A  szoba  k�zep�n l�võ kis kõasztalon egy olvaszt�t�gely  �llt, �vatosan  peremig felt�ltve egy k�l�n�s, csill�ml� folyad�kkal. A  t�gely  alatti  apr�  l�ng heve finoman  bugybor�koltatta a folyad�kot. Var�zslat-komponensek p�zsmaillata t�lt�tte  meg  a levegõt.  Rosamund Majere �vatosan csepegtette  a  t�gelybe  az utols� �sszetevõt.
    Mikor  p�r perc m�lva Rosamund ifj� le�nya bel�pett a  szob�ba, anyja transzban b�multa a bugyborg� folyad�k m�ly�n csak �ltala l�that�  k�peket.  Rosamund m�skor  derûs  arc�n  most  agg�dva r�ncolta szem�ld�k�t. Kitiara fels�hajtott. Anyja gyakran  volt ilyen: elmer�lt  k�l�n�s  m�gi�j�ban,  melynek   meg�rt�s�hez Kitiar�b�l  mind  a  hajlam,  mind a  k�pess�g  hi�nyzott. �gy d�nt�tt, hogy a ny�lcsapd�k tal�n kis ellenõrz�sre szorulnak, s
hat�rozottan kis�t�lt az ajt�n.
    J�  n�h�ny  perccel k�sõbb Rosamund mag�hoz t�rt a  r�v�letbõl. K�nny  csordult v�gig az arc�n. Az elm�lt napokban  t�bb  apr�, majdnem jelent�ktelen elõjelet �szlelt. A j�vend�l�s, mit �ppen befejezett, megerõs�tette a s�t�t dolgok elj�vetel�t,  s  olyan t�nyt  t�rt  fel, mely tal�n jobban megr�zta, mint  a  k�zeledõ gonosz.
    Gyermeket v�rt. F�rje, egy szer�ny fav�g� nemr�g halt  meg  egy tragikus balesetben. S most az õ gyermek�t fogja megsz�lni. B�r f�rje Kitiar�t saj�t l�nyak�nt szerette, val�j�ban  nem  az  õ gyermeke volt, Rosamund elsõ f�rj�nek le�nya  volt.  Rosamund f�lõr�lten  felkacagott  az idõz�t�s ir�ni�j�n.  Gilon  annyira akart gyermekeket � s csak r�viddel azelõtt halt meg, hogy elsõ
gyereke napvil�got l�t.
    Ahogy  Rosamund  ott  �lt,  s el�rasztotta  az  �r�m  �s  b�nat keser�des  kever�ke, nem vette �szre, ahogy egy  s�t�t  jelen�s sziv�rgott  a  szob�ba. Szemei r�m�lettel telve pattantak  fel, mikor v�g�l meg�rezte a s�t�t l�ny jelenl�t�t.
    - J�  napot,  Rosamund Majere -  mormolta m�ly  hangon  hidegen  s
g�nyosan.  Rosamund  nem  is hallotta,  mint  ink�bb  �rezte  a szavakat,  melyek k�zvetlen�l a sz�v�n �s az elm�j�n �ramlottak kereszt�l. �gy �rezte, mintha a lelk�t fojtogatn�. K�rben�zett, de nem l�tott senkit, csak a szoba s�t�tje m�ly�lt el. 
    - Ki� Mi vagy te? - k�rdezte remegõ hangon.
    Az   csak   nevetett  olyan  kegyetlen  hangon,  ami   Rosamund csontjaiig hatolt. 
    - Egy� �rdeklõdõ f�l -  felelte. - �n is  l�ttam a  jeleket.  Gyermeket  v�rsz. Le�nygyermeket.  Hatalmas m�gus lesz, tal�n a kor legnagyobbja. - Kis sz�netet  tartott. - Az eny�m lesz, s te nem hagyod, hogy b�rmi b�nt�d�sa ess�k.
    Rosamund �rezte, ahogy a m�gia hull�mai v�gigsz�guldanak rajta, s  tudta,  hogy  megb�jolt�k. A var�zslat ellen�llhatatlanul hatalmas volt.  Ugyan megpr�b�lt ellen�llni, de pr�b�lkoz�sa hi�baval� volt.
