A legend�k elmondj�k, hogyan k�v�nta meg Torak, a gonosz istens�g Aldur G�mbj�nek hatalm�t, �s hogyan szenvedett megal�z� veres�get a v�gs� csat�ban. �m a pr�f�ci�k arr�l is besz�lnek, hogy elj�n az id�, amikor Torak fel�bred, �s ism�t megpr�b�lja �tvenni a vil�g feletti uralmat. A s�t�t isten egyik papja ellopta a G�mb�t, �s ez az id� most el�rkezni l�tszik.

Belgarath, a var�zsl�mester �s l�nya, Polgara a G�mb nyom�ba erednek; vissza kell szerezni�k az erekly�t, miel�tt bek�vetkezik a katasztr�fa. Vel�k tart Garion is, aki mind�ssze n�h�ny h�napja m�g csak egy egyszer� tanyasi fi� volt, �m fokozatosan az esem�nyek k�z�ppontj�ba ker�l. Sosem hitt a m�gi�ban, �s nem is akart a r�szese lenni semmif�le m�gikus kalandnak. �s m�gis, minden egyes megtett m�rf�ld ut�n egyre csak n�vekszik benne az er�, amely r�k�nyszer�ti, hogy az �ltala elutas�tott hatalomhoz ny�ljon.

R�szlet:

Wacune nem l�tezett t�bb�. Huszonn�gy �vsz�zad telt el az�ta, hogy a wacite arendek mag�ra hagyt�k, �s Arendia �szaki r�sz�nek s�t�t, v�gtelen erdeje az�ta m�r visszak�vetelte mag�nak a romokat. A leomlott falmaradv�nyokat vastagon ben�tte a moha �s az erd� talaj�n teny�sz� nedves, barna zuzm�, �s csak az egykor b�szke tornyok t�redezett csonkjai jel�lt�k a f�k k�z�tt, a k�dben azt a helyet, ahol egykor Vo Wacune �llt. K�s�s h�takar� fedte az alig l�that� romokat, �s az �si k�vek fel�let�n k�nnycseppekk�nt csorgott az olvad� h�l�.

Garion egyed�l �gyelgett a halott v�ros f�kkal ben�tt sz�les utc�in. Vastag, sz�rke gyapj�k�peny�t szorosan maga k�r� csavarta a hideg ellen, �s gondolataiba temetkezett, melyek olyan szomor�ak voltak, mint k�r�sk�r�l a s�r� k�vek. Faldor birtoka a z�ld, naps�t�tte mez�kkel olyan t�vol volt m�r, hogy szinte teljesen beles�ppedt a feled�s k�d�be, �s a fi� els�pr� honv�gyat �rzett. Ak�rmilyen er�sen is pr�b�lt kapaszkodni a r�szletekbe, azok minduntalan elsz�ktek el�le. Pol n�ni konyh�j�nak finom illatai halov�ny eml�kk� v�ltak; Durnik kalap�cs�nak cseng�se a kov�csm�helyben mintha egy harang utols�, elhal� visszhangja lett volna; �s j�tsz�t�rsai �les, tiszta arca is egyre jobban elhom�lyosult az eml�keiben, v�g�l m�r abban sem volt biztos, hogy ha tal�lkozna vel�k, felismern� �ket. Gyermekkora tovasz�llt, �s hi�ba is pr�b�lkozott, nem tudott fog�st tal�lni rajta.

Minden megv�ltozott; ez volt a probl�ma gy�kere. �let�nek gerince, a szikla, melyre eg�sz gyermekkora �p�lt, mindig is Pol n�ni volt. Faldor birtok�nak egyszer� vil�g�n � volt Pol �rn�, a szak�cs, de a farm kapuj�n k�v�lre ker�lve Polgar�v� v�lt, a var�zsl�n�v�, aki az emberi �rtelem sz�m�ra felfoghatatlan m�don viszonyult az elm�lt h�rom �vezredhez.

�s Farkas mester, a �reg, v�ndor mesemond� is ugyan�gy megv�ltozott. Garion m�r tudta, hogy �reg bar�tja val�j�ban az � �k-�kapja - megsz�molhatatlan "�k"-kel az elej�n -, de a csib�szes, id�s arc m�g�tt ott volt Belgarath hat�rozott tekintete; a var�zsl��, aki m�r h�tezer �ve v�rt, �s figyelte az emberek �s istenek tev�kenys�g�t. Garion nagyot s�hajtott, �s folytatta �tj�t a k�dben.

