Risca

" Szakállas, nyílt arcú, széles vállú törpe volt, tagbaszakadt, zömök teste csupa vaskos izomtömeg. Keze olyan volt, mint egy mélyen gyökerező fatörzs, amit semmi sem tud kimozdítani a helyéről. Megedzette az időjárás, az évszakok, és nem fogott rajta a kor."

 "Risca harcra született. Csak ehhez értett. A Ravenshornban nőtt föl, szülei egész életüket a keletföldi vadonban töltötték. Az apja nyomkereső, az anyja prémvadász volt. Apjának nyolc testvére volt, anyjának hét. A rokonság legtöbb tagja még mindig alig mérföldekre lakott egymástól, és Risca hol itt, hol ott nevelkedett. Ifjúkorában ugyanúgy tekintett nagybátjaira, nagynénjeire és unokatestvéreire, mint a szüleire. A világnak ezen a részén a törpék állandó harcban álltak a gnóm törzsekkel, örökös veszély volt az élet. De Risca megfelelt a kihívásnak. Korán megtanult harcolni, vadászni és fölfedezte, hogy mindkettőt jól csinálja, sőt a jónál is jobban. Olyan dolgokat érzett meg, amit mások nem. Ki tudta kémlelni, ami mások előtt rejtve maradt. Elsajátította a túlélés művészetét. Akkor is életben maradt, amikor mások nem.

Tizenkét éves volt, mikor megtámadta egy koden, és ő megölte a fenevadat. Tizenhárom éves korában rátámadtak csapatukra a gnómok, húszból ő volt az egyetlen, aki megmenekült. Mindössze tizenöt éves volt, mikor anyját megölték a határon átcsapó banditák, ő azonban kinyomozta a tetteseket és egymaga elintézte valamennyit. Amikor az apja meghalt egy vadászbalesetben, Risca mélyen bevitte a gnóm területre és ott temette el, hogy szelleme folytathassa harcát ellenségeikkel. Addigra rokonságánakfele meghalt összecsapásokban vagy betegségekben. Risca erőszakos, könyörtelen világban élte rideg és bizonytalan életét. De életben maradt, és azt suttogták róla, amikor úgy gondolták nem hallja, hogy a pengét, amely levágja Riscát, még nem kovácsolták ki.

Húsz éves korában elment Ravenshornból Culhavenbe és Raybur szolgálatába lépett, akit akkor koronáztak a törpék királlyá és maga is nagyszerű harcos volt. De a király csak rövid ideig tartotta maga mellett, azután elküldte Paranorba a druidákhoz. Raybur felismerte Risca különleges képességeit és úgy vélte, a törpe népnek az lesz a leghasznosabb, ha a harcos szívű és vadász tehetségű ifjat a druidák képezik tovább. Az elfek Courtann Ballindarochához hasonlóan a törpe király ugyancsak ismerte és csodálta Brement. Így hát küldött egy levelet az öregembernek és figyelmébe ajánlotta tanítványként az ifjú Riscát. A fiatalember a levéllel elutazott Paranorba, az Öregtoronyba és ott is maradt. Hűséges híve lett Bremennek, és hitt a mágia útjaiban."

"Tayhot hasonlóan Risca is szorgalmasan tanult Brementől, még azután is gyakorolt, hogy az öreget száműzték, újra és újra vizsgáztatta magát. Gyakorlatilag egyedül tanult, önállóan képezte magát, mivel a druidák között Tay Trefenwydet is beleértve, nem akadt aki harcosnak tartotta volna magát, vagy hozzá hasonlóan elmélyedt volna a harci művészetekben. Riscának a mágia csupán egy hasznos eszköz volt, hogy megvédhesse magát és barátait, elpusztíthassa ellenségeit. A bájolás egyéb területei-a gyógyítás, a jóslás, a megérzés, az empátia, a tudományok, az elementalizmus, a történelem és a szellemidézés-nem érdekelték. Harcosként a fegyver volt a szenvedélye."

Fegyverei: kurta kétkezes pallos, harci bárd, karvastagságú bot.

Harcos druida volt, az utolsó a fajtájából, gyakorlott a fegyverforgatásban és a hadviselésben, kiváló ismerője az új fajok kiemelkedése óta vívott nagy csaták történetének. Bremen személyesen oktatta, amíg el nem űzték az Öregtoronyból.

Míg Tay a Fekete tündérkövet kutatta, Bremen, Mareth és Kinson a Kardot kovácsolták ki, addig ő Rayburnak és a törpéknek segített a Boszorkánymester serege ellen.