Az id� �rv�nye valahov� a m�lt �s a jelen k�z� sodorja a h�rom utaz�t: Crysani�t, Caramont �s Raistlin, abba a korba, ahol a megcsonkitott Krynnen �h�ns�g, j�rv�ny �s h�bor� puszt�t. 
    �m Krynn istenekt�l elhagyott n�pei megtagadva mindent, ami a m�lttal �sszef�gg, Crysania gy�gyit� erej�t boszork�nys�gnak, m�g Raistlin s�t�t hatalm�t csod�nak tartj�k. S mikor Caramon  hadat gy�jt, hogy Thorbardin t�rpekir�lys�ga ellen vonuljon, �z�nlenek z�szlaja al�, hogy elpuszt�ts�k az utols� dolgot is, ami az �sszeoml�s ut�n m�g megmaradt... 

R�szlet a k�nyvb�l:
    �jabb reccsen�sek, egy visszacsap�d� fa�g suhog�sa, dobog� l�ptek...
    A m�gus, k�peny�t �sszefogva, gyorsan v�gigrohant a csap�son. A rejt�zk�d�s ideje lej�rt. Hallotta, hogy fiv�re m�g mindig ki�ltozik. A hang tompa volt, de tiszt�n hallattszott, nem olyan, mintha fuldokolna vagy f�jdalm�ban ki�ltozna.
    A var�zsl� kereszt�lt�rt a f�k k�z�tt, nem t�r�dve az arc�ba csap�d� �gakkal �s a k�peny�be kapaszkod� t�sk�kkel. V�ratlanul egy tiszt�shoz �rt, itt meg�llt �s lekuporodott egy fa mellett. Szeme el�tt valami mozg�st l�tott, egy hatalmas fekete �rny�kot, ami lebegni l�tszott a talaj f�l�tt. Az �rnyakkal �sszeakaszkodva, ord�tozva �s borzalmasan k�romkodva a hang ut�n �t�lve Caramon k�zd�tt elkeseredetten.
    - Ast Kirannan Soth-aran! Suh kali Jalaran! - k�nt�lta Raistlin a szavakat, �s magasan a lombok k�z� haj�totta a labdacsot. Vak�t� f�ny gy�lt az �gak k�z�tt, amelyet m�ly, morajl� hang k�vetett. A f�k cs�csai azonnal l�ngra lobbantak, megvil�g�tva az alattuk zajl� jelenetet.