Valamikor r�ges-r�gen solamniai lovag voltam. Mindent megkaptam, amit csak lehetett, j�k�pû voltam, elbûv�lõ, b�tor, �s egy szerencs�s, m�gha nem is t�l sz�p asszony volt a feles�gem. Hû csatl�saim voltak. Bizony, az emberek irigyeltek engem, Lord Sothot, a Dargaard-v�r ur�t.
    Az �sszeoml�s el�tti tavaszon Dargaard erõdj�bõl kis�retemmel Palanthasba lovagoltam. A Lovagok Tan�csa �l�sezett, ahol nekem is meg kellett jelennem. Maga a tan�cskoz�s nem igaz�n �rdekelt: v�gtelenbe ny�l� vit�kat folytattak l�nyegtelen szab�lyokr�l. �m ut�na a j�bar�tokkal borozgattunk, k�zben pedig csat�kr�l �s kalandokr�l adom�ztunk. Val�ban ez�rt mentem oda.
    R��rõsen haladtunk, napjainkat kit�lt�tte a m�ka �s a kacag�s. Az �jszak�kat, ha tehett�k, a fogad�kban t�lt�tt�k, vagy a csillagos �g alatt. Az idõ gy�ny�rû volt ezen a langyos tavaszon. Napk�zben a nap sugarai meleg�tettek, est�re l�gy szellõ hûs�tett benn�nket. Harminck�t �ves voltam akkor. Az �letem a lehetõ legszerencs�sebben alakult. Soha nem voltam m�g ilyen boldog.
    �m akkor, az egyik �jjel - �tkozott legyen az Ez�st hold, mely csillagos �gen ragyogott - a vadonban t�boroztunk le. Elsõ �lmunkb�l sik�t�sra riadtunk. Egy nõ ki�ltott, majd ut�na a t�bbi asszonyt is hallottuk, r�m�lt sikolyok og�rok durva �v�lt�s�vel keveredtek.
    Fegyvereinket megragadva rohantunk seg�teni. K�nny� csata volt, csak egy rabl�banda pr�b�lt meg gar�zd�lkodni. Legt�bbj�k eliszkolt k�zeledt�nkre, de a vezetõj�k, aki vagy mer�szebb vagy r�szegebb volt a t�bbin�l, nem akart lemondani a zs�km�ny�r�l. Szem�ly szerint õt nem hib�ztatom. Egy gy�ny�rû fiatal elf hajadont ejtett foglyul. Sz�ps�ge t�nd�k�lt a holdf�nyben, r�m�lete csak m�gjobban kiemelte t�r�keny b�j�t. Egyed�l rontottam a rabl�ra. Harcoltunk �s �n kerekedtem fel�l. �s az lett a jutalom - �h, micsoda keser�des jutalom! -, hogy karjaimban vittem vissza az elf hajadont az �v�ihez.
    M�g most is l�tom magam el�tt a holdf�nyben csillog�, finom aranyszin� haj�t. Mikor mag�hoz t�rt, pillant�sa tal�lkozott az eny�mmel, �s m�g most is l�tom, ahogy akkor is l�ttam, hogy bimb�zik benne a szerelem. �s õ is �szrevette csod�latomat, amit k�ptelen voltam elrejteni. Mindenrõl megfeledkeztem, feles�grõl, becs�letrõl, v�ramr�l, ahogy azokba a gy�ny�rû szemekbe pillantottam.
    K�sz�netet mondott, oh, milyen szend�n is mondta! Visszavittem õt az elf asszonyokhoz, egy csapat papnõh�z, akik �ppen zar�ndok�ton voltak Palanthasba. Õ csak egy tan�tv�ny volt. Ezen az �ton szentelt�k volna fel Paladine Tisztelendõ Le�ny�v�. Otthagytam az asszonyokat �s visszamentem a t�borunkba. Pr�b�ltam aludni, de nem j�tt �lom a szememre. Karjaimban �reztem azt a karcs�, fiatal testet. M�g soha nem �reztem asszony ir�nt ilyen heves szenved�lyt!
