Az ikrek hatalma
Dragonlance Legendák harmadik kötete
Az idő örvénye valahová a múlt és a jelen közé sodorja a három utazót: Crysaniát, Caramont és Raistlin, abba a korba, ahol a megcsonkitott Krynnen éhínség, járvány és háború pusztít. Ám Krynn istenektől elhagyott népei megtagadva mindent, ami a múlttal összefügg, Crysania gyógyitó erejét boszorkányságnak, míg Raistlin sötét hatalmát csodának tartják. S mikor Caramon hadat gyűjt, hogy Thorbardin törpekirálysága ellen vonuljon, özönlenek zászlaja alá, hogy elpusztítsák az utolsó dolgot is, ami az Összeomlás után még megmaradt...
Részlet a könyvből: Újabb reccsenések, egy visszacsapódó faág suhogása, dobogó léptek... A mágus, köpenyét összefogva, gyorsan végigrohant a csapáson. A rejtőzködés ideje lejárt. Hallotta, hogy fivére még mindig kiáltozik. A hang tompa volt, de tisztán hallattszott, nem olyan, mintha fuldokolna vagy fájdalmában kiáltozna. A varázsló keresztültört a fák között, nem törődve az arcába csapódó ágakkal és a köpenyébe kapaszkodó tüskékkel. Váratlanul egy tisztáshoz ért, itt megállt és lekuporodott egy fa mellett. Szeme elött valami mozgást látott, egy hatalmas fekete árnyékot, ami lebegni látszott a talaj fölött. Az árnyakkal összeakaszkodva, ordítozva és borzalmasan káromkodva a hang után ítélve Caramon küzdött elkeseredetten. - Ast Kirannan Soth-aran! Suh kali Jalaran! - kántálta Raistlin a szavakat, és magasan a lombok közé hajította a labdacsot. Vakító fény gyúlt az ágak között, amelyet mély, morajló hang követett. A fák csúcsai azonnal lángra lobbantak, megvilágítva az alattuk zajló jelenetet.
|