Előkészületek

Tolkien eredetileg nem szándékozott folytatást írni A hobbithoz, és e helyett más műveket publikált, mint pl. A sonkádi Egyed gazda. Legjobban a főművének tekintett Szilmarilokat szerette volna kiadni, de erre egyetlen kiadó sem mutatott hajlandóságot.

Az volt a vágya, hogy megírja Anglia mitológiáját, különösen az I. világháború során szerzett szörnyű tapasztalatai után, amikor látta, hogy mennyi minden eltűnt az általa szeretett értékekből és felfigyelt a világban található mérhetetlen gonoszságra. Ahhoz, hogy megértsük írásait, tisztában kell lennünk azzal, hogy Tolkien tudós volta hogyan befolyásolt írói munkásságát.

Oxfordi nyelvészprofesszorként jól ismerte az észak-európai középkori irodalmat, többek között a finn Kalevalát, a nagy hatású Beowulfot és egyéb ó- és középangol szövegeket. Mitológiáját mindezek komolyan befolyásolták. Ezért, és olyan emberként, aki hétévesen megalkotta az első mesterséges nyelvét, nem elégedhetett meg egy művel, ami nem gyökerezett mélyen az ősi hagyományokban. Ennek szükségessége gyakran volt téma az Inklings gyűlésein (ez a baráti társaság oxfordi professzorokból állt, akik hetente találkoztak, hogy izlandi mítoszokat, vagy saját, kiadatlan műveiket vitassák meg egymással). Tolkien és a csoport egyik tagja, C.S.Lewis egyetértettek abban, hogy ha ezek az angol regék nem léteznek, akkor meg kell őket írni. Tolkien munkáját legtöbben ennek fényében vizsgálják.

Kiadója nyomására 1937 decemberében hozzákezdett az “új hobbithoz”. Néhány elvetett indítás után az Egy Gyűrű története került előtérbe és a könyv A hobbit folytatása helyett tematikájában egyre inkább a kiadatlan Szilmarilok folytatása lett. Az első fejezet, (Egy rég várt ünnepély) csaknem végleges formában jelent meg kezdettől fogva, holott Bilbó eltűnésének oka és a gyűrű fontossága csak 1938 tavaszán jelent meg, A Gyűrűk Ura címmel egyetemben.

Az írás lassan késült Tolkien perfekcionizmusa és oktatói kötelezettségei miatt. (A hobbit első, híres sora is egy vizsgadolgozatnak a diák által üresen hagyott oldalán jelent meg először: “Volt egyszer egy földbe vájt lyuk és abban élt egy hobbit”)

1943 során úgy tűnt, hogy elvetette a művet, csak 1944 áprilisában folytatta. Fáradozásairól írt fiának, Christopher Tolkiennek és C.S.Lewisnak is – az előbbi a fejezetek másolatát is megkapta, míg a Brit Légierő pilótájaként szolgált Afrikában. 1946-ban sokat haladt előre és 1947-ben megmutatta a kéziratot a kiadónak. Ígérete szerint a következő évben készült befejezni, de 1949-ig csak a már elkészült fejezetek javításával foglalkozott.

Mivel vitába bonyolódott az Allen & Unwinnal, 1950-ben felkínálta a művet a Collins kiadónak. Kívánsága az volt, hogy A szilmarilok (mely ekkoriban még sok javításra szorult) A Gyűrűk Urával együtt jelenjen meg, de az A&U vonakodott ezt teljesíteni. A Collinsnál Milton Waldman kijelentette, hogy a regényt sürgősen le kell rövidíteni és 1952-ben határozta meg a kiadás határidejét. Mindezek hatására Tolkien megalázottan ment vissza az Allen & Unwinhoz, azzal, hogy boldogan megbeszélné velük az anyag bármely részének kiadatását.

Megjelenés

A művet, részben a háború utáni papírhiány, részben árának viszonylag alacsonyan tartása miatt, három kötetre szedték (A Gyűrű szövetsége: I. és II. könyv; A két torony: III. és IV. könyv; A király visszatér: V. és VI. könyv + függelékek). A függelékek és a térképek lassú készülte miatt a megjelenés elhúzódott: a kötetek sorrendben 1954. július 29-én, november 11.-én és 1955. október 20-án kerültek az Egyesült Királyság könyvesboltjainak polcaira; valamivel később az Egyesült Államokban is kiadták. Különösen A király visszatér kiadása késett. Tolkien maga nem szerette a könyv címét, mert szerinte túl sokat elárul a történetből. Maga részéről A Gyűrűháború elnevezést javasolta, de ebbe a kiadónál nem egyeztek bele.

A magas kockázat miatt a könyv olyan megállapodással jelentek meg, hogy az író mindaddig nem kapott sem előleget, sem szerzői jogdíjat, amíg a kiadás el nem érte a nullszaldót, viszont ez után a nyereségből jelentős részesedése volt.