    Mikor v�gre siker�lt elaludnom, minden �lmom csupa �des gy�trelem volt. Amikor felriadtam, a gondolat, hogy k�l�n kell v�lnunk, olyan �rz�st keltett, mintha k�st forgattak volna meg a sz�vemben. Kor�n felkeltem �s visszamentem az elf t�borba. Kital�ltam egy mes�t arr�l, hogy innen eg�sz Palanthasig goblin rabl�band�k porty�znak, �s nem volt neh�z meggyõzni õket arr�l, hogy sz�ks�g�k van a v�felm�nkre. Embereim sz�vesen belementek abba, hogy ilyen kellemes t�rsas�ggal utazzunk tov�bb, �gy h�t csatlakoztunk hozz�juk. �m ez nem, hogy enyh�tett volna szenved�seimen, hanem m�g ink�bb fokozta azt. Nap nap ut�n l�ttam õt a k�zelemben - de nem el�g k�zel - lovagolni. �jszak�r�l �jszak�ra egyed�l aludtam, forr� l�z�lmok k�zepettte.
    K�v�ntam õt, jobban mint b�rkit ezen a vil�gon. M�gis, lovag voltam, akit k�t�tt a legszigor�bb esk�, hogy hû marad a K�dexhez �s a T�rv�nyhez, a szent fogadalom, hogy igaz marad feles�g�hez, �s aki megesk�d�tt, hogy embereit a becs�letess�gre vezeti. Sok�ig v�v�dtam, de v�g�l azt hittem, siker�lt �rr� lenni magamon. Holnap t�vozunk, mondtam, �s �reztem, ahogy lassank�nt megnyugszom.
    Val�ban el akartam menni, �s meg is tettem volna. �m az �tkozott sors megint k�zbesz�lt. Vad�szatra indultam a rengetegbe, �s ott, t�vol a t�bort�l, megpillantottam õt. Elk�ldt�k gy�gyf�veket szedni.
    Egyed�l volt. Ahogy �n is. Kis�ret�nk messze maradt tõl�nk. A szerelem m�g mindig ott ragyogott a szem�ben. Kiengedte a haj�t, mely aranyzuhatagk�nt borult l�bsz�r�ra. Minden elsz�nts�gom, becs�letem egy pillanat alatt a v�gy keltette l�ngok martal�ka lett. K�nny� volt elcs�b�tani a v�dtelen teremt�st. Egyik cs�k k�vette a m�sikat. Azt�n lefek�dt�nk a zsenge fûbe, kezem a test�t cir�gatta, sz�mmal halgattattam el tiltakoz�s�t, �s azut�n lecs�kolva k�nnyeit... az eny�m lett.
    Azon z �jjelen �jra elj�tt hozz�m, a s�tramba. Elbor�tott a gy�ny�r. Term�szetesen h�zass�got �g�rtem neki, mi m�st tehettem volna? Elõsz�r nem gondoltam komolyan. Hogy is gondolhattam volna? Hitvesem volt, egy gazdag h�zast�rs. Sz�ks�gem volt a p�nz�re, sok kiad�som volt. �m egyik �jjel, mikor a le�nyt a karjaimban tartottam, r��bredtem, hogy nem tudok n�lk�le �lni. Int�zkedtem, hogy t�vol�ts�k el a feles�gemet...
    Folytattuk utunkat. Ekkorra m�r gyanakodni kezdtek az elf asszonyok. De hogy is ne gyanakodtak volna? Nehezen tudtuk eg�sz nap leplezni szerlmes pillant�sainkat, meg�llni, hogy ne keress�k �lland�an egym�s k�zels�g�t.
