Ansalon népei
2006.08.28. 16:14
Személyiség
Függetlenül életkoruktól, szinte minden surranó ugyanazzal a gyermeki személyiséggel bír: kíváncsiak, rettenthetetlenek, elfojthatatlanok, függetlenek, lusták, gúnyolódók és felelőtlenek más tulajdona iránt.
Kíváncsiság: A surranóknak tényleg minden dolog felcsigázza a kíváncsiságukat. Született felfedezők. Nem jelenthet akadályt sem a lezárt faliszekrény, sem a mély barlang. Ahogy egy szólás tartja: „Ahová egy patkány befér, oda két surranó is”. Kevés dolog kerüli el egy surranó figyelmét. A surranók egy szoba miden részletét alaposan megfigyelik, akárhányszor is jártak már ott.
Ez a kíváncsiság különösen a szokatlan dolgokra irányul. A surranók rajonganak a mágikus tárgyakért és a ritka teremtményekért (a lista élén a kimérák, kentaurok, unikornisok és sárkányok állnak). A különféle szerkentyűk is érdeklik őket, főleg ha azt gnómok készítették. A surranók mindenben a szépet keresik: előfordul, hogy jobban megragadja a figyelmüket egy megfakult régi, mint egy újonnan vert fénylő érme, mivel a megfakult az egyedi.
Rettenthetetlenség: A surranók szinte sohasem éreznek félelmet. Nem bírják felfogni saját halandóságukat, s ebből kifolyólag néha sebezhetetlennek gondolják magukat. Ez a rettenthetetlenség a surranók csodálatos természetével párosulva, szinte mindenféle félelmet (és józanságot) távol tart tőlük, már ha éreznek ilyet egyáltalán. Azonban ez a félelmet nem ismerés nem egyenlő az őrültséggel. A veszély pillanataiban, míg mások fedezék után kutatnak, a surranók bátran harcolnak. És eme rettenthetetlenségük következménye az is, hogy ritkán fordul elő olyan, hogy senki mást, csak magukat sodorják veszélybe.
Létezik néhány történet, amely szerint fordult már elő olyan, hogy egy surranó félt, sőt, meg lehet kockáztatni, hogy talán meg is ijedt, de ez igen extrém helyzetben, katasztrofális helyzetekben következett be. És általában ekkor sem magukat féltették, hanem a világot, vagy a társaikat.
Elfojthatatlanság: Csak igen kevesek képesek arra szerte Ansalonon, hogy egy surranóba belefojtsák a szót, vagy lefogják őt. Egy életerős surranó legfőbb mozgatórugója az izgalom- és szórakozás keresése. Például lehet izgalmas egy szorgalmas hangya akadályokon való átmászásának figyelése, de az se semmi, ha az ember (surranó) egy olyan csapathoz csatlakozik, amelynek küldetése szinte biztosan a halálba vezet. Míg a csapat más tagjai elkeseredetten indulnak útnak egy majdnem biztosan halálosnak ígérkező, nehéz kalandnak, addig a surranók „csak a hecc kedvéért” csatlakoznak a kalandozókhoz.
Függetlenség: A surranók hisznek az egyén jogaiban és szabadságában, talán pont ezért nincs is nekik vezetőjük, inkább élvezik az anarchia szabadságát. Amit meg akarnak tenni, azt meg is teszik, a megkötéseket, a parancsolgatást rosszul viselik. A velük való követelődzés csak veszekedéshez, hangos szóváltáshoz, esetleg hisztihez, gúnyolódáshoz is vezethet. Mindezek ellenére a surranók mindaddig, míg az adott feladat érdekesnek mutatkozik, önként jelentkeznek az elvégzésére, még ha a feladat jellegéből kifolyólag, nem is pont ők rá a legalkalmasabbak.
