Ansalon Karakter Kasztjai
2006.09.02. 15:52
Amikor az istenek fizikai testtel ruházták fel a csillagokat - melyek Reorx kalapácsütései nyomán kipattanó szikrákból születtek -, meghatározták a sorsát új népüknek. Egyesek harcosoknak születtek, mint a háború Istene, Kiri-Jolith. Mások varázslóként látták meg a napvilágot, Solinari, Nuitari, vagy Lunitari útját követve, míg megint mások Majere nyomdokain indultak el, és papok lettek, vagy Branchala stílusára kalandorok. Ezeknek a karakter kasztoknak a leírása következik.
Karakter Kasztok Áttekintése
A következő leírás Krynn karakter kasztjainak gyors áttekintése. Azt követően az egyes fajok által választható kasztok listája, majd az egyes karakterkasztok leírása következik.
Harcosok
A harcosok a harc művészetének mesterei. Egyesek a becsületért, mások az isteneikért, míg néhányan csak a pénzért harcolnak.
Harcosok: Ezek a harcosok a páncélok ésfegyverek használatára szakosodnak. Általában a kardjukat pénzért mások szolgálatába állítják (zsoldosok).
Lovagok: A Lovagok szent harcosok, akik a jó ügyekért harcolnak. Egy Jó Istent szolgálnak, elítélik a helytelen cselekedeteket, és azok gonosz elkövetőit megbüntetik.
Vándorok: A vándorok ez erdei élet és az utazás legjobbjai. A városokon kívül utazókat védelmezik, és Ansalon földjét járják. A legtöbb ember vándor Nordmaarból, vagy Tarsis és Abanasinia környéki fennsíkokról származik. Az elf vándorok Silvanestiben és Qualinestiben barangolnak.
Solamnia Lovagjai: A Solamniai Lovagok az igazság és becsület bajnokai. Szigorú becsületkódex szerint élik életüket, melyet Eskünek és Szabályzatnak neveznek, és akár életük árán is hűek maradnak hozzá. A Solamniai Lovagoknak három különálló rendjét különböztetik meg: a Korona Lovagjai, a Kard Lovagjai, és a Rózsa Lovagjai.
Barbárok: Ezek a vademberek a természethez közel élnek. Ansalonon az Észak Ergothi területeken, Khur terméketlen vidékein, és Abanasinia fennsíkjain élnek a legtöbben közülük. Félelmetes harcosok.
Vitézek: Ezek a lovagias harcosok egy uralkodót szolgálnak hűségesen. Jeleskednek a tisztességes harcokban és a lovaglásban. Olyan Vitézek ők, akik nem tartoznak Solamnia Lovagjai közé, és nem bírnak szent hatalommal, mint a Lovagok.
Tengerészek: A tengerészek a nagy tengerek hajósai és kalózai. A hajózási és kevés tolvaj képzettségük mellett, a harcosok csatákban tanúsított bátorságával is rendelkeznek.
Varázslók
A varázslók a mágia művészetét gyakorolják. Kerülik a fizikai megpróbáltatásokat, míg támadásban és védekezésben egyaránt a varázslataikra hagyatkoznak.
Ősmágusok Rendjének Varázslói: Ők azok a varázslók, akik Krynn három mágusrendjének egyikébe tartoznak. A Fehér Köpenyesek a jó, a Vörös Köpenyesek a semleges, míg a Fekete Köpenyesek varázslói a gonosz mágiát használják. Az Ősmágusok Rendjei együtt működnek annak érdekében, hogy a Krynnen létező mágiaformák feletti irányítást ők gyakorolják.
Renegát Mágusok: Azokat a varázslókat, mágusokat, akik nem csatlakoznak az Ősmágusok Rendjeinek egyikéhez sem, a köznép „Mágusoknak”, az Ősmágusok Rendjeinek varázslói pedig „Renegátoknak” nevezi. A Renegátokat az Ősmágusok Rendjének varázslói üldözik, ha egyiküket elkapják, akkor felszólítják a csatlakozásra valamelyik rendhez, vagy végeznek vele. A Renegátok lehetnek specialista varázslók is.
