|
Kritikák, vélemények
2006.07.04. 11:52
 2.rész
2005. harmadik legnagyobb durranásának bizonyult a Narnia krónikái című fantasy, hiszen első hétvégéjén nem kevesebb, mint $65,5M-t hozott a Disney konyhájára, ezzel egy hajszállal ugyan, de letaszította a dobogó alsó fokáról az idei Spielberg sci-fit, mely $64,8M-val nyitott.
Persze ekkora számok mögött van is befektetés rendesen: $180M-s költségvetésével ez minden idők legdrágább Disney produkciója, mely érezhetően a Harry Potter és A Gyűrűk Ura sikerére játszik rá és az utóbbi után maradt űrt igyekszik kitölteni. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem is eredménytelenül, hiszen ez a nyitás erősebb, mint a Frodóék első két kalandja. Emellett a kritikák is komoly hátszelet jelentenek, ugyanis 76%-os pozitív mérleggel bír a téli mese. Mindezek fényében könnyen az éves bevételi lista élmezőnyében köthet ki a Narnia-filmek első darabja.
Bár neve aligha cseng ismerősen, a Narniát az az Andrew Adamson rendezte, akinek filmjei már több mint $700M-t hoztak Amerikában - igaz ezek mind animációs történetek voltak (az úriembernek köszönhetjük a Shrek-filmeket). A C.S. Lewis (Tolkien egykori barátja) 1950-ben megjelent mesekönyv-sorozatának filmes feldolgozása a második világháborútól szenvedő Angliában játszódik, ahol négy gyermek egy varázsszekrényben megleli a Narniaba vezető utat. Itt egy mitikus birodalmat találnak, ahol örök tél uralkodik, köszönhetően a gonosz fehér boszorkánynak...
Olórin kritikája-2005. december 20.
A Gyűrűk Ura megnyitotta a kapukat a klasszikus fantasy-k nagyfilmesítései előtt – a Narnia Krónikái pedig vélhetőleg egy durva mozdulattal bevágja. Tolkien mesterművének hatalmas kritikai és közönségsikere után az író egyik legjobb barátja, C. S. Lewis – félig meddig Középfölde csodálatos történetein felbuzdulva – íróasztalhoz ült, és 7 év alatt papírra vetette Narnia-sorozatának hét részét. A könyv A Gyűrűk Urához mérhető népszerűségnek örvend, bár sokkal korhozkötöttebb annál - igazi gyerekmese, mely a kamaszkorba lépve már sokkal kevésbé élvezhető. Tolkien trilógiája terjengőssége, komplexitása miatt bizonyult kemény diónak a filmesek számára, a Narnia éppen ellenkezőleg, egy átlag hétéves számára íródott egyszerűsége és gyermeki stílusa, nyelvezete miatt jelenthetett problémát. Csakhogy előbbi esetében Peter Jackson állt a kamera mögött, utóbbinál pedig a Shrek 1-2 rendezője.
A film nyilvánvaló és érthető dramaturgiai okokból négy testvérre redukálja a könyvben szereplő hetet. Ezt a négy gyermeket a második világháború bombázásai elől menekíti anyjuk egy rejtélyes professzor vidéki házába, ahol játék közben felfedeznek egy másik világra, Narniára nyíló ajtót. A testvérek hamarosan megtudják, hogy a Fehér Boszorkány által jogtalanul uralt, jeges országban az ő érkezésük jelenti az egyetlen reményt a gonosz hatalom megtörésére.
A pofonegyszerű történetet a mélyen vallásos Lewis jó adag keresztény szimbolikával öntötte nyakon, melynek csak egy része szivárog át a kész filmbe, de a Narnia Krónikái első (és remélhetőleg utolsó) fejezete nem ezért vall kudarcot. Itt egy csodálatos, fantasztikus hősökkel és hatalmas gonoszokkal teli mesét akarnak eladni nekünk, ami éppúgy élvezhető a fiatal, mint az idősebb korosztály számára.