Habár tényleg függetlenek, azért néha leállnak megvizsgálni cselekedeteik következményeit, legtöbbször bajtársaik érdekében, s legtöbbször a baj bekövetkezte után. Ilyesmire lehet példa az, mikor a surranó a következőt kérdi a társaitól: „Azt hiszem, tényleg nem kellett volna kinyitnom azt az ajtót, amin az a figyelmeztetés volt, igaz?” Egy másik, Ansalon szerte rettegett kifejezés egy surranó szájából: „Hoppsz!”
Együttérzés: A surranók barátsága egy életre szól. Példátlan (bár kissé őrült) odaadást és önfeláldozást tanúsítanak barátaik irányába. Mindig szeretnek olyanokon segíteni, akiket bántódás ért, és boldogan megosztják kevéske javaikat azokkal, akik kevésbé szerencsések, mint ők. Egy jó barát megsebesülése olyan hatalmas szomorúság rohamot idéz elő náluk, ami még a legkeményebb szívet is meglágyítja.
Mások iránti jószívűségüknek köszönhetően, a surranókat könnyen meg lehet bántani közönnyel vagy a barátaikra tett megjegyzésekkel. Viszont hamar felejtenek és megbocsátanak, és ez a kedves szokás nagyon megnehezíti azoknak a dolgát, akik azt állítják, hogy nem szeretik a csapatukban lévő surranót.
Ábrándozó lustaság: A törpék váltig azt állítják: hogy „a surranók semmire kellő, lusta fakilincsek”. Igaz, hogy egy dolgozó surranó látványa olyan természetellenesen hat, mint egy táncoló hobgobliné. Azonban akárhogy is vélekednek a törpék, azt ők sem tagadhatják, hogy ha egy surranó érdeklődik egy feladat iránt, izgalmat talál benne, akkor ő a világ legszorgalmasabb munkaereje. Bár csak a munka kedvéért dolgozni rettentően unalmas, egyhangú és nehéz is. Viszont például a rohangáló mókusok szorgoskodása teljesen más tészta, azt biztos szórakoztató lehet csinálni. Szóval a surranók igazi álmodozók, jobban szeretik az álmokat, mint a valóságot, és mi lehetne szebb a nappali álmoknál?
Az álmodozáson kívül imádják még a meséket, történeteket is, mind hallgatni, mind mesélni őket, úgy is mondhatjuk, hogy ezeken nőnek fel. Az igaz történeteket, már csak megszokásból is látványos, meggyőző, és elragadó történetekké formálják át, és folyamatosan fejlesztik őket. Bár jómaguk szívesen meghallgatnak mindenféle történetet, akármennyire szegényes (valóságnak megfelelő) is az előadásmódja.
A táncot és a zenét is szeretik. Harangocskák, csengettyűk, és sípok a kedvelt zeneszerszámaik. A surranók a kedvenc dalaikat szinte mindig éneklik, függetlenül attól, hogy egy szöget vernek be éppen egy csűr tetejébe, vagy egy fekete sárkánnyal állnak szemközt.
Gúnyolódás: A surranók, mint ahogy az embergyerekek is, birtokában vannak a felbőszítés képességének. Határtalan kíváncsiságuknak köszönhetően sok mindent megtudnak a teremtmények magánéletéről, ugyanis számukra nem jelent sokat az „intim szféra” fogalma. S dühös pillanataikban, a surranók kezében ez félelmetes fegyverré válhat. Gúnyolódásukkal hihetetlen dolgokra képesek rávenni az „áldozataikat”. Az azt követő elkeseredett megtorlás közben bekövetkező hibák, gyakran oda vezetnek, hogy a surranó halálos ütést mér a „szerencsétlen” áldozatra.
Elcsenés: A surranók hajlamosak megfeledkezni a magántulajdon fogalmáról is. Ha szükségük van egy dologra, amit szerintük a másik személy úgyse használ, hát gyorsan „kölcsönkérik” tőle és használatba veszik azt. A közelebbi tanulmányozás miatt felvett dolgok is sűrűn náluk maradnak, mivel feledékenységükben elfelejtik visszatenni azokat.
