

- �s Zedar mit fog tenni mindez id� alatt?

- Zedarnak megvan a maga baja. Beltira azt mondta, elvitte Torak test�t az eddigi rejtekhely�r�l. Azt hiszem, sz�m�thatunk r�, hogy a lehet� legt�volabb fogja tartani Torakot Rak Ctholt�l. Igaz�b�l nem is alakulnak olyan rosszul a dolgok. M�r kezdtem belef�radni Zedar kerget�s�be.

Ce'Nedr�t zavarba ejtett�k a hallottak. Mi�rt �rdekli annyira ezeket az embereket a k�t k�l�n�s nev� var�zsl� tev�kenys�ge, valamint ez a titokzatos dr�gak�, melyet a jelek szerint mindenki meg akar szerezni mag�nak? Sz�m�ra az egyik �kszer ugyanolyan volt, mint a m�sik. Gyermekkor�t�l olyan pompa vette k�r�l, hogy m�r nagyon r�g�ta nem szentelt k�l�n�sebb figyelmet az ilyesfajta d�szt�rgyaknak. Egyetlen �kszere egy p�r makkot form�z� f�lbeval� volt, de ezt sem az�rt kedvelte, mert aranyb�l volt, hanem mert a benne elhelyezett apr� kis harangnyelvek csilingel� hangot adtak, amikor megmozd�totta a fej�t.

Az eg�sz �gy hangzott, mint az az alorn legenda, melyet �vekkel ezel�tt hallott apja udvar�ban egy t�rt�netmond�t�l. Eml�kezett, abban is volt egy dr�gak�. Torak, a gonosz angarak isten ellopta, de k�s�bb egy var�zsl� �s valami alorn kir�lyok visszaszerezt�k, majd be�ltett�k egy kard gombj�ba, melyet a rivai tr�nteremben tartottak. A mese szerint az �kk� megv�di a Nyugatot valami rettenetes katasztr�f�t�l, amely az elt�n�se eset�n mindenk�ppen bek�vetkezne. �s ami a legk�l�n�sebb, hogy abban a legend�ban Belgarath-nak h�vt�k a var�zsl�t - ugyan�gy, mint ezt az �regembert.

�m ez azt jelenten�, hogy Belgarath m�r t�bb ezer �ves. K�ptelens�g! Biztosan csak az �si mitikus h�s ut�n kapta a nev�t, vagy csak az�rt vette fel, hogy �mulatba ejtse az embereket.

Tekintete �jb�l Garion arc�ra t�vedt. A fi� csendben, komor arckifejez�ssel �ld�g�lt a kabin sark�ban. Arra gondolt, tal�n ez a komolys�g az, ami annyira felkeltette a k�v�ncsis�g�t ir�nta, �s ami folyton odavonzza a pillant�s�t. Azok a fiatalemberek, akiket eddig ismert - nemesek, illetve nemesek gyermekei -, megpr�b�ltak elb�v�l�en �s szellemesen viselkedni, de Garion sosem tr�f�lkozott �s nem ravaszkodott, hogy leny�g�zze �t. A l�ny nem volt eg�szen biztos benne, hogyan kellene ezt �rtelmeznie. Vajon ennyire neveletlen volt, hogy nem tudta, mik�nt viselkedjen? Vagy tal�n tudta, csak nem vette mag�nak a f�rads�got? Legal�bb megpr�b�lkozhatott volna vele - ha csak egy-egy alkalommal is. Hogyan viszonyuljon hozz�, ha m�g arra sem k�pes, hogy az � kedv��rt bolondot csin�ljon mag�b�l?

Durv�n eml�keztetnie kellett mag�t, hogy voltak�ppen haragszik Garionra. Azt mondta, Salmissra kir�lyn� a legcsod�latosabb n�, akit valaha l�tott, �s t�l korai lett volna m�g megbocs�tani neki ez�rt a felh�bor�t� kijelent�s�rt. Ha rajta m�lik, nagyon sok�ig fog b�nh�dni s�rt� megjegyz�se miatt. Ujj�val sz�rakozottan csavargatta arca mellett lel�g� hajtincs�t, �s k�zben Gariont n�zte.

M�snap reggelre a s�r� hamues�, amely Cthol Murgos egyik vulk�nj�nak kit�r�s�b�l sz�rmazott, nagym�rt�kben m�rs�kl�d�tt, �gy a fed�lzet ism�t j�rhat�v� v�lt. A foly� k�t oldal�n h�z�d� dzsungel r�szben m�g a s�r� hamuk�dbe veszett, de a leveg� m�r el�g tiszta volt ahhoz, hogy szabadon be lehessen l�legezni, �s Ce'Nedra megk�nnyebb�lten hagyta ott f�lledt kabinj�t.

Garion a v�dett zugban �lt a haj� orr�nak k�zel�ben, megszokott hely�n, �s Belgarath-tal besz�lgetett. Ce'Nedra t�rgyilagosan �llap�totta meg, hogy a fi� ma reggel elfelejtett f�s�lk�dni. Lek�zd�tte mag�ban az �szt�n�s reakci�t, hogy hozzon egy hajkef�t, �s megoldja a helyzetet. Ehelyett ink�bb az �rbochoz vonult, ahonnan an�lk�l hallgat�zhatott, hogy t�ls�gosan felt�n� lett volna.

- ...mindig is ott volt - mondta �ppen Garion a nagyapj�nak. - �ltal�ban csak besz�lt hozz�m, tudom�somra hozta, ha gyerekesen vagy but�n viselkedem, meg ilyesmik. Mintha a fejem egyik szeglet�ben lakna.