M�r maguk a nevek is k�nyelmetlen �rz�ssel t�lt�tt�k el. Garion sosem akart hinni a var�zsl�sban, a m�gi�ban vagy a boszork�nys�gban. Ezek a dolgok term�szetellenesek voltak, �s megs�rtett�k a szil�rd, �rz�kelhet� val�s�ggal kapcsolatos elk�pzel�seit. De t�l sok minden t�rt�nt vele az ut�bbi id�ben ahhoz, hogy tov�bbra is ragaszkodjon k�nyelmes k�telked�s�hez. Mind�ssze egyetlen megr�z� pillanat kellett hozz�, hogy k�telyeinek utols� morzs�i is megsz�njenek l�tezni. Az a pillanat, amikor d�bbent hitetlenked�ssel figyelte, amint Pol nagyn�ni egyetlen sz�val �s egy k�zmozdulattal elt�ntette Martje szem�r�l a feh�r h�lyogot, visszaadva az �r�lt �regasszony l�t�s�t �s egyben brut�lis k�ny�rtelens�ggel megsz�ntetve j�v�bel�t� k�pess�g�t. Martje elkeseredett sikoly�nak eml�k�re Garion megborzongott. A sikoly jelentette azt a pontot, ahonnan a vil�g m�r nem volt olyan szil�rd, megfoghat� �s biztons�gos, mint r�gen.

Az egyetlen j�l ismert helyt�l elszak�tva, telve bizonytalans�ggal a hozz� legk�zelebb �ll� k�t ember ir�nt, a lehets�ges �s a lehetetlen k�z�tti k�l�nbs�gr�l alkotott elk�pzel�s�nek romjai k�z�tt Garion egy k�l�n�s kaland k�zep�n tal�lta mag�t. Fogalma sem volt r�la, mit keresnek ebben az erd�vel ben�tt romv�rosban, mint ahogy arr�l sem, merre fognak tov�bbmenni. Az egyetlen bizonyoss�g, ami megmaradt neki, egy komor gondolat volt, amelybe elkeseredetten kapaszkodott: �l egy ember, aki valamikor r�gen a hajnali sz�rk�letben odaosont egy istenek h�ta m�g�tti falu apr� h�z�hoz, �s meggyilkolta a sz�leit. Ha az eg�sz �let�t r� is kell sz�nnia, Garion meg fogja tal�lni ezt az embert, �s ha megtal�lja, meg�li. Ebben a gondolatban mindig tal�lt valami k�l�n�s, megnyugtat� �rz�st.

�vatosan �tm�szott egy utc�ra d�lt h�z romjain, �s folytatta az elhagyatott v�ros felfedez�s�t. Igaz�b�l semmi l�tnival� nem volt itt. A t�relmes �vsz�zadok szinte mindent elt�ntettek, ami a h�bor� ut�n megmaradt, a k�s�s h� �s a s�r� k�d pedig az utols� nyomokat is elrejtette. Garion ism�t s�hajtott, �s saj�t nyomain haladva elindult visszafel� az egyik csonka torony ir�ny�ba, ahol az el�z� �jszak�t t�lt�tt�k.

Ahogy k�zeledett, megpillantotta Farkas mestert �s Pol nagyn�nit, akik a toronyt�l nem messze �lltak, �s halkan besz�lgettek. Az �regember a h�t�ra vetette rozsdasz�n csukly�j�t, Pol pedig szorosan a teste k�r� csavarta k�k k�peny�t. A n� id�tlen sajn�lkoz�ssal az arc�n n�zte a k�dbe vesz� romokat. Hossz�, fekete haj�t h�travetette a v�lla felett, �s jellegzetes, �sz tincse most m�g a l�ba el�tt l�v� h�n�l is feh�rebbnek t�nt.

- Itt van - mondta Farkas, amikor a fi� k�zelebb �rt hozz�juk.

Pol b�lintott, �s szigor�an n�zett Garionra.

- Hol volt�l? - k�rdezte.

- Sehol. Csak gondolkodtam.

- L�tom, siker�lt alaposan �t�znod.

Garion felemelte az egyik l�b�t, �s szem�gyre vette a csizm�j�r�l l�g� havas s�rg�r�ngy�ket.

- A h� sokkal nedvesebb, mint gondoltam - menteget�z�tt.

- Val�ban jobban �rzed magad, ha azt viseled? - mutatott Farkas a Garion oldal�n l�g� kardra.