Habár a törpék nem sok különbséget látnak a tolvajlás és a csenés között, mégis hatalmas szakadék tátong a két fogalom között. Először is a tolvajok a személyes nyereségvágyból lopnak, míg a surranó handlerek*, kíváncsiságból vagy feledékenységükből fakadóan. Mikor a handler érdeklődését egy új dolog kelti fel, gyakran elveszti azt a tárgyat, vagy dolgot, amit az előzőekben „talált”. Másodszor a tolvaj mindig a legértékesebb dolgot szerzi meg, míg a surranó a számára legérdekesebbet. A handlereket jobban érdeklik a csillogó üvegdarabok, mit egy zsáknyi matt ezüstérme. Legvégül pedig a tolvajok tudatosan lopnak, tudván, hogy ezzel megszegik a törvényt, míg a Surranók nincsenek tudatában a tulajdonjognak, mint fogalomnak, s ezért a tetteiket nem lehet szándékosnak nevezni.
Habár a surranó handlerek rendelkeznek tolvajképességekkel, mégsem sorolhatók be a tolvaj kasztba. *Meg is sértődnek, ha tolvajnak nevezik őket. Még ha lopás közben kapják el őket, egy igazi handlernek akkor is van a tarsolyában egy-két frappáns védekezés, amiben ráadásul hisz is:
„Azt hiszem találtam valahol.”
„Bizonyára elejtetted.”
„Elfelejtettem, hogy nálam van.”
„Megőriztem neked.”
„Azt mondtad, hogy neked már nem kell.”
„Ez pont úgy néz ki, mint a tied, nem?”
„Talán beleesett a zsebembe.”
*Ez angolul kifejezőbb, mintha valamilyen magyar megfelelőt próbálnánk meg ráhúzni.
24
Történet
A történelem tanításai a surranókról, biztos lábakon állnak: a surranók akkor keletkeztek, amikor Gargath Szürkekövének erős és féktelen mágiája a gnómokat átalakította. Minden írott történet megegyezik erre a tényre vonatkozóan.
Még így is, Palanthusban, tudósok töredéke megkérdőjelezi, hogy a surranók tényleg a gnómoktól származnak-e. Rengeteg különbségre hívják fel a figyelmet a gnómok, vagy akár a törpék és a surranók között. Példának okáért, a surranók nem szorgalmasak, nem barkácsolnak, nem izmosak, nem zömök testalkatúak, nem élnek a föld alatt, és nem kerek a fülük.
A tudósok, akik ezeket a megállapításokat hozták, még arra is rámutattak, hogy a surranók sokban hasonlítanak az elfekre. Jókedvűen szemlélik az életet, nem törődnek a munkával és az idővel, szeretik az erdőségeket és a természetet, mindenben a szépet keresik, hegyes füleik vannak, és nem növeszthetnek szakált, vagy bajszot. Valamint egyik legelső hősük, Balif, közeli barátja volt Silvanosnak, már jóval az első Sinthal-Elish előtt, sok száz évvel a Szürkekő megalkotását megelőzően.
Ezeket az érveket felsorakoztató tudósok, úgy vélik, hogy a surranók úgy keletkeztek, hogy a Szürkekő átalakította az elfeket, és nem pedig a gnómokat. Viszont ezt nem olyan könynyű bizonyítani, mivel ez az állítás ellent mond minden írott történelemnek, és különösen Astinus Iconochronosának. Ezért a legtöbb tudós még mindig úgy fogadja el a történelmet, ahogy az vagyon, de némelyikük a mai napig fenntartással viseltetik iránta.
Mégis mindkét oldal megegyezik abban, hogy az első ismert surranó hős Balif volt, Silvanos kebelbarátja. Balif harcolt az Első Sárkányháborúban, majd megalapította az első surranó államot, Balifort. Öe. 2750-ben halt meg.