Belgarath b�lintott, �p kez�vel sz�rakozottan vakargatta szak�ll�t.

- �gy t�nik, teljesen f�ggetlen t�led - �llap�totta meg. - �s ez a hang csin�lt is m�r valamit? �gy �rtem, azon k�v�l, hogy besz�lt hozz�d.

Garion elgondolkodott.

- Nem hiszem. Rendszerint elmondja, mit kell tennem, de azt hiszem, mindig �n vagyok az, aki cselekszik. B�r amikor Salmissra palot�j�ban voltunk, kiragadott a testemb�l, �s elment�nk megkeresni Pol nagyn�nit. - �sszer�ncolta a homlok�t. - Nem is - helyesb�tett. - Ha jobban belegondolok, csak elmondta, hogyan csin�ljam, de voltak�ppen �n tettem mindent. �s �reztem, hogy ott van mellettem. Ez volt az els� alkalom, hogy k�l�nv�ltunk egym�st�l, de nem siker�lt megpillantanom. N�h�ny percre �t is vette az ir�ny�t�st a testem f�l�tt. Besz�lgetett Salmissr�val, nehogy a kir�lyn� gyan�t fogjon, am�g Pol n�ni meg�rkezik.

- Mi�ta Selyemmel k�l�nv�ltunk, sok mindenen ment�l kereszt�l, igaz?

Garion rosszkedv�en b�lintott.

- Sok mindenen, �s egy�ltal�n nem volt kellemes. El�gettem Asharakot, hallottad?

- A nagyn�n�d mes�lte.

- Meg�t�tte �t! Elindultam fel� a k�semmel, de a hang azt mondta, ne �gy csin�ljam. Meg�t�ttem a kezemmel, �s azt mondtam: "�gj!" Csak ennyit, �s m�r l�ngra is kapott. El akartam oltani, amikor Pol n�ni tudatta velem, hogy � �lte meg a sz�leimet. Erre m�g feljebb sz�tottam a l�ngokat. K�ny�rg�tt, hogy kegyelmezzek, de �n meg�ltem. - Garion megborzongott az eml�k hat�s�ra.

- �n megpr�b�ltalak figyelmeztetni t�ged - eml�keztette Belgarath l�gyan. - Mondtam neked, hogy ha egyszer v�ge lesz, akkor sem leszel el�gedett.

- Hallgatnom kellett volna r�d - s�hajtotta Garion. - Pol n�ni azt mondta, ha egyszer haszn�lom ezt a... - Elhallgatott, kereste a megfelel� sz�t.

- Hatalmat? - javasolta Belgarath.

- Igen, azt - b�lintott a fi�. - Azt mondta, ha egyszer haszn�lom, sosem felejtem el, �s �jra meg fogom tenni. Most m�r azt k�v�nom, b�rcsak ink�bb a k�semet haszn�ltam volna. Akkor ez a dolog bennem sosem szabadult volna el.

- Te is tudod, hogy nincs igazad - mondta halkan a var�zsl�. - M�r h�napok �ta v�rhat� volt egy ilyen kit�r�s. Legal�bb f�l tucat alkalomr�l tudok, amikor a tudtodon k�v�l haszn�ltad az er�det.

Garion hitetlenkedve n�zett az �regre.

- Eml�kszel arra az �r�lt szerzetesre, a tolnedrai hat�r ut�n nem sokkal? Amikor meg�rintetted, akkora zajt csapt�l, hogy egy pillanatra azt hittem, v�gezt�l vele.

- Azt mondtad, Pol n�ni m�ve volt.

- Hazudtam - ismerte el az �reg kertel�s n�lk�l. - El�g gyakran teszem. A l�nyeg azonban az, hogy mindig is rendelkezt�l ezzel a k�pess�ggel. El�bb vagy ut�bb el� kellett bukkannia. Igaz�b�l nem nagyon f�jlalom, ami Chamdarral t�rt�nt. Egy kicsit k�l�n�s m�don v�gezte - j�magam tal�n nem eg�szen ezt tettem volna -, de v�g�l is a l�nyeg, hogy az igazs�gszolg�ltat�s megt�rt�nt.

- Akkor h�t sosem szabadulhatok meg t�le?

- Soha. Att�l tartok, ez a dolgok rendje.

Ce'Nedra hercegn� el�gedett volt mag�val. Belgarath meger�s�tette ugyanazt, amit � is mondott Garionnak. Ha a fi� befejezi a makacskod�st, akkor a nagyn�nje, a nagyapja �s persze � - mindh�rman jobban tudj�k Garionn�l, mi j� neki, �s mit kell tennie - minden neh�zs�g n�lk�l saj�t ig�nyeiknek megfelel�en form�lhatj�k az �let�t.

- T�rj�nk vissza arra a bels� hangra - javasolta Belgarath. - Szeretn�k t�bbet tudni r�la. Nem akarom, hogy egy ellens�get hordozz magadban.

- � nem ellens�g. A mi oldalunkon �ll.

- Legal�bbis �gy t�nik - b�lintott a var�zsl�. - �m nem minden az, aminek l�tszik. Sokkal jobban �rezn�m magam, ha tudn�m, mi ez pontosan. Nem szeretem a meglepet�seket.

Ce'Nedra hercegn� addigra azonban elmer�lt saj�t gondolataiban. Fondorlatos, ravasz elm�j�nek valamelyik h�ts� zug�ban egy elk�pzel�s kezdett alakot �lteni - egy elk�pzel�s, amely igen �rdekes k�vetkezm�nyeket hordozhatott mag�ban.