    - Mikor megsz�l�d gyermeked, visszat�rek, s magammal viszem azt,
ami az eny�m.
    A  s�t�t entit�s nevetett � f�ls�rtõ kacag�sa lassan elhalkult, v�g�l m�r csak a gonosz halv�ny nyoma maradt a szob�ban.
    Ahogy  k�zeledett az este, Rosamund p�nikba esett. Tudta, hogy Kitiara  kor�hoz  k�pest  nagyon is tehets�ges,  de  nem  tehet semmit az ellen, amit a l�ny tett. M�r �ppen elhat�rozta,  hogy megkeresi l�ny�t, mikor az ajt� kiv�g�dott.
    Kitiara  l�pett be gyõzelmes mosollyal arc�n. Bal  kez�ben  egy
d�gl�tt nyulat tartott. Jobb kez�rõl lehorzsol�dott a bõr.
    - V�gre   elkaptam!  Derek  volt - �js�golta. - A   ny�lcsapda! - magyar�zta,  l�tv�n anyja vad �s �rtetlen tekintet�t. - Tudtam, hogy valaki lopkodja a nyulakat a csapd�inkb�l, �s ma elkaptam! T�bbsz�r  nem  fogja megpr�b�lni - jelentette ki, s  megforgatta felhorzsolt kez�t.
    Rosamund  s�hajtott,  r�szben  a  bossz�s�gt�l,  de  fõk�nt a megk�nnyebb�l�stõl. Derek a falu kov�cs�nak fia  volt,  s  nagy gaztevõ  h�r�ben  �llt, de jelent�ktelen volt a  s�t�t  l�nyhez k�pest.  Rosamund  sz�ja  halv�ny  f�lmosolyra  h�z�dott. Nem biztos, hogy j�t tesz Derek h�rnev�nek az, hogy egy n�l�n�l k�t �vvel fiatalabb l�ny megverte.
Kitiara mindig is fi�s volt. Rosamund rendszerint  felv�ltva agg�dott  Kit l�tsz�lag kimer�lhetetlen bajbaker�l�si tehets�ge miatt s b�szk�lkedett  l�nya  kiv�teles f�ggetlens�ge s �nell�t�sa felett.
    Karjai k�z� kapta l�ny�t, s szorosan �t�lelte.
    - Hallgass  r�m, Kitiara - kezdte - most egy kis  idõre  el  kell menn�nk itthonr�l.�
    - De   mi�rt?  Hova  megy�nk? - B�r  Kitiara  hangja  tele  volt aggodalommal, m�gis, n�h�ny pillanatra felragyogtak  szemei  az �j kaland lehetõs�g�tõl.
    Mik�zben  �sszeszedt�k a legfontosabbakat s bez�rt�k a h�zukat,
hogy biztons�ggal elhagyhass�k, Rosamund elmes�lte Kitiar�nak a
d�lut�ni esem�nyeket.
    - Most  egy �reg bar�tomat l�togatjuk meg a Wayreth-i Toronyban. Rem�lem, õ tudja, mit tegy�nk. M�r �zentem neki, hogy megy�nk. Kitiara m�r majdnem megk�rdezte, hogyan k�ldhetett anyja  ilyen gyorsan �zenetet, de becsukta sz�j�t, mikor r�j�tt, hogy minden bizonnyal   m�gia   seg�ts�g�vel.  Cs�ndben  maradt,   mik�zben anyj�val v�gigs�t�ltak az erdõn, egyenesen Wayreth erdeje fel�.
    Este  volt.  L�ktetõ v�r�s szemek b�multak r�juk a s�t�ts�gbõl. Az   erdõ   teljesen  csendes  volt.  M�g  a  szok�sos   �jjeli �llathangok sem t�rt�k meg a csendet.
    - Ne   agg�dj! - biztos�totta  l�ny�t  Rosamund - tudj�k,  hogy j�v�nk.  Az  �t  csak a h�vatlanok sz�m�ra vesz�lyes. Kitiara fesz�lt  maradt � b�tornak tartotta mag�t, de csak  a  bolondok nem f�lnek a hal�lt�l.