A második surranó állam Ansalon északnyugati felén alakult meg Öe. 2600-ban. Egy egész surranó klán esett csapdába az első repülő erődben, mely északnyugati irányba sodródott, és a Őrszem Hegység (Sentinel Mountains) gerincének ütközve lezuhant. A surranók új földjüket Hylonak nevezték el. Öe. 2200-ban Ergoth bekebelezte Hylot. A függetlenségét az Öe. 1799-ben kirobbant Rózsa Lázadás adta vissza, melynek következményeként Ergoth birodalma összeomlott.
Hylot megviselte az Összeomlás. Az öböl menti településeket elárasztotta a földmozgások következtében bezúduló tenger, és Hylo városából kikötőváros lett. Hylo keleti fele el- tűnt, a nyugati fele pedig az újonnan kialakult Észak Ergoth szigetének a része lett.
Az Összeomlás Balifor földjét is alaposan megváltoztatta. Jó része sivatagi pusztává alakult át, melyet a surranók a vad sivatagi nomádoknak hagytak, míg ők északra vándoroltak. Egy kis erdei várost alapítottak az emberi épületek romjainak szélén (amit ma csak egyszerűen „a Romok”-nak hívnak). Néhány surranó úgy tartja, hogy a Romok az Ősmágia Legendás Tornyai egyikének a maradványai.
Az Összeomlás után sok surranó választotta inkább a vándorlást, mint sem, hogy visszatérjen a civilizációba. Nemrég, a Dárdaháború folyamán a surranókat újra egyesítette egy hős surranó: Kronin Thistleknot. Ez a karizmatikus vezető, egy hatalmas vadászból lett hős harcossá. Ő szervezte meg a surranók ellenállását a sárkányseregek ellen.
Életstílus
A surranók egyszerű, pásztor falvakban, és városokban élnek Krynn erdeiben. Természetesen ez azért van így, hogy tudjanak fára mászni, faágakon függeszkedni, vagy csak az árnyékban lustálkodni. Otthonaik tökéletlen építmények variációi: fa-házak, teraszos fedélzetek, terjedelmes viskók, kellemes, kicsi lyukak és faüregek. Mindegyik ház gyönyörűen illeszkedik az őket körülvevő természethez. Egy surranó várost szemlélve, az úgy tűnik, mintha egy egyszerű erdőség lenne, téli tökökkel, szőlővel és málnával, valamint roskadozó gyümölcsfákkal. Közelebbről azonban kibontakozik maga a város. A kapu egyszerű átjáró egy patakon, két őrszemként figyelő tölgy között. Sövények és vízmosások képezik a város védelmi vonalait, a házakat pedig szőlőoszlopok védik a szemek elől. Tekervényes lépcsők, kötélhágcsók, kötélpályák kötik össze a tetőket egymással és a földdel.
A surranóknak kis családjaik vannak kéthárom gyermekkel, bár a hangzavarból és felhajtásból ítélve olyan, mintha tucatnyian lennének. A legtöbb surranó szeret otthon lenni, mert így közel vannak a többi játszótárshoz, de úgy húsz éves koruk körül leküzdhetetlen késztetést éreznek arra, hogy felkerekedjenek, és világot lássanak. Több éves kóborlás, soksok kaland és veszély után, mikor kalandvágyuk elmúlik, letelepednek valahol. Néhányuk feljegyzést vagy térképet vezet kalandjairól, bár ezek megbízhatósága igen kétséges, mivel sokszor átdolgozzák. Miután letelepednek valahol, ott tényleg gyökeret vernek, és addig maradnak ott, míg meg nem halnak.
A fiatal és öreg surranók otthonülő természete miatt, sokfelé találkozhatunk kisebb nagyobb surranó közösséggel. A surranó társadalom omnigarchia elvére épül, azaz a mindenki által uralkodás elve érvényesül: mindenki azt tehet, amit akar, amíg tette nem ütközik vagy sérti más szabadságát. Nem éreznek késztetést arra, hogy nézeteiket másokra erőltessék, és bár a szervezettség, mint olyan nem nagyon létezik közöttük, azért ha a helyzet úgy kívánja, könnyen felállíthatnak egy igen ütőképes hadsereget.
