Nagy a különbség a science-fiction és a fantasy rajongók között?

Brooks: A legnyilvánvalóbb különbség, hogy a fantasy rajongói bázisa sokkal nagyobb. Ha a fantasy olvasók számát az SF olvasókhoz viszonyítom, az arány négy az egyhez – vagy még nagyobb. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a fantasy sokkal könnyebben befogadható formája az irodalomnak. Nem kell semmiféle előképzettséggel, tudással rendelkezned, ha egy fantasyt veszel kézbe, míg az SF esetén hiányérzet környékez, mivel a tudományos háttér alapvető jellemzője.
A legtöbb SF-ben van valamilyen nehezen érthető elem, ami sajnos sok embert elriaszt attól, hogy kézbe vegye. Ezzel szemben szinte mindenki tündérmeséken, legendákon és mítoszokon nevelkedett, ezért innen már csak egy lépés a fantasy.
Szintén ez az oka, hogy a rejtélyes történetek (detektívregények, rémtörténetek) annyira népszerűek. Nem azért, mert annyira csodálatosak, hanem mert könnyű elmerülni bennük. Nem szükséges semmiféle erőfeszítés, hogy elolvassunk egyet.

Te írtad a sokak által várt Star Wars: Episode I: Baljós Árnyak regényváltozatát. Mekkora nyomás nehezedett rád amiatt, hogy egy ilyen népszerű sorozatba tartozó regényt kellett megírnod? Könnyű vagy nehéz volt a Star Wars univerzum keretein belül, korlátok között dolgoznod? Kaptál valamiféle tanácsot George Lucastól a könyvvel kapcsolatban?

Először is, nem nehezedett rám semmiféle nyomás. Úgy vélem, hogy az egyik ok, amiért engem választottak a könyvváltozat megírására, és nem valaki mást, aki már dolgozott a Star Wars világán korábban, az volt, hogy önálló karriert futottam be, és megfelelő reputációval rendelkeztem – így hát nem igazán befolyásolt semmilyen módon, hogy mi lesz a projekttel. Érdekes feladat volt. Nagy felhajtással járt. Nem a pénzért vállaltam el: bármikor felállhattam volna, azt mondva George-nak, hogy „nem tetszik, amit mondasz”, aztán pedig elmehettem volna. Ezért vállaltam részt a projektben. Ha a találkozásunkkor nem tetszett volna, amit hallok, akkor otthagyom, és kilépek. Évekkel korábban nehéz időket éltem át, amikor a Hook regényváltozatán dolgoztam, és ez nem hiányzott még egyszer. Másrészről a Lucasszal való munka, és a fickókkal a LucasBooks-nál, nagyon élvezetes tapasztalat volt. Rettenetesen segítőkészek voltak, mindent megadtak, amit kértem. Mielőtt elkezdtem volna a projektet, lementem, hogy találkozzam velük, és néhány napot a Skywalker Ranchon töltöttem. Rengeteget beszélgettünk, megnéztem a vizuális terveket, kérdéseket tettem fel, elolvastam a forgatókönyvet, és a többi, s ezen kívül négy órás találkozón is részt vettem George-dzsal. Minden jól alakult, mindenki bátorított, és úgy éreztem, mindannyian támogatni fognak – és nem tévedtem.
George hatalmas szabadságot biztosított számomra a könyv írása közben. Megengedte, hogy megváltoztassak egyes filmjeleneteket, átírjam a párbeszédeket, átrendezzem az eseményeket, és támogatott abban, hogy egy önálló regényt írjak, mivel az ő eredeti gondolata az volt, hogy a mozit Anakin Skywalker szempontjából közelíti meg – az egész Star Wars saga valójában Anakin Skywalker története. Azt viszont nem tudta, hogyan csinálja ezt meg vizuálisan úgy, hogy erőteljes legyen. Elég nehéz egy kisfiú szemszögéből elmesélni egy történetet. George megkérdezte tőlem: „Képes vagy arra, hogy ezt megvalósítsd a regényben?” Azt válaszoltam: „Azt hiszem, meg tudom csinálni, mégpedig egész jól.”
Megváltoztattuk a történet fókuszát, ezért kezdődik másképp a regény, mint a film. A könyv elején megjelenik Anakin, és vele maradunk egészen a történet végéig. Gondolatot is cseréltünk. George-nak tetszett, amit írtam, és rendkívül segítőkész volt. Csodás élmény volt, végig élvezetesnek találtam a munkát.

Megjelent egy Útikalauz (Guidebook) Shannara világához: mi újat tud ez mondani az olvasóknak, amire a sorozat képtelen? Talán azért volt rá szükség, mert a sorozat hosszú ideje tart, rengeteg a szereplő és az esemény, és nehéz fejben tartani mindent úgy, nehogy valamilyen korábban írt dologgal ütközzön?

Brooks: Igen, ez az egyik ok. Örülök, hogy valaki elvégezte a munkát, mert ha nem emlékszem, csak fel kell ütnöm a kézikönyvet, és nem kell végigolvasnom a sorozatot a válaszért. Korábban sokkal könnyebb volt. Ahogy öregszem, egyre nehezebb visszaemlékeznem mindenre. Isten a tanúm, amikor a rendezvényeken a fiatal srácok odajönnek hozzám – akik épp akkor olvasták a könyveimet, és mindenre emlékeznek -, és megkérdezik „Hogy is van az, amikor ez meg az, ezt és ezt csinálja?”, erre én elgondolkodom „Ezt tényleg én írtam?” (Brooks nevet.) Már egyáltalán nem emlékszem.
Az Útikalauz egy kézikönyv a sorozathoz. A Del Rey kiadó találta ki, ők akarták megcsinálni. Azt mondtam: „Remek ötlet, de én nem fogom megírni, keressetek valaki mást, mert engem nem érdekel.” Soha nem érdekeltek az ilyen perifériális dolgok. Csak a regények.
Így hát szerződtették Teresa Pattersont, egy munkamániás rajongót, és ő elismerésre méltó kutatómunkát végzett. Néhány napot együtt töltöttem vele és David Cherry-vel (ő készítette a könyv illusztrációit), arról beszélgetve, hogyan működik Shannara világa. Közben Teresa ilyeneket kérdezgetett: „Azt hogyan kell érteni, hogy…” „Mi volt a szándékod…” „És mit gondolsz, mi történt?” és én számos esetben azt válaszoltam: „Fogalmam sincs. Te hogy gondolod?” Aztán elmentek, és Teresa megírta a könyvet. Nagyon jó munkát végeztek. A könyv nagy része Teresa elgondolása és értelmezése a kapcsolatokról, arról, hogy mi történt, mi fog történni, és mindez David rajzaival illusztrálva. Mindössze annyit tettem, hogy szerkesztőként átnéztem a teljes anyagot, aztán kitöltöttem az üres helyeket – ez nem az a fajta projekt volt, amit örömmel felvállaltam volna...