- Mindenki �lland�an arr�l besz�l, mennyire vesz�lyes orsz�g Arendia - felelte Garion. - Meg azt�n nem �rt, ha elsaj�t�tom a haszn�lat�t. - Megigaz�totta a nyikorg�an �j kard�vet, hogy a fegyver markolata ne legyen annyira l�that�. A kardot Barakt�l kapta Erastide napj�ra; ez is egyike volt a tengeren elt�lt�tt �nnep alkalm�b�l kapott aj�nd�koknak.

- Tudod, nem nagyon illik hozz�d - mondta az �regember n�mileg helytelen�t�en.

- Hagyd m�r, ap�m! - intette le sz�rakozottan Pol. - Elv�gre az �v�, �s ha akarja, csak viselje.

- Hettarnak nem kellene m�r itt lennie? - v�ltott t�m�t gyorsan Garion.

- Lehet, hogy Sendaria hegyei k�z�tt m�ly havon kell �tv�gnia - morfond�rozott Farkas. - De itt lesz. Hettar megb�zhat� fiatalember.

- M�g mindig nem �rtem, mi�rt nem vett�nk lovakat Camaarban.

- Mert a k�zel�be sem �rnek ezeknek - felelte Farkas r�vid, feh�r szak�ll�t vakargatva. - Hossz� utat kell megtenn�nk, �s nem szeretn�m, ha �tk�zben kid�ln�nek az �llataink. Sokkal jobb most v�rni egy kicsit, mint k�s�bb sokkal t�bb id�t veszteni.

Garion h�trany�lt, �s megvakarta a tark�j�t, mert a k�l�n�s v�setekkel teli ez�st amulett l�nca d�rzs�lte a b�r�t; a medaliont Farkast�l �s Polt�l kapta Erastide �nnep�n.

- Majd hozz�szoksz, kedvesem - mondta Pol, �szrev�ve a mozdulatot.

- Sz�vesebben viseln�m a ruh�n k�v�l - fintorodott el a fi�. - A zubbonyom alatt senki nem l�tja.

- K�zvetlen�l �rintkeznie kell a b�r�ddel.

- De nem valami k�nyelmes. Elismerem, nagyon sz�p aj�nd�k, de n�ha hidegnek �rzem, n�ha forr�nak, �s olyan is van, amikor elviselhetetlen�l neh�znek t�nik. A l�nc pedig folyamatosan d�rzs�li a nyakam. Nem vagyok hozz�szokva az �kszerekhez.

- Ez nem egy egyszer� �kszer, kedvesem - mondta a n�. - Id�vel majd megszokod.

Farkas nevetett.

- Tal�n egy kicsit jobban fogod �rezni magad, ha megtudod, hogy a nagyn�n�dnek t�z �v kellett, am�g hozz�szokott a saj�tj�hoz. Mindig figyelmeztetnem kellett, hogy vegye fel.

- Nem hiszem, hogy ebbe �pp most kellene belemenn�nk - jelentette ki h�v�sen Pol.

- Neked is van? - k�rdezte k�v�ncsian Garion az �regt�l.

- Term�szetesen.

- �s van valami jelent�s�ge, hogy mindannyian viselj�k?

- Ez egy csal�di hagyom�ny, Garion. - Pol hangs�lya jelezte, hogy a t�m�t lez�rtnak tekinti. A k�d kavarogni kezdett k�r�l�tt�k, ahogy hideg, nedves forg�sz�l t�madt a romok k�z�tt.

- B�rcsak itt lenne m�r Hettar! - s�hajtott Garion. - Szeretn�k elmenni err�l a helyr�l. Olyan, mint egy temet�.

- Nem mindig volt ilyen - jegyezte meg csendesen Pol.

- Milyen volt?

