Egykor, r�gen, a reg�k szerint a Torak, a gonosz istens�g az eg�sz vil�got uralni akarta, �s h�bor�t robbantott ki istenek �s emberek k�z�tt. De Belgarath, a var�zsl� vezet�s�vel a haland�k visszaszerezt�k a G�mb�t, ami az�ta is v�di Nyugat n�p�t. Am�g Riv�ban nyugszik, a j�slat szerint az emberis�get nem fenyegetheti vesz�ly.

De ez persze csak mese, �s Garion nem hisz sem a var�zsl�sban, sem a v�gzetben, b�r m�r �vek �ta k�s�rti egy �rny�k n�lk�li, s�t�t ember. A fi�t egy csendes kis tany�n nevelte fel Pol n�nik�je, �s Garion sosem gondolta volna, hogy a Hitehagyott megpr�b�lja fel�breszteni a rettegett Torakot, vagy hogy nemsok�ra p�ratlanul var�zslatos �s veszedelmes k�ldet�sre ind�tj�k szerettei, akiket nem is ismer.

Egyel�re m�g nyugodtan �lmodhat az �rtatlans�gr�l, �s b�k�s, vid�ki h�tk�znapjait nem d�lja fel k�l�n�s �r�ks�ge. Egyel�re...

R�szlet:

Az els� dolog, amire Garion Faldor farmj�b�l eml�kezett, a konyha volt. Eg�sz h�tral�v� �let�ben k�l�n�s, meleg �rz�s bizsergett v�gig rajta, ha egy konyh�ban j�rt, hallotta a jellegzetes zajokat �s �rezte az illatokat, melyek egyedi eleggy� �ssze�llva jelentett�k sz�m�ra a szeretetet �s az �telt, a k�nyelmet �s a biztons�got, de mindenekel�tt az otthont. B�rmilyen magasra is emelkedett Garion �let�ben, sosem felejtette el, hogy minden eml�ke a konyh�ban kezd�d�tt.

Faldor farmj�nak konyh�ja egy nagy, alacsony mennyezet� helyis�g volt, teli kemenc�kkel, �st�kkel �s hatalmas ny�rsakkal, melyek lassan forogtak a bolt�ves, barlangszer� t�zhelyeken. Hossz�, neh�z munkaasztalok is sorakoztak benne, ahol a keny�rt�szt�b�l cip�kat dagasztottak, csirk�ket v�gtak darabokra, s�rgar�p�t �s zellert kock�ztak fel a hajl�tott peng�j� k�sek gyors, hat�rozott v�g�saival. Amikor Garion m�g nagyon kicsi volt, ezek alatt az asztalok alatt j�tszott, �s hamar megtanulta, hogyan tartsa t�vol az ujjait a k�r�l�tte dolgoz� konyhai szolg�l�k l�b�t�l. �s n�ha, k�s� d�lut�n, amikor m�r elf�radt, bekuporodott az egyik sarokba, �s onnan figyelte a konyh�ban �g� t�zeket, melyek f�nye megcsillant a t�bb sz�znyi kif�nyes�tett t�ny�ron, k�sen �s hossz� nyel� kan�lon. A t�ny�rok �s az ev�eszk�z�k a feh�rre meszelt falakba vert kamp�kon l�gtak, �s mindegyik elhom�lyosult a szeme el�tt, amikor t�k�letes b�k�ben �s harm�ni�ban, a vil�ggal teljesen el�gedetten �lomba szender�lt.

A konyha, �s minden ott t�rt�nt esem�ny k�z�ppontja Pol nagyn�ni volt. Mintha egyszerre mindenhol ott lett volna. A v�gs� sim�t�s a lib�n a serpeny�be ker�l�s el�tt, a kel� cip� gyors megform�l�sa, vagy a s�t�b�l frissen kiker�l� malac d�sz�t�se - ezt mind � v�gezte. B�r sz�mos szolg�l� dolgozott a konyh�ban, keny�r, ragu, leves, s�lt vagy gy�m�lcs nem ker�lhetett ki onnan an�lk�l, hogy Pol nagyn�ni legal�bb egyszer meg ne �rintette volna. Szagr�l, �zr�l, vagy valamilyen k�l�nleges �rz�kt�l vez�relve mindig meg tudta �llap�tani, mi hi�nyzik az �telb�l, �s ilyenkor maga rakott bele egy csipetnyit vagy kan�lnyit a megfelel� f�szerb�l, vagy ha enn�l is t�bb kellett, akkor hanyag mozdulattal megbillentette az agyagb�l k�sz�lt f�szertart�t. Olyan volt, mintha valamif�le m�gia vette volna k�r�l, olyan tud�s �s hatalom, amely meghaladja a k�z�ns�ges emberek felfog�k�pess�g�t. �s m�gis, b�rmilyen elfoglalt volt, mindig pontosan tudta, hol van Garion. Lep�nyk�sz�t�skor, egy k�l�nleges s�tem�ny d�sz�t�sekor, vagy ak�r egy frissen t�lt�tt csirke �sszevarr�sa k�zben is kiny�jtotta a l�b�t, �s a sark�val vagy a l�bfej�vel f�lreh�zta a fi�t a t�bbi szolg�l� �tj�b�l.