    Mikor meg�rkezt�nk Palanthasba, term�szetesen k�l�n kellett v�lnunk. Az elf asszonyok az egyik legelõkelõbb h�zban sz�lltak meg, amit a Papkir�ly vett ig�nybe, mikor a v�rosba l�togatott. Mi viszont embereimmel a saj�t sz�ll�sunkra ment�nk. Ennek ellen�re biztos voltam abban, hogy valahogy megtal�lja a m�dj�t, hogy elj�jj�n hozz�m, m�vel �n nem mehettem hozz�. Az elsõ �jszaka ut�n m�g nem agg�dtam. �m azut�n elm�lt a ms�odik �s a harmadik �jszaka is, �s semmi h�rt nem kaptam felõle.
    V�gre kopogtattak az ajt�mon. De nem õ volt az, hanem a solamniai lovagok vezetõje, a h�rom lovagi rend vezetõinek kis�ret�ben. Abban a pillanatban tudtam, hogy mi t�rt�nt. Szerelmem felfedte titk�t �s el�rult engem.
    K�sõbb der�lt csak ki, hogy nem õ volt az, aki feladott, hane az elf asszonyok. Kedvesem rosszul lett, �s kider�lt, hogy gyermekemet hordja a sz�ve alatt. Errõl senkinek nem sz�lt, m�g nekem sem. Elmondt�k neki, hogy nõs vagyok, �s ami m�g rosszab, ezzel egy idõben elterjedt Palanthasban, hogy feles�gemnek "rejt�lyes k�r�lm�nyek k�zepette" nyoma veszett.
    Letart�ztattak. Kalod�ba z�rva hurcoltak v�gig Palanthas utc�in, a csõcsel�k g�nyos megvet�se �s otromba tr�f�i k�zepette. Semmit sem �lveztek jobban, mit ha egy lovag vel�k egy szintra ker�lt. Akkor megesk�dtem, hogy egy nap bossz�t �llok rajtuk �s az elõkelõ v�rosukon. �m �gy tûnt, erre soha nem ker�l sor. A t�rgyal�s gyorsan lezajlott. Hal�lra �t�ltek, hisz el�rultam az eg�sz lovagi rendet. Megfosztottak rangomt�l �s f�ldjeimtõl, �s az �t�let szerint, hogy saj�t kardommal v�gj�k majd el a torkomat. Elfogadtam a hal�lt. M�g �r�ltem is neki, azt gondolv�n, hogy õ is eltasz�tott mag�t�l.
    �m a kiv�gz�s el�tti �jszak�n hûs�ges csatl�saim kiszabad�tottak a b�rt�nbõl. Vel�k volt szerelmem is. Mindent elmondott, azt is, hogy a gyermekemet v�rja.
    Elmondta, hogy az elf asszonyok megbocs�tottak neki, �s b�r soha nem lehet m�r Paladine Tisztelendõ Le�nya, tov�bbra is az �v�i k�zt �lhet, j�llehet sz�gyene �lete v�g�ig elkis�ri majd. �m k�ptelen volt elviselni a gondolatot, hogy b�cs�sz� n�lk�l v�ljon el tõlem. Szerett engem, ez nyilv�nval� volt. �m azt is l�ttam rajta, hogy a mendemond�k, amiket halott, megijesztett�k.
    Elõadtam egy t�rt�netet a feles�gemrõl, amit v�g�l elhitt. A feket�rõl is elhitte volna, hogy feh�r, ha �n mondom neki. Most, hogy visszat�rt lelk�nek nyugalma, r��llt, hogy elsz�kj�n velem. Ma m�r tudom, hogy elsõsorban ez�rt tartot velem. Embereim k�s�ret�ben visszalovagoltunk Dargaard v�r�ba.
    Neh�z �t volt, melyet folytonosan megakasztottak a Rend t�bbi lovagjai, de v�g�l meg�rkezt�nk �s els�ncoltuk magunkat a kast�ly falai m�g�tt. Ezt a helyet k�nny� volt v�deni, mivel egy meredek szakad�k sz�l�ln �llt. Nagy �lelmiszer-tartal�kaink voltak, mellyel kih�zhattuk a gyorsan k�zeledõ telet.