- Boldognak �reztem itt magam. A falak magasak voltak, a tornyok az egekig ny�ltak. Azt hitt�k, �r�kk� �llni fognak. - A hidegt�l megbarnult k�sz�n�v�nyekre mutatott, melyek szinte teljesen belept�k a k�veket. - Ott egy hatalmas vir�goskert volt, ahol s�rga ruh�s nemesh�lgyek �ld�g�ltek, mik�zben a fal t�loldal�n fiatalemberek �nekeltek nekik. A dalok �desek voltak, a h�lgyek pedig s�hajtoztak, �s v�r�s r�zs�kat dob�ltak �t a t�loldalra. Annak az utc�nak a v�g�n pedig egy m�rv�nnyal kirakott t�r volt, ahol rendszeresen �sszej�ttek az �regemberek, hogy elfeledett h�bor�kr�l �s elt�nt bar�tokr�l besz�lgessenek. A m�g�tt �llt egy nagy h�z terasszal, ahol est�nk�nt a bar�taim t�rsas�g�ban a csillagokat figyelt�k, mik�zben a szolg�l� hideg gy�m�lcs�ket szolg�lt fel, �s a f�lem�l�k sz�vhez sz�l�an daloltak. - R�vid id�re elhallgatott. - Azut�n j�ttek az asturok - folytatta, de m�r nem ugyanazon a hangon besz�lt. - Meg lenn�l lep�dve, ha tudn�d, milyen kis id� sz�ks�ges t�bb ezer �v munk�j�nak lerombol�s�hoz.

- Ne szomorkodj, Pol! - mondta neki Farkas. - Ezek a dolgok id�r�l id�re megt�rt�nnek. Nem sokat tehet�nk ellen�k.

- De �n igenis tehettem volna valamit, ap�m! - Pol v�gign�zett a romokon. - Csak te nem hagytad. Eml�kszel?

- �jb�l ezen kell vitatkoznunk? - k�rdezte Farkas f�jdalmas fintorral. - Meg kell tanulnod elfogadni a vesztes�get. A wacite arendekre mindenk�ppen a buk�s v�rt. A legjobb esetben is csak n�h�ny h�nappal k�sleltethetted volna az elker�lhetetlent. Nem az�rt vagyunk azok, akik vagyunk, hogy olyan dolgokba keverj�k bele magunkat, amelyekhez semmi k�z�nk.

- Igen, ezt m�r mondtad ezel�tt is. - A n� a k�db�l bizonytalanul felsejl� f�kat n�zte, melyek mintha a lerombolt v�ros �res utc�in meneteltek volna. - Nem hittem volna, hogy a f�k ilyen gyorsan visszat�rnek - mondta k�l�n�s hangs�llyal. - Azt hittem, m�g v�rni fognak egy kicsit.

- Majdnem huszon�t �vsz�zad telt el, Pol - mutatott r� Farkas.

- Val�ban? Mintha csak tavaly t�rt�nt volna.

- Ne r�g�dj miatta! Ett�l csak rosszkedved lesz. Ink�bb menj�nk be, ez a nyavaly�s k�d elveszi minden �letkedv�nket.

Pol �tkarolta Garion v�ll�t, �s elindultak a torony fel�. A n� illata �s k�zels�g�nek �rz�se �sszeszor�totta a fi� tork�t. A szakad�k, amely az elm�lt h�napokban folyamatosan n�tt k�zt�k, nagyn�nje �rint�s�re egy pillanat alatt �sszez�rult.

A torony alj�ban l�v� terem falait olyan massz�v k�vekb�l emelt�k, hogy sem az eltelt �vsz�zadok, sem a f�k gy�kereinek lass�, �m meg�ll�thatatlan n�veked�se nem tudta �ket kikezdeni. Az alacsony k�mennyezetet sz�les bolt�vek tartott�k, s ett�l a helyis�g legink�bb egy barlangra eml�keztetett. A szoba t�ls� v�g�ben, a bej�rati ajt�val szemk�zt, k�t durv�n faragott k�t�mb k�z�tt egy keskeny hasad�k alkotott term�szetes k�m�nyt. El�z� �jjel, amikor �tfagyva �s nedvesen meg�rkeztek, Durnik �rt� szemmel megn�zte mag�nak a hasad�kot, majd a t�rmel�kekb�l heveny�szett, �m a c�lnak t�k�letesen megfelel� t�zhelyet �p�tett.

- Nem valami eleg�ns, de n�h�ny napig megteszi.

Farkas, Garion �s Pol bel�ptek az alacsony mennyezet�, barlangszer� helyis�gbe; a t�zhelyen lobog� l�ngok hossz� �rny�kokat vetettek a bolt�vekre, �s bar�ts�gos meleget sug�roztak sz�t a szob�ban. Durnik barna b�rtunik�j�ban fahas�bokat rakosgatott a fal mellett, Barak pedig, a v�r�s szak�ll�, l�ncinges �ri�s a kardj�t �les�tette. A gy�r�tt, feh�r inget �s fekete mell�nyt visel� Selyem lust�n terpeszkedett a csomagokon, �s a kock�ival j�tszadozott.