Ahogy Garion egy kicsit id�sebb� v�lt, ez egyfajta j�t�kk� n�tte ki mag�t. A fi� mindig megv�rta, am�g Pol t�ls�gosan elfoglaltnak l�tszik ahhoz, hogy figyeljen r�, �s ekkor kurta l�b�t sebesen kapkodva, nevetve rohanni kezdett az ajt� fel�. �m sosem siker�lt elsz�knie. Garion pedig ilyenkor kacagott, karj�t Pol nagyn�ni nyaka k�r� fonta, �s megcs�kolta a n�t. Azt�n visszament a hely�re, �s v�rta a k�vetkez� alkalmat.

Ezekben a korai �vekben meg volt gy�z�dve r�la, hogy Pol nagyn�ni a legfontosabb �s legcsod�latosabb n� a vil�gon. Sokkal magasabb volt, mint a t�bbi asszony �s l�ny Faldor farmj�n - majdnem olyan magas, mint egy f�rfi -, �s mindig komoly, szinte szigor� arcot v�gott... eltekintve persze att�l, ha vele foglalkozott. Haja hossz� volt �s nagyon s�t�t, majdnem fekete, kiv�ve egyetlen tincset a bal szem�ld�ke felett, amely feh�ren t�nd�k�lt, ak�r a frissen hullott h�. �jszaka, amikor betette �t az �gy�ba, amely k�zvetlen�l az �v� mellett �llt k�z�s szob�jukban, a konyha felett, a fi� mindig meg�rintette a feh�r tincset; a n� ilyenkor elmosolyodott, �s puha kez�vel megsimogatta Garion arc�t. A fi� mindig azzal a tudattal aludt el, hogy Pol nagyn�ni ott van mellette, �s �rzi az �lm�t.

Faldor farmja nagyj�b�l Sendaria k�zep�n ter�lt el; ezt az es�s �ghajlat� kir�lys�got nyugatr�l a Szelek Tengere, keletr�l pedig a Chereki-�b�l hat�rolta. A t�bbi farmhoz hasonl�an Faldor birtoka sem csak egy vagy k�t �p�letb�l �llt, hanem pajt�k, ist�ll�k, cs�r�k, ty�k�lak �s galambh�zak �sszess�g�b�l, melyek mind egy k�zponti udvarra n�ztek, ahov� d�l fel�l lehetett bejutni egy nagy kapun kereszt�l. Az emeleten voltak a szob�k - n�melyik nagy, m�sok eg�szen apr�k -, ahol azok a munk�sok laktak, akik napk�zben a falakon t�l h�z�d� hatalmas f�ldeken sz�ntottak, vetettek, �s betakar�tott�k a term�st. Faldor sz�ll�sa a k�zponti eb�dl� felett emelked� n�gysz�gletes toronyban volt. A munk�sok naponta h�romszor - betakar�t�si id�szakban n�ha n�gyszer is - ebben az eb�dl�ben szoktak �sszegy�lni, hogy b�s�gesen belakm�rozzanak a Pol nagyn�ni konyh�j�b�l kiker�l� finoms�gokb�l.

Mindent �sszevetve boldog �s kellemes hangulat� hely volt, Faldort pedig j� gazdak�nt ismert�k. Magas, komor f�rfi� volt hossz� orral, �s m�g hosszabb �llcs�ccsal. B�r ritk�n nevetett vagy mosolygott, a neki dolgoz�kkal mindig kedvesen viselkedett, �s nagy figyelmet ford�tott r�, hogy a munk�sai eg�szs�gesek �s el�gedettek legyenek. Nem �llt �rdek�ben az utols� csepp verejt�ket is kisajtolni bel�l�k. Sok szempontb�l ink�bb apja, mint gazd�ja volt annak a hatvanvalah�ny embernek, akik az � birtok�n �ltek. Gyakran �tkezett vel�k - ami nagy ritkas�g volt a vid�ken, mivel a legt�bb birtokos m�g csak egy fed�l alatt sem volt hajland� lakni a munk�saival -, �s jelenl�te a k�zponti eb�dl� legnagyobb asztal�nak v�g�n mindig g�tat szabott a meggondolatlanabb ifjoncok l�rm�z�s�nak. Faldor j�mbor, istenf�l� ember volt, aki kiv�tel n�lk�l minden �tkez�s el�tt egyszer� szavakkal im�dkozott Isten �ld�s��rt. Az emberek tudt�k ezt, ez�rt �k is m�lt�s�ggal k�sz�l�dtek az �tkez�sekhez, legal�bb az �jtatoss�g l�tszat�t er�ltetve magukra, miel�tt nekiestek volna a teli t�laknak �s t�ny�roknak, melyeket Pol nagyn�ni �s seg�t�i tettek el�j�k az asztalra.

Faldor j� sz�ve - �s nem utols�sorban Pol nagyn�ni m�gikus ujjai - miatt hatvan m�rf�ld�n bel�l mindenki ezt a farmot tekintette a legkellemesebb �s legvend�gmarasztal�bb helynek. A k�zeli Fels�-Gralt nev� falu kocsm�j�ban eg�sz est�k teltek el azzal, hogy a helyiek a legapr�bb r�szletekig kit�rgyalt�k a Faldor eb�dl�j�ben rendszeresen felszolg�lt csod�latos lakom�kat. A kev�sb� szerencs�s, m�s farmokon dolgoz� munk�sok gyakran s�rva fakadtak, amikor sz�ba ker�lt Pol nagyn�ni s�lt lib�ja, �s Faldor farmj�nak h�re m�g t�voli vid�kekre is eljutott.