Papok
A papok az életüket egy isten imádásának és szolgálatának szentelik, legyen az Jó, Semleges vagy Gonosz, vagy akár igaz vagy hamis Isten. Ők a Mennyek Hírnökei.
Csillagok Szent Rendjeinek Követői: Azok a papok, akik Krynn igaz Isteneit imádják – Jó, Semleges, vagy Gonosz -, ezeknek az Isteneknek a Szent Rendjeibe tartoznak. Az Isten varázslatokkal, különleges képességekkel, és befolyásának szféráiból hatalommal ruházza fel az arra érdemeseket. Mindhárom jellemnek hat-hat Istene van (a mágia istenei nélkül), azaz 18 Isten és Szent Rend létezik.
Pogány Papok: A pogány papok egy hamis, vagy Krynnen nem létező Istent imádnak. Más világról származó druidák is pogányok, mivel semmit sem tudnak Krynn természet Isteneiről – Chislevről és Habbakukról. A pogány papok vándorló bölcsek isteni erő nélkül.
Kalandorok
A kalandorok a társadalom peremén élnek. Életüket törvényellenes vagy megvetett cselekedetek alakítják. A legtöbb kalandor sok mindenhez ért, de semmihez sem igazán.
1
Tolvajok: A tolvajok minden csábító célponttól lopnak, bár a barátaikhoz általában hűségesek. Habár némely vidéken a tolvajokat az élet velejárójának tekintik, Ansalon legtöbb társadalma elítéli, és szigorúan bünteti a tolvajlást. Ha Ansalonon létezik is a tolvajoknak céhe, akkor az biztosan törvényellenes, és folyamatosan bujkálni kényszerül.
Bárdok: A bárdok vándorló dalnokok, kisebb tolvaj képességekkel megáldva. Történeteket és dalokat gyűjtenek és mondanak, melyek közül mostanában soknak a középpontjában a Dárdaháború áll.
Handlerek: A handlerek surranó kalandorok. Nem mohóságtól, hanem kielégíthetetlen kíváncsiságtól vezérelve lopnak. A handlerek mindig csak a számukra érdekes és szép dolgokat emelik el, melyek nem feltétlenül drágák és praktikusak. Az is előfordul, hogy az elcsent dolgokért cserébe otthagynak valami apróságot.
Szélhámosok/Szemfényvesztők: Ezek a kalandorok a szemfényvesztés mesterei, sok mindenben képzettek.
Átlagos népek
Az átlagos népek, olyan emberek, elfek, törpék… stb., akiket nem lehet a fenti karakter kasztok egyikébe sem sorolni.
Ezermesterek: Az ezermesterek azok a gnómok, akik szeretnek szerkezeteket tervezni és alkotni. Mindegyikük egy-egy céhnek a tagja, melyek a technológia egy-egy különleges és különálló szakára szakosodtak. Ezek a technológiák még a legintelligensebb nem-gnóm népek számára is megfoghatatlanok. Az ezermesterek igyekezete gyakran messze felülmúlja a képességeiket, mely bonyolult, de hasznavehetetlen, vagy éppen veszélyes szerkezetek tucatjait eredményezi.
Közemberek: Ansalon népességének nagyobb része kerüli a kalandozás veszélyes életét. De még így is elkerülhetetlen, hogy néhányuk ne keveredjen kalandokba, ne adj isten háborúkba. A közemberek általában földművesek vagy képzett mesteremberek, úgymint kovácsok, kocsmárosok, és herbalisták.
Kaszt/Faj Kombinációi
Némely faj hajlamos bizonyos dolgokra: a gnómok szeretnek barkácsolni, míg a surranók megvesznek, ha nem kutakodhatnak. Ellenben, néhány fajnak bizonyos dolgokhoz nincs tehetsége, vagy csak nem érdeklik azok: a gnómok nem kutakodnak, és a surranók nem barkácsolnak, legalábbis jobb, ha nem barkácsolnak. Alább következik egy táblázat, mely a karakter kasztokat tartalmazza, aszerint, hogy mely faj egyedei választhatják az adott hivatást, és mi a legmagasabb szint, melyet elérhetnek benne. Ha valamelyik kaszt nincs feltüntetve az adott faj mellett, akkor azt a hivatást nem választhatják a faj egyedei.