25
Némelykor uralkodót választanak maguknak, aki igen érdekes személy kell, hogy legyen. Voltak már királyaik, kánjaik, hadvezéreik, kormányzóik, bíráik és főpapjaik, de ezek sosem „uralkodtak” egy hónapnál hosszabb ideig.
Vallás
Az Összeomlás előtt néhány surranó képes volt olyan csodatételre, mint az istenek papjai. Ezek a papok sosem építettek templomot vagy szentélyt, inkább a szabad égbolt alatt tartották az istentiszteleteket.
Aztán az Összeomlás után ők is eltűntek, csakúgy, mint a többi igaz pap. Később a Dárdaháború alatt egy surranó lányka találkozott egy igaz pappal és megkapta tőle saját Szent Szimbólumát. Cserébe tanult és követőket gyűjtött maga köré. Azóta újra felemelkedőben van a surranó papság.
Habár az összes istent tisztelik (csak úgy, mint néhány természeti szellemet, hátborzongató lényt, és tartósított növényt), négy istent tartanak a legnagyobb becsben: Branchalát, Chislevet, Mishakalt, és Gileant. Reorxra úgy tekintenek, mint morgó, de jó akaratú nagyapóra, bár nem nagyon dicsőítik őt. A tengerpartokhoz közel élő surranók még Habbakukot is nagyra tartják.
Eszközök, Technológiák, és Fegyverek
A legtöbb surranó eszköz fegyverként, zeneszerszámként vagy egyéb segítőként is funkcionál. A surranók szeretik minden egyes tárgyaikba személyes vonásaikat is belevinni, mint például csengettyűkkel, rovátkákkal látják el őket.
Minden surranó rendelkezik zárnyitó szerszámokkal, drótokkal, reszelőkkel, öreg kulcsokkal, keményített bőrlapokkal és méhviaszszal.
Páncélként a legtöbb surranó csak kis pajzsot, prémet, nemez- (Padded armor) vagy bőrvértet (Leather armor) használ, de fordult már elő olyan, ugyan elég ritkán, hogy néhányuk felvett gyűrűpáncélt (Ring mail), szegecselt bőrpáncélt (Studded-leather armor) vagy láncinget (Chain mail), de társaik elmondása szerint ezekben nem igazán érezték jól magukat.
Surranó Fegyverek
A surranók ösztönösen és kecsesen harcolnak. Olyan fegyvereket használnak, amik szerszámként és hangszerként is jól használhatók,
és a surranó kezekben halálosak (+2 támadás), de más faj nem képes olyan jól kezelni őket (-2 támadás).
A surranó eszközök legtöbbje a kitűnően hajlítható fémfából készül, bőr-, bélhúr-, és fémdíszítésekkel. A nehéz „-pak” és „-ak” tárgyak (Polpak, Battak) leginkább férfiak által használatosak, míg a könnyebb „-pik” és „-ik” (Whippik, Bollik) a nők kedvelt eszközei. Az Abroncsbotok (Hoopak) és a Whippik a leghasználatosabbak a surranók köreiben.
Battak: (Sebzés 1d8/1d8, Sebesség 7, Típus ütő) A Battak (Ütlegelő) egy járóbot, ami hossza mentén különféle tárgyakkal van ékesítve. A fiatal surranók kedvenc játékszere. Leginkább egy kisméretű husángnak tűnik, aminek a vége hegyes pengében végződik, míg a kiszélesedő test maga gombszerű kinövésekkel van tarkítva. A pengét egy lecsavarható „dugó” rögzíti a testhez, így az könnyen levehető, és rövid tőrpengeként használható. A husángban található üreg pedig parittyalövedékek helyéül szolgál, amiket a husánggal lehet elütni (Sebzés 1d4+2/1d6+2).