A birtok legfontosabb embere - term�szetesen Faldoron k�v�l - Durnik volt, a kov�cs. Ahogy Garion egyre id�sebb� v�lt, �s elmozdulhatott Pol nagyn�ni szokny�ja mell�l, �tja egy id� ut�n elker�lhetetlen�l a kov�csm�helybe vezetett. A Durnik keze al�l kiker�l� csillog� vas szinte hipnotikus er�vel vonzotta a fi�t. Durnik �tlagos kin�zet� f�rfi� volt egyenes sz�l�, barna hajjal �s a melegt�l pirospozsg�s, sima b�r� arccal. Nem volt sem magas, sem alacsony, sem sov�ny, sem k�v�r. J�zan �let�, csendes emberk�nt ismerte mindenki, �s mint az � szakm�j�t �z� f�rfiak t�bbs�ge, rettenetesen er�s volt. Mindig durva b�rmell�nyt viselt, �s hozz� ugyanolyan anyag� k�t�nyt. Mindkett�t �g�snyomok pettyezt�k a munka k�zben az �ll�r�l lerep�l� szikr�k k�vetkezt�ben. Ezenk�v�l sz�k nadr�got �s puha b�rcip�t viselt, mint szinte mindenki Sendari�nak ezen a r�sz�n. Els� szavaival figyelmeztette Gariont, hogy tartsa t�vol a kez�t a t�zhelyt�l, �s a v�r�sen izz� f�mt�l. Id�vel azonban �sszebar�tkoztak, �s egyre t�bbet besz�lgettek.

- Mindig fejezd be, amihez hozz�ny�lsz - tan�csolta a kov�cs. - Nem tesz j�t a vasnak, ha f�lrerakod, �s a sz�ks�gesn�l t�bbsz�r dugod vissza a t�zbe.

- De mi�rt nem? - k�rdezte Garion.

Durnik v�llat vont.

- Csak.

- Mindig a lehet� legjobb munk�t v�gezd - mondta egy m�sik alkalommal, amikor az utols� sim�t�sokat v�gezte egy szek�r megrong�l�dott f�malkatr�sz�n.

- De ez a darab �gyis alul lesz, nem l�tja senki - vitatkozott Garion.

- �n viszont tudom, hogy ott van - mondta Durnik a f�mdarabot csiszolgatva. - Ha nem csin�ltam meg olyan t�k�letesre, amilyenre csak tudom, akkor minden alkalommal sz�gyenkezni fogok, amikor megpillantom a szekeret. M�rpedig minden nap szoktam l�tni.

�s �gy tov�bb. An�lk�l, hogy �szrevette volna, Durnik megtan�totta a kisfi�t a sendarok munk�hoz val� hozz��ll�s�ra, a takar�koss�gra, a j� modorra �s minden m�sra, ami egy j�l m�k�d� t�rsadalom alapj�t k�pezi.

Pol nagyn�ni kezdetben agg�dva figyelte Garion vonz�d�s�t a kov�csm�helyhez, mert f�ltette a fi�t a vesz�lyt�l; �m miut�n a konyhaajt�b�l t�bbsz�r is megfigyelte �ket, r�j�tt, hogy Durnik ugyan�gy t�r�dik a fi� biztons�g�val, mint � maga, �s att�l kezdve m�r nem agg�dott annyira.

- Ha a fi� l�b alatt van, k�ldd csak vissza nyugodtan, Durnik mester - mondta a kov�csnak egy alkalommal, amikor egy nagy r�z�st�t hozott foltoz�sra a kov�csm�helybe. - Vagy sz�lj nekem, �s �n majd ott tartom a konyh�ban.

- Egy�ltal�n nem zavar, Pol - mosolygott Durnik. - �rtelmes fi�, �s eleget tud m�r ahhoz, hogy ne legyen �tban.

- T�ls�gosan j�lelk� vagy, Durnik - mondta Pol nagyn�ni. - A fi� tele van k�rd�sekkel. Csak v�laszolj meg egyet, �s m�ris egy tucatnyi �jabbat tesz fel.

- Ilyenek a fi�k - felelte a kov�cs, �s �vatos mozdulatokkal bugyog� f�met t�lt�tt az �st alj�n l�v� apr�cska lyuk k�r� helyezett agyaggy�r�be. - K�ly�kkoromban �n is ugyanilyen k�v�ncsi voltam. Ap�m �s az �reg Barl, a kov�cs, aki engem tan�tott, el�g t�relmesek voltak ahhoz, hogy mindenre v�laszoljanak. Sz�gyent hozn�k r�juk, ha nem tan�s�tan�k hasonl� t�relmet Garion eset�ben.

Garion, aki a k�zelben �ld�g�lt, l�legzetvisszafojtva hallgatta a p�rbesz�det. Tudta, hogy el�g egyetlen elhib�zott sz� b�rmelyik oldalr�l, �s azonnal ki lesz tiltva a kov�csm�helyb�l. Mik�zben Pol nagyn�ni a frissen megfoltozott �sttel a kez�ben visszas�t�lt a konyh�ba az udvar kem�nyre taposott f�ldj�n kereszt�l, a fi� �szrevette, Durnik hogy n�zi a n�t, �s egy elk�pzel�s rajzol�dott ki a fej�ben. Egyszer� �tlet volt, de az volt a sz�ps�ge, hogy mindenki sz�m�ra �g�rt valami hasznosat.