Nem Játékos Karakter (NJK) Kasztok
A mesélők szabadon alkothatnak NJK faj és kaszt kombinációkat, melyek illenek a világ hangulatához. Bár célszerű ezeket a józanész által elfogadott keretek között tartani. Például, nem árt, ha van a játékosnak megfelelő magyarázata arra, hogy miért is lett a surranójából Solamniai Lovag.
A Karakter Kasztok Leírása
A következő rész részletezi Krynn főbb karakter kasztjait, melyek az előző áttekintésben meg lettek említve.
A Harcosok Fôkasztjának Alkasztjai
A Harcos, Lovag, és Vándor karakterek megfelelnek a második kiadású Játékosok Kézikönyvében (2nd Edition Player’s Handbook) leírtaknak. Ansalon egyedi harcos kasztjait a következőkben taglaljuk.
2
Faj Főkaszt Alkaszt Szint korlát Dombi törpe Harcos Harcos - Vándor 8 Barbár - Pap Szent Rendek 10 Hegyi törpe Kalandor Harcos Tolvaj 13 Harcos - Vitéz 15 Pap Szent Rendek 10 Mocsári törpe Kalandor Harcos Tolvaj 9 Harcos 6 Barbár 7 Pap Szent Rendek 5 Dimernesti elf* Kalandor Harcos Tolvaj 8 Harcos 16 Vitéz 10 Varázsló Ősmágus 10 Kagonesti elf Pap Harcos Szent Rendek - Harcos 12 Vándor 15 Barbár 12 Pap Szent Rendek 12 Kalandor Tolvaj 12 Bárd 7 Qualinesti elf Harcos Harcos 14 Vándor - Varázsló Ősmágus - Mágus (Renegát) 11 Pap Szent Rendek - Kalandor Tolvaj 12 Bárd - Silvanesti elf Harcos Harcos 12 Lovag 12 Vándor - Varázsló Ősmágus - Pap Szent Rendek - Kalandor Bárd - Félelf Harcos Harcos 14 Vándor 16 Solamniai Lovag 10 Tengerész 10 Varázsló Ősmágus 10 Mágus (Renegát) 12 Pap Szent Rendek 14 Druida (Pogány) 9 Pogány Pap 14 Kalandor Tolvaj 12 Bárd - Gnóm Harcos Harcos 11 Varázsló Illuzionista 15 Pap Szent Rendek 9 Irda (Nemes Ogre) Kalandor Átlagos Harcos Tolvaj 13 Ezermester - Harcos - Lovag - Vitéz - Tengerész - Varázsló Ősmágus - Pap Szent Rendek - Surranó Kalandor Harcos Tolvaj - Harcos 9 Vándor 9 Barbár 10 Pap Druida (Pogány) 8- Pogány Pap 8 Kalandor Tolvaj 15 Bárd 6 Handler - Minotaurusz Harcos Harcos - Barbár - Tengerész - Varázsló Ősmágus) 14- Pap Szent Rendek 10
*A szintkorlátnál található szám a földön maximálisan elérhető szintet jelenti, a tengerben a Dimernestik korlátlanul fejlődhetnek. Ha a Dimernestik a szintkorlátot már átlépték, és kimennek a szárazföldre, akkor a Hp-juk, mentőjük, THAC0-juk, és a szintjük a maximálisan elérhetőre esik vissza. Mikor visszatérnek a vízbe, ez a korlátozás megszűnik.
SOLAMNIA LOVAGJAI
Az Összeomlás előtt Ansalonon a lovagok legnagyobb rendje a Solamniai Lovagok voltak. Az Összeomlás és a Dárdaháború közötti időkben a lovagokat kigúnyolták, és megvetették azemberek, az Összeomlás elleni tehetetlenségük és harcolni nem akarásuk miatt. A Dárdaháború során a Solamniai Lovagok visszanyerték rangjukat. Felújították becsületkódexüket, és Ansalon szerte elterjesztették azt a lovagok körében.