    Ak�r kellemesen is �rezhettem volna magam, �lvezhettem volna az �letet, az �j menyasszonyt - micsoda esk�võt csaptunk! De gy�t�rt a b�ntudat, �s ami m�g rosszabb volt, becs�letem elveszt�se. R�d�bbentem, hogy csak az�rt szoktem meg az egyik b�rt�nbõl, hogy �tk�lt�zzem egy m�sikba - amelyet �n v�lasztottam! Csak az�rt menekedtem meg a hal�lt�l, hogy s�t�t, nyomorult �letet �ljek. Mogorva, goromba lettem. Mindig hirtelen harag� voltam �s a kezem is gyorsan elj�rt, de most m�g rosszabb lett. Szolg�im elmenek�ltek, miut�n n�h�nyukat megvertem. Az embereim f�ltek tal�lkozni velem. �s akkor, egy �jszaka meg�t�ttem õt, az  egyetlen teremtm�nyt a vil�gon, aki legal�bb n�h�ny pillanatnyi �r�met tudott szerezni nekem!
    K�nnyben �sz� sezem�ben pillantva megl�ttam a sz�rnyeteget, akiv� v�ltam. Karomba vettem �s bocs�nat��rt k�ny�r�gtem. Im�dnival� haja k�r�ttem lobogott. �reztem a gyermeket mozdulni, akit a sz�ve alatt hordott. Let�rdelt�nk egy�tt, �s Paladine-hoz im�dkoztunk. B�rmit megtettem volna, k�rtem az istent, hogy adja vissza a becs�letemet. Csak azt akartam, hogy sz�letendõ fiam vagy le�nyom ne az �n sz�gyenem �rny�k�ban nõj�n fel.
    �s Paladine v�laszolt. Mes�lt nekem a Papkir�lyr�l �s annak az ostoba embernek arr�l a szemtelen k�vetel�s�rõl, melyekkel az istenek el� akar j�rulni. Azt mondta, hogy az istenek haragja les�jt a vil�gra, hacsak - mint elõttem Huma - valaki �nk�nt fel nem �ldozza mag�t az �rtatlanok megment�s�re.
    Paladine f�nye k�rbefonta im�dkoz� alakom. Meggy�t�rt lelkem b�k�vel telt meg. Milyen apr� kis �ldozatnak t�nt saj�t �letem, ha gyermekeim dicsõs�gben nevelkedhetnek �s a vil�g megmenek�l! Ist�rba lovagoltam, elt�k�lve, hogy meg�ll�tom a Papkir�lyt, mert tudtam, hogy Paladine velem van.
    De valaki m�s is lovagolt mellettem ezen az �ton - a S�t�ts�g Kir�lynõje. Mert õ �r�kk�n �j lelkek ut�n kutat, �s ha valaki az �sv�ny�re t�ved, t�bb� nem ereszti. Hogy mit haszn�lt fel ellenem? �pp azokat az elf asszonyokat, azokat a papnõket, akiket annak idej�n elkis�rtem.
    Azok az asszonyok m�r r�g elfeledt�k Paladine nev�t. Hasonl�an a Papkir�lyhoz, belegabalyodtak igazs�gukba �s semmit nem l�ttak saj�t �rd�gi j�s�gukon k�v�l. �n, bizonyos l�v�n saj�t igazamban, beavattam õket a tervembe. Rettenetesen megijedtek. Nem tudt�k elhinni, hogy az istenek elpuszt�tan�k a vil�got. Lelki szemeikkel maguk elõtt l�tt�k a napot, amikor Krynnen m�r csak a j�k - m�rmint az elfek - �lnek.
    Meg kellett �ll�taniuk. �s siker�lt nekik.