- Pol nagyn�ni - mondta aznap este fintorogva, mert a n� �ppen egy durva ronggyal most a f�l�t.

- Igen? - M�r a nyaka volt soron.

- Mi�rt nem m�sz feles�g�l Durnikhoz?

Pol abbahagyta a mosdat�st.

- Tess�k? - k�rdezte.

- Szerintem nagyon j� �tlet.

- �, val�ban �gy gondolod? - A n� hangj�ban k�l�n�s �l �rz�d�tt, �s Garion tudta, hogy vesz�lyes talajra t�vedt.

- Kedvel t�ged - mondta menteget�zve.

- �s gondolom, m�r meg is besz�lted vele, ugye?

- Nem, el�sz�r neked akartam sz�lni.

- Ez legal�bb val�ban j� �tlet volt.

- De ha szeretn�d, holnap reggel besz�lek vele is.

A n� szinte k�rbetekerte a fi� fej�t a f�l�n�l fogva. Garion arra a meg�llap�t�sra jutott, hogy a f�le t�ls�gosan k�zel helyezkedik el Pol nagyn�ni kez�hez.

- Nem sz�lsz err�l a k�ptelens�gr�l sem Durniknak, sem m�snak! - d�rrent r� a n�, �s s�t�t szem�ben olyan t�z l�ngolt, amilyet Garion m�g soha nem l�tott.

- Csak egy �tlet volt - szabadkozott.

- M�ghozz� egy nagyon rossz �tlet. Mostant�l hagyd a gondolkod�st a feln�ttekre! - M�g mindig fogta Garion f�l�t.

- Ahogy k�v�nod - egyezett bele sietve a fi�.

Azonban k�s� �jszaka, amikor m�r mindketten az �gyukban fek�dtek a csendes s�t�ts�gben, �jb�l el�hozta a t�m�t.

- Pol nagyn�ni...

- Igen?

- Ha nem Durnikhoz, akkor kihez akarsz hozz�menni?

- Garion!

- Hm?

- Fogd be a sz�d �s aludj!

- Szerintem jogom van tudni - mondta s�rtetten a fi�.

- Garion!

- Rendben, m�ris alszom, de szerintem most nem volt�l igazs�gos velem.

A n� nagyot s�hajtott.

- Rendben - mondta v�g�l. - Az igazs�g az, hogy nem gondolkodom h�zass�gon. Soha nem is gondolkodtam rajta, �s eg�szen komolyan k�tlem, hogy valaha f�rjhez fogok menni. T�l sok fontos elint�znival�m van.

- Ne agg�dj, Pol nagyn�ni - mondta megnyugtat�an Garion. - Ha majd feln�v�k, �n feles�g�l veszlek!

Pol erre nevetni kezdett zeng�, m�ly kacag�ssal, �s a s�t�tben meg�rintette a fi� arc�t.

- Nem, kedvesem - suttogta. - Neked m�s feles�get tartogat az �let.

- Kit?

- Majd megtudod - j�tt a titokzatos felelet. - �s most aludj.

- Pol nagyn�ni.

- Igen?

- Hol van az �desany�m? - Ez egy olyan k�rd�s volt, amit m�r nagyon r�gen fel szeretett volna tenni.

Hossz� csend k�vetkezett, majd Pol s�haja hallatszott a s�t�tben.

- Meghalt - mondta halkan.

Garion hirtelen m�ly gy�szt �s hat�rtalan szomor�s�got �rzett. S�rva fakadt.

�s a n� m�r ott is volt az �gya mellett. Let�rdelt a f�ldre �s �t�lelte a zokog� fi�t. Hossz� id� mult�n, miut�n �tvitte saj�t �gy�ba, �s mag�hoz szor�tva tartotta, am�g a gy�sz el nem t�vozott, Garion szipogva megk�rdezte:

- Milyen volt? Hogy n�zett ki az any�m?

- Sz�ke haj� volt - felelte Pol -, nagyon er�s �s nagyon sz�p. A hangja szel�d volt, �s nagyon boldogan �lt.

- Szeretett engem?

- Jobban, mint hinn�d.

�jra els�rta mag�t, de ez a s�r�s halkabb volt az el�z�n�l, �s ink�bb sz�nakoz�, mint f�jdalmas.

�s Pol nagyn�ni addig tartotta �t, am�g �lomba nem s�rta mag�t.

Voltak m�s gyerekek is Faldor farmj�n, ahogy az egy hatvanf�s k�z�ss�gben �ltal�ban lenni szokott. Az id�sebbek mind valamilyen fontos munk�t v�geztek, de volt h�rom Garion korabeli k�ly�k is, akiknek m�g nem kellett dolgozniuk. �k lettek Garion bar�tai �s j�tsz�t�rsai.

A legid�sebb fi�t Rundorignak h�vt�k. Egy-k�t �vvel �regebb, �s valamivel magasabb volt Garionn�l. Kor�n�l fogva elm�letileg � lett volna a k�lyk�k vezet�je, de mivel arend sz�rmaz�s� volt, az �rtelmi k�pess�gei nem sz�rnyaltak a magasban, �s sz�vesen alkalmazkodott a fiatalabb fi�khoz. A t�bbi orsz�gt�l elt�r�en Sendaria kir�lys�g�ban nagyon sok faj keveredett egym�ssal. Cherekek, algarok, drasniaiak, arendek �s tolnedraniak alkott�k Sendaria n�pess�g�nek legnagyobb r�sz�t. Az arendek term�szetesen nagyon b�trak, de ann�l nyakasabbak voltak.