Eredet és Történet
Solamnia Lovagjainak rendjét a Jog Korában alapították meg, kb. két évezreddel a Dárdaháború előtt. A Lovagrend a romlott Ergothi Birodalom romjaiból bukkant fel.
Lázadások kezdete: Vinas Solamnus, a Birodalmi Gárda parancsnoka, Öe. 1801-ben serege élén kilovagolt Daltigoth városából, hogy leverjen egy lázadást északkeleten. A lázadók által uralt területre érve Vinas rájött, hogy a lázadás jogos volt: az emberek szenvedtek az Ergothi Birodalom zsarnoki adóitól, és kegyetlen törvényeitől.
Solamnus összehívta a seregét. A történelem egyik leglelkesebb, mára elveszett beszédét tartotta meg előttük, melyben részletezte a Birodalom kegyetlenkedéseit, és elmondta az emberek védelmére kidolgozott tervet. Emellett az Ergoth-hoz hű katonáknak biztonságos visszautat ígért a fővárosba. Azonban, azok a katonák, akik a maradás mellett döntenek, kiállva a szorult helyzetben lévő emberek mellett, a száműzetést vagy a halált kockáztatják.
Az Öe. 1800-as év vad telének közepén, Solamnus egyesítette a lovagjait a határmenti nemesek csapataival, és merész hadjáratok sorába fogott, melyek a Jeges Könnyek Háborújaként, vagy Rózsa Lázadásként is ismertek. A lázadó seregek kitartóan szorították vissza a Birodalmi légiókat egészen Daltigoth kapujáig. Vinas Solamnus, seregei élén ostrom alá vette a fővárost. Sok titokzatos betörést hajtottak végre a város falain belülre.
A város két hónap alatt elesett – a város polgárai is fellázadtak, arra kényszerítve ezzel a császárt, hogy békéért folyamodjon Vinas Solamnushoz. Ezért nem is a seregek, hanem aköznép vívta ki Észak-kelet Ergoth függetlenségét. Hylo és a Khalkist hegység között élő emberek Solamnust választották királyuknak, s az országot Solamniának nevezték el tiszteletére. Habár a nemzet a Jog Kora alatt nem tett nagyobb hatalomra szert, a Solamnia név a becsületességgel, tisztességgel, és elszántsággal lett egyenlő.
A Becsület Küldetése: Öe. 1775-ben az északi területek urai Solamniához fordultak segítségért. Nekik is elegük lett a Birodalom kegyetlenkedéseiből, és Solamniához akartak csatlakozni. Habár Solamnus engedni akart kérésüknek, a feladatot kivitelezhetetlennek találta: ezeknek a népeknek az eszményei és szokásai kifejezetten eltértek, vagy éppen ellentétesek voltak Solamnia ideáljaival és szokásaival. Ezért Solamnus király elindult a Becsület Küldetésére, hogy megtalálja a választ erre a problémára. Legmegbízhatóbb hadnagyait hagyta hátra, hogy vigyázzanak Solamniára, míg őt elszólítja a küldetése.
3
Sok legenda szól arról, hogy Takhisis hogyan próbálta meg az ifjú Solamniai államot titokban megdönteni, míg királya a távoli vidéket járja. Szerencsére azonban Solamnus hadnagyai sokat tanultak királyuktól és parancsnokuktól, így rendre meghiúsították Takhisis összes tervét.
Ezalatt, sokheti erdei utazás, és megpróbáltatás után, Solamnus megérkezett Sancrist szigetére. Sebesülten és a szelektől tépázva érte el a szigetet, ahol is bevetette magát az erdőbe. Idővel rálelt egy tisztásra, ahol egy fekete gránitkő állt. Ott böjtölt, és imádkozott a Jóság Isteneihez. Számos nap elteltével, megjelent előtte Paladine, Kiri-Jolith, és Habbakuk. Arra kérték, hogy alapítson egy lovagrendet, mely generációkon keresztül fog majd fennállni. Ezen belül három különálló rendet kellet létre hoznia, melyek mindegyike a három isten valamelyikének a fő elveit fogja követni. Azt ígérték neki, hogy ez a rend képes lesz egyesíteni az északi területeket Solamniával, és tovább viszi Solamnus becsületről és jóságról alkotott elképzeléseit.