- Hettarnak m�g semmi jele? - n�zett fel Barak.

- M�g van b� egy napja. - Farkas a t�zh�z s�t�lt, hogy felmeleg�tse �tfagyott tagjait.

- Cser�ld le a csizm�d, Garion! - tan�csolta a fi�nak Pol, �s k�k k�peny�t felakasztotta az egyik szegre, amit Durnik vert be a fal reped�s�be.

Garion leakasztotta a csomagj�t egy m�sikr�l, �s elkezdett kotor�szni benne.

- A harisny�dat is - tette hozz� a nagyn�nje.

- Felsz�llt m�r a k�d? - k�rdezte Selyem Farkast�l.

- Ne is �lmodj r�la!

- Ha r� tudlak venni titeket, hogy egy kicsit eltisztuljatok a t�z mell�l, k�sz�tek valami vacsor�t - mondta Pol egy hivat�sos szak�csn� modor�ban. Sonk�t, barna kenyeret, egy csomag sz�r�tott bors�t �s n�h�ny aszott s�rgar�p�t szedett el�, majd szok�sa szerint halkan d�dolva munk�hoz l�tott.

* * *

Garion m�snap reggel, �tkez�s ut�n mag�ra kapott egy vastag gyapj�mell�nyt, felk�t�tte a kardj�t, �s kis�t�lt a k�dlepte romok k�z�, hogy figyelje Hettar �rkez�s�t. Saj�t mag�t jel�lte ki erre a feladatra, �s nagyon �r�lt, hogy bar�tai k�z�l senki nem h�vja fel a figyelm�t �nk�nt v�llalt k�teless�ge hi�baval�s�g�ra. Mik�zben a behavazott utc�n a v�ros romokban hever� nyugati kapuja fel� s�t�lt, tudatosan pr�b�lta t�vol tartani mag�t�l a b�skomors�got, melyet el�z� este �rzett. R�j�tt, hogy mivel a k�r�lm�nyeken nem tud v�ltoztatni, a tov�bbi r�g�d�ssal csak saj�t sz�ja �z�t keser�ti meg. Mire el�rte a kapu melletti alacsony k�falat, nem lett ugyan j�kedve, de legal�bb a melank�lia sem ker�tette a hatalm�ba �jra.

A fal biztos�tott neki n�mi v�delmet, de a jeges hideg m�g �gy is �thatolt a ruh�j�n, �s a l�ba percek alatt elmerevedett. Reszketve telepedett le �rhely�re, �s v�rakozott. Semmi �rtelme nem lett volna a k�d�t k�mlelni, ez�rt ink�bb a hangokra koncentr�lt. F�l�vel lassank�nt elkezdte megk�l�nb�ztetni egym�st�l a falon t�l elter�l� erd� neszeit, a f�kr�l cs�p�g� v�zcseppek koppan�sait, a t�lterhelt �gakr�l lehull� h�t�mb�k tompa puffan�sait, �s egy sz�raz �gon munk�lkod� hark�ly t�voli kopogtat�s�t.

- Ez az �n tehenem - sz�lalt meg egy hang v�ratlanul valahonnan a k�db�l.

Garion mozdulatlann� dermedve hallgat�zott.

- Akkor tartsd a saj�t legel�d�n! - mondta r�videsen egy m�sik hang.

- Te vagy az, Lammer? - k�rdezte az els� hang.

- �gy van. Te pedig Detton?

- Fel sem ismertelek. Mikor is l�ttuk egym�st utolj�ra?

- Tal�n n�gy vagy �t �ve - morfond�rozott Lammer.

- Mi �js�g a faludban? - k�rdezte Detton.

- �hez�nk. Az �sszes �lelm�nk elmegy ad�ba.

- A mi�nk is. F�tt gy�kereket esz�nk.

- Azt m�g nem pr�b�ltuk ki. Egyel�re a cip�inkn�l tartunk.

- �s hogy van a feles�ged? - �rdekl�d�tt udvariasan Detton.

- Tavaly halt meg - felelte Lammer �rzelemmentes hangon. - A h�b�rurunk elvitte a fiunkat katon�nak, �s valahol egy csat�ban elesett. Forr� szurkot �nt�ttek r�. A feles�gem att�l kezdve semmit nem evett, �s nemsok�ra � is elment.

- Sajn�lom - mondta egy�tt�rz�en Detton. - Csod�latos asszony volt.