Garion m�sodik j�tsz�pajt�sa Doroon volt, egy apr� termet�, gyors fi�, akinek annyif�le v�r keveredett az ereiben, hogy egyszer�en csak sendarnak tekintett�k. A legfigyelemrem�lt�bb az volt Doroonon, hogy �lland�an rohant; ha futhatott, sosem s�t�lt. A l�b�hoz hasonl�an �gy t�nt, a gondolatai, de m�g a nyelve is mindig t�ls�gosan gyorsan p�r�gnek. �lland�an besz�lt, hadart, �s mindig izgatott volt.

A kis csapat hallgat�lagos vezet�je Zubrette volt, egy aranyhaj�, elb�v�l� kisl�ny. J�t�kokat tal�lt ki, mes�ket mondott nekik, �s r�vette �ket, hogy alm�t �s szilv�t lopjanak neki Faldor gy�m�lcs�skertj�b�l. Kir�lyn�k�nt uralkodott felett�k, sokszor j�tszotta ki a t�bbieket egym�s ellen, �s nem egyszer t�rt ki miatta vereked�s. Sz�vtelen kis teremt�s volt, �s a h�rom fi� id�nk�nt gy�l�lte �t, m�skor pedig akarat n�lk�li szolgak�nt leste minden �haj�t.

Telente sz�les talpakon siklottak le az udvarh�z m�g�tti domboldalon, �s �t�zva, h�val bor�tottan, remeg� k�zzel �s sug�rz� arccal t�rtek haza, amikor az este lil�s �rnyai r�telepedtek a vid�kre. Vagy ha Durnik biztons�gosnak nyilv�n�totta a jeget, hossz� �r�kig cs�szk�ltak a befagyott tavon, amely fagyos csillog�ssal h�z�dott meg egy apr� v�lgyben, a farmt�l keletre, a Fels�-Graltba vezet� �t ment�n. �s ha az id� t�ls�gosan hidegre fordult, vagy �ppen a tavasz k�zeledt�vel felmelegedett, latyakoss� t�ve a havat �s vesz�lyess� a t� jeg�t, �sszegy�ltek a sz�napadl�son, �s �rahosszat ugr�ltak a puha sz�n�ba; hajuk pelyv�val telt meg, orruk pedig a ny�r illat�t hordoz� porral.

Tavasszal ebihalakat hajkur�sztak a t� iszapos sz�l�ben, �s felm�sztak a f�kra, hogy t�gra ny�lt szemmel csod�lj�k a legmagasabb �gakon l�v� mad�rf�szkekben megb�v� apr�, k�kes toj�sokat.

Term�szetesen Doroon volt az, aki egy sz�p tavaszi napon Zubrette noszogat�s�ra felm�szott egy t�parti fa tetej�re, majd onnan leesve elt�rte a karj�t. Mivel Rundorig mozdulatlanul, leveg� ut�n kapkodva b�multa s�r�lt bar�tj�t, Zubrette pedig szinte m�g azel�tt elszaladt, hogy a fi� f�ldet �rt volna, Garionra maradt a sz�ks�ges d�nt�sek meghozatala. N�h�ny pillanatig sz�tlanul m�regette a helyzetet, v�r�sessz�ke hajjal keretezett, fiatal arca elkomorodott. A kar k�ts�gtelen�l t�r�tt volt, �s a s�padt, r�m�lt Doroon az ajk�t harapd�lva pr�b�lta visszatartani s�r�s�t.

Garion mozg�st l�tott a szeme sark�b�l, �s gyorsan odan�zett. Nem messze t�l�k egy s�t�t k�penyes f�rfi �lt nagy test�, fekete lov�n, �s �ket figyelte. Amikor tal�lkozott a tekintet�k, Garion egy pillanatig jeges hideget �rzett, �s azonnal tudta, hogy m�r l�tta ezt az embert valahol - most j�tt csak r�, hogy az alakot m�r t�bbsz�r is l�tta felt�nni a l�t�mez�je perem�n. Sosem besz�lt, csak figyelt. Ekkor Doroon felny�g�tt, �s Garion visszafordult fel�.

Nadr�gsz�j�val gondosan r�gz�tette bar�tja t�r�tt kez�t a melle el�tt, azt�n Rundoriggal talpra seg�tett�k a s�r�lt fi�t.

- Legal�bb seg�thetett volna - mondta Garion bosszankodva.

- Ki? - n�zett k�r�l Rundorig.

Garion megfordult, hogy r�mutasson a s�t�t k�penyes alakra, de a lovas addigra elt�nt.

- �n nem l�ttam senkit - mondta Rundorig.

- Nagyon f�j! - ny�gte Doroon.

- Ne agg�dj, Pol nagyn�ni majd gondoskodik r�lad - nyugtatta meg Garion.

�s val�ban �gy t�rt�nt. Amikor a h�rom fi� megjelent a konyha ajtaj�ban, a n� egyetlen pillant�ssal felm�rte a helyzetet.

- Hozz�tok ide - mondta nyugodt hangon. Le�ltette a s�padt, reszket� Doroont egy padra, az egyik kemence mell�, �s te�t f�z�tt neki t�bb gy�gyn�v�nyb�l, melyeket az egyik �l�skamra legmagasabb polc�ra helyezett agyaged�nyekb�l vett el�.