Néhány legenda szerint Vinas látta a lovagrend jövőbeni megpróbáltatásának képeit. Más legendák még azt is tudni vélik, hogy Paladine biztosította Solamnust, hogy a lovagság mind annyiszor talpra fog állni, amikor igazán szükség lesz rá. Legendák számolnak be arról is, hogy a három Istenség mindegyike elmondta Solamnusnak a bölcsesség nagy titkát, és ezeket leírták három fekete gránit táblára. Azonban, a Bölcsesség Táblái a későbbiek során állítólag eltűntek, és szétszóródtak a kontinensen.
Azonban abban minden legenda megegyezik, hogy az Istenek a fekete gránitkövet, melynél Solamnus imádkozott, átalakították egy fehér kristály oszloppá. A Fehér Kő megáldotta és megszentelte a tisztást, megpecsételve az Istenekkel kötött szerződést, miszerint ügyelnek a lovagság rendjeire. Az Istenek kötődnek a szerződéshez, míg a lovagok le nem térnek a becsületesség keskeny ösvényéről.
Miután Solamnus visszatért Solamniába, megalapította Solamnia Lovagjainak három rendjét: a Korona, a Kard, és a Rózsa Rendjét.
A legendák Lovagjai: Vinas Solamnus lett a leghíresebb Solamniai Lovag, bár két másik lovag is legendássá vált.
Fényeskardú Bedal egymaga védte meg Solamniát a sivatagi nomádok hordáival szemben. A törpék által készített kétkezes kardja, a Fényeskard, sohasem rozsdásodott meg vagy veszítette el az élességét, a kemény használata ellenére sem. A legendák szerint a kard csak akkor törik el, ha a tulajdonosa megtörik.
Bedal sírköve a Khalkist hegység déli nyúlványai között van, a pontos helye ismeretlen. A legendák szerint Bedal vissza fog térni, hogy Solamniát segítse legsötétebb óráiban. Fényeskardú Sturm, a nagyhírű és dicső lovag, Bedal távoli leszármazottja volt.
Mindezen túl, bátorságban csak egyetlen Solamniai Lovag múlta felül Vinas Solamnust: Sárkányölő Huma. Hősök maroknyi csapatát vezette a gonosz sárkányok elpusztítására, és Solamniából való kiűzésére. Huma legnagyobb szövetségese egy ezüst sárkány volt, aki emberi alakjában végzetesen beleszeretett a lovagba. Takhisissal vívott csatájuk alatt Huma halálos sebet kapott. Néhány legenda szerint ott halt meg, ahol elesett, más legendák úgy tartják, hogy halála lassú és fájdalmas volt, melynek eredményeképpen az istenek villámviharokat szórtak Ansalonra. A mai napig is sok Solamniai Lovag állítja, hogy a villámviharok az istenek Huma halála miatti gyásza volt.
Humát tiszteletteljesen temették el, egy ezüst sárkányt formázó sírboltban nyugszik. Az Öszszeomlás előtt sokan – főleg azok, akik lovagnak szerettek volna állni - zarándokoltak el a sírhoz, hogy leróják kegyeletüket a hős előtt. Azonban ahogy a világra egyre inkább sötétség borult, a sírbolthoz vezető út egyre göröngyösebb lett, majd a növényzet is benőtte. Nemsokára Ansalon népei már azt is megkérdőjelezték, hogy Huma valóban létezett-e, s nemcsakegy legenda volt. Így Huma sírjához vezető út lassan elfelejtődött.
A Dárdaháború alatt hősök egy kis csoportja újra megtalálta Huma sírját. Itt megtalálták a Sárkánydárdák készítéséhez szükséges ritka fémet is. Végre meg akarták tudni, hogy a Humáról szóló legendák igazak-e, ezért felnyitották asírt. Üres volt. Senki sem tudta, hogy mi történhetett: a jó istenek Huma testét a menybe emelték? Esetleg a gonosz sárkányok, vagy éppen Takhisis vitte el a testet? Az eredeti legendát egy elf bárd, Quevalen Soth mesélte el, mely mára túl töredékes lett ahhoz, hogy megkíséreljék ezekre a kérdésekre a válaszadást. S Huma sírjának a feltárása csak még jobban elmélyítette a legendát.
