Tracklista:

  1. The Blitz, 1940 (2:32)
  2. Evacuating London (3:38)
  3. The Wardrobe (2:54)
  4. Lucy Meets Mr. Tumnus (4:10)
  5. A Narnia Lullaby (1:12)
  6. The White Witch (5:30)
  7. From Western Woods to Beaversdam (3:34)
  8. Father Christmas (3:20)
  9. To Aslan's Camp (3:12)
10. Knighting Peter (3:48)
11. The Stone Table (8:06)
12. The Battle (7:08)
13. Only the Beginning of the Adventure (5:32)
14. Can't Take It In - Imogen Heap (4:42)
15. Wunderkind - Alanis Morissette (5:19)
16. Winter Light - Tim Finn (4:13)
17. Where - Lisbeth Scott (1:54)

 A zene - csakúgy, mint a film - kicsit disszonánsan, de bitangerősen kezd - az első tétel ("The Blitz") London bombázását nagyzenekarral kevert döngő, ritmusos szintizenével festi alá: a Media Ventures nyomdokain haladó taktusok alatt szinte érezni a bombák becsapódását, a légcsavarok bömbölését.
     A nagyvonalú (és baljós képi világát tekintve a Disney-től meglepően szokatlan) kezdés után az album inkább lecsillapodik, mintsem unalomba fullad: szép, merengős zongoratémák, egy csipetnyi felszabadult karácsonyi gyerekkórus ("Father Christmas"), itt-ott elektromos hegedűvel kísért ambient dallamok másznak elő a hangfalakból, több ízben pedig Lisbeth Scott szuszogós hangja fűszerezi a némi iróniával Eduscho-reklámos hangzást.
     A "Lucy Meets Mr. Tumnus" hegedű-, és zongoraszólama könnyfakasztóan gyönyörű, a csöndesebb részek pedig számos visszatérő témát bontogatnak, és néhol meglepő sokszínűséggel feleselnek egymással: ilyen például az "A Narnia Lullaby", amelynek fülbemászó fúvóstémájába vészjóslóan tolakodik bele a nagyzenekar; a közelgő veszély szinte tapinthatóvá válik...
     A "White Witch" kicsit kilóg a sorból: rézfúvósokkal, csellóval, üstdobokkal cizellált sötét, nyomasztó hangulata helyenként hallójárat-gyilkos nyekergésbe fordul, többször az volt az érzésem, hogy John Williams "E.T."-jét hallgatom.
     Nagyjából itt jut holtpontra az előadás, mintha nem tudná eldönteni, hogy ezoterikus világzene, vagy filmzene szeretne-e inkább lenni. Ez persze dicséretes is, hiszen a film szomorú, hideg, az örök tél béklyójában vergődő fantáziavilágát mintegy a lobogó tűz csöndes melegségével illusztrálja (éljen a költészet).
     Aki pedig idáig nem aludt el, annak meglesz a jutalma: a "To Aslan's Camp" hatalmas felütéssel indít, majd látszólag visszaveszi a tempót, és gyönyörű, elkalandozó hegedűszólókkal építi fel a harci készülődés hangulatát, amelyet a következő trackekben néhol finoman, néhol brutálisabban fejleszt tovább.
     Némi lötyögést, zsepimarkolászást ("Knighting Peter") követően végre kibújik a szög a zsákból, és a "The Battle" ütemes dobokkal, kórussal felhergelt hősi témája teljes nagyzenekari valójában olyan elsöprő erővel szólal meg, hogy az ember egy csapásra elfelejti, merre van a jobb és a bal füle. Képzelj el egy - "A Gyűrűk ura" által ihletett - hatalmas csatát, amelyben mitikus lények ezrei esnek egymásnak kentauroktól, faunoktól kezdve minotauruszokon át küklopszokig és ogrékig, mint valami szürreális álomvilágban. Most pakold ez alá a harci dobok, a kórus, a kürtök és vonósok patrióta kavalkádját - röviden ez az album legkiemelkedőbb számának titkos receptje.
     A katarzis után levezetésként az "Only the Beginning of the Adventure" nyugodt, győzelmi mámorában gyönyörködhetünk, melynek végén a hősi téma még egyszer visszatér, de csak épp annyira, hogy búcsút vehessünk tőle. Ekkor jön el az idő, hogy kitapogassuk a Rewind és Repeat gombokat a lejátszón...

     A szimfonikus zene avatatlan rajongójaként mindig nehezen viselem, ha a szépen lezárt zenei világot az album végén egy-két aktuálisan trendi betétdalos förtelem csúfítja el. A "Harry Potter és a Tűz serlegé"-nek csapnivaló dalválasztásával ellentétben Narniában szerencsére nem nyüzsögnek a rockerek, kapunk viszont egy fülbemászó nótát Alanis Morrisette-től ("Wunderkind"), egyet a score folyamán is fel-feltűnő Lisbeth Scott-tól ("Where"), és még kettőt, melyek számomra már kevéssé jelentősek, de legalább nem harsogóak, és szépen illeszkednek a "nagyok" közé.

     Mi hát a végeredmény? Egy kiérlelt, dallamos, a "Shrek" nyomdokain haladó zene, amely talán a kelleténél picit több lassú momentummal bír, de ezek szerencsére ritkán üresjáratok. Az előzetesből ismert néhány képet mögéjük képzelve, számomra zeneileg tökéletes, meggyőző aláfestésnek bizonyulnak, néhány szám pedig (különösen a "The Battle") már önmagában is kötelező vétellé teszi a háromnevű mester legújabb munkáját.