- Jobb is, hogy elt�voztak - sz�gezte le Lammer. - Legal�bb nem f�znak �s �heznek t�bb�. Milyen gy�kereket szoktatok enni?

- A ny�r a legjobb. A lucfeny�ben t�l sok a gyanta, a t�lgy pedig nagyon kem�ny. �rdemes belef�zni egy kis f�vet is, hogy jobb legyen az �ze.

- Ki fogom pr�b�lni.

- Most vissza kell mennem - mondta Detton. - Az uram f��rt k�ld�tt, �s ha t�l sok�ig maradok, megvessz�z.

- Tal�n m�skor is �sszefutunk.

- Ha m�g �l�nk.

- Minden j�t, Detton.

- Minden j�t, Lammer.

A k�t f�rfi elt�volodott. Garion m�g nagyon hossz� ideig v�rakozott mozdulatlanul, mik�zben agya megpr�b�lta feldolgozni a hallottakat, �s szem�be a sajn�lat k�nnyei gy�ltek. A legrosszabb az eg�szben az volt, hogy azok ketten milyen f�sult belenyugv�ssal fogadt�k el a sorsukat. A fi� tork�t tehetetlen harag �gette. Hirtelen nagyon szeretett volna meg�tni valakit.

Azt�n �jabb hangot hallott a k�db�l. Valahol az erd�ben valaki �nekelt. A hang k�nny�, tiszta tenor volt, �s ahogy k�zelebb �rt, Garion egyre jobban hallotta. A dal az �si gonoszr�l sz�lt, a refr�n pedig egy csat�ba h�v� ki�lt�s volt. Garion d�he megmagyar�zhatatlan m�don a k�zeled� fel� ir�nyult. A megfoghatatlan igazs�gtalans�gokr�l sz�l� hars�ny n�ta valahogy szents�gt�r�nek t�nt Lammer �s Detton csendes f�sults�g�val szemben. Garion gondolkod�s n�lk�l el�h�zta kardj�t, �s meglapult a falmaradv�ny m�g�tt.

Az �nek egyre k�zeledett, �s Garion most m�r a nedves havat tapos� pat�k tompa dobog�s�t is ki tudta venni. �vatosan kidugta a fej�t a fal sz�le felett, �s alig h�szl�p�snyire megpillantotta a k�db�l el�bukkan� lovast. Egy s�rga nadr�got �s ragyog� v�r�s zek�t visel� fiatalember volt. Pr�mmel szeg�lyezett k�peny�t a h�t�ra vetette, egyik v�ll�n hossz� �jat hordott, az ellenkez� cs�p�j�n pedig egy kard h�velye l�gott. Tollas, cs�csos kalapja al�l aranyv�r�s tincsek omlottak a h�t�ra. B�r az �nek komor hangulat� volt, �s hangja remegett az �rzelmekt�l, ahogy bele�lte mag�t a dalba, fiatal arc�r�l bar�ts�gos ny�lts�g sug�rzott, melyet m�g komoly kifejez�se sem tudott let�r�lni. Garion n�zte ezt a fiatal, �resfej� nemes�rfit, �s biztos volt benne, hogy az �nekes bolondnak sosem kellett f�k gy�ker�b�l levest f�znie, vagy egy feles�get siratnia, aki gy�sz�ban �hen halt. Az idegen elford�totta a lov�t, �s m�g mindig �nekelve egyenesen a romos kapu�v fel� indult, ahol Garion rejt�zk�d�tt.

Garion nem volt agressz�v fi�, �s m�s k�r�lm�nyek k�z�tt biztosan m�s n�z�pontb�l vizsg�lta volna meg a helyzetet. A tarka ruh�s fiatalember azonban a lehet� legrosszabb id�pontban t�nt fel a sz�nen. Garion sebt�ben kidolgozott terv�nek az egyszer�s�g volt a legnagyobb el�nye - legal�bbis egy bizonyos pontig. Amint a n�t�s kedv� lovas �thaladt a kapuboltozat alatt, Garion el�l�pett a rejtekhely�r�l, megragadta az idegen k�peny�t, �s ler�ntotta a nyeregb�l a v�ndort. A fiatalember meglepett ki�lt�ssal �s m�lt�s�gteljesnek nem nevezhet� nedves loccsan�ssal ter�lt el Garion l�ba el�tt a h�ban. A fi� terv�nek m�sodik fele azonban teljes kudarcot vallott. Ideje sem maradt el�rel�pni, hogy kardj�nak hegy�vel megad�sra k�nyszer�tse �ldozat�t, az m�ris talpra ugrott, �s el�r�ntotta saj�t peng�j�t - mindezt egyetlen, olajozott mozdulattal. Szem�ben d�h�s f�ny l�ngolt, kardj�t fenyeget�en tartotta maga el�.