Az Összeomlás és a Lovagság: Istar papkirályának a rögeszméje a gonosz kiirtására, gyorsan megrendítette a világ alapját – felborította az egyensúlyt a jó, a semleges, és a gonosz között. Krynn a pusztulás határán egyensúlyozott. Ironikus, de az istenek csak egy hasonló mértékű megsemmisítő erővel tudták megállítani a pusztulást. Istar fővárosára egyLángoló Hegyet dobtak. Az Összeomlás megváltoztatta Ansalon felszínét, és szétválasztotta nagy civilizációit.
Solamniát, habár a legrosszabb elkerülte, gonosz teremtmények rohanták le. Sok lovag meghalt a rémes lényekkel vívott harcokban. A támadások évei alatt az emberek hite megcsappant a Solamniai Lovagokban, majd végül teljesen semmivé lett. Azt beszélik, hogy a lovagok tudtak az Összeomlás várható bekövetkeztéről, de nem akadályozták meg azt, bár meg lett volna a lehetőségük rá. Ezeknek a szóbeszédeknek volt is némi igazság tartalma.
Lord Soth: Lord Soth, a Rózsa Lovagja, Dargaard várának ura, tudatában volt az Öszszeomlás várható bekövetkezésének.
4
Soth kifogástalan becsületén először akkor esett folt, mikor egy elf lányba lett szerelmes, a papkirály egyik tanítványába. Megszegve lovagi és házassági fogadalmát, Soth elcsábította és várandós állapotban a várába vitte az elf leányt. Ezután meddő feleségét titokban meggyilkolta, és úgy állította be, mintha természetes körülmények között halt volna meg. Soth feleségül vette az elf nőt, aki így törvényesen is az asszonya, a félelf gyermek, akit nemzett, a törvényes örököse lett.
Az elf nő, miután felfedezte Soth gonosz tettét imádkozni kezdett Paladinehez, hogy Soth lehetőséget kapjon a vezeklésre. Imáira válaszul Paladine felfedte előtte az Összeomlás fenyegető közeledtét. Mindez elkerülhető lett volna, ha Lord Soth Istarba lovagol, és feláldozza életét, hogy megállítsa a papkirályt.
Soth vissza akarta szerezni a becsületét, még ha ez a halálát is jelentette volna. Ezért hűséges lovagjaival kilovagolt. Azonban az Istarba vezető úton egy csapat elf boszorkánnyal találkoztak, akik azzal fenyegették meg, hogy leleplezik a házasságtörését és a gyilkosságot, melyet elkövetett. Továbbá azt állították, hogy távollétében elf felesége hűtlen volt hozzá.
Titkai leleplezése miatti kétségbeesése, és felesége állítólagos hűtlensége miatti haragja végett, Soth felhagyott küldetésével, mely megmenthette volna a világot, és visszatért Dargaard várába. Istarra akkor zuhant le a Lángoló Hegy mikor hűséges lovagjaival, megérkezett a várához. Így Soth pont időben érte el Dargaard várát ahhoz, hogy végignézze felesége és gyermeke halálát a lángokban álló várban. Kisujját sem mozdította, hogy megmentse őket, inkább besétált az égő várba, és leült a trónjára. A trón lett a máglyája. Azonban az elf nő még a halála előtt szörnyű átokkal sújtotta a lovagot. A tűz az ártatlanokat, az elf nőt és a gyermeket megölte, azonban a bűnösöket csak átváltoztatta. Sothból halál lovag, szolgáiból csontváz harcosok lettek, és az elf boszorkányok kísértettek örökösen a trónja körül, folyamatosan emlékeztetve őt a bűneire.
Ezek az ocsmány lények aláásták a lovagság jóhírét, pont akkor, mikor szükség lett volna rájuk. Hamarosan az Eskü és a Szabályzat gúny tárgyává vált. A szavakat erőszak követte. A lovagokat szinte az utolsó szálig legyilkolták, kastélyaikat, otthonaikat megtámadták és elfoglalták, családjaikat lemészárolták vagy száműzték.