Sajnos Andrew Adamson rendező ezúttal alaposan mellényúlt. Egy animációs filmeken (legyenek azok bármily jók) edződött direktor első élőszereplős mozijának nem szabadna ilyen hatalmas, nagyszabású alkotásnak lennie. Szinte minden egyes jelenetéből üvölt a tapasztalatlanság, így például mindjárt a nyitányból is, ahol villámgyorsan, ügyetlenül letudja a nagyjából felvázolt testvérkarakterek közti, végig hiteltelen ellentéteket. Egy igazi mozifilmben sajnos nincsenek kreatív animátorok, akik a rendező esetleges tehetetlenségét orvosolják, ráadásul a színészeket is vezetni kellene valahogy. Közülük (ahogy az várható is volt) egyedül Tilda Swinton bizonyul meggyőzőnek, mit meggyőzőnek, egyenesen zseniálisnak, ő nyilvánvalóan nem szorul rá egy kezdő filmes instrukcióira. Nem úgy a gyerekszínészek, akiktől csak annyi telik ki, hogy esetlenül végigbotorkálják a filmet.
A legnagyobb gond a Narnia Krónikáival, hogy érezhetően összecsapott. Adamson nem talál rá a történet ritmusára, sok fontos aspektusát elnagyolja, néhány jelentéktelent pedig kihangsúlyoz, egyik jelenetről ugrik a másikra, mintha csak az egész arról szólna, hogy azt mondhassa: Na, ezzel is megvolnánk. Magyarán hiányzik belőle a tűz, a lelkesedés, a szenvedély és a kreativitás. A forgatókönyv már eleve nem más, mint a regény száraz átirata (olykor dagályos, és nevetséges dialógokkal), amit Adamson ráadásul csak sietősen, kapkodva olvas fel. Az akciójelenetek átgondolatlanok, ötlettelenek, nyomába sem érnek semmilyen hasonló stílusú filmnek (A Gyűrűk Urával még csak párhuzamba állítani sem merem), és technikailag is komoly kívánnivalókat hagynak maguk után. Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára ilyen nagyszabású moziban ilyen gyatra operatőri munkát. A kamera lustán mozog előre, nem képes dinamikát vinni a jelenetekbe, és mintha mindig a lehető legelőnytelenebb beállítást találná meg (a leggyalázatosabb, amikor egy több ezer fős, rohanó hadsereget madártávlatból mutatnak – lassítva) – a vágó viszonylagos ügyességgel próbálja menteni, ami menthető, de hogy úgy mondjam, salakból nem lehet kalácsot sütni. Így a történet mesés monumentalitása elvész a képi világ elégtelenségében.
Legalább az effekteket dicsérni tudnám, de sajnos A Gyűrűk Urával csúcsokat döngető Weta mágusai néhány helyen szemtelenül trehány munkát végeztek: Aslan, az oroszlán pofájának, mimikájának kidolgozottsága ugyan részletes, színe, árnyalata, kontúrjai azonban borzalmasan elnagyoltak, elmosódottak és életidegnek. Egyedül Harry Gregson Williams nagyszerűen sikerült zenéjének örülhetünk, de még annak is csak félig, mert felhasználása olykor buta és sablonos: például a csatában lassítva rohanó, bosszúszomjas főhős kórusos aláfestése inkább illene egy Michael Bay filmbe, mint Lewis kortalan meséjének adaptációjába.
Kudarc minden téren. Ezzel a rövid mondattal lehetne a legtalálóbban jellemezni a Narnia krónikáit. Sem látvány, sem hangulat, sem dramaturgia. Gyorsan sirassuk meg a legenda karóba húzását, és inkább váltsunk jegyet a King Kongra másodszor. Vagy harmadszor. Vagy...
Néhány olvasói kritika:
(forrás:moziplusssz.hu)
atti-2006. január 5.
A Narnia Krónikái nem túl nagy durranás, az effektekre túl nagy hangsúly terelődött. Érződik a rendező "rajzfilmessége". A moziban apu, anyu, gyerekek, ebből apu, anyu élvezi a jeleneteket, a gyerekek meg, hogy nem hal meg senki, mert gumifejes nyílvesszőkkel háborúzgatnak.
Természetesen pénz van benne, de ötlet annyi amennyi a könyvben, amiből készült. Nem is említve, hogy manapság a stratégiai játékokban több a fantázia. Az oroszlán nem hal meg (miért is?) és a 4 megmentő gyerek elfelejt haza menni, és ha az egész filmbe nem tesznek pénzt, a történet szombat délelőtt nyugodtan mehetne a Duna TV-n.
N1ven-2006. január 2.
A film maga nagyon jó lett, főleg a királynő szerepe nagyon szupi volt :) De viszont nagyon sok hiba volt... Például, az hogy létezik mikulás, ez már valóban vicces volt magában, de az hogy 2 perc alatt megtanulnak "lovagolni, kardot forgatni, nyillal lövöldözni, és késsel dobálgatni", ez már röhelyes.