Garionr�l nem lehetett azt mondani, hogy k�pzett v�v�, de a reflexei kit�n�ek voltak, �s a Faldor farmj�n v�gzett munka megedzette izmait. Kezdeti d�he ellen�re, amely oda vezetett, hogy megt�madja ezt az idegen fiatalembert, val�j�ban nem akart benne k�rt tenni. Ellenfele laz�n, szinte nemt�r�d�m m�don tartotta fegyver�t, �s Garion �gy gondolta, egy �gyes csap�ssal ki tudn� verni a kez�b�l a kardot. Gyorsan t�mad�sba lend�lt, de a penge j�tszi k�nnyeds�ggel t�rt ki lend�letes v�g�sa �tj�b�l, �s �les cseng�ssel csapott le a kardj�ra. Garion h�traugrott, �s �jabb otromba suhint�ssal pr�b�lkozott. A peng�k �jra �sszecsaptak. A leveg�t f�mes csattan�sok �s harangszer� cseng�sek t�lt�tt�k meg, ahogy a k�t k�zd� f�l t�madott, kit�rt �s h�r�tott. Garionnak nem kellett sok id�, hogy r�j�jj�n, ellenfele sokkal jobb v�v�, mint �, de a fiatalember sz�mos lehet�s�get elszalasztott, hogy harck�ptelenn� tegye. Garion a hangos csetepat� izgalm�ban vigyorogni kezdett. Az idegen is elmosolyodott - ny�ltan, szinte m�r bar�ts�gosan.

- Rendben, el�g legyen ebb�l! - Farkas volt az. Az �regember Barakkal �s Selyemmel a sark�ban, hossz� l�ptekkel k�zeledett fel�j�k. - M�gis, mit m�veltek ti itt?

Garion ellenfele egy meglepett pillant�s ut�n leeresztette a kardj�t.

- Belgarath... - kezdte.

- Lelldorin - v�gott k�zbe metsz� hangon a var�zsl� -, azt a marad�k kis eszedet is elvesz�tetted?

Garion fej�ben t�bb r�szlet is a hely�re ker�lt, mik�zben az �reg r�emelte h�v�s tekintet�t.

- Nos, Garion, voln�l olyan kedves elmagyar�zni, mi ez az eg�sz?

A fi� �gy d�nt�tt, megpr�b�lkozik egy kis f�llent�ssel.

- Ugyan, nagyapa - mondta hangs�lyosan, �s gyors, figyelmeztet� pillant�st k�ld�tt az ifj� idegen fel�. - Csak nem hitted, hogy igaz�b�l harcolunk? Lelldorin �ppen azt pr�b�lta megmutatni nekem, hogyan kell h�r�tani az ellenf�l t�mad�sait.

- Val�ban? - k�rdezte gyanakodva Farkas.

- H�t persze! - b�logatott �rtatlanul Garion. - Mi okb�l pr�b�ltuk volna megsebes�teni egym�st?

Lelldorin kinyitotta a sz�j�t, hogy mondjon valamit, de Garion - mindegy v�letlen�l - r�taposott a l�b�ra.

- Lelldorin kit�n� v�v� - dics�rte meg a j�vev�nyt sietve, �s bar�tian megfogta a fiatalember v�ll�t. - Mind�ssze n�h�ny perc alatt sz�mos tr�kkre megtan�tott.

- El�g lesz ennyi - jelezt�k neki Selyem ujjai a drasniaiak titkos nyelv�n. - Egy hazugs�g mindig legyen a lehet� legegyszer�bb...

- A fi� �g�retes tan�tv�ny, Belgarath - sz�lalt meg habozva Lelldorin, aki v�gre meg�rtette, mir�l van sz�.

- Ha m�s nem is, igen mozg�kony - felelte sz�razon Farkas. - Mi ez a sok cicoma rajtad? - mutatott a j�vev�ny tarka ruh�j�ra. - �gy n�zel ki, mint egy m�jusfa.