Évszázadok hősiességét a vak gyűlölet évei váltották fel. A Solamniai Lovagok eltűntek: néhányan felhagytak a becsület útjának követésével, és a munkások egyszerű eszközeihez nyúltak, mások álnéven az országot járták, és tovább harcoltak a gonosz ellen, megint mások, akik nem tudták elviselni, hogy titokban kénytelenek ténykedni, elhagyták Solamniát, és Sancrist szigetén telepedtek le. A mai napig ott vannak a lovagok települései.
A Lovagság Szervezete
Eme ősi szervezet igen sok támadásnak állt ellen létezésének 2100 éve alatt. A legnagyobb viszontagságok azonban az Összeomlás után következtek be, amikor a lovagság páholyainak száma lecsökkent, és sokuk rejtőzködni kényszerült, valamint a Nagy Páholy – a legrégebben megalapított testület – Vingaard várából Sancrist szigetére, a Fehér Kő Tisztására költözött.
Öe. 2225-től az Összeomlásig a lovagokat a Nagymester (Lovagok Ura) és a három Főlovag irányította. Azonban az Összeomlás óta a Nagymester pozíciója betöltetlen. E poszt betöltéséhez azonban a Lovagok Nagy Tanácsának kéne összegyűlnie. Azonban a Nagy Tanács csak akkor határozatképes, ha az előírt lovagi páholyok 3-e képviselteti magát két lovaggal. Sajnos azonban csak 63 lovagi páholyról ismert, hogy fennmaradt, ami nem elég a Nagy Tanács összehívásához. Jelenleg a lovagok szép lassan kezdik feltölteni a megüresedett egykori pozíciókat, és kezdenek előbújni szerte a kontinensen. Ha az istenek is úgy akarják, nemsokára akár egy új uralkodó tanácsot is összehívhatnak.
A Nagymesteri pozíciót csak egy Főlovag (Fővitéz, Főpap, Főbíró) töltheti be. A Lovagok Ura, megválasztása után élete végéig megtartja rangját, hacsak bűnösnek nem találtatik a becsületkódex megsértésében a Főlovagok egybehangzó döntése által. A Nagymester utasítja a Főlovagokat, akik a lovagrendeket irányítják. Mindhárom Főlovagnak és a Nagymesternek jelen kell lennie a Lovagi Tanácsban, mely az összes, lovagságra vonatkozó döntést hozza. A Fővitéz a Korona Rendjét, a Főpap a Kard Rendjét, és a Főbíró a Rózsa Rendjét irányítja. Mindegyik Rend a másiktól függetlenül választja meg a vezetőjét, jelöléssel és szavazással.
Mindegyik rend képviselői megtalálhatók a lovagság összes páholyában, szerte Ansalonon. Az Összeomlás utáni problémák számos páholyt titkos szövetséggé zsugorítottak. Ezek a szövetségek szerte Ansalonon megtalálhatóak, főleg olyan városokban és falvakban, ahol a lovagokat megvetik, gyanakodva tekintenek rájuk, vagy egyenesen gyűlölik őket. Ilyen hely például Nordmaar, Tarsis vagy bármely Sárkánysereg által megszállt terület. A legtöbb lovag megalázónak tekinti a titokban való tevékenykedést, de kitartanak az Eskü és a Szabályzat kedvéért. Sok titkos szövetség tart fenn kapcsolatot a Sancristi Nagy Páhollyal, de néhányuk nagyon el van szigetelődve. Azonban az összes ilyen titkos szövetség ragaszkodik az Eskühöz, és küzd a gonosz ellen, és segítséget nyújt, ha kell. Bátran kijelenthető, hogy minden egyes nap elteltével növekszik a Solamniai Lovagok száma, egyre erősebbek és hatalmasabbak lesznek.
Más városokban a lovagokat üdvözlik, s hősként tisztelik őket, mivel a polgárok ismerik a Solamniai hősök Dárdaháborúban véghezvitt tetteit. Ezeken a helyeken a lovagi páholyok nyíltan működnek, és könnyen megtalálhatóak. Sancrist szigetén és más Solamniai városokban számos ilyen páholy található.
5
|