    Hirtelen,  mintegy var�zs�t�sre (s tal�n val�ban �gy  is  volt) Wayreth Tornya tûnt fel elõtt�k. Kitiara m�g sosem l�tott ilyen hatalmas, lenyûg�zõ �p�letet � cs�csai az eget ostromolt�k.     Egy  s�t�t figura l�pett el�j�k l�tsz�lag a semmibõl, s Kitiara ijedten  ugrott  h�tra. - Ki j�r ott? - k�rdezte  a  figura,  ki
csup�n egy fekete k�penyes alak volt.
    - Rosamund  Majere  vagyok,  s ez a l�nyom,  Kitiara. - mutatta. - Az�rt j�tt�nk, hogy besz�lj�nk Par-Saliannal.
    A f�rfi szemei kiny�ltak. - Term�szetesen, h�lgyem. �rtes�tettek az    �rkez�s�rõl.   K�vessenek. - Odabiccentett   egy   m�sik feketek�penyes alaknak, akit Kitiara csak most vett  �szre  egy k�zeli fa m�g�tt.
    Az  alak  bevezette õket a hatalmas kapukon, mik  egy  int�s�re kiny�ltak.
    A  feketek�penyes alak Par Salian lakoszt�ly�hoz vezette  õket, azt�n al�zatos meghajl�ssal elsietett.
    Kitiara   visszafojtott  l�legzettel   v�rt,   mik�zben   anyja kopogtatott az ajt�n. Mikor az ajt� nyikorogva kiny�lt, elõsz�r csal�dott volt. A f�rfi, aki kinyitotta az ajt�t, semmiben  sem k�l�nb�z�tt  a  falujukban lak� f�rfiakt�l.  Tal�n  �tven  �ves lehetett,   õsz   hajjal   s   feh�r  k�penyben.   Hat�rozottan
h�tk�znapinak tûnt.
    A f�rfi elõrel�pett, s sz�les mozdulattal �t�lelte Rosamund-ot, aki viszonozta az �lel�st.
    - Oly r�gen volt m�r - jegyezte meg bar�ts�gosan - �s ez lenne  a kis Kitiara?  Eml�kszem, mikor m�g ilyen pici  volt! - mondta, mik�zben meghat�rozatlan   magass�got   mutatott. Rosamund elmosolyodott.
    - Igen,  nos,  nagyon elfoglalt volt�l mostan�ban - jegyezte  meg Rosamund - mondj�k, es�lyes vagy arra, hogy  megv�lasszanak  a feh�rk�penyesek vezetõj�nek!
    Par  Salian tagad�an integetett kez�vel. - Igen, �n is hallottam a  pletyk�kat.  Besz�lnek itt mindenf�l�rõl, a fel�t  sem  kell elhinni. - Elmosolyodott, azt�n lehervadt arc�r�l a mosoly.
    - De  nem az�rt j�tt�l, hogy az eml�kekrõl besz�lgess�nk - tette hozz� - az �zenetben valamilyen v�szhelyzetet eml�tett�l.
    - Igen. - Rosamund  hangja  �jra  agg�d�v�  v�lt. - Nem   mertem r�szletekbe   bocs�tkozni,  mert  f�ltem,  hogy   felfedik   az �zenetet. - Elmondta, milyen elõjeleket l�tott, s  elmes�lte  a s�t�t l�ny l�togat�s�t.
    Par   Salian   figyelmesen  v�giggondolta  a  hallottakat.   Ha tal�lgat�sai  a s�t�t l�nnyel kapcsolatban igaznak bizonyulnak, akkor val�ban r�misztõ a helyzet. Gondolatait nem osztotta  meg Rosamunddal.  Ha megtudn�, mif�le l�ny fenyegeti,  az  v�gzetes l�p�sre   sarkallhatn�.   Hossz�   percek   ut�n   Par   Salian elmosolyodott.
    - Van egy �tletem - mondta.
    Kitiara   hangos   kopogtat�st  hallott.  Az  ajt�hoz   rohant, kinyitotta, �s Par Saliant tal�lta az ajt� elõtt.
    - Siess!   Gyer�nk!   M�r   tegnap   megsz�lt! - ki�ltott fel t�relmetlen�l.- Mi tartott ilyen sok�ig?