Nagyon reménykedtem benne, hogy egy nagyon jó kis fantasy film lesz amit többször is élvezettel nézek meg... sajnos csalódnom kellett. A kentaurok kinézete szupi volt...viszont a Faulok-nak a 46-os lába nem igazán tetszett...
A legjobb az volt, hogy Narniában eltöltöttek egy életet...visszamennek, hopp 1 perc sem telt el... Mindenesetre a film tele volt gyönyörű effektekkel... a táj maga casodálatos. De a Gyűrűk ura nyomába sem érhet!!
Károly bácsi-2005. december 30.
A kérdéses film mindenképpen olyan alkotás, amelyről érdemes vitatkozni, de sem nem pocsék, sem nem korszakalkotó... Én magam nagyon élveztem a regényt, figyelemreméltó az író kivételes és nagyon egyedi stílusa, melyet korántsem neveznék "gyerekesnek". Ugyanakkor azonban az egész mű mélyen a görög-római mitológiában, a keresztény szimbolikában, a nyugat-európai mese- és legendavilágban gyökerezik. Ezt a gazdag hátteret, ezt a különleges és részletgazdag tablót hiányoltam a moziból kijövet: a film struktúrálisan teljességgel széteső, szerkezeti felépítés és forgatókönyv szempontjából nyomába sem érhet olyan részletgazdag adaptációknak mint mondjuk Jackson Gyűrűk Urája.
A film nagyon bíztatóan indul: a kezdés zseniális, a gyerekek karakterét kitűnően építgeti a film, s úgy hiszem, igazán csodálatosan bontja ki, amelyhez persze tökéletesen hozzájárul a gyerekszínészek talpraesettsége, figyelemreméltó színészi képességei. Nem is értem, hogy az oldalon található "hivatalos" író kritikájának mi a problémája a gyermekszíészekkel, hiszen szerintem tökéletesen játszottak, megértették szerepeik lényegét és tökéletesen el is sajátították azt (nem volt ebben semmi mesterkélt, vagy koravén). Szerencsére a forgatókönyv lehetőséget is adott nekik erre, és ez mégis csak nagy dolog. Hát igen, a Fehér Királynőtől magam is el voltam ragadtatva: nagyon eredeti, különleges, lendületes és feszültségekkel teli karakter a könyvben, és az ebben a filmben is. Azonban alakításokról rajtuk kívül nem is lehet beszélni: hiszen a többi karakter vagy pár mondatos szerepeket kapott, vagy számítógéppel generált lény. Az oroszlán tökéletes lett, végképp nem értem, hogy a hivatalos kritika írójának mi volt a gondja vele. Ugyanez a helyzet az operatőri munkával is: értetlenül állok a kritika erre vonatkozó megfogalmazásai előtt.
Az effektek esetében részint egyetértek vele: néhol borzasztóan primitívre sikeredtek, ugyanakkor a tájak és az épületek nagyon szépek és igen szépen is lettek fényképezve. A seregek felvonulása lenyűgöző és drámai hatású lett, a zenével szintén nem értem mi a hivatalos kritika írójának problémája, nem csak szép, de tökéletesen illeszkedik a filmhez, a csatajelenet esetében is. Viszont maga a csata minden eseményével együtt nem lett olyan drámai hatású és feszült, mint ahogy vártam.
Egészen pontosan a film utolsó ötöde az, tehát a csata és ami utána következett, amely végletekig elnagyolt, fárasztó, klisékkel teli, giccses, komersz és legfőképpen unalmas volt. Ez a film méltóbb befejezést érdemelt volna.
Összefoglalva tehát: a film magán viselte annak hibáit, hogy rendezője eddig csak rajzfilmeket rendezett, különleges effektjei és befejezése elnagyoltak voltak, az író világának részletgazdagsága sem jött át a filmen, ugyanakkor zseniális gyerekszínészek szerepeltek benne, és az ÉLŐ főszereplők is remekül játszottak, szépen fényképezet tájak és enumerációk a jellemző erényei, a film első egy órája pedig gyakorlatilag tökéletes.
Mindezen szempontok figyelembevételével én a filmnek egy tizes skálán hatost adnék. ("Csak az a vég, csak azt tudnám feledni...")
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
>>>
>>>
>>>
>>> 
>>>