- Idd meg ezt. - Odaadta Doroonnak a g�z�lg� b�gr�t.

- Ez meggy�gy�tja a karom? - Doroon k�tkedve szeml�lte a gyan�s kin�zet� italt.

- Csak idd meg! - parancsolt r� Pol, mik�zben has�tott vessz�ket �s v�szoncs�kokat k�sz�tett el� a r�gz�t�k�t�shez.

- F�j, ez nagyon rossz! - fintorgott a fi�.

- �n is �gy eml�kszem. Idd meg mind.

- Nem k�rek t�bbet! - tiltakozott Doroon.

- �gy is j�. - A n� f�lretolta a vessz�ket, �s leakasztott a falr�l egy hossz�, �les k�st.

- Mit akarsz azzal? - k�rdezte reszketve a fi�.

- Mivel nem vagy hajland� meginni az orvoss�got - felelte term�szetes hangon Pol -, azt hiszem, k�nytelen leszek lev�gni.

- Lev�gni? - Doroon hangja elv�konyodott, szeme t�gra ny�lt a r�m�lett�l.

- K�r�lbel�l itt - mondta a n� komolyan, �s a k�s hegy�vel meg�rintette a fi� k�ny�k�t.

Doroon k�nnyes szemmel felhajtotta a tea marad�k�t, �s n�h�ny perccel k�s�bb m�r k�b�n b�biskolva �lt a padon. Csak egyszer ki�ltott fel, amikor Pol helyre tette a t�r�tt csontot, de miut�n a n� bek�t�zte �s r�gz�tette a kart, ism�t �lomba szender�lt. Pol v�ltott n�h�ny sz�t a fi� r�m�lt anyj�val, azt�n Durnik felcipelte Doroont az �gy�ba.

- Nem v�gtad volna le a karj�t - mondta Garion.

Pol nagyn�ni rezzen�stelen arccal n�zett r�.

- Val�ban? - k�rdezte, �s a fi� m�r nem is volt annyira biztos a dolg�ban. - Azt hiszem, szeretn�k egy sz�t v�ltani Zubrette kisasszonnyal.

- Elfutott, amikor Doroon leesett a f�r�l.

- Tal�ld meg.

- De biztosan elb�jt - ellenkezett Garion. - Mindig ezt teszi, amikor valami rosszat csin�l. Azt sem tudom, hol keressem.

- Garion, nem azt k�rdeztem, tudod-e, hogy hol rejt�zik. Azt mondtam, tal�ld meg �s hozd ide.

- �s mi van, ha nem j�n? - akad�koskodott tov�bb a fi�.

- Garion! - Volt valami f�lelmetes v�glegess�g Pol nagyn�ni hangj�ban, amit�l Garion azonnal fut�snak eredt.

* * *

- �n nem csin�ltam semmit! - hazudta Zubrette azonnal, amikor Garion bevezette �t a konyh�ba.

- Le�lni! - mutatott Pol egy padra.

Zubrette t�tott sz�jjal, t�gra ny�lt szemmel �lt le.

Pol nagyn�ni most a konyhaajt�ra mutatott, �s Garionra n�zett.

- Te pedig kifel�!

Garion sietve engedelmeskedett.

T�z perccel k�s�bb egy szipog� kisl�ny hagyta el a konyh�t. Pol nagyn�ni az ajt�ban �llva, j�ghideg tekintettel n�zett ut�na.

- Megverted? - k�rdezte Garion rem�nykedve.

Pol les�jt� pillant�st vetett r�.

- Term�szetesen nem. L�nyokat nem illik megverni.

- Pedig �n megvertem volna - felelte Garion zavartan. - Akkor mit tett�l vele?

- Nincs semmi dolgod? - k�rdezte fenyeget� hangs�llyal Pol.

- Nincs.

Ez hiba volt.

- J�, akkor itt az ideje, hogy csin�lj valami hasznosat. - Pol nagyn�ni m�r meg is tal�lta a f�l�t. - A mosogat�konyh�ban tal�lsz n�h�ny piszkos ed�nyt. Szeretn�m, ha ragyogn�nak.

- Nem tudom, mi�rt vagy r�m d�h�s! - tiltakozott panaszosan Garion. - Nem az �n hib�m, hogy Doroon felm�szott arra a f�ra!

- A mosogat�konyh�ba, Garion. Most!

* * *

A tavasz h�tral�v� r�sze �s a ny�r eleje esem�nytelen�l telt. Doroon term�szetesen nem vehetett r�szt a k�z�s j�t�kokban, am�g �ssze nem forrt a akarja, Zubrette-et pedig annyira megr�zta, amit Pol a konyh�ban mondott neki, hogy messzire elker�lte a k�t m�sik fi�t. Garionnak �gy csak Rundorig maradt, de Rundorig nem volt el�g okos ahhoz, hogy sz�rakoztat� j�tsz�t�rs legyen. Mivel m�s dolguk nem volt, a fi�k gyakran mentek ki a f�ldekre, hogy figyelj�k a munk�sokat �s hallgass�k az ott foly� besz�lget�seket.

