C. S. Lewis gyönyörű meséje, a Narnia Krónikái - az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény (cím az első magyar fordítás szerint - K. Nagy Erzsébeté az érdem) vérbeli "elragattatás-történet". Ez a motívum Lewis Caroll Alízában jelenik meg először, a világból egy másikba nyíló átjáró toposzát teremti meg, szimbolikus utazásra hívja egyértelműen nem csak gyermek olvasóit. Az Alíz alapötlete az egész angolszász világra meghatározó (pl.: Sir James Matthews Barrie - Pán Péter), de néhol különös, sötét tónusa, bizarr álomszerűsége is példaértékűen szolgál az utókor mesemondói számára. Ennek felhasználásával faragott szimbolikus underground mesét Clive Barker Az öröklét tolvajából, de C. S. Lewis Narniájában is ezt a toposzt színezi ki határtalan fantáziával. Az alíz-íz a Narnia könyvben mind a megközelítésben, mind a nyelvezetben (eredeti angol előnyben), mind pedig a keretes felépítésen (való világ - mese világban lélekedző próbatételek - megújulva visszatérés) egyértelműen megmutatkozik.
A Narnia krónikáinak ismerői (szintúgy mint a könyv(ek)ből készült sorozat végigizgulói) nagy várakozással tekinthettek a 2005-ös film elé, hiszen az előzetes igazi (megérdemelt) monumentalitást ígért. Azt, hogy miféle szellemben fogant feldolgozással is állunk szemben, a Disney-logó ugyan előrevetíti, de a balsejtelmet az advent táján új lábra kapott optimizmus szellemében inkább igyekezett nem tudomásul venni az ember. A realistábbak már ekkor letettek arról, hogy azt a bizonyos "nem csak gyermekeknek" faktort viszont lássák a vásznon, az adventi optimistáknak azonban ehhez a film első órájának lepergésére is szükség van.

Miután sikerül átélni a második szívinfarktust (fut a kiírás, rendezte: Andrew Adamson; Honnan is ismerjük egymást? ja megvan: Shrek; atyám-gatyám, az ott akkor biztos oké, de ezt itt ugye most nem úgy?), a film biztatóan is kezdődik, kis Lucy szerepében elbűvölő elsőszerepes leányka, kastély rendben, pluszpont a castingosnak Jim Broadbentért a professzor-szerepben. Narnia tájai lélegzetelállítóak, nagyjából minden oké, a testvérek közti konfliktuscsírák elültetése korrektül kipipálva. A vakolat azonban nagyon hamar elkezd hullani, a filmvarázslatra vágyók szemét nem lehet pöpec technikai kivitelezéssel kiszúrni. Lehet, hogy csak a magyar hang, de a Tumnus-faun dolog átélhetősége már nem stimmel, a fontos és ütős párbeszédek elmaszatolva, feleslegesen túl gyerekes hangvétellel jelennek meg, az egész varázsszőnyeg valahogy az istennek nem akar a levegőbe emelkedni.

Aztán megjelenik hódpapa is az ő fenemód mulatságosnak gondolt tájszólásával, a Shrek-szag megcsapja az ember orrát, ugyan csak néha, de ez pont bőven elég hogy kizökkentsen. Lehet, hogy jó rég volt a Fantasztikus labirintus és a Végtelen történet, de miért van az, hogy akkor még nem volt probléma a szórakoztatóbb jellemű karaktereket "nem rendszeridegen" módon szerepeltetni a fantáziatörténetben? Emellett nem mondható az, hogy a film mellékvágányon futna, a rendező pontos utasításokat kapott, hogy lekövesse a könyv eseményeit. Ment neki: el-elolvasgatta a mesét. Filmje bizonyítja, hogy meg is értette épp annyira, mint ahogy a vasárnap átlapozott Bűn és Bűnhődést szokás a hétfői Dosztojevszkij dogára.

Fájó ezt mondani, de a Narnia-atmoszféra a film során soha nem jön világra igazán, de miért is születne meg bármi automatice? Azt tudatosan meg kellett volna teremteni, nagy odafigyeléssel, különös műgonddal! Mivel azonban a textúrák és a CGI-k tényleg gyönyörűen sikerültek, határozottan az az érzésünk, mintha egyfajta "nosza itt vannak a külsőségek, a többit meg gondoljátok mellé" hozzáállásnak lennénk elszenvedői. Megpróbáltunk - kedves készítők - az utasításnak megfelelően cselekedni. Nem ment. Még akkor sem, ha a film szerencsésebb pillanataiban nagyon próbálkoztunk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kibelezett C. S. Lewis-sztori ne támolyogna el félholtan célvonalig, a könyv érdemeit emeli, hogy még lecsavart varázslatfaktorral, kilúgozva is van benne annyi lendület, hogy megüssön egy nagyon alacsony, de tűrhető szintet. A film méltatói valószínűleg a történettel korábban semmilyen formában nem találkozók közül kerülnek majd ki, ők a filmet egyfajta "Gyűrűk ura ultralights" élményként felfogva akár pozitív élménnyel is távozhatnak a moziból. Sőt, az oroszlán szőre is tényleg szépen csillog.

A technikamániás szűz néző azonban joggal mondhatja, hogy: (ad 1) neki gőze nincs hogy mit és hogy dolgoztak fel, ellenben itt lát egy mezei közép-fantasyt (ad 2) namármost, még el sem lepte a por a polcon díszdobozos Gyűrűk ura DVD-t, és a nemrég készült Peter Jackson munka azért erősen lefektette az elvárásokat a hasonló témájú nagy költségvetésűek felé; (ad 3) ugye nem gondolják komolyan, hogy ezek után ezzel komolyan ki lehet állni a közösség elé? Persze, ha csak az ovit célozzuk, az más tészta. Csak ezt eddig nem mondta senki...