Pusztulás
Dragonlance legendák ötödik könyve
Hiába volt Raistlin minden igyekezete, Zhaman erődje felrobbant. Az elszabadult mágia egy újabb, ismeretlen helyre ragadja magával Tast és Caramont. A táj hátborzongató, mégis furcsán ismerős... Hova, mikorra kerültek? Caramonnak rá kell döbbenie, nem lehet többé irgalmas. Meg kell ölnie testvérét, vagy a világot elemészti a végső pusztulás. Míg a két utazó a halál birodalmából keresi a kiutat, Abyssban megkezdődik a küzdelem Raistlin és a sötétség erői között...
Részlet a könyvből: Megkínzott, elgyötört arcát felemelve az éltes varázsló elfordította a fejét, hogy kibámuljon az ablakon. Szeme tágra nyílt a rémülettől. - Ez a vég - mormolta, bütykös, csont és bőr karjával erőtlenül hadonászott. - Mindennek vége. - Igen - felelte Astinus összeráncolva szemöldökét, mivel a Torony hirtelen megdőlt, és ő egy hibát vétett. Szorosabban fogta meg a könyvet, és míg szeme a Kapun volt, szorgalmasan jegyzetelte az utolsó küzdelem történéseit. Pillanatokkal később mindennek vége lett. A fehér fény egy pillanatra tündöklően felizzott... Aztán elhalt. A Portálon túl minden elsötétedett. Par-Salian sírt. És ahogy könnycseppjei a márványpadlóra hulltak, a Torony reszketni kezdett, mint valami élőlény, mintha ő is előre látná végzetét és most rémülten remegne. Nem törődve az omló falakkal és sziklák hullásával, Astinus hűvös nyugalommal jegyezte le az utolsó szavakat. 385. Esztendő, Ötödhó negyedik napján eljött a Világvége
|