Ezen a ny�ron t�rt�nt, hogy Faldor munk�sai k�z�tt sz�ba ker�lt a Vo Mimbre-i csata, a nyugat t�rt�nelm�nek legdr�maibb esem�nye. Garion �s Rundorig leny�g�zve hallgatt�k a f�rfiak t�rt�neteit arr�l, hogyan z�dultak Kal-Torak hord�i a nyugatra mintegy �tsz�z esztend�vel azel�tt.

Az emberi id�sz�m�t�s szerinti 4865-ben t�rt�nt, hogy a murgosiak, nadrakok �s thullok seregei a hegyek keleti lejt�in Drasni�ra t�madtak, �s m�g�tt�k j�ttek a malloreanok megsz�ml�lhatatlan hadai.

Miut�n Drasni�t brut�lis m�don t�rdre k�nyszer�tett�k, az angarakok d�lre fordultak, Algaria f�ves s�ks�gai fel�, �s ostrom al� vett�k az Algariai Er�d n�ven ismert hatalmas, er�s v�rat. Az ostrom nyolc �vig tartott, amikor is Kal-Torak megunta az eredm�nytelen harcot, �s tov�bbvonult. Nyugatra, Ulgoland ir�ny�ba fordult, �s a t�bbi kir�lys�g csak ekkor d�bbent r�, hogy az angarak inv�zi� nem kiz�r�lag az alornok, hanem eg�sz nyugat ellen ir�nyul. 4875 nyar�n Kal-Torak el�rte az Arend-s�ks�got Vo Mimbre v�rosa el�tt, ahol m�r v�rtak r� a nyugat egyes�tett seregei.

A csat�ban r�sztvev� sendarok a rivai �rz�, Brand parancsnoks�ga alatt harcoltak. Ez a hader�, amely rivai, sendar �s asturien arend csapatokb�l �llt, h�tba t�madta az angarakokat, miut�n a bal sz�rny harcba bocs�tkozott az algarok, drasniaiak �s ulgolandiak sereg�vel; jobbr�l a tolnedraniak �s a cherekek t�madtak, �s k�z�pen zajlott le a mimbrate arendek legend�s rohama. N�gy �r�n kereszt�l tombolt a csata, amikor a harcmez� k�zep�n Brand szembetal�lkozott Kal-Torakkal. Ett�l az �sszecsap�st�l f�gg�tt az �tk�zet v�gkimenetele.

B�r a tit�ni p�rbaj h�sz gener�ci�val ezel�tt zajlott, a Faldor farmj�n dolgoz� sendar munk�sok eml�kezet�ben �gy �lt, mintha csak tegnap t�rt�nt volna. Minden �t�st, kit�r�st �s h�r�t�st k�l�n, r�szletesen elmes�ltek. �s v�g�l, amikor m�r �gy t�nt, hogy alulmarad a k�zdelemben, Brand ler�ntotta a pajzs�t takar� leplet, mire Kal-Torak d�bbenten h�trah�k�lt, egy pillanatra elfelejtett v�dekezni, �s ekkor �rte Brand csap�sa.

Rundorig sz�m�ra a csata le�r�sa el�g volt ahhoz, hogy arend v�re l�ngra gy�ljon. Garion azonban felfigyelt r�, hogy a t�rt�netben vannak megv�laszolatlan k�rd�sek.

- Mi�rt volt letakarva Brand pajzsa? - k�rdezte Cralt�t, az egyik id�sebb munk�st.

Cralto v�llat vont.

- Egyszer�en csak �gy volt - mondta. - Ak�rkivel besz�ltem err�l, eddig mindenki �gy tudta.

- M�gikus pajzs volt? - k�rdez�sk�d�tt tov�bb a fi�.

- Lehets�ges, de ezt m�g sosem hallottam. Csak annyit tudok, hogy Brand felfedte a pajzs�t, mire Kal-Torak eldobta a saj�tj�t, Brand pedig �tsz�rta a kopony�j�t a kardj�val, pontosan a k�t szeme k�z�tt... legal�bbis �n �gy hallottam.

Garion makacsul cs�v�lta a fej�t.

- Nem �rtem - mondta. - Hogyan ijedhetett meg ennyire Kal-Torak?

- Nem tudom. Ezt nem mondt�k.

Annak ellen�re, hogy el�gedetlen volt a t�rt�nettel, Garion gyorsan beleegyezett Rundorig egyszer� terv�be, hogy fel kellene eleven�teni�k a p�rbajt. Miut�n egy teljes napig hadon�sztak �s cs�pelt�k egym�st a kardokat helyettes�t� botokkal, Garion �gy d�nt�tt, sz�ks�g�k lesz m�g valamire, hogy �lvezetesebb� tegy�k a j�t�kot. Pol nagyn�ni konyh�j�b�l rejt�lyes m�don elt�nt k�t kis �st �s k�t fed�, Garion�k pedig imm�r sisakban �s pajzzsal kerestek egy csendes helyet, ahol �sszem�rhetik erej�ket.

Minden nagyon j�l is ment eg�szen addig, am�g az id�sebb, magasabb �s er�sebb Rundorig fakardj�val v�letlen�l r� nem csapott egy nagyobbat Garion fej�re. A kis �st sz�le a fi� szem�ld�k�be v�gott, homlok�b�l v�r csordult. Garion f�le csengett, �s valami t�lf�t�tt, felemel� �rz�s bugyogott fel benne, mik�zben talpra �llt.

Soha nem tudott visszaeml�kezni r�, mi t�rt�nt ezut�n pontosan. T�red�kes eml�keiben mintha hallotta volna mag�t, amint kih�v�an ki�ltja Kal-Torak nev�t, �s olyan szavak tolultak az ajk�ra, amelyeket nem is �rtett. Rundorig ismer�s, �s n�mileg meglepett arca elt�nt a szeme el�l, �talakult egy sz�rny�s�gesen megcsonk�tott, torz �s cs�f �br�zatt�. Garion elborult elm�vel, d�h�sen csapott le �jra �s �jra erre az arcra.

Azt�n hirtelen v�get �rt a tombol�s. Szeg�ny Rundorig a l�ba el�tt fek�dt, eszm�letlenre verte heves t�mad�s�val. Garion megr�m�lt att�l, amit tett, de a sz�j�ban ugyanakkor a gy�zelem v�rpezsd�t� �z�t �rezte.

K�s�bb a konyh�ban, ahol a farmon esett s�r�l�seket szokt�k ell�tni, Pol nagyn�ni bek�t�zte a sebeiket, de k�zben alig sz�lt hozz�juk. Rundorig szerencs�re nem s�r�lt meg s�lyosabban, b�r az arca feldagadt, t�bb helyen is v�ral�fut�s keletkezett rajta, �s az els� percekben m�g nehezen tudott mindk�t szem�vel egy ir�nyba n�zni. �m Pol nagyn�ni egyik gy�gyitala, valamint n�h�ny hideg vizes kend� a fej�re egykett�re helyrehozta.

A v�g�s Garion szem�ld�k�n viszont egy kicsit nagyobb figyelmet ig�nyelt. Durniknak le kellett fognia a fi�t, mik�zben a n� t�vel �s c�rn�val olyan nyugodtan �sszevarrta a sebet, mintha csak egy zoknit stoppolt volna meg. Mindek�zben �gyet sem vetett �ldozata f�jdalmas �v�lt�s�re. �gy t�nt, sokkal jobban agg�dik az �sszekarcolt �st�k �s fed�k, mint a k�t fi� harct�ri s�r�l�sei miatt.

Amikor v�get �rt a kezel�s, Garionnak f�jni kezdett a feje, �s fel kellett vinni �t az �gy�ba.

- De legal�bb legy�ztem Kal-Torakot - motyogta k�bultan.

Pol kem�ny pillant�ssal n�zett r�.

- Hol hallott�l te Torakr�l? - k�rdezte �lesen.

- Kal-Toraknak h�vj�k, Pol nagyn�ni - magyar�zta t�relmesen Garion.

- V�laszolj!

- A munk�sok - Cralto �s a t�bbiek - mes�ltek t�rt�neteket Brandr�l, Vo Mimbr�r�l, Kal-Torakr�l �s m�sokr�l. Ezt j�tszottuk el Rundoriggal. �n voltam Brand, � pedig Kal-Torak. De nem tudtam leleplezni a pajzsomat. Miel�tt od�ig jutottunk volna, Rundorig fejbe v�gott.

- J�l figyelj r�m, Garion - mondta Pol komolyan. - Nagyon figyelj. Soha t�bb� ne mondd ki Torak nev�t!

- Kal-Torak, Pol nagyn�ni - magyar�zta ism�t a fi�. - Nem csak Torak.

A n� meg�t�tte, pedig azel�tt sosem tett ilyet. A pofon ink�bb meglepte a fi�t; nem okozott f�jdalmat, mert Pol nem �t�tt nagyot.

- Soha t�bb� ne mondd ki Torak nev�t! Soha! - ism�telte. - Ez nagyon fontos, Garion. A biztons�god f�gg t�le. Azt akarom, hogy meg�g�rd!

- Nem �rtem, mi�rt vagy ilyen d�h�s - mondta panaszosan a fi�.

- �g�rd meg!

- Rendben, meg�g�rem. Csak egy j�t�k volt.

- Ostoba j�t�k. Meg is �lhetted volna Rundorigot.

- �s mi van velem? - k�rdezte felh�borodottan Garion.

- Te egy pillanatig sem volt�l vesz�lyben. Most pedig aludj.

Garion pedig engedelmesen �lomba szender�lt; feje z�gott a s�r�l�st�l �s nagyn�nje k�l�n�s �z�, keserny�s te�j�t�l, �s mintha a n� j�l ismert, m�ly hangj�t hallotta volna: "Garion, dr�ga Garionom, t�l fiatal vagy m�g." �s k�s�bb, amikor egy pillanatra felmer�lt m�ly �lm�b�l, mint ahogy a hal j�n fel a t� ez�st�s felsz�n�re, Pol megint mondott valamit:

- Ap�m, sz�ks�gem van r�d!

Ezut�n �jb�l zavaros �lomba s�ppedt, melyben felbukkant ugyanaz a s�t�t alak, aki hideg rosszindulattal figyelte minden mozdulat�t fekete lova h�t�r�l... rosszindulattal, �s tal�n egy kis f�lelemmel. �s a s�t�t ember m�g�tt, aki mindig is ott volt, de sosem bukkant el� egy�rtelm�en, m�g Pol nagyn�ni sz�m�ra sem, l�tta azt a torz, visszatasz�t� arcot, amelyiket akkor is megpillantott maga el�tt, amikor Rundoriggal harcolt. �gy terpeszkedett ott s�t�ten, ak�r egy kimondhatatlanul gonosz fa f�lelmetes gy�m�lcse.