    A Kir�lynõ b�lcs. Ismeri az emberi sz�v s�t�t zugait. Le tudtam volna gyõzni egy eg�sz hadsereget, ha azt �ll�tott volna el�m. De azoknak az elf asszonyoknak a m�z�des szavai m�regk�nt hatottak lelkemre. Milyen �gyes volt att�l a kis elf cafk�t�l, hogy ilyen k�nnyed�n megszabadult tõlem, mondt�k. Most �v� a kast�lyom, a vagyonom egy emberf�rj minden k�nyelmetlens�ge n�lk�l. Olyan biztos vagyok �n abban, hogy az a gyermek az eny�m? T�bbsz�r l�tt�k egyik csatl�som t�rsas�g�ban. Vajon hova mehetett, mikor �jjel elj�tt a s�tramb�l?
    Soha nem hazudtak. Soha nem mondtak r� egy rossz sz�t sem egyenesen. De k�rd�seikkel felem�sztett�k lelkemet, f�lt�kenny� tettek. Eszemmbe jutottak szavak, pillant�sok, mozdulatok. Biztos voltam benne, hogy megcsaltak. Egy�tt kell elkapnom õket! Meg kell �ln�m azt a f�rfit! Szenvednem l�tni azt a nõt!
    Visszafordultam Ist�rb�l.
    Mikor haza�rtem, vadul ber�gtam a kast�ly kapuj�t. A feles�gem ijedten futott el�m, karj�ban hozva n�h�ny napja sz�letett fiunkat. El�g volt egy pillant�st vetnem r�m�lt arc�ra - �s f�lelm�t bûn�ss�ge bizony�t�kak�nt kezeltem. El�tkoztam õt �s a gyermeket. �s akkor, �pp abban a pillanatban a T�zes Hegy Ansalonra hullt.
    A csillagok al�zuhantak az �grõl. A f�ld remegett �s repedezni kezdett. Egy kandel�ber, milyen sz�n�l t�bb gyertye �gett, leszakadt a mennyezetrõl. Feles�gem ruh�j�ba azonnal belekaptak a l�ngok �s egy pillanat alatt elbor�tott�k. Tudta, hogy meg fog halni, de a csecsemõt fel�m ny�jtotta, hogy mentsem meg a tûztõl, akkor boldogan halna meg. Egy pillanatig haboztam, de rettenetes d�h�m m�g mindig �gette lelkem, �s elfordultam tõle.
    Utols� haldokl� lehelet�vel az istenek �t�let�t k�rte r�m. "- Meghalsz te is, mik�nt �n �s a fiad is ezen az �jszak�n, Soth herceg, Dargaard ura! - ki�ltotta. - De Te �r�k s�t�ts�gben l�tezel tov�bb, �s minden �ltalad kioltott �let�rt egy �let hossz�ig vezekelsz."
    A l�ngok egyre terjedtek. Hamarosan eg�sz kast�lyom l�ngokban �llt. Semmit nem tehett�nk a k�l�n�s tûzv�sz ellen. M�g a k�vek is �gtek. Az embereim megpr�b�ltak elemenek�lni. De �gy l�ttam, mindny�jan el�gtek a tûzben. Senki, de senki nem menek�lt meg �lve arr�l a hegyrõl, kiv�ve engem. A nagycsarnokban �lltam, egyed�l, minden oldalr�l k�rbevettek a l�ngok, de csak m�g csak nem is �rintettek. �m ahogy ott �lltam, l�ttam, hogy egyre k�zelebb �s k�zelebb h�z�dnak hozz�m...
    Lassan haltam meg, elviselhetetlen k�nok k�z�tt. Mikor elj�tt v�gre a hal�l, megk�nnyeb�l�st �reztem. Lehunytam a szemem, de csak az�rt, hogy egy ki�gett, �res, �r�k k�nnal telt vil�gra nyissam ki �jra azokat.