Az első kötetben a teljes mű névmutatóját a harmadik kötet végére ígérték. Ezt sajnos időhiány miatt képtelenek voltak beváltani, és csak az 1966-os kiadásban sikerült pótolniuk.

A három kötetben való megjelenés miatt a műre, rendszerint, mint trilógiára utalnak. Azt időnként maga Tolkien is használta, ennek ellenére többször utalt rá, hogy ez a kifejezés helytelen, mert írása egy regénynek minősül. A kötetek címének rövidítéséül általában az angol változatot használják. A Gyűrűk Urára mint ‘LotR’ vagy ‘LOTR’ utalnak (Lord of The Rings), A Gyűrű szövetségére mint FR, FotR vagy FOTR (The Fellowship of the Ring), A két toronyra mint TT vagy TTT (The Two Towers), A király visszatérre pedig mint RK, ROTK, vagy RotK (The Return of the King).

A kiadások története

A könyv eredeti, háromkötetes kiadása az Allen & Unwin gondozásában 1954-1955 során jelent meg, a kötetek között több hónap különbséggel. A későbbiek során több kiadó többféle kiadásban megjelentette a művet, egy-, három-, hat- és hétkötetes (függelékek külön kötetben) kiadások is előfordultak. Az angol kiadásoknál jelenleg használt ISBN számok az ISBN 0-618-34399-7 (egykötetes) és ISBN 0-618-34624-4 (háromkötetes esetén).

A regény eleinte csak keménykötésben jelent meg. Az 1960-as évek elején Donald A. Wollheim, az Ace Books kiadó sci-fi műveinek szerkesztője rájött, hogy A Gyűrűk Ura nem számít jogvédettnek az Egyesült Államokban, mert az amerikai keményborítós kiadást az Egyesült Királyságban, a brit kiadáshoz nyomtatott lapokból fűzik össze. Ezért az Ace elhatározta, hogy kiadja a könyvet, a szerző engedélye és a neki járó jogdíjak kifizetése nélkül. Ezt a tényt Tolkien világossá is tette a hozzá levélben forduló amerikai olvasók számára. Mivel az író minden levélre és kérdésre szívesen válaszolt, a helyzetről nagyon sokan tőle szereztek tudomást és így lelkesedésüknél és hálájuknál csak felháborodásuk volt nagyobb. Mind nagyobb tömegek bojkottálták az Ace Books kiadványait és a kiadóra nehezedő nyomás akkora lett, hogy az visszavonta kiadását és jogdíjat fizetett a szerzőnek, bár az összeg sokkal kevesebb volt, mint amennyi a jogszerű értékesítés után járt volna.

Viszont az események hatására a Ballantine Books hivatalos puhakötésben megjelenő kiadványa hatalmas anyagi sikert hozott. Az 1960-as évek közepére igazi kultuszkönyvvé vált. Ekkoriban jelent meg a második, javított kiadás, már az amerikai szerzői jogi törvények előírásainak figyelembe vételével. Több tucat nyelvre lefordították, több-kevesebb sikerrel. Tolkien, nyelvészként több idegennyelvű kiadást megvizsgált és megjegyzéseket tett a fordítások minőségére.

Tolkien eposzának nagy sikere megnövelte az igényt a fantasy irodalom iránt. Nagyrészt neki köszönhető a műfaj 1960-as évek során történő kivirágzása. Sok jól megírt könyvet adtak ki ekkoriban (pl. Ursula K. Le Guin, Stephen R. Donaldson regényfolyamai ill. Mervyn Peake újrafelfedezése) és nagyban befolyásolta a szerepjátékok fejlődését. Ezek az 1970-es években értek népszerűségük csúcsára a Dungeons & Dragonsal, amelyben sok, Tolkien világában megtalálható lényt felfedezhetünk.

A könyv

A Gyűrűk Ura Tolkien érdeklődési köreiből, azok mélyebb kutatásából indult (nyelvészet, vallás, különösen a római katolikus, mesék, skandináv és kelta mitológia). Megdöbbentő részletességgel teremtette meg Középföldét, annak mitológiáját, a birodalmak történelmét, a karakterek leszármazási táblázatait, a használt nyelveket, rúnákat és naptárakat. Néhány kiegészítő anyagot elhelyezett a könyv függelékében, a mitológiát pedig beleszőtte egy hatalmas, bibliai stílusú műbe, amelynek A szilmarilok címet adta.