Csengettyűk, harangocskák és sípok is boríthatják a husángot, melyek félelmetes hangokat produkálnak csata közben. Tipikus alkalmazásai:
• Lövedékek ellenfél felé ütésére, • A pengével való felfeszítésre, • A pengével való nyársalásra, • A fegyver talajba való beékelésével mászásra, • „Pattogós” muzsika produkálására. Bollik: (Sebzés 1d4+2/1d3+2, Sebesség 6, Típus ütő) A Bollik (Bola öv) egy hálózott kötél öv, amit derékon viselnek egy csattal ellátott bőrszíjon. A Bollik gyorsan kioldható hurkok sorából áll. Egyik végén három súlyozott bőrgolyó lóg egy kötélfonállal, bolát alkotva. Mikor a Bollikot viselik, a három bőrgolyót a nagy fémcsatra rögzítik. A Bollik egy gyors mozdulattal könnyen kiszabadítható, és két körön belül újból felfűzhető. Tipikus alkalmazásai:
• Ellenfél csépelésére, • Bolának használva (-2 a sebzésre), • Gabona csépelésére, • Falra kapaszkodásra, • Ellenfél elgáncsolására, • Kötélhágcsóként használni mászásra, • Tárgyak tárolására a bőrszíjon lévő zsebekben, • Zeneszerszámként, akár egy széldob. Chapak: (Sebzés 1d6+1/1d4+1, Sebesség 4, Típus ütő/vágó) A Chapak (Fogas balta) egy kézi fejsze és egy csúzli ötvözete. Az egyélű baltafej egy lyukacsos vasfa nyélen helyezkedik el. A baltafej hátsó felén lévő két fog között egy bélhúrra egy bőrszíj van erősítve, mely a csúzli lövedékek kilövését szolgálja (Sebzés 1d4/1d4). A lyukakat a nyélen az újjaknak találták ki, mikor is a fegyver furulyaként funkcionál, ha eltávolítják a végéből a dugót. Tipikus alkalmazásai:
• Favágásra, • Csúzlinak használva, • A vastagabb felével való feszegetésre, • Furulyázásra, • Víz alatti légzésre (ha a lyukak be vannak dugaszolva), • Köpő csőnek használva (ha a lyukak be vannak dugaszolva) (Sebzés 1/1, alvást okoz), • Dolgok megcsáklyázására (pókselyem kötél segítségével). Hachak: (Sebzés 2d4+1/2d6+1, Sebesség 8, Típus szúró/vágó) A Hachak (Csatabárd) a legnehezebb surranó szerszám, és favágásra használják. A 6’ hosszú metszett rúd végén egy kalapács, tüske, és egy szúrókampó nyugszik. A másik végen pedig egy széles bárd található kalapácsfejjel és fűrészpengével. A nyelet fémgyűrűk osztják fel 1’ hosszanként, és maga a nyél három különálló részre bontható. Pont a bárd alatt egy birkabőr szolgál rejtekéül hat dobótűnek. A kalapács és a szúrókampó fegyverként is használható (Sebzés 2d4/1d6). A dobótűk a normál dobónyilakéval megegyező lőtávval rendelkeznek, és mérsékelt sebzést okoznak (Sebzés 1d4/1d4). Tipikus alkalmazásai:
• Favágásra és kettéhasításra, • Szegek beverésére, • Létraként mászásra, • Fametszésre, • Fagyalulásra, • Dobótűk hajigálására, • Harangnak használva a pengék kalapálásával. Abroncsbot (Hoopak): (Sebzés 1d6+2/1d4+2, Sebesség 2, Típus szúró/ütő) Az Abroncsbot (Parittya-bot) a leggyakoribb surranó szerszám. Ez az 5’ hosszú vasfabot egy rövid heggyel rendelkezik a végére erősítve, így lándzsaként vagy keményfa botként funkcionál, és a fent megjelölt sebzést okozza. A másik végén egy kétágú villára erősített hártya található, így a fegyver földbe szúrva, vagy botparittyaként meglengetve, kövek és egyéb lövedékek kilövésére tökéletesen alkalmas. A fej felett forgatva öblös, mély, vijjogó hangot ad ki, mely egyre magasabbra kúszik, hogy végül félelmetes sikoltó visításban haljon el. Tipikus alkalmazásai:
• Dárdaként való eldobásra, • Botként való ütésre, • Kövek kilövésére, • Hegyével való feszegetésre, • Almák szedésére a hártyával, • Túlvilági hang hallatására. Polpak: (Sebzés 1d8/1d10, Sebesség 6, Típus szúró/vágó) A Polpak (Kardbot) egy 8’ hoszszú rúd, amely egy rövidkard méretű pengében végződik. Megnyomva egy apró kis reteszt a penge annyira kiszabadul helyéről, hogy rövidkardként is lehet használni. A penge egyik éle fogazott, ami fűrészként vagy metszőként funkcionálhat. A kard kétszeres keresztvasa hajlított, félhold alakú. A nyelet 1 láb távolságokban vasgyűrűk keresztezik, ezzel segítve a fogást és a mászást. Tipikus alkalmazásai:
• Fametszésére, • Szigonyként használva halászatra, • A penge rövidkardként való használata, • Fűrészelésre a fogazott felülettel, • Létraként mászásra, • Botként ütésre, • Reszelős hangú zenélésre. Sashik: (Sebzés 1d8+1/1d10+1, Sebesség 5, Típus ütő/vágó) A Sashik (Övkorbács) egy széles, gyöngyökkel díszített súlyos öv, kötélből készítve. Egyik vállon átvetve viselik, a Sashik egyik végén súlyos erszények vannak. Két tucat nagy fagyöngy van ráfűzve a Sashik egyik hosszanti oldalára, amit könnyűszerrel le lehet tépni, és elhajítani. Az öv szövése durva és hálószerű. Tipikus alkalmazásai:
• Ellenfél csépelésére, • Apró kampócskák felerősítésével korbácsolásra, • Ellenfél elgáncsolására, • Kötélhágcsóként mászásra használva, • Fagyöngyök eldobására (Ellenfél felbuktatása céljából), • Halászhálóként használva, • Xilofonként (facimbalom) játszani rajta. Sithak: (Sebzés 2d4/2d6, Sebesség 3, Típus szúró/vágó) a Sithak (Kardíj) eredetileg vállon hordott iga volt, ami vízzel teli vödrök szállítására szolgált. Mostanra azonban mindkét végén két penge van, emiatt úgy funkcionál, akár egy dupla kasza. Egy hajlított kampó nyugszik minden egyes penge alatt. Az igán keresztül egy íjhúr húzódik, ami lehetővé teszi rövidtávra ható nyilak kilövését, az iga nyelén lévő lukon keresztül. Tipikus alkalmazásai:
• Igaként vödrök szállítására, • Termés learatására, • A föld felszántására, • Az ellenfél vagdalására, • Nyilak kilövésére (Sebzés 1d4+2/1d4+1), • Pengetős hangszerként zenélésre. Whippik: (Sebzés 1d2+2/2, Sebesség 4, Típus szúró/vágó) A Whippik (Ostor-íj) egy vékony vasfa bot, aminek a végén egy rövid bélhúrból készült hurok található. Inkább lovaglóostorra emlékeztet. A Whippik a legnépszerűbb eszköz a női surranók körében. Rövid dobótűk is kilőhetők eme fegyver által, és további kampók és vasak hozzáadásával számos funkciót elláthat:
• Dobótűk kilövésére (Sebzés 1d4+1/1d6+1), • Ellenfél korbácsolására, vagy ostorozására, • „Hurkos játékokra”, • Bűnösök felakasztására, • Halászatra, • Pengetős hangszerként zenélésre.
26
|