- A mimbrat�k mostan�ban elfogdoss�k �s kik�rdezik a becs�letes asturokat - magyar�zta a fiatal arend. - Sz�mos er�dj�k mellett el kellett j�nn�m, ez�rt �gy gondoltam, akkor fognak a legkevesebbet akad�koskodni, ha �gy �lt�z�m, mint a t�bbi talpnyal�juk.

- Tal�n m�gis t�bb eszed van, mint gondoltam - morogta kelletlen�l Farkas, �s Barak�k fel� fordult. - Ez itt Lelldorin, Wildantor b�r�j�nak fia. Csatlakozik hozz�nk.

- Pont err�l akartam veled besz�lni, Belgarath - sz�lt k�zbe gyorsan Lelldorin. - Ap�m parancsolta, hogy j�jjek ide, �n pedig nem akartam engedetlen lenni vele szemben, �m az a helyzet, hogy egy k�l�n�sen fontos �s s�rget� �gyet kellene elint�znem.

- Asturia minden fiatal nemesembere legal�bb k�t vagy h�rom ilyen "fontos �s s�rg�s" �gyben �rintett - legyintett Farkas. - Sajn�lom, Lelldorin, de a mi �gy�nk sokkal fontosabb ann�l, hogy v�rjunk vele, am�g te kifosztasz n�h�ny mimbrate ad�szed�t.

Pol bukkant el� a k�db�l, mellette h� v�delmez�k�nt Durnik.

- Mit csin�ltak azokkal a kardokkal, ap�m? - k�rdezte villog� szemmel Farkast.

- J�tszottak - felelte az �reg kurt�n. - Legal�bbis ezt �ll�tj�k. � Lelldorin. Azt hiszem, m�r besz�ltem r�la neked.

A n� felvont szem�ld�kkel tet�t�l talpig v�gigm�rte az ifj�t.

- Igen sz�nes fiatalember.

- A ruha csak �lca - magyar�zta Farkas. - Val�j�ban nem olyan l�ha alak, mint amilyennek kin�z... vagyis nem t�lzottan. Asturia legjobb �j�sza, �s az �t sor�n nagy sz�ks�g�nk lehet a szak�rtelm�re.

- �rtem. - Pol nem t�nt meggy�z�ttnek.

- Persze, van m�g egy ok - folytatta a var�zsl� -, de azt hiszem, ezt nem itt �s most kellene megbesz�ln�nk.

- M�g mindig az �tj�r� miatt agg�dsz, ap�m? - k�rdezte a n� inger�lten. - A Mrin K�dex tele van k�d�s utal�sokkal, �s a t�bbi v�ltozat eml�t�st sem tesz azokr�l az emberekr�l. Lehet, hogy csak egy egyszer� szimb�lum.

- T�l sok szimb�lumot l�ttam t�nny� v�lni ahhoz, hogy kock�ztassak. Tal�n visszamehetn�nk a toronyba - javasolta az �reg. - Egy kicsit hideg �s nedves itt az id� a sz�vegelt�r�sek hosszas megvitat�s�hoz.

Garion �rtetlen�l n�zett Selyemre, de az apr� termet� drasniai �res k�z�mb�ss�ggel viszonozta a pillant�s�t.

- Seg�tesz megfogni a lovam, Garion? - k�rdezte udvariasan Lelldorin, �s visszadugta a h�velybe a kardj�t.

- Term�szetesen. - Garion is eltette a fegyver�t. - Szerintem arra ment.

Lelldorin felkapta az �j�t, �s a t�rsas�g k�t legfiatalabb tagja az elk�borolt l� nyom�ban nekiv�gott a romoknak.

- Sajn�lom, hogy ler�ntottalak - sz�lalt meg Garion bocs�natk�r�en, amikor a kiker�ltek a t�bbiek hall�t�vols�g�b�l.

- R� se r�nts! - nevetett Lelldorin. - Jobban kellett volna figyelnem. - K�rd�n n�zett a fi�ra. - Mi�rt hazudt�l Belgarath-nak?

- Ez nem teljesen volt hazugs�g - v�dekezett Garion. - Igaz�b�l meg sem pr�b�ltunk �rtani egym�snak, �s n�ha az ilyesmit �r�kig tart elmagyar�zni.

Lelldorin ism�t felnevetett, azzal a ragad�s fajta kacag�ssal. Garion nem tehetett r�la, de r�gt�n csatlakozott hozz�. Hangosan nevetve haladtak tov�bb a f�kkal ben�tt �ton, az alacsony n�v�nyzettel lepett romok halmai k�z�tt.