J. R. R. Tolkien egyszer úgy jellemezte A Gyűrűk Urát, mint “alapvetően vallásos és katolikus mű”, amikor barátjának, az angol jezsuita Robert Murray atyának írt. (J.R.R. Tolkien levelei, 142.) Nagyon sok teológiai téma jelenik meg az elbeszélésben: a jó és a rossz harca, a gyenge harca az önpusztító gonosz felett, kegyelem gyakorlása, halál és halhatatlanság, feltámadás, megváltás, bűnbánat, önfeláldozás, szabad akarat, alázat, igazság, barátság, hatalom és gyógyítás. Az irgalom és szánalom magasztos erényei, melyeket Bilbó és Frodó Gollammal szemben mutatnak győzelmet hoznak; a Miatyánk szavai, “És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól” jártak Tolkien fejében, amikor Frodó és az Egy Gyűrű hatalmának harcáról ír (Levelei, 181 és 191)

Többször kijelentette, hogy műve nem allegória, többek között műve előszavában is. Ennek ellenére sok spekuláció hangzott el arról, hogy az Egy Gyűrű az atombomba allegóriája lenne, bár ez a feltételezés nem állja meg a helyét alaposabb elemzésekkor. Mielőtt az atombombát bevetették, 1945. augusztus 6.-án ill. augusztus 9.-én, a könyv nagy része már készen volt a befejezés tervével egyetemben – ez tehát semmiképpen nem lehetett a Gyűrű öteletének alapja. Viszont komoly szerepe van a történetben a új, gépesített hadviselés rémének, Tolkien az I. világháborúban szerzett tapasztalatai alapján. A különleges módon tenyésztett ork hadsereg fejlődésének és az ennek érdekében történő környezetpusztításnak felhangjai modern világunkat idézik.

A Gyűrűk Ura cselekménye előző könyvére, A hobbitra épít, de a könyvben számos utalást találunk A szilmarilok eseményeire és szereplőire.

A Gyűrűvers

„Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,

Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,

Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,

Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,

Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.

Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,

Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,

Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.”

Két sort

„Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,

Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen”

Szauron és Mordor nyelvén (fekete beszéd) írtak fel az Egy Gyűrűre, tünde betűkkel: tengwarral. Fonetikusan a szöveg így hangzik:

Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul, ash nazg thrakatulûk agh burzum-ishi krimpatul

Kritikák

Az amerikai kritikus, Edmund Wilson „Óóó, azok a szörnyű orkok” című írásában a könyvet „ifjúsági zagyvaságnak” minősítette és 1961-ben Philip Toynbee, kissé elhamarkodottan, úgy vélekedett, hogy a könyv „a feledés jótékony homályába merült”. Germaine Greer azt mondta „rémálmaimban Tolkien a 20. század legbefolyásosabb írója lett. Ez a rossz álom valósággá vált”, noha soha nem olvasta A Gyűrűk Urát. Judith Schilevitz, a New York Times kritikusa szerint a regény szövegezése olyan rossz, hogy magát az irodalom halálát jelenti.

A science-fiction könyveket író David Brin azért támadta a könyvet, mert kétségtelenül "mély vonzalommal viseltetik a hagyományos elitista társadalom iránt, pozitívan ábrázolja az ellenség lemészárlását és romantikus, múltba tekintő a világszemlélete".

Nincs valós alapja az olyan kritikáknak sem, amilyeneket pl. Edwin Muir fogalmazott meg az Observer c. folyóiratban, hogy A Gyűrűk Ura lényegében hímsoviniszta mű, amelyben minden jelentős szerepet férfiak játszanak, akik többsége ráadásul nem érkezett el a pubertásig (idézi: H. Carpenter:J.R.R. Tolkien élete - Ember a mű mögött, Ciceró Kiadó; 209. old).

Tolkient - amint ezt a magyar kiadáshoz a Göncz Árpád által írt utószóban olvashatjuk - nagyobb alappal támadták azért, mert regényében az alakok sztereotípek: a jók többsége nagyon jó, a gonoszok többsége pedig (pl. az orkok) javíthatatlanul, nagyon gonosz. A regényben e kritika alól is akad kivétel, pl. Gollam vagy Szarumán alakja, akik pozitívból negatív figurákká lesznek; az azonban valóban igaz, hogy a fordított irányú átalakulásra, mely nem csak időleges és külsőséges lenne, lényegében nincs példa.

Kornya Zsolt (írói álnevén: Raoul Renier) magyar fantasy-szerző többek között (általa észlelt) stílustalansága, a versek gyengesége miatt támadta a regényt, és nem utolsósorban azért, mert az (pontatlanul idézve) „túlságosan keresztény értékrendet tükröz”.

A Gyűrűk Ura megfilmesítése

Korai kísérletek

Már a Beatles is tervezte a könyv megfilmesítését, de nem lett belőle semmi. Állítólag Stanley Kubrick is komolyan fontolóra vette a történet filmre vitelét, de elvetette az ötletet, túl terjedelmesnek találva. Az 1970-es évek közepén John Boormann filmrendező tárgyalásokba kezdett a filmjogok tulajdonosával, Saul Zaentz producerrel, de kiderült, hogy a finanszírozása túl nagy falat lenne. 1978-ban a Rankin-Bass stúdió elkészítette a kapcsolódó anyagok első filmadaptációját, A hobbit televíziós rajzfilmváltozatát, ami A Gyűrűk Ura előzménye.