    Par  Salian  sz�ra  nyitotta sz�j�t, de  Ki  m�r  megfordult  s �tvonult  a  k�vetkezõ szob�ba. Par Salian b�k�sen  k�vette.  A szoba  sark�ban egy �gyon fek�dt Rosamund, s b�k�sen  aludt.  A b�ba az asztal mellett egy s�mlin �lt. Par Salian meg�llt, s leesett az �lla.
    A b�ba ott �lt, karj�n k�t gyermeket ringatva � egyik�k nagy �s
erõs volt, a m�sik v�zna �s t�r�keny 
    - Ikrek! - ki�ltott fel meglepõdve. Kitiara izgatottan b�lintott.
    - Ez  az �cs�m, Caramon, - mondta, a nagyobbik gyermekre mutatva, - �s ez a h�gom, Raistlana.
     Caramon  boldogan g�gy�g�tt. Raistlana zih�lt. A dajka  csak  a szem�ld�k�t r�ncolta.
    - M�g   sosem  l�ttam  ilyen  k�nyes  gyereket.  Olyan  beteges. Szerencse,  hogy  t�l�lte  az  elsõ  �jszak�j�t. - Mintha  erre v�laszolna, Raistlana halkan felk�h�g�tt.
    - K�sz�n�m a seg�ts�g�t, h�lgyem - mondta Par Salian. - Ma m�r nem
lesz mag�ra sz�ks�g.
    A  nõ  tiltakozni kezdett, de mikor Par Salian szem�be  n�zett, meggondolta  mag�t. Elhelyezte a gyerekeket a  kis�gyban,  amit Kitiara csin�lt nekik, s cs�ndben t�vozott. 
    - K�sz�net!�  sz�lt  ut�na  Kitiara.  Inger�lten  cs�põre  tette kez�t. - Ez durva volt! - Par Salian mosolygott. Kitiara  sokban eml�keztette arra, hogy milyen volt anyja fiatalkor�ban.
    - K�rlek, �breszd fel any�dat - k�rte. - Nincs sok idõnk - mutatott r� udvariasan, mikor Kitiara tiltakoz�sra nyitotta sz�j�t.
    Kitiara  egy  sz�  n�lk�l  �vatosan felr�zta  anyj�t.  Rosamund szemei  kiny�ltak. Gyorsan felpattant az �gyb�l, amint megl�tta Par Saliant
    - Itt az idõ. - Kijelent�s volt, nem k�rd�s.
    Par Salian b�lintott. - Az elm�lt h�napokban kem�nyen dolgoztam, hogy  elõk�sz�tsem a sz�ks�ges var�zslatot. A seg�ts�gedre lesz sz�ks�gem. -    Gyorsan   elmagyar�zta   Rosamund   szerep�t    a ritu�l�ban. Kitiara felemelte Caramont a b�lcsõbõl s  gyeng�den ringatta a kez�ben.
    Par  Salian  furcsa  sz�nû port vett elõ  egyik  ersz�ny�bõl  s r�sz�rta  Raistlin�ra.  A  gyermek  t�sszentett,  ahogy  a  por r�telepedett  az  orr�ra.  Par Salian �s  Rosamund  �sszefont�k kezeiket a b�lcsõ f�l�tt �s k�nt�lni kezdtek�
    - K�sz - jelentette  be �nnep�lyesen Par  Salian.  A  gyermek  a b�lcsõben m�r nem l�ny volt, hanem kisfi�. - A.. s�t�t l�ny  aki megjelent  elõtted, csak a l�nyodat akarja.  A  fiad  most  m�r biztons�gban  lesz.� Õ �s Rosamund f�radtan zuhantak  a  k�zeli sz�kekre. A var�zslat rettentõen kif�rasztotta õket.
    - Meddig lesz �gy? - k�rdezte Kitiara.
    - A  l�ny  �vtizedekig figyelheti a csal�dot,  mielõtt  elj�nne. Att�l  tartok, nem volna b�lcs dolog elt�vol�tani a var�zslatot eg�szen  a  s�t�t alak megsemmis�l�s�ig, amire  a  rendem  ezen percekben is k�sz�l.
    A  hangja  fesz�ltt�  v�lt. - Rosamund, tudod,  hogy  egy  ilyen hatalmas  l�ny,  mint  amilyennek mondod,  k�nnyed�n  kiolvassa elm�dbõl az igazs�got.
    Rosamund  hangtalanul  b�lintott. Elõre f�lt  att�l,  amit  Par Salian ezut�n mondott.
    - Hogy  a  gyermek teljes biztons�gban legyen,  sem  te,  sem  a l�nyod  nem  tudhatja  az  igazat.  Ki  szeretn�m  t�r�lni   az elm�tekbõl  az  itt  t�rt�nteket. Van egy  var�zslatom,  amitõl mindketten   �gy  fogtok  eml�kezni,  hogy  a  gyermek   fi�nak sz�letett.
    Rosamund ism�t sz�tlanul b�lintott.
    - Nem! - kiab�lt Kitiara - �n eml�kezni akarok a h�gomra!
    - Tudom - felelte Par Salian, szomor�s�g csengett  a  hangj�ban, - de azt akarod, hogy a h�god biztons�gban legyen, ugye?
    Kitiara   ajkai   lekonyultak   egy   pillanatra,   majd   �jra felder�ltek. Hat�rozott f�ny gy�lt szemeiben. - Igen - jelentette ki. - �rtem.
    F�radt  mosollyal,  s  szem�ben  egy  k�nnycseppel  Par  Salian kedvesen megborzolta a gyermek haj�t.
    - Felk�sz�ltetek? - k�rdezte. Mindketten b�lintottak.  L�gyan  a homlokukra helyezte a kezeit, s k�nt�lni kezdett�

****

    - �r�l�k, hogy elj�tt�l, Par Salian, -  mondta Rosamund - de amint l�tod,   feleslegesen  j�tt�l.  K�t  fi�t  sz�ltem.   A   jelek t�vedtek. - Rosamund l�tta, hogy Par Salian mindv�gig halv�nyan,szomor�an mosolygott.
    Mik�zben ezt mondta, s�t�ts�g t�lt�tte meg a szob�t. Par Salian
gerinc�n remeg�s futott v�gig. 
    - HOL A GYEREK? - k�rdezte a s�t�t hang.
    - Mindk�t  gyermek  ott  van - v�laszolta  reszketõ  hangon  Par Salian, a b�lcsõ fel� mutatva. Rosamund �s Kitiara megfagyott a retteg�stõl.
    - Milyen  tr�kk  ez? - morogta a l�ny. - Ezek itt  fi�k  -  holott�rzem, hogy ennek az asszonynak a gyermekei.
    Par  Salian �rezte, hogy a l�ny megpr�b�l bef�rkõzni gondolatai k�z�. Ha nem v�dt�k volna hatalmas var�zslatok elm�j�t, akkor a l�ny �tt�rte volna elm�je falait. De a v�delem kitartott.
    - Nincs  sz�ks�g r�, hogy olvassak a gondolataidban,  kisember! - mosolygott  a  l�ny  g�nyosan. - A nõ �s  a  l�ny  �ppen  eleget mondott  nekem. Ezek ketten az �sszes gyermeke. Az,  amelyik  a hatalmat birtokolja, a le�nygyermek, m�g v�rat mag�ra. Figyelni fogok. - A jelen�s eltûnt a szob�b�l. V�g�l csak halv�ny  nyomai maradtak  a  gonosznak. Par Salian n�h�ny legyint�ssel  �s  egy apr� var�zslattal ezt is eloszlatta.
    Par  Salian �sszer�ncolta szem�ld�k�t. - �rzem, hogy m�g  mindig s�t�t  �rny�k k�s�ri ezt a gyermeket. Mindenesetre  ez  a  l�ny b�k�n   hagy   t�ged,  m�g  nem  sz�lsz  egy   le�nygyermeket. Jelentette   ki. - Ha   ez  megt�rt�nne,  �rtes�ts. - Mag�ban elmosolyodott, k�telkedve abban, hogy ez az idõ elj�nne.
    - B�rcsak   maradhatn�k  m�g,  de  van  m�g  egy  kis   dolgom. T�voz�sk�zben megemelte fel�j�k kalapj�t. - V�ltanom kell n�h�ny
sz�t a dajk�val.