Nem sokkal ezután Saul Zaentz ott folytatta, ahol a Rankin-Bass abbahagyta és 1978-ban létrehozta A Gyűrű szövetségének és A két torony egy részének a rajzfilmjét. Kiadója a United Artist volt, rendezője Ralph Bakshi és olyan animációs technikákat alkalmazott, amelyben az élő szereplők árnyékát felvették a filmszalagra, majd erre rajzolták rá a képeket. A film minősége egyenletlen volt, talán a költségvetési megszorítások vagy a könyv terjedelmével való küzdelem miatt. Némely részek teljesen – és jól – rajzoltak, míg máshol Max Fleischer rotoszkóp technikáját alkalmazták, ahol az animációt rátették a színészekkel felvett jelenetekre. A film kissé hiretlen ér véget a Helm-szurdoki csata után, de még mielőtt Frodó, Samu és Gollam átkelnek a Holtlápon. Baksi minden erőfeszítése ellenére sem volt képes elkészíteni a film második részét, így szabadon hagyta a terepet a Rankin-Bassnak, akiknek 1980-as produkciója A király visszatér rajzfilm lett.

Mivel ezek a filmek gyermekközönségnek készültek, a felnőtt rajongók joggal panaszkodtak a sötétebb, mélyebb részek elhagyása és a történet gyermeteggé tétele miatt.

Ezek a próbálkozások azt sugalták, hogy A Gyűrűk Ura kielégítő megfilmesítése lehetetlen. Továbbá, mivel a regény iránti érdeklődés némileg megcsappant, a történet vizualizálásának esélye egyre kisebb lett. Mindezek ellenére a filmkészítési technikák fejlődése, különösen a komputergrafikák terén történt előrelépés hatására egy ilyen vállalkozás egyre megvalósíthatóbbnak látszott.

Peter Jackson filmjei

Az 1990-es években a Miramax és Peter Jackson filmrendező nekikezdtek egy nagyszabású, élőszereplős filmfeldolgozás terveinek. Mivel a Miramax egyre bizonytalanabb volt a tervek mérete miatt, Peter Jackson számára lehetővé vált, hogy másik stúdiót találjon a projekt megvalósítására. 1998-ban a New Line Cinema átvette a vállalkozás megvalósítását (a Miramax két vezető producere, Bob Weinstein és Harvey Weinstein az elkészült film főcímében is szerepelnek)

A három élőszereplős film (több helyen kiegészítve nagy mennyiségű komputergrafikával, pl. a nagy csatajeleneteknél) egyszerre készült. A Gyűrűk Ura: A Gyűrű szövetsége 2001. december 19.-én, A Gyűrűk Ura: A két torony 2002. december 18.-án, A Gyűrűk Ura: A király visszatér 2003. december 17.-én került a mozikba. Mindhárom megnyerte bemutatása évére vonatkozóan a Hugo-díjat a legjobb (egész estés) dráma kategóriában.

Bár a filmeket sok kritika érte, mert több helyen megváltoztatták a cselekményt és, a hangvételük is erősen különbözik Tolkien művétől, sokan ünnepelték, mint hihetetlen teljesítményt. Ahogy az ismert kritikus, Robert Ebert írta: “[Jackson] vett egy varázslatos és egyedülálló irodalmi művet és újraírta a modern akciófilm nyelvén. [...] Az, amit ebben a filmben tett bámulatosan nehéz munka eredménye, és dícséretet érdemel, de ha hű maradt volna Tolkienhoz, az még nehezebb és még merészebb lett volna”

A filmek összesen 17 Oscar-díjat kaptak (négyet A Gyűrű szövetsége, kettőt A két torony és tizenegyet A király visszatér), közöttük több “nagy” díjat – A király viszatér gyakorlatilag minden kategóriában nyert, amelyikben jelölték, köztük a Legjobb film díját is elhozta. A díjátadón történő elsöprő győzelmét általában az egész trilógia elismeréseként tekintik.

A vizuális effekteken dolgozó csapat új utakon haladt, különösen a érzelmileg sokoldalú digitális Gollam karaktere esetén. Precendens nélküli a három film több, mint három éven keresztül történő felvételeinek és utómunkáinak összehangolása is.

A filmek rendkívül sikeresnek bizonyultak a mozipénztáraknál is. A király visszatér premierjére az új-zélandi Wellingtonban került sor és a filmtörténetbe legnagyobb bevételt hozó szerdai premierjeként vonult be. Ez a film egyébként a Titanic után a második, amelynek bevétele világszerte meghaladta az